Komolytalan évet zárunk, komoly évet kezdünk. 2010. áprilisában összegyűlnek a Magyar Köztársaság választói, és a szakmai programokat, jövőképeket komolyan mérlegelve, felelősségteljes döntést hoznak arról, milyen irányba sodorják a habok az ország hajóját a következő négy évben (nem).
A Konzervatórium körkérdést intézett a 2010-ben a Parlamentbe jutásra esélyes pártok vezetőihez, miniszterelnök-jelöltjeihez. Arra keressük a választ, milyen 2010-et várnak a vezető politikusok, hogyan készülnek a kampányra.
Mesterházy Attilát, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét nagy rohanás közben kapta el riporterünk. „Ne haragudjanak, vidékre indultam épp ebben a nagy ködben Societas szilveszteri buliba, és még tankolnom is kell a jövedéki adó emelés előtt, de a Konzervatórium számára mindig van néhány percem.” – szabadkozott hadarva Attila, az emberarcú. Kutyafuttában vázolta az MSZP-programot. „Nos, az MSZP ismét két ciklusra tervez. Az elsőben ismét csődbe szeretnénk vinni az országot, a második végén pedig elkezdjük a megszorításokat. A szilveszteri Sas-kabarét pedig minden áron megvédjük a kirekesztő Fidesztől” - foglalta össze a párt hosszú-, és rövid távú terveit a jelölt. „Bár a közvélemény-kutatások nem ezt mutatják, bízunk a győzelemben” – fojtotta el mosolyát.
Orbán Viktor csak hosszas csöngetésre nyit ajtót, akkor, amikor már éppen indulnánk. „Elnézést” – szabadkozik gumicsizmában és kötényben – „Tudják, éppen levágjuk a disznókat. A választások megnyerése után is ezt a tevékenységet tervezzük folytatni.” – teszi hozzá kacsintva. Néhány korty pálinka után azonban komoly aggodalom ül a pártelnök arcára. „Kedves fiatal barátaim, az a helyzet, hogy én ezt az egészet nem igazán akarom. Már most itt kilincsel nálam az ország gazdasági elitje, pedig még sehol sem vagyunk. Mi lesz akkor, ha nyerünk? Elárulom, mi nem lesz: egy perc nyugtom. Valójában jelenleg is válságtanácskozás zajlik a
válogatottban, Pintér Sanya azért felelős, hogy ne legyen kétharmadunk, a Mikola Pisti meg olyan kampányüzeneteken dolgozik, amelyekkel biztosan veszítünk. Persze, sok fideszes meg nyerni akar, úgyhogy az ő érdekeiket is figyelembe kell venni. Meg egy kicsit azért én is. Na, egyetek, felszívja a pálinkát.” – kínál meg bennünket házi töpörtyűvel.
„Sűrűsödnek a felhők
Mordor egén, de a jó nem bukhat el! Győzedelmes diadalt aratunk a sötétség seregei felett, pedig mindent bevetnek.” – fogalmaz
Vona Gábor, a Jobbik elnöke – „Az egyik külföldi
tanácsadónkat például most tartóztatták le a zsidók, azzal vádolják, hogy fel akart robbantani egy Amsterdamból Detroitba tartó repülőt. Pedig Umar jó ember, muzulmán létére is szereti a jó magyar pálinkát. Ez egy háború.” A pártelnök viszont nem ér rá a múlttal foglalkozni. „Már a jövőt tervezgetjük. Még nem beszélhetek róla, de nem csak az idegenszívű Tesco áruházat nevezzük át Turullá, hanem a többi karvalytőkés cégen is bosszút állunk. A Metroból Morvai nagykereskedés lesz, a Durex ezentúl
Dúró néven és csak romák számára árulhatja népességrontó termékeit. Az pedig magától értetődő, hogy az Avon cégcsoport Vona néven folytathatja csak tevékenységét.”
„Hogy bejutunk-e? Az a kérdés, mennyivel nyerünk” – fogalmaz az optimista Dávid Ibolya. „Az MDF erősebb, mint valaha. Bokrosra szavaznak a kiábrándult liberálisok, rám azok, akik nem értenek a focihoz. A radikális tábor számára is van egy jelöltünk, hiszen újabb MDF-alapító csatlakozik a párthoz, Csurka István. A kampányfinishben pedig kicseréljük a Hajtás-pajtás logókat MDF-esre, így azt hiszik majd, mi vagyunk az LMP.” Azért, voltak nehéz idők a demokrata fórum életében is. Az elnökasszony még mindig kezét tördelve emlékszik vissza azokra az évekre, amikor azt hitték, az antalli örökség után nekik is örökösödési adót kell majd fizetni. „De szerencsére eltöröltük” – csillan fel a megelégedettség Dávid Ibolya szemében.
A jövő tehát számos reményt és bő optimizmust tartogat. Boldog új évet, kedves olvasók!