Optimális infláció- a gazdasági válság után

Tory I 2009.10.01. 07:03

A jelenlegi gazdasági visszaesés egyik lehetséges áldozata a nagyon alacsony inflációs cél lehet. Elképzelhető, hogy a jövőben magasabb inflációt tartunk kívánatosnak mint eddig?

Szerintem lehetséges.

Az infláció a konzervatív jegybankárok nagy ellensége. Ellenség mert tudjuk, hogy milyen költségekkel jár a magas infláció. De igazából amolyan szükséges rossz. Szükséges, mert ha nincs infláció vagy éppen csökkennek az árak, akkor a monetáris politika lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Az igazán érdekes kérdés az, hogy mekkora inflációt is akarunk. És meglehet, hogy érdemes lenne magasabb inflációt akarni, mint amit sokan gondoltak az elmúlt néhány évben.

A hiperinfláció elleni érvek világosak és komoly szakmai konszenzus van mögöttük. A gazdasági tranzakciókat (gondoljunk csak a hosszútávú szerződésekre) nagyban megnehezíti a túlzottan magas és változékony infláció. Sok családban élnek a történetek 1945-46 teléről, ahogy a nagypapák fizetésével azonnal rohannak a nagymamák a piacra az "értékálló" tojásért. Ugye nem azok a körülmények ezek, ahol komolyan lehetne tervezni?

Hasonlóan komoly érvek szólnak a kétszámjegyű 15-40 százaléknál magasabb infláció ellen is. Ilyenkor lehet, hogy nem kell a piacra rohanni tojásért- de a tranzakciós költségek nem elhanyagolhatóak. Az átlagemberek is kénytelen komoly időt és energiát fektetni az alapvető pénzügyeik kezelésébe. Ez bizony költséges. Személyes tapasztalatai alapján tudja minden magyar banki ügyfél a kilencvenes évek elejéről. Társadalmi szinten meg az költséges, hogy okos értelmes emberek túlzottan nagy számban mindenféle pénzügyi szolgáltatásokra (azaz járadékvadászatra) specializálódnának- és nem lesz elég mérnök vagy rákkutató. Végül, de nem utolsósorban, az ilyen magas infláció komolyan zavarja az árak piactisztító szerepét: Nehéz eldönteni, hogy az árak azért emelkednek, mert mindennek megy fel az ára, vagy éppen azért, mert az adott termelő mondjuk nem hatékonyan dolgozik.

Az árak csökkenése, a defláció, is rossz- és ebben is konszenzus van. A fő negatívum abból adódik, hogy a kamat alulról korlátos: Nem lehet negatív kamatot fizetni. Így aztán defláció mellett automatikusan pozitív a reálkamat- ami meg nem biztosan segít mondjuk gazdasági visszaesés idején (konkrétan drámaian súlyossá teheti).

Világos tehát, hogy mind a túl magas, mind a túl alacsony infláció rossz. Ami nem ilyen egyértelmű, hogy mekkora is az optimális inflációs. A teljes árstabilitás (0 százalékos infláció) és 15-40 százalék közti magas infláció között jókora sáv van.

A legtöbb jegybank két és három százalék körüli (explicit vagy implicit) inflációs célt határozott meg - mert az jó kompromisszumnak tűnt. Egyfelől, ezt elégségesnek gondolták a pozitív reálkamat probléma megkerülésére. Két-három százalékos infláció mellett ugye lehet két-három százalékos negatív reálkamatot gyártani. Másfelől, ez elég közel van az árstabilitáshoz, hogy az infláció negatív hatásait mérsékelje.

Fontos megjegyezni, hogy nincsenek egyértelmű közgazdasági bizonyítékok a nagyon alacsony infláció mellett. Amerikai kutatások szerint a reálgazdasági hatása bármilyen egyszámjegyű inflációnak nagyon kicsi. Összehasonlító tanulmányok is bajban lennének, ha mondjuk a 15-40 százalékosnál alacsonyabb infláció negatív hatásait kellene bemutatni.

Ugyanakkor az elmúlt visszaesésé világossá tette, hogy a nulla kamatkorlát igenis komoly korlát. Például az Egyesült Államok kvantitatív enyhítése, azaz az aktív kamatbefolyásolás a hosszú távú kamatok terén jegybanki értékpapír-vásárlással, pontosan azért lett szükséges, mert a nullára levitt rövidtávú kamatláb messze nem volt elég: a gazdaságnak most éppen erősen negatív reálkamatra lenne szüksége.

A világgazdasági válság tehát felerősítette a magasabb infláció melletti érvet: Kell valamekkora infláció, hogy kellően alacsony reálkamatot lehessen kínálni visszaesés idején. Elképzelhető, hogy az ideális infláció nem két-három, hanem éppen öt-nyolc százalék (arról nem is beszélve, hogy magasabb infláció mellett a most olyan sok gondot okozó eszközpiaci buborékokat is gyorsan lehet kezelni a nominális árak összeomlása nélkül).

Magyarország esetében még egy érv szól a kicsit magasabb inflációs cél mellett: az országban komoly megoldatlan strukturális kérdések vannak, amelyeket egyszerűbb magasabb infláció mellett kezelni. Például, nem hatékony támogatások reálértékét gyorsabban lehet csökkenteni magasabb infláció mellett. Hasonlóan gyorsabban lehet korrigálni a meggondolatlan költségvetési politika reálhatásait.

Egyszóval, vannak érvek amellett, hogy átgondoljuk mekkora is az optimális infláció. A jelenlegi gazdasági válság komoly érveket ad a kicsit magasabb infláció mellett. Hogy elég erőseket, azt majd meglátjuk.


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr441418050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BISMARCK 2009.10.01. 08:28:18

Ahogy egy okos ember mondta egyszer „ha annyi eszem lenne, mint neked, akkor én is így gondolkoznék, ha egy kicsit több, akkor nem”
A tartó értékű pénzért az ember több évszázada küzd. Az, hogy ez elérhetetlennek tűnik, nem jelenti azt, hogy nem ez a cél. Az infláció a szegények adója. Pont. És olyan, mint a palackból kiengedett szellem, kezelhetetlen. Egyetlen célt szolgál, az állami túlköltekezés finanszírozását. Ezt szolgálta a „kamara haszna” is és ezt szolgálja most is. A gazdasági folyamatok befolyásolására tessék más módot keresni, az infláció felpörgetéséhez nem kell közgazdasági diploma, ilyen tanácsot adni bárki képes (mint, ahogy a megszorításokhoz sem kell túl sok ész). Ezek a legegyszerűbb és egyben legkártékonyabb lépések.

Arma Gedeonka 2009.10.01. 09:24:09

Ezt olvassátok el, ilyen még nem volt, egy pártpolitikus életszjnvonal csökkentéssel kampányol! És elvágja a globális kapitalizmus gordiuszi csomóját.
Már eddig is rájuk akartam szavazni, de most életemet és véremet is az ökoszociális nemzetgazdaság programjáért ajánlom!

barikad.hu/node/37351

Vona Gábor: Ökoszociális nemzetgazdaság (Rend, Jólét, Ébredés - 35. rész)

"A globális kapitalizmusnak vége, ahogy az ahhoz kapcsolódó (neo)liberális piacgazdaságnak, a fogyasztói társadalomnak, a multinacionális tőke világuralmának és ezzel a liberális demokráciának is. Hogy merrefelé tart majd a világ, még a jövő kérdése. Lehet, hogy az a gigantikus tőkekoncentráció, amely mohóságával saját lufiját pukkasztotta ki, valamilyen átalakuló trükk segítségével átmenti hatalmát, lehet, hogy a rendszer sikeresen korrigálja magát, de az is elképzelhető (sőt, jelenleg a legvalószínűbb), hogy az emberi létezés továbbrohan a szakadék felé, addig, amíg abba alá nem zuhan, örökre."

"a világ jelenlegi helyzetében inkább fenntartható csökkenésre kell berendezkednünk. "
---------------

Ezzel jövő tavasszal még nem lakít kormányt, de az direkt jó, a konzumidióták szavazzanak a világban szalonképes Fideszre, a Jobbik meg mondja ki nyjltan ellenzékben, mi a helyes kivezető út!
Aztán az összeomlás haladásával lehet ebből kormányprogram is.

orsi00 (törölt) 2009.10.01. 09:58:52

Ha valaki végiggondolja, hogy mit jelent is valójában a kapitalizmus alapképlete, a P–Á–P’ (pénz–áru–több pénz), azaz hogy miért adunk is ki bármire pénzt, miért veszünk is árut, annak könnyű belátnia: azért hogy amikor eladjuk, több pénz kapjunk érte, azaz hogy a pénzkamatlába pozitív legyen (P’=Px(1+p)^t, p a kamatláb). Ebben a hitben vágunk bele az ügyletbe. És mindegy, hogy saját vagy hitelre felvett pénzzel vállalkozunk, a saját pénzünkkel is ugyanúgy gondolkodunk, mint a kölcsönbe vettel: a kamatlábnak az ügylet végén pozitívnak kell lennie. Nem a pénz tulajdonjoga szabja meg a gondolkodásunkat, hanem pusztán az, hogy pénzt használunk a csereügyletekhez. És a pénzért kamatot kérünk. Ha azt valaki belátta, akkor megérti azt is, hogy a rendszerbe bele van kódolva az infláció: P’-nek nagyobbnak kell lennie, mint P, hogy a kamatláb pozitív legyen. Tehát ha kamatozó pénzt használunk a gazdaságban, annak infláció a következménye. Ez elkerülhetetlen.

[A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez az I. típusú infláció (a cukorbetegség nyomán), ez genetikai adottság. A II. típusú, amikor a pénzjegynyomdát felpörgetik, az meg olyan, mint a kövérség miatt kialakuló cukorbetegség.]

Arma Gedeonka 2009.10.01. 10:01:27

@orsi00:

Igen, de az a képlet egy pilótajáték képlete egy véges bolygón, amely korlátai közül úgy tűnik, nem tudunk kilépni. Erről beszél nyíltan Vona is. Az infláció a kapitalizmusban valóban elkerülhetetlen, de e berendezkedés , a végtelen növekedés elveének bukása is elkerülhetetlen egy véges rendszerben. Mit ragozzuk, pilótajáték.

osborne 2009.10.01. 10:12:50

bocs az offért csak viccesnek találom, hogy még a szocik sem voltak olyan fanatikusok, hogy mindenhol és mindenhova a Pojácát idézgessék és linkeljék.

na on

BISMARCK 2009.10.01. 10:16:11

@orsi00:
A P-Á-P folyamatban van valós hozzáadott érték, a kamatozásban nem nagyon.

Vidéki 2009.10.01. 10:16:35

@Arma Gedeonka:
Egyetértek veled: „a végtelen növekedés elvének bukása is elkerülhetetlen egy véges rendszerben.”

Életterünk a Föld mérete korlátozott. Egy korlátozott méretű Petri csészében egy baktériumtenyészet növekedése is valahol megáll.

orsi00 (törölt) 2009.10.01. 10:26:22

@Arma Gedeonka:
Ez pontosan így van. Hogy ez mégsem következik be, annak a válságok az okai.

orsi00 (törölt) 2009.10.01. 10:27:03

@BISMARCK:
Például ez az, amit Marx rosszul látott (és nyomában sokan). Egy ügyletben a hozzáadott érték, vagy nevezhetjük a vállalkozó saját jövedelmének, nyereségének, P-ben szerepel: mert az ügylet szempontjából az is csak költség. P’-nek kizárólag azért kell nagyobbnak lennie, mint P, hogy p nagyobb legyen 0%-nál.

BISMARCK 2009.10.01. 10:42:52

@orsi00:
Én nem erre utaltam.
Amikor egy varga egy darab bőrből cipőt készít, ott van hozzáadott érték. Értelem szerűen a cipőt drágábban fogja eladni, mint amennyiért a darab bőrt vette. Na, ilyen jellegű hozzáadott érték a pénz kamatozásakor nincs.

orsi00 (törölt) 2009.10.01. 11:14:41

@BISMARCK:
Ez igaz. Ez az értéktöbblet a varga munkájának az ára: mert a cipő már egy munkával átalakított áru. Mondhatjuk úgy is, ez a varga által elérni kívánt jövedelem. De P’-nek nem ezért kell nagyobbnak lennie, mint P. Azt kell belátni, hogy ezt az elérni kívánt jövedelmet már P tartalmazza. Mert ezért a pénzért, mivel munkamegosztáson alapuló árutermelő gazdaságban élünk, a varga más árut akar majd vásárolni, ezért dolgozik (állít elő többlet értéket). Az ügylet szempontjából a varga munkájának az ára költség, és P tartalmazza. Ezért ez nem is okoz inflációt.
A varga példáján elmagyarázva: legyen a cipő ára 105 pénz. Ez úgy jön ki, hogy a varga vett 50-ért bőrt, 40-ért bérli az üzletet, fizeti a villanyt, amortizálja az eszközeit stb., és 10-ért vesz élelmet, ruhát, tanítást, gyógyítást stb, ez utóbbi a saját munkájának az ára, tulajdonképpen a saját jövedelme, nevezhetjük értéktöbbletnek is. Így áll össze P, a költség. És a végén az egészre rácsapja a kamatot, így jön ki P’=105. Másképpen nézve: tételezzük fel, hogy p=0%: akkor Marx szerint nem lenne jövedelme a vargánknak. De van, mert P-ben mint költség benne van a saját jövedelme. Tehát P’ azért nagyobb, mint P, mert a kamatlábnak pozitívak kell lennie az ügylet során, különben gazdaságilag értelmetlen a vállalkozás. (Jobb a képletet a matematika formájában használni, mert úgy egyértelműbb: P’=Px(1+p)^t.)

Pötyy 2009.10.01. 11:49:21

@orsi00:

ez mind szép és jó, de maradva a varga példájánál, szerinted miért van szükség többre annál, hogy 100ért adja, ha ebből meg tud venni mindent, amire szüksége van? Ne értsd félre, nem vagyok kommunista egyenlítősdis, de a differenciálást elvégzi majd a hozzáértés (az egyik varga fele annyi idő alatt csinálja meg a cipőt mint a másik, enni viszont ugyanannyit kell nekik (leegyszerűsítve))

Persze tudom mit fogsz válaszolni, és arra is van ellenérvem, de szeretném, ha te mondanád, hátha meg tudsz lepni.

orsi00 (törölt) 2009.10.01. 13:59:48

@Pötyy:
Nem értetted meg (biztos rosszul magyaráztam). A példámbeli varga 10 pénz saját jövedelemmel számolt, nyugodtan lehet egy másik, amelyik 20-szal, mert ő kaviárt akar vacsorázni, nem parizert. Ez mindegy abból a szempontból, hogy a gazdasági ügylet számára az elérni kívánt jövedelme is költség, és P-ben van számolva; ellentétben azzal, ami a marxi tanokból jön, hogy P’ azért nagyobb, mint P, mert a különbség a vállalkozó költsége. Ha a te vargád 20-szal számol, akkor ő összesen 110 pénzre számítja ki a kamatot, és a cipője ára 115.5 lesz.
De ez gazdaságelméletileg lényegtelen abból a szempontból, hogy az infláció (az I. típusú) bele van kódolva a kamatozó pénzzel működő cseregazdaságba. Ezt mutatja az hogy P’>P.
[Nem hiszem, hogy ezt a választ vártad.]

BISMARCK 2009.10.01. 14:44:37

@orsi00:
"Azt kell belátni, hogy ezt az elérni kívánt jövedelmet már P tartalmazza."
Így van, a 100 pénzben már benne van a varga jövedelme, akkor minek csapna hozzá még 5 pénzt?

"És a végén az egészre rácsapja a kamatot, így jön ki P’=105"
De miért csapja rá a kamatot? Senki nem úgy határozza meg a terméke árát, hogy ennyit szeretnék érte, de erre még ráteszek 5%-ot csak úgy. A haszna nem az az 5%, hanem az összes költségen felüli bevétel. Az lehet kérdés tárgya, hogy pl. a szórakozásra vagy pihenésre fordított összeg az beleszámolható vagy nem a költségbe. De akkor sem csak úgy hozzácsap vmit.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.10.01. 14:50:24

@Arma Gedeonka:
És mindez működni is fog, amint az ember a seggébe tuszkolja a szart és a száján étel jön ki, amit kiszór a földre és abból kifejlődik a mag, amit kivesz a földből és berakja a növények termésébe...

Tudod, az embereket viszonylag kevéssé motiválja, hogy dolgozz, hogy szegényebb legyél, akkor inkább nem dolgoznak, úgy is elérhető ugyanez és kevésbé fárasztó.

@orsi00:
Ha ez így lenne, akkor ami a 90-en felül van, az teljesen önkényesen megállapított lenne. Már pedig ha rárakhatok akármennyit, akkor miért legyen az 10 és miért nem 100?

orsi00 (törölt) 2009.10.01. 14:59:36

@BISMARCK:
Azért csapja rá a kamatot (lehet, hogy nem a végén, hanem közben), mert csak úgy van gazdaságilag értelme, hogy az ügyletbe belefogjon. Csak gondolt végig: miért vennél bármit P-ért, ha amikor eladod, ugyancsak P-t kapsz érte. Akkor nem érte meg a kockázatot az egész.

@Lord_Valdez:
Azért, mert én nem szüntettem meg a piacot, mint Marx, és lesz olyan varga, aki csak 10-t tesz rá, és tőle fogják venni a cipőt.

BISMARCK 2009.10.01. 15:40:24

@orsi00:
Itt valami nem stimmel. A haszna már ott van, hiszen ha 100ért adja el, abban már benne van minden (munkabefektetés, étkezés, pihenés, szórakozás, gyermekeinek a taníttatása, megtakarítás, stb.)

orsi00 (törölt) 2009.10.01. 15:50:50

@BISMARCK:
Ugyanarról beszélünk: a haszna, lehet a saját jövedelmének is, saját költségének is hívni, már a 100 pénzben benne van. De ezen felül, még a kamatot is ki kell hozni az ügyletből. Az nincs benne. Az az 5 pénz. Mert ha nincs kamat, akkor nem érdemes kockáztatni a pénzét.

BISMARCK 2009.10.01. 17:20:19

@orsi00:
Lehet, hogy értem, amit mondasz.
A varga az üzletbe, amikor belevág és van 50 pénze a bőrdarabra, akkor így vagy úgy de lényegében van másik 50 is az egyéb kiadások fedezésére, ameddig el nem készíti ill. el, nem adja a kész cipőt. Tehát a 100 pénz mindenképp megvan, azt csak újra termeli. De. Ha berakja kamatozni, akkor kamatozik 5%-ot és lesz belőle 105 pénz. Ez viszont kockázatmentes. Tehát csak akkor éri meg neki a kockázta, ha ezt a munkájával is ki tudja hozni.
Jól értelek?

BISMARCK 2009.10.01. 17:21:32

@orsi00:
Lehet, hogy értem, amit mondasz.
A varga az üzletbe, amikor belevág és van 50 pénze a bőrdarabra, akkor így vagy úgy de lényegében van másik 50 is az egyéb kiadások fedezésére, ameddig el nem készíti ill. el, nem adja a kész cipőt. Tehát a 100 pénz mindenképp megvan, azt csak újra termeli. De. Ha berakja kamatozni, akkor kamatozik 5%-ot és lesz belőle 105 pénz. Ez viszont kockázatmentes. Tehát csak akkor éri meg neki a kockázta, ha ezt a munkájával is ki tudja hozni.
Jól értelek?

tarzus 2009.10.01. 23:15:31

Optimális inflációról értekezni napjaink magyar gazdaságában igencsak l'art pour l'art foglalatoskodás.
Véleményem szerint még a kamatpolitika is másodlagos kérdés. A brüsszeli elvárások teljesítése meg harmadlagos.
Játszhatunk itt közgazdasági modellszámításokat, amíg az alábbi feladatokat meg nem oldja kis hazánk, addig a szarból nem jövünk ki:

- Az általánosan leromlott erkölcsi helyzet valamilyen úton való megjavítása,
a korrupció és hipokrízis visszaszorulása
- A bátor de tisztességes magyar vállalkozói szemlélet szélesebbé válása
- A magyar kkv szektor nagyságrendekben való megerősödése
- Az aktívak arányának lényeges növekedése
- A cigányság mielőbbi integrációja.

Nehéz feladatok. Nehezebb mint szónokolni vagy lopni. Így aztán valami komolyabb olvasnivalót meg hasznosabb szerszámot kéne már adni a magyar ember kezébe. Odafent is, idelent is. Mert most szinte mindenki a hitelfeltételeket meg az uniós pályázatok lesi. Kikapcsolódásként meg politizál kéjes nagy örömmel. Szidja a másikat és a globalizációt. Elzarándokol Huszt várához.

Gondolkodni meg dolgozni meg lassan elfelejtünk.

Vidéki 2009.10.02. 09:37:54

@tarzus:
Jól vázoltad a legfontosabb feladatokat.

Nehezek, de nem megoldhatatlanok.

A régi dalszöveg szerint:

„Az egyiknek sikerül, a másiknak nem.”

Vidéki 2009.10.02. 09:38:42

Jól vázoltad a legfontosabb feladatokat.

Nehezek, de nem megoldhatatlanok.

A régi dalszöveg szerint:

„Az egyiknek sikerül, a másiknak nem.”

drkovax 2009.10.03. 11:44:51

@BISMARCK:
Erről lehet szó. Ez az a megközelítés, ami evidenciának veszi, hogy van kamat, ami kockázatmentesen megkapható. De egyrészt annak is van kockázata. Másrészt ha a rendszerben nincs kamat, akkor meg épp azért fog hozzá az 50 pénzzel a varga, mert a másik, a munkáért kapott 50-ből fog életben maradni (gyereket nevelni, stb.)

drkovax 2009.10.03. 11:58:07

@drkovax: folyt.
A reál értelemben vett kamat (amikor több reáliára cserélheted a ciklus végén a pénzt) vezet a válsághoz ill. nagyobb távlatban a fenntarthatatlansághoz. A 0 reál kamatláb elméletileg ugyanúgy mozgásban tartja a gazdaságot csak épp nehezen beszabályozható (és a túloldalra való átesés garantáltan probléma: azonnal elkezdi fékezni a reáliák előállítását). Nekem az jön ki, hogy a 0 lenne az ideális, de az véletlen sokaságon alapuló folyamatnál szükségképpen nem célozható meg (már a minimális alulteljesítés azonnali következményi miatt sem), ezért az az inflációs cél lehet az ideális, amit szabályozási képességünk alapján lehet kijelölni. Ha képesekvagyunk 1 százalékpont pontossággal szabályozni az inflációt a jövőre nézve, akkor az 1%-os cél lehet jó, ha csak 2% pontossággal, akkor 2% ... (Nagyobb pontatlanság esetén még figyelembe véve a céltól való eltérés valószínűségi eloszlását, de mindenképpa 0+ tartományban.)

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.10.03. 13:13:30

Azért a 0 kamatlábbal kapcsolatosan lenne egy kérdés. Ki lenne az, aki összegyűjti a megtakarítást a betétesektől és kihelyezi a gazdaságba, odafigyel a befektetések gazdaságosságára, a visszafizetésre, megmozgatja a pénzt és mindezt lóbaszás fejibe, ingyen megteszi?

A pénzvilág nem úgy működik, hogy a banknak van rengeteg pénze valahonnan, valamiért, és ezt a pénzt kiadja kamatra. A bank mások megtakarításait, fogyasztásra közvetlenül fel nem használt pénzét gyűjti és fordítja a gazdaság finanszírozására. Ezt ingyen nem csinálja senki.

drkovax 2009.10.03. 15:05:48

@Elpet:
Eben igazságod van. Ott válik szét a dolog, hogy ennek a tevékenységnek vannak költségei (a feladat ellátáshoz szükséges reáliák), amik a megjelenhetnek a varga költségei között (mint a gyereknevelés, pedig az se kell a közvetlenül a cipőhöz, csak a fenntarthatósághoz), miként a kölcsönzött pénz tulajdonosának az az igénye, hogy ő se haljon éhen, ha már a pénze részt vesz a reália előállításban. Ez adja meg a "kamat" indokolható (reál költségként felfogható részét). Ami efölött van, az a valódi kamat. Ha ez 0, a pénz tulajdonosnak ekkor is érdeke továbbadni a pénzt (mert az nem ehető). Vagyis a 0 "kamat" az nominálisan nem feltétlenül 0. Ez viszont még egy technikai ok, ami amellett szól, hogy az idea (0 kamat) - mint az ideák általában - csak az elméleti célt jelölik ki. A gyakorlati feladat csak az aszimptotikus közelítés lehet. Vagyis a gyakorlatban marad a kamat (nem bele értve a fenti valódi költséget)+infláció, amik együtt kéne kiadják a 0-t, ráadásul a lehető legkisebb hullámzással.

Arivistus 2009.10.03. 19:18:12

(Költség alapú) Versenyelőnyt két fő módon lehet kiépíteni: vagy alacsony adóterheket rakunk a társadalomra, vagy a nemzeti valutát alulértékelve tartjuk.

Na most a politikusok szeretnek szavazatokat vásárolni, és annak a fedezete az adóemelés... Jó esetben, mert előfordulhat az is hogy a közvetlen fedezete egy hitel, az államadósság növekedése, és az adóemelés csak időben eltólva jelenik meg, amikor az adónak már a kamatokat is fedeznie kell.
Mivel a magyar politikusok, még az átlagnál is demagógabbak, ne is reméljük, hogy ezen az úton versenyképesek leszünk.

A másik lehetőség a nemzeti valuta leértékelése. Ez viszonylag egyszerűbb, hatásaiban ugyanaz. És mivel Szlovákiában, Ausztriában, és Szlovéniában is euro van ezért nem fenyeget minket egy esetleges leértékelési verseny.

Tehát a kérdést én nem úgy fogalmaznám meg hogy "mekkora legyen az infláció?" hiszen egy 5 vagy 10%-os infláció közötti különbség gazdasági hatásai elenyészőek, hanem úgy hogy a gazdaság élénkítése miatt a forintot le kéne értékelni, és akkor tudomásul kell venni, hogy ennek az egyik következménye a magasabb infláció.

heima a Cölöpverő (törölt) 2009.10.05. 00:56:33

@orsi00: ez teljesen értelmetlen.

Ami biztosan költség, az az anyagköltség/igénybe vett szolgáltatások értéke, amortizáció, bérköltség (alkalmazottaké), pénzügyi költség, adók és járulékok.. Ezek együtt legyen mondjuk 60. Ezen felül a nettó eladási ár egy dolgot tartalmaz, a vállalkozó hasznát, ha mondjuk az eladási ár 100, akkor ez 40 egység. Ez az az előny, amiért a vállalkozó "dolgozik", vagy is inkább vállalkozik (az lényegtelen, hogy személyesen rész vesz-e a termelésben), és ez az, amit hibásan sorolsz a költségek közé, ugyanis ez jövedelem. Forrás. Igen, a vállalkozó elköltheti-elkölti a családjára, de egyrészről egy jól menő vállalkozónál jut is marad is, másrészről egy bérből fizetésből élő alkalmazott sem gazdálkodik másképp. Keresel havi 100k forintot, mert adott helyen, adott időben, adott képességeiddel olyan munkát találtál, ami ennyit fizet. És nem raksz rá semmilyen kamatot, mint ahogy a vállalkozó sem. A vállalkozó azt mérlegeli, mint ahogy itt arra utalni próbáltak, hogy a haszna (a 40) elérhető-e kockázat nélkül. Ha ugyanazon időtávon 40 egység jövedelmet termel 60 egység vállalkozói befektetés (anyag, bér stb stb), mint 60 egység bankbetét, akkor utóbbi lesz a nyerő, hiszen ott a vállalkozóihoz képest csak a sokkal kisebb banki kockázatokkal kell számolni. Még menedzselni sem kell, egy betétlekötés manapság egy félperces művelet. Persze ez nem ilyen egyszerű, rengeteg egyéb szempont is van, amit a vállalkozó mérlegel, de a kamatkörnyezettel számolni kell (alternatív költség), de ez nem azt jelenti, hogy a profittal növelt árra rárakják a kamatot és úgy kapják meg a termék nettó eladási árát, hanem az elérhető profitot vetik össze a kamattal elérhető jövedelemmel.

Mátyás, az igazságos 2009.10.06. 06:00:28

srácok, komoly gondok vannak Caracallával.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

  • Hibás feed URL.

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc