Ron bácsi
I 2009.10.15. 20:39
Ha máshonnan nem, hát az U20-as meccsekből már biztosan tudjuk, hogy mennyit is számít egy jó vagy egy rossz kezdőfelállás. Sorozatunkban a Fidesznek a 2010-es döntőre készülő csapatát vizsgáljuk meg. Azt, hogy kik azok a középpályások (vezető, ismert politikusok), hátvédek (sokadvonalbeli politikusok) és csatárok (pártújságírók), akik potenciális veszélyt jelentenek a győzelemre. Akiknek a kispadon, az öltözőben, vagy egyenesen a sportágon kívül volna a helyük. Mindezt azért, mert az elmúlt hetek, hónapok fejleményei, na meg az elmúlt két választási kampány és eredményük igencsak aggodalomra adnak okot.
A középpályásokkal kezdjük. Összeállításunkban csak azok kaptak helyet, akik hosszabb ideje nem mutatnak egyértelműen javuló tendenciát. Míg Semjén Zsolt vitathatatlanul javult, addig Szijjártó Péter erősen stagnál. Ezért nem szerepelnek listánkon. A végén szavazás. Hajrá, Magyarország!
A fideszes pártsajtó alkalmazottjai néha tövig rágják körmüket, hogy szabad-e kritizálniuk a kenyéradó pártot, és ha igen, meddig mehetnek el? Mekkora és hány bekezdésnyi MSZP-fikázás kell ahhoz, hogy egy, a fidesszel szemben kritikus jelző a papírra kerülhessen? Ez a szervilizmus és gyávaság, az elemi és józan kritika hiánya nem kicsit játszott bele a Fidesz sorozatos választási vereségeibe. A Konzervatórium azonban, bár vállaltan jobboldali és konzervatív, de nem felettes énünk semmiféle vélt vagy valós pártérdek, kivéve, hogy a komcsikat nagyon, de nagyon szívesen elzavarnánk végre.
Hogy ez az írás kiknek az érdeke, nyilván teljesen egyértelmű. Azoknak.
Kövér László
Kövér László az élő cáfolata azon elméletnek, hogy a régi motoros fideszes fiúk egyébként igazán, egytől egyig jó fejek volnának, ha Orbán mellett végre valódi befolyásuk lenne. Hát nem! Pedig különböző források egybehangzóan állítják, hogy valamikor Kövér is jó arc volt. Egykor. De nem bírta a gyűrődést, és valamikor valami elpattant benne. Persze ezen nem csodálkozunk: fura, torzonborz figurája miatt könnyen megjegyezhető, furcsa alak - akárcsak az a másik - , akit ezért a baloldali sajtó kipécézett, hogy ő legyen a falu vagy a (politikai) osztály bolondja. (De legalábbis a fideszé.) És megcsinálták (igen, megcsinálta!). A karaktergyilkosság tökéletesen sikerült. Ám elhíresült köteles beszéde akkor sem legalábbis minimális politikai érzékre, ha egyébként Gyurcsány Ferenc azóta nyíltan bevallotta, hogy mennyire megtervezett akció volt az, amit spontán, össznépi felháborodásnak akartak akkor beállítani. De nem csak Kövérből hiányoznak elemi politikusi kvalitások, hanem kollégáiból is, amiért nem tolják végre le őt a színpadról, valahová, el, messzire. Mondjuk Brüsszel felé.
Bár a Fidesz Charles Bronsonja az alacsony humorfaktorú magyar politikai közbeszéd szerint Áder János, mégis Kövér az, aki feltűnő hasonlóságokat mutat a Bronson által megformált karakterekkel. Hogy Gyurcsány Ferenc bukásáig nem volt hajlandó levágatni a haját, mutatja, egészen személyes ügynek tekinti a történteket (talán nem mellékes, hogy két pápai gyerekről van szó). És bár a hajnövesztéses mániája még mindig jobb, mintha a karján okozott vágásokkal számolta volna a napokat, azért azt talán mindenki érzi, hogy egy profi politikus ilyet nem engedhet meg magának. A végeredményét tekintve is problémás ez, hiszen Kövér a nyugati politikusok közül legfeljebb a hatvanas-hetvenes évek hippikommunáira nosztalgiával visszaemlékező zöldpártiakra tud jó benyomást tenni. Ugyanez áll a magyar közvéleményre is. A karaktergyilkosság elég undorító dolog, de ha fent hagyjuk a színpadon a hullát, azzal biztos, hogy csak rosszabbul járunk.
Hogy Kövér könnyen mellőzhető lenne a Fideszben, mutatja, hogy szinte semmiféle valódi pozitív politikai cselekedet nem kötődik a nevéhez. A figyelmet beszólásokkal, nyers odamondogatásokkal, keménykedéssel irányítja magára. Ezeknek füle-farka nincs, és sok esetben jobb is, ha nem gondolunk bele. Például tök jól hangzik, hogy az SZDSZ egy rákos daganat. Tényleg. Nagyon kemény, sokkoló, szemléletes, és jó kis motívum lehete egy "nemzeti rockot" játszó együttes valamelyik dalszövegében. Csak hát nem szabad tovább göngyölíteni ezt a gondolatot, mondjuk odáig, hogy Kövér László 1990-ben a Fidesz és az SZDSZ közös jelöltjeként szerzett egyéni mandátumot. Akkor most mi van, hogy is állunk azzal a rákos daganattal? Persze, ha ebből az következik, hogy Kövér László maga a rák elleni csodaszer, az más. Egyébként meg úgy hülyeség ez is, mint a többi.
Kövér László kétségtelenül népszerű politikus, egy szűk körben. Népszerűségét e szűk körben annak köszönheti, hogy egy jóval szélesebb körben viszont kifejezetten utálják. A következtetések levonásához pedig csupán elemi matematikára van szükség.
Ön is beküldené Kövér Lászlót az öltözőbe megborotválkozni?
Cserelehetőségek: brüsszeli helycsere majd valamikor Áder Jánossal; árnyék-titokminiszteri helycsere Simicskó Istvánnal vagy Demeter Ervinnel
Mikola István
„Mostmár ha egy jó nagyot nyerünk a választásokon, el tudom képzelni, hogy olyan húsz évre bebetonozzuk magunkat. Meg lehet csinálni. Mert ha valóban tudunk állampolgárságot adni a magyarnak határon túl, és muszáj neki állampolgárságot adni, akkor húsz évre berendezkedhetünk, és húsz év alatt föl lehet zárkóztatni ezt az országot. Én ebből nem engedek. Én ennek látom most egy jó realitását. Bár minél többen elhinnék, hogy ezt meg lehet csinálni. Az önszuggesztiónak is van ám nagy szerepe.”
A Fidesz 2006-os kampányának Második Embere, Mikola István nem csak megjelenésében, de egészséges megalomániájában is hasonlít Number Two-hoz, a James Bond-franchise főfőgonoszának jobbkezéhez. Mikola elhíresült beszédének is természetesen ugyanígy helye van: mégpedig egy szupertitkos vezetőségi megbeszélésen, valahol egy eldugott főhadiszálláson, esetleg egy atombunker mélyén. Legalábbis valahol, ahonnan biztosan nem szivárog ki. Ám ha mindez túl nagy elvárás, akkor az talán szerényebb, hogy egy ilyen beszéd legalább ne egy központi kampányeseményen, ne egy pártkongresszuson hangozzék el... Az ötlet egyébként nem lett volna rossz, csak nem dumálni kellett volna róla, hanem mélyen kussolni, és utána megcsinálni.
A nemzet orvosát Orbán Viktor emelte maga mellé, nyilván nem utolsósorban Mikola azon tulajdonsága miatt, hogy önerőből sohasem tudott volna eddig eljutni. Következésképpen feljebb sem, vagyis főnökét nem veszélyeztetheti. A választási győzelmet azonban igen, bármennyire is úgy hírlik, hogy most éppen sarokba van állítva. Mikola hamar elhíresült eszmefuttatásai ugyanis a kalligráfiát elősegítő körmösről, a vesekőlerázó technóról, az Európát re-evangelizáló magyarságról és a szinglihordákról teljesen helyénvalóak... Lettek volna, mégpedig egy 6-8 százalékos eredményt célba vevő, pusztán a 70 év feletti, vidéki lakosságot megnyerni akaró pártnál. De nem egy olyannál, mely egymaga akar kormányozni, és ehhez a társadalom és a választói csoportok többségét maga mellé akarja állítani. (Itt jeleznénk, hogy a DJ Nyitrai feat. Voksán Virág-féle akciók szintén finoman szólva szerencsétlenek, és akkor kedvenc Jeszenszky Zsoltunkat még nem is említettük...) Mikola bármikor képes hasonló produkcióra, csak egy mikrofonra van szüksége - vagy egy tetszőleges kitüntetésre, amit valamelyik családtagjának adományozhat. Így Mikola egyetlen ellenszere, ha nem csak sarokba állítják, de rá is zárják az ajtót. Még jobb, ha az ajtón szépen kitessékelik.
Ön szerint hol van a csapatorvos helye?
Cserelehetőségek: egészségügyminiszter-jelöltnek Molnár Ágnes vagy Pesti Imre fideszes egészségpolitikusok, valamint Tulassy Tivadar SOTE-rektor; miniszterelnök-helyettesnek Kósa Lajos, Navracsics Tibor vagy Pokorni Zoltán
Orbán Viktor
Orbán Viktor a magyar jobboldal egyetlen és megkérdőjelezhetetlen politikai vezetője immár több, mint egy évtizede. De nem volt ez mindig így!
Az 1994-es jobboldali választási vereség után a káoszból két titán emelkedett ki: Orbán Viktor és Torgyán József. Az alcsúti srácról, a vidéki Viktorról azt kell tudni, hogy korábban radikális liberálisként a belvárosi értelmiségnél próbált bevágódni. Ellenfele, Józsi, a primadonnával házasságban élő rózsadombi ügyvéd meg éppen ellenkezőleg, parasztvezérnek adta ki magát. Miután Viktornak nem igazán jött be a dolog, váltott, és Józsi térfelén kezdett el játszani. Az FKgP már a kampányban győztesként ünnepeltette magát, hiszen Torgyán pártja szépen vezette is a közvélemény-kutatásokat - pont úgy, mint 1994 előtt a Fidesz. Végül 1998-ban mégis Viktor örülhetett. Közreműködésével Józsiék hamar egymásnak is estek, és a brancsból csak a legnagyobb spíler, a Turi-Kovács Béla maradt a kondér közelében. Nos, azóta tanítják azt a képletet, hogy Viktor=Fidesz=magyar jobboldal.
Hívei szerint Viktor karizmatikus, energikus és tisztességes. Ellenfelei szerint köpönyegforgató, korrupt és legfőképp nagyon, de tényleg nagyon gonosz (például fasiszta). Ellenfelei vádjait némileg hitelteleníti, hogy a hősidőkben ugyanazokban a koleszokban, lakásokban és kocsmákban részegedtek le. Mégpedig egymás társaságában. Két dolog biztos: legalább nem komcsi, és hogy pályafutása a kilencvenes évektől feltűnő hasonlóságot mutat Madonnáéval. Madonnához hasonlóan Viktor is 1998-2002 közt volt a toppon, és imázsváltásai is legalább olyan gyakran jönnek, mint a pop királynőjénél. (Sorrendben: szakál vagy borosta farmerrel és pólóval; öltöny és mellény nyakkendővel; kordzakó vagy bőrkabát lila csíkos inggel; vállra fektetett nyúzott bárány/féldisznó bármivel.) Ha Viktor akar valakitől valamit, mindig azt mondja, amit az ember hallani akar. Akik tőle akarnak valamit, azok azt mondják Viktornak, amit Viktor akar hallani. Pártja erős embereit előszeretettel nyírja és szorítja háttérbe, és a saját, csakis tőle függő kreatúrákat (Semjén, Schmitt, Mikola, Tarlós, Pelczné) részesíti előnyben. Úgy gondolja, a kampánystratégiát legjobb egy kárszakértőre és egy bútorasztalosra bízni. Az eredmény: emiatt legalább két főpolgármesteri, és legalább egy parlamenti választási bukta.
Eljárt felette az idő. Nem használ mobiltelefont és nem tudja bekapcsolni a számítógépet. A fiatalok régen neki csápoltak - most már Vona Gábornak. Viktor értékeli a hűséget, így ha valamelyik alkesz cimbije a pártsajtóban ámokfutást rendez, hát neki igazán nem gáz. A pártsajtót egyébként sem olvassa (minek?), de nyilván ha ezt a talpnyalók tudnák, nem igyekeznének annyira. Sokan már nem is teszik: megunt és sértett ölebei már nem csak balfelé, az ÉS és a Népszabi hasábjaira, hanem a jobbszélre is távoznak. Az új őrület az, hogy fideszes sajtótermékek bértollnokai, szerkesztői és sztárpublicistái szabadidejükben és álnéven a Jobbiknak maszekolnak. Őszintén és ingyér'. Recseg-ropog...
Viktor politikai tehetségéről legendák szólnak, bár statisztikája (1 esélytelen [1990], 1 nyert [1998], 3 vezetésből elvesztett [1994, 2002, 2006] választás) ezt nem igazán támasztja alá. Ráadásul a trikolór mellett megjelenő árpádsávos lobogó miatt az "egy a tábor, egy a zászló" doktrínája is megbukott. A választásokon jó ideje örök második, ennek ellenére pártjában mégis örök első. Bár nem sokat tett azért, hogy így legyen (sőt mindent megtett, hogy ne így legyen!), mégis úgy tűnik: 2010-ben végre ő lesz a nyerő. Sokan attól félnek, nélküle az egész csapat szétesik, ám meggyőződésünk, hogy helyét a Fidesz elnökségéből (mínusz Kövér) bárki át tudná venni, és a pártot több politikai érzékkel, kreativitással, lendülettel és stílussal vezetni.
Adjunk Viktornak még egy esélyt, vagy küldjük végre a kispadra?
Cserelehetőségek: a Fidesz-elnökségből bárki (mínusz Kövér László)
Pintér Sándor
Az Orbán-kormány belügyminiszteréről két választás közt jóformán semmilyen hír nincs, de az eredményváró partin hirtelen megjelenik. Mások agyba-főbe nyilatkoznak, hogy azt higgyék róluk, fontos emberek. Sándor viszont valóban fontos ember. Ezért marad a háttérben. Nem nyilatkozik. Hogy valójában mennyire fontos, és hogy ott, a háttérben tulajdonképpen mit is csinál, azt egyfelől - saját érdekünkben - nem akarjuk tudni, másfelől - szintén saját érdekünkben, hiszen családos emberek vagyunk! - egyébként sem írnánk le. Az elmúlt hetekben elterjedt (vagy elterjesztették) róla, hogy újrázhat. Hogy benne lesz a kezdőcsapatban.
Áú! Biztos, hogy ez jó ötlet? Nem jönne jól egy eltiltás?
Cserelehetőségek: Lázár János
Folyt. köv.
