Prága és Budapest II.

Konzervatorium I 2009.09.30. 07:03

A bársonyos forradalom után Prága egyike lett a hatodik legtöbbet látogatott városnak London, Párizs, Róma, Madrid és Berlin után. Budapest ilyesmiről még csak nem is álmodhat. A szomszéd fűje mindig zöldebb. Nekünk magyaroknak nyilván nagyon tetszik Prága történelmi hangulata, érintetlen gótikus és barokk belvárosa, a kézzel fogható folytonosság, a cseheknek meg talán imponál Budapest világvárosi hangulata és az izgalmas forró pesti nyár mediterrán utcaképe. A fejlődés dinamikájában, s talán a fejlődés kiegyensúlyozottságában is, az első hely mindenképpen Prágáé.

Írásunk első részét itt olvashatják.

Antall György írása

 

Prag és Praha - Ofen és Buda

Az asszimiláció és főleg az, hogy ki kit győz le és olvaszt be, bonyolult folyamat. Elsőszámú hajtóereje az állam és az államnyelv, és még akkor is, ha nincs erőszakos asszimiláció, az asszimiláció helyszíne a város. A város azonban csak akkor képes asszimilálni, ha annak nyelve egyben a többség, a várost övező vidék nyelve is. A városba költöző nemzetiségek veszítik el anyanyelvüket és hasonulnak a városi többséghez, nyelvben, kultúrában. A magyar államnyelv és a magyarosodó városok olvasztottak be 1918 előtt százezer-számra németeket, szlovákokat, s zsidókat is, elsősorban Budapesten, de másutt is a történelmi országban. Az asszimilációs folyamat így megfordult az államnyelv megváltozásával és a falusi tömegek betelepülésével a történelmi Magyarország 1918-ban elcsatolt területein, s lett az egykori Klausenburgból Kolozsvárrá magyarosodott városból Cluj, de még inkább Cluj-Napoca, Nagyváradból Oradea, s ma már a székely nagyváros, Marosvásárhely is egyre inkább Târgu Mureş. Ahogy a magyarosodás nem érte el a történelmi ország peremvidékeinek nemzetiségi falvait, a szlovákokat, románokat és ruténeket, úgy maradnak meg magyar végvárnak a székelyföldi falvak.

Prága és Budapest a városi lakosság átalakulása tekintetében párhuzamos utat jártak be a XIX. században, amely mindkét fővárosban a német polgárság visszaszorulását és a nemzeti nyelv megerősödését hozta. Prága a középkortól fogva német város volt, sokkal németebb, mint Buda vagy Pest. A középkori Buda német többségű, főleg vagyoni szempontból, a középkori Pest inkább magyar, mint német, 1686 után pedig mindkét városban jelentős méretű délkelet-európai közösségek éltek: szerbek, görögök, macedónok. Prága lakosságának alig egy harmada volt cseh a század elején, de 1900-ra a németek aránya szorult vissza alig 10-15%-ra. A város „csehesedése” lényegesen több konfliktussal járt, mint Pest-Buda elmagyarosodása. A csehek előretörésének fő forrása a cseh népi tömegek bevándorlása volt, szemben a német polgársággal és középosztállyal, míg Pest-Budán a német polgárság nem állt ellen a magyarosodásnak, sőt a virtigli német nevek is többnyire lelkes magyarokat takartak. 
A pesti egyetem már rég magyar tannyelvű volt (a latin után), mire a Károly Egyetemet 1881-ben kettéválasztva, létrejött a cseh nyelvű prágai egyetem, mely csak 1920-ban vette át a német egyetemtől a nevet, és így persze a történelmet is (a német nyelvű prágai egyetemet 1945-ben természetesen megszüntették).
 
A zsidók deportálása Magyarországon a vidéken kezdődött el, s a német nemzetiség 1945 utáni kitelepítése is a falvakra korlátozódott. Így a magyar falvakban és vidéki városokban ma szinte egyáltalán nem élnek zsidók, s németek is csak nagyon kevesen. A budapesti zsidóságnak a túlnyomó többsége megúszta a Holokausztot, míg a pest-budai németek 1945-re már réges-régen felszívódtak a magyar tengerben. A sok évszázados, hatalmas prágai zsidó közösség sorsát a német megszállás pecsételte meg, amelyet a zsidó lakosság talán csak 10%-a élte túl. A prágai németkérdést viszont a majdnem hárommillió csehországi német kitelepítésével együtt oldotta meg a potsdami értekezlet. Így a prágai  óvárost, s persze a prágai zsidónegyedet is ma nem-zsidó csehek mutogatják a világnak, s cseh antiszemitizmusról szó sem esik, hiszen minden a németek bűne volt, akiket amúgy szinte meg sem említenek, mintha soha nem is éltek volna németek Prágában, míg a lényegesen kevésbé izgalmas pesti zsidónegyedben magyar zsidó fiatalok működtetik a Holokauszt-turizmust, s beszélnek hosszasan a magyar antiszemitizmus gyilkos bűneiről.
 

A viharos huszadik század 

Az 1918. év fordulópont volt a cseheknek és a magyaroknak egyaránt, s a csehek számára a hatalmas sikert hozott. Nemcsak önálló cseh államiságot, hanem nyilvánvaló cseh dominancia alatt egy középhatalmat teremtett, a Csehszlovák Köztársaságot, a nyugati baloldali értelmiség kedvencét. Egy korábbi cikkemben már leírtam, a cseh nacionalizmus, sőt sovinizmus nem kisebb, mint a magyar, sőt, csak éppen sokkal ravaszabb. Nos, a „haladó értelmiség” minden csodálkozás nélkül tudomásul vette, ha Masaryk köztársasági elnök ilyeneket beszélt: „Történelmi határaink majdnem egybeesnek a nemzetiségi határokkal. Csak a cseh négyszög északi és keleti szélein található német többség az elmúlt évszázadok betelepülései következtében. Ezeknek az országidegeneknek a részére talán lehetséges egy bizonyos modus vivendi, és ha megbízható polgároknak bizonyulnak, még az is lehetséges, hogy parlamentünk […] valamilyen autonómiát biztosít részükre. Ellenkező esetben meg vagyok győződve arról, hogy ezen területek gyorsan némettelenítve lesznek.”. (1919. január 10, interjú a Le Matin részére.) Képzeljük el, ha mondjuk egy évvel később Horthy kormányzó mond Budapesten hasonlókat, nem a németekről, hanem esetleg a pesti zsidókról. Elképzelhetetlen, ugye? (Tolnay Károly a későbbi Charles de Tolnay, Michelangelo-kutató maga meséli el visszaemlékezéseiben: „Atyám-Anyám sohasem gondoltak volna arra, hogy elvigyenek a »dicső múlt« emlékeit a Várban megnézni velünk. Nem volt kapcsolatuk a hazai múlttal. ... Idegenként éltek ott.”)

A sikeres Csehszlovákiával szemben, a trianoni magyar állam az akkori Európa páriája lett. A konzervatívok a Kommün, a liberálisok és baloldaliak pedig a jobboldali restauráció miatt néztek rá gyanakvással. A pária sors kialakulásában nemcsak a külföld előítéletei a vesztessel szemben, meg a sok koncra éhes, majd pedig a megszerzett zsákmányt éberen őrző szomszéd játszott szerepet, hanem mi magunk is. A trianoni magyar állam a forradalom, a Kommün és az ország megcsonkítása után érthetően hangoztatta a folytonosságot a történelmi múlttal, de ezzel a vesztes háború minden bűnét az egyharmadnyi maradék ország vette magára. A trianoni Magyarországgal szemben alkalmazott megtorlás jóval súlyosabb volt, mint a háború fő felelősének tartott Német Birodalommal szembeni alkalmazott intézkedések. Közben az új Német Birodalom épp úgy, mint az Osztrák Köztársaság egy-egy elegáns mozdulattal maga mögött hagyta a birodalmi múltat, s igyekezett szűzen megjelenni a nemzetközi politikában. A győztesek, mint a csehek, a lengyelek, a románok és a szerbek pedig a győzelem fényében sütkérezhettek, s a saját új vagy megnagyobbított államuknak örvendeztek.
 
Az új Csehszlovák Köztársaság hivatalosan az egységes csehszlovák nemzet állama volt, ahol nemcsak a németek, a magyarok és a ruszinok lettek másodrangú állampolgárok, hanem a külön nemzeti identitástól lényegében megfosztott szlovákok is. Prága ebben a 20 évben egy önálló állam modern fővárosa volt- míg Budapest a kezdetben, mint a „bűnös város” küszködött a 1918-19-es zavaros idők emlékével, meg azzal, hogy egy nagy birodalom társfővárosából egy kis ország vízfeje lett. Budapest a 30-as évek elejére jórészt magára talált, újra egy izgalmas metropolisz lett, hatalmas, hollywood-i méretű szórakoztatóiparral, ahol a walesi herceg barátnőjét, Mrs. Simpsont egy pesti zsidó fiatalember, egy bizonyos Markstein Józsi nevű parkett-táncos (ismertebb művésznevén Alfonzó) táncoltatta meg az Arizona mulatóban.
 
A második világháborút Prága gyakorlatilag pusztítás nélkül úszta meg, míg Budapest – Berlinhez, a német nagyvárosokhoz és Varsóhoz hasonlóan – ismét romhalmaz lett. A csehek nem először a történelemben, a győztes oldalon fejezték be a háborút, míg hazánk az utolsó csatlós bélyegét viselte 1956-ig, s sokszor még azóta is. Prága a kommunista hatalomátvételt és a sztálinista rendszert is valamivel jobban átvészelte, mint Budapest, mert például alig volt kitelepítés a városból. Ott is épült persze egy rettenetes Sztálin-szobor, amit csak 1962-ben bontottak le. A szelíd elbánás a németekre és a magyarokra nyilvánvalóan nem vonatkozott, s a kollektív jogfosztás érvényessége a mai  napig a demokratikus cseh (és szlovák) politikának is egyik sarokköve.
 

1989 után

Az egymással és persze Béccsel is versengő két közép-európai főváros további sorsát az ország egészének sorsa határozta meg.

A prágai bársonyos forradalom 1989 őszén örömujjongások közepette takarította el a keleti blokk egyik legostobább kommunista rendszerét, míg Budapesten nem volt forradalom, se bársonyos, se másmilyen, s a legnépszerűbb politikusok még mindig az egykori reform-kommunisták voltak. Csehország és Prága először a megtalált szabadság, majd az önálló cseh államiság eufóriájában élt, 1526 óta először egyedül, önállóan, Szent Vencel koronájának országaiban, s ráadásul most már a németek zavaró jelenléte nélkül. Budapest néma maradt az első szabad választások idején, s tömegmegmozdulásra sem a kommunisták, hanem az első szabadon választott kormány ellen került sor 1990 őszén, aminek során az egykori demokratikus ellenzék először borult össze a volt kommunista párttal.
 
A bársonyos forradalom után Prága egyike lett a világ legjelentősebb turisztikai célpontjainak, a hatodik legtöbbet látogatott város London, Párizs, Róma, Madrid és Berlin után. Budapest ilyesmiről még csak nem is álmodhat. A szomszéd fűje mindig zöldebb. Nekünk magyaroknak nyilván nagyon tetszik Prága történelmi hangulata, érintetlen gótikus és barokk belvárosa, a kézzel fogható folytonosság, a cseheknek meg talán imponál Budapest világvárosi hangulata és az izgalmas forró pesti nyár mediterrán utcaképe. A fejlődés dinamikájában, s talán a fejlődés kiegyensúlyozottságában is, az első hely mindenképpen Prágáé. Hiába van Budapesten korszakos mértékű ideig hivatalban a város első embere, s ennyi idő alatt fel lehet építeni egy világvárost, mi leginkább a közszolgáltatások romlását, a városi kormányzat és városfejlesztési elképzelések teljes hiányát, a vagyonfelélést és a mindent elöntő korrupciót érzékeljük. Nyilván Prága sem tökéletes, de talán több koncepció és kevesebb korrupció van ott, mint Pesten. Ott nincs kultúrharc sem, s a cseh baloldal békében él a cseh történelmi múlttal, nem úgy, mint a magyar, amelyik a XX. század eleje óta szónokol és firkál a magyar történelem állandó újra kezdéséről. A csehek – vagy akár a románok – nem viszik ki saját belső vitáikat külföldre, s nem apellálnak valami felsőbb instanciához, mint a magyarok, különösen pedig a magyar baloldal tette mindig a szörnyűségesen elmaradott ország ellen, Jászitól Károlyin át egészen napjainkig. A lelki béke pedig nemcsak az egyes emberek, hanem egész nemzetek számára fontos. Az önmagával meghasonlott ember nem ura a saját életének, az önmagával meghasonlott ország nem mestere a saját jövőjének.
A magyar átmenet sikerét vagy sikertelenségét sokan, sokféle szempontból megírták. Én azt hiszem, az átmenet lehetett volna sikeresebb is, de messzemenően nem olyan sikertelen a dolog, mint ahogy azt mostanában, a 20. évforduló táján hazánkban annyira sokan látják, vagy láttatják. Ahogy Magyarország is olyan, amilyenné mi tesszük, a fővárosunk is azzá lesz, amilyenné mi alakítjuk. A fővárosi kormányzat sok mindenről tehet, de nem tehet mindenről. A változások ott kezdődnek majd, hogy mi nem szemetelünk az utcán.
 
Szerző: Antall György

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr861408152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rettentó 2009.09.30. 12:59:16

"Ott is épült persze egy rettenetes Sztálin-szobor, amit csak 1962-ben bontottak le."

Ajánlott olvasmány: Mariusz Szczygiel: Gottland

"A csehek – vagy akár a románok – nem viszik ki saját belső vitáikat külföldre, s nem apellálnak valami felsőbb instanciához, mint a magyarok, különösen pedig a magyar baloldal teszi a szörnyűségesen elmaradott ország ellen, Jászitól Károlyin át egészen napjainkig."

Legyen Tarlós a főpolgármester és özönlenek majd a turisták?

zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2009.09.30. 16:50:24

A csehek valahogy könnyebben túllépnek a történelmükön, míg mi rágódunk saját múltunkon, mint valami gumicsonton.

csi 2009.09.30. 20:25:22

Sosem értettem, hogy lehetett Csehország győztes a világháború után, amikor Ausztria-Magyarország része volt. Mondjuk nem erőltették meg magukat a háborús erőfeszítésekben, lásd Svejk, de hogy mindjárt "győztesek" is lettek, az szép mutatvány volt.

Sutty 2009.09.30. 23:57:33

éles cikk. teccett. szívesen látnám Bécset és Pozsonyt is a sorban. Olykor idején Budapest, Pozsony és Bécs komoly "aranyháromszög" volt.. Annyit tudok még hozzátenni, hogy a jelenlegi szlovákia nagyon erős kapcsolatot táplál Csehországgal. Csehország köztudottan Németországgal. Németo a lengyelekkel. Mi is tudnánk csatlakozni lengyel oldalról...
Amikoriban Magyarország Ausztria része volt, akkoriban a jelenlegi Szlovákia (akkori Csehszlovákia) is Ausztria része volt (habs). Azt kell látnunk, hogy kiestünk abból a butykosból, már elég régen... Csehország úgy lehetett győztes hogy német oldalon maradt. szerintem. ezért kapták a csehek az oroszoktól később, magyar tankokkal, orosz parancsra a köszönetet "tavasszal"...

Sutty 2009.10.01. 00:14:02

Magyarország -szerény véleményem szerint" olyan koordinátákon áll,- a google maps szerint is kivetítve, hogy saját maga sem tudja igazán eldönteni, hogy a mely bevált keleties vagy nyugatias módszerekhez (konkrétan orosz, kínai -vagy osztrák, német, angol, amerikai ) esetleg más mintákhoz símuljon, hallgatva és "tökéletesen átélve" a nyugati világ szelének rezzenéseit.. Született finnugorságunkkal Amerika vagy Anglia hullámhosszán... hát nem tudom.

Sutty 2009.10.01. 00:29:18

Frankó országot lehetne csinálni Magyarországból, sok pénzt tudna termelni ha elengednénk a kőkonzervatív hozzáállást magunk mellett egy pillanatra. Az ingatlanárak megháromszorozódnának, helyére állnának a munkahelyek, visszaadnánk az imf hitelt. 2 éven belül utánunk dobnák az eurót, csak ne csináljuk tovább, amit kitaláltunk. :) Persze, van az a mondás hogy van az a döntés, aminek megváltoztatásába az EU sem szólhat bele, más ország belpolitikájával kapcsolatban. Ez a jó hozzáállás szerintem. Tessék közelebbről kapura lőni a labdát!

rosta 2009.10.01. 11:57:51

"A trianoni magyar állam a forradalom, a Kommün és az ország megcsonkítása után érthetően hangoztatta a folytonosságot a történelmi múlttal, de ezzel a vesztes háború minden bűnét az egyharmadnyi maradék ország vette magára."

Mármint a vesztes háború milyen bűnéről van szó magyar részről?

tarzus 2009.10.02. 00:16:57

Szép, okos és hangulatos írás.
Csak olyan lágyan-andalítóan fejeződik be.
Magam is a megértő, asszertív hozzállás híve vagyok, de lássuk be, a belátás és önkritika nem megy már a magyarnak....

"Azonnal vedd fel azt a csikket!" - ez lett volna a helyes zárómondat.

tommybravo 2009.10.02. 10:18:55

Az előző cikk tényszerűbb volt, kevesebb indulattal, ami jobban bejött. Persze ez egy blog, a ti véleményetek.

"A csehek – vagy akár a románok – nem viszik ki saját belső vitáikat külföldre"
A románokról nem tudok (talán tényleg összezárnak kifelé), de a csehek, különösen Václav Klaus azért szereti külföldön is borogatni az asztalt euroszkeptikus szövegeivel.

Az első rész azért is tetszett, mert remekül összefoglalta, hogy a két város különbségeinek történelmi okai vannak, és csak az 500 km távolság teszi annyira hasonlóvá őket. Reméltem, ez a hozzáállás lesz az alapja a második résznek is, mert azért lett volna mit kibontani ebből a szemszögből is: Prágának van egy koncentrált belvárosa, amiben minden elérhető gyalog, bejárható pár nap alatt. Vele szemben próbálj meg a Hősök teréről eljutni a Várba gyalog, vagy akár Belvárosba. Össze sem hasonlítható.

Aztán remek elemzési lehetőség lenne a két város önkormányzati rendszere, ami Budapest esetében rengeteg kiskirályt és egy bénult városvezetést jelent. A rendszerváltáshoz való hozzáállás is tovább fejtegethető lett volna: Kádár elérte, hogy a legtöbb magyar szolídan gyarapodni kezdett, ami megölte sokakban az ellenállást, míg a csehek kimaradtak a jóból, ők nem lettek a "második legvidámabb barakk".

gyulaur 2009.10.04. 07:40:32

rovidsege ellenere jo osszevetes. gratulalok.

kalapácstollú 2009.10.04. 16:33:49

@rettentó: Lásd be, Demszky lassan húsz éve "ügyvezető" főpolgármester. Máról-holnapra "koemányoz", mindenféle koncepció nélkül. Valószínűtlen, hogy Tarlós lenne minden főpolgármesterek legjobbika. Viszont Demszkynél Te is jobb lennél.

Mátyás, az igazságos 2009.10.06. 06:06:30

komoly gondok vannak Caracallával. Írt egy hamis cikket és nem ismeri el. Ebben a formában a konzervatorim nem hiteles!!

rettentó 2009.10.06. 12:24:23

@kalapácstollú: És akkor jönnének a túristák? A kérdésem így szólt.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

  • Hibás feed URL.

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc