Pánczél Hegedűs János írása
Hazajőve a családi nyaralásról az a hír fogadott, hogy "
támadás ért engem". Gondoltam, hogy talán a baloldalon prüszkölni fognak néhány dolog miatt, de sajnos a támadás jobbról jött és egy régi kedves ismerős tette meg, Békés Márton. Márton névtelenül kommenteket írt, aztán törölt a
Monarchista Gondolatokon az elmúlt napokban, amelyekre a nyaralás miatt (nincsen Internet-kapcsolat sajnos) nem tudtam reagálni. Most pedig egy posztot írt inkább, amely leginkább róla szól. Mivel azonban a posztban valótlanságok és csúsztatások egészen szép sora található, több egyenesen a személyemmel kapcsolatos, ezért szeretnék – nagyobbrészt csak – ezekre reagálni, élve a viszontválasz lehetőségével.
1. A Miles Christi, amelynek a főszerkesztője és kiadója is vagyok, jelenleg szünetel. Ennek a szünetelésnek egyetlen oka van, az anyagiak hiánya. A Monarchista Gondolatok és a Regnum! portál egyengetése ezzel párhuzamos dolgok.
2. Az említett pécsi előadásra (2008) én – és a szervezők is – egészen máshogyan emlékszem, de talán Szász Péter Domonkos is, aki a harmadik előadó volt (az előadás meg volt hirdetve, nincsen ebben semmi titok). Békés Márton nagyon jól érezte magát emlékeim szerint. Előadása sikeres volt, és az előadások után beleegyezett abba is, hogy legyen ennek folytatása akár Pécsett, akár máshol. Ahogyan említette, nagyon örült neki, hogy többen voltak, mint a korábbi tízfős könyvbemutatókon, ahol ő cipelte a könyveit is. Az előadás után elfogadta a vendéglátók felkínálta vacsorát és szállást is, meg a vonatdíj megtérítését. Annyira nem érezhette, hogy "baj van", mert utána együtt terveztük meg egy kétkötetes monarchista antológia tartalmát, melyben kezdetben a mai monarchista szerzőket és korai monarchista gondolkodók anyagait is elvállalta, hogy beszerzi. Később azonban a kötetet kettéosztottuk, és övé lett a korai monarchista gondolkodók rész, amelyet meg is szerkesztett, tartalomjegyzéket is küldött hozzá, meg is van.
E mellett átnézte egy, a monarchizmussal kapcsolatos könyvem kéziratát is, amelyet kijavított és a többoldalas elemzésben, amelyből majdnem minden megjegyzését figyelembe vettem, hiszen relevánsak voltak, "páratlannak" nevezte a munkát és a stílusomat is megdicsérte. (Lehet, hogy nem volt ekkor őszinte?) 2008 őszén sem lehetett olyan nagyon nagy a "baj", mert akkor meg én néztem át Márton kéziratát, amelyet A magyar jobboldali hagyományba készített, „Királyvárók” címmel. Észrevételeimet, amelyek hiányosságokra vonatkoztak, tudtommal belevette az anyagába.
3. Békés Márton tendeciózus – és számomra értelmezhetetlen – kijelentéseit, amelyek szerint nekem "ambiciózus vezetési terveim" vannak, és az én monarchizmusom "spekulatív", meg hogy létezik ilyen, hogy "PHJ-monarchizmus", szeretném hárítani, ha lehet, lévén igazi indokok nincsenek ezek alátámasztására. Soha senkit nem kényszeríttettem, hogy ide csatlakozzon, nem is tehettem volna meg, a csatlakozás minden esetben természetes folyamat volt, amely meggyőzéssel párosult. Nincsen "támadjuk be a jobbközepet"-stratégia. Ezt mégis honnan vette és mire alapozza? És ha mi ezt is tennénk, akkor az mit is számítana valójában ennek a politikai közegnek, amikor mi most nem vagyunk a politikai tér része? "Mutassuk fel a királyságot minél bővebben és sokoldalúbban”-stratégia azonban van.
Jelenleg tudtommal nincsen Magyarországon monarchista szervezet vagy párt (Isten ments!), vagy akárcsak egy fikarcnyi mozgalom. Miről beszélünk most akkor? Én azt látom, hogy a monarchizmus ma azért releváns, mert a köztársaság válságban van és húsz év után elementáris erővel törnek elő azok a visszásságok (alkotmányozási problematika, legitimitás hiánya), amelyek 1989-90-ben is megvoltak, de senki sem foglalkozott vele. Ez konkrétan az oka annak is, hogy a monarchizmus egy országos politikai hetilapban címlap lett; mert alternatívát mutat fel, és nem csupán egy obskúrus összeesküvés a szélsőjobboldalon, amelyet Békés Márton sejt(et).
Azt gondolom, hogyha valaki még ennyire sem "aktualizálja" a monarchizmust, és nem gondolkodik királyságban, akkor nincsen olyan minimális megfogható kritériuma, amely alapján "monarchistaként" definiálhatja magát. Azt az alapvetően forradalmi gyökerű elgondolást, amely szerint a királysághoz fűzhető "politikai hagyományokkal" élénkítsük a respublikát, hogy jobb legyen, elvetem, és kivitelezhetetlen tévútnak tartom. Ez már Zsedényi Bélának vagy Ft. Varga Bélának, esetleg Sulyok Dezsőnek sem jött össze annak idején. Lehet ezzel persze vitatkozni, egyet nem érteni – nyilván nem Szentírás, amit gondolok. De négy fal között monarchistának lenni, vagy csak úgy „mellesleg” annak vallani magamat, inkább az önsajnálathoz hasonlatos… Ha pedig valaki „történelmi és tudományos szinten” vizsgálja csak meg a monarchizmust, akkor azt „történészi munkának” nevezném. A mai magyar monarchizmusnak reményeim szerint az előzőhöz semmi köze sincsen, az utóbbira pedig mindig is támaszkodott, de azzal semmiképpen sem egyenlő.
A blog az önkifejezés egy módja, nem lehet vele politizálni igazán, nem is akartam, e mellett pedig egy olyan médium és csatorna, amely közösségképzésre és a vélemények ütköztetésére alkalmas. Én erre használom a blogot és a portált is, egy ideje tudatosan, kezdetben meglehetősen ösztönösen, és reményeim szerint szellemi műhelyként fogja kiforrni magát. Az elsődleges cél – sokadszorra is – a társadalmi diskurzus létrehozása.
4. Soha nem adtam ki a jelszót (?), hogy a "jobbközép ellen kellene menni" vagy ilyesmi. Úgy általában, az aktuálpolitikától a monarchista médiumokon tartózkodunk, ha egy mód van rá. Persze meglehet, igény az volna rá, és az ember néha elcsábul. Büszke vagyok arra, hogy a hozzám köthető monarchista médiumokban a közreműködőket tekintve egy egység tudott megvalósulni eddig, amelyben nem számít a politikai vagy akár vallási különbség sem, meglehet a kezdeményezés definiáltan katolikus volt. A blogban és a Regnum! portálban jelenleg is vannak jobbközepes, nemzeti radikális, nemzeti liberális, ultrajobboldali érzelműek, akik katolikus, evangélikus, református, görög-katolikus vallásúak is e mellett, és olyanok is, akiket eddig nem érintett meg a vallás. (Külön öröm számomra, hogy az írások hatására három olyan emberről is tudok, akik a keresztség felvétele előtt vagy éppen utána állnak, felnőtt korban.)
5. Furcsa, hogy az embernek kommentekkel kapcsolatban kell magyarázkodnia, de legyen. A "Flódniórum" kifejezés nem hiszem, hogy bármire is "bizonyíték" lenne, de ahogyan már egy Konzervatórium szerkesztőnek személyesen elmondtam, onnan jött, hogy a blog zsidó szakácskönyvet reklámozott több hónapon keresztül. Mivel a flódni egy markáns zsidó étel szerintem (mellesleg az egyik legjobb süti is szerény véleményem szerint), ezért jött az ötlet. Persze mindenki azt magyaráz bele, amit akar. Az azonban "tény", hogy semmi kifogásom sem volt ellene, amikor valaki erre válaszul "Császármorzsázta" a Monarchista Gondolatokat. (És én kérek elnézést, hogy ilyen gyerekes volt ez a téma.)
6. Szeretném csendesen, de nagyon határozottan visszautasítani a "leszektázását" mindannak, amely mintegy másfél év alatt a semmiből kinőtt, és úgy látszik, magyar monarchizmusnak lehet nevezni. Itt emberek önzetlen munkájáról, és igazi "zsebbenyúlós" anyagi áldozatáról van szó, amelyet a családjuktól vontak el minden esetben. Szeretném kikérni magamnak, hogy ezt Békés Márton úr, saját egzisztenciateremtésének a legelején járva, "szektának" minősítse, mert úri kedve így tartja, miközben mások öntudatosan egy közösségben (communio) gondolkodnak, amelyre minden alapjuk és joguk – ha másért nem, az elvégzett munka okán – meg is van.
7. Ugyanígy szeretném visszautasítani a magyar politikai élet nagy fekete bélyegét, az antiszemitizmust és a feltételezett nyilas-szimpátiát is, ami egy kicsit nevetséges, ugyanakkor elgondolkodtató egy deklaráltan jobbközéphez tartozó embertől. A blogon többször moderáltam odaténfergő nyilasokat, antiszemita kijelentéseket, én magam pedig ennek nem engedtem teret. Békés Mártonhoz egészen hasonló ellenkező véleményt azonban a – valóban – nyilas politikai szélsőjobb megfogalmazott már, amelyet nagyon szépen meg is köszöntünk nekik. Lásd itt és itt.
8. Az ominózus 2008. november végi megbeszélésen jelen volt egy negyedik személy, aki érintett éppen a Konzervatóriumban is. Talán ő is megerősít abban, hogy Békés Márton hangneme minősíthetetlen volt, meglehet, csak egy baráti sörözésnek indult az egész dolog, amelyben az induló Regnum! portálról lett volna szó. Az én esetemben szó sincsen ideológiai-politikai különbség miatti szakításról, hiszen – bár ilyen jellegű vitáink akadtak a negyedik személlyel azóta is – eszem ágában sem volt csak ezért "szakítani". Azt azonban nem szeretem, ha valaki úgy viselkedik, ahogyan Békés Márton akkor, és a másikat egy darab gőzölgő székletnek nézi és ezt egy fürdőhelyen időző prostituált stílusában adja elő. Ennek ellenére az együttműködését felajánlotta a sörözőből kimenet és nem volt szó arról, hogy "nem működök ebben közre". Én nem akartam együttműködni azzal, aki a személyemben sértett meg, számomra értelmezhetetlen és felfoghatatlan módon a stílusával és nem a közöltekkel, amelyekre akkor is és azóta is – interjúkban – válaszoltam. Azt sajnálatosnak tartom, hogy Békés Mártonnak az a fokmérője másokkal szemben, hogy tőle mennyit olvastak, de remélem, hogy akkor nekem jó a megítélésem, hiszen majdnem mindegyik könyve megvan, dedikálva és nekem ajánlva a szerzőtől. (Emellett mélyen etikátlannak tartom, hogy egy barátinak induló magánbeszélgetés szereplőit – azok megkérdezése nélkül – csak úgy megnevezünk, és ebben még szelektálunk is, hiszen nem mindenkit.)
9. A portál (melyik? A Regnum! vagy a blog?) nem mondja magát "ókatolikusnak" (ez mit jelent?), a Miles Christi hagyományhű katolikusnak (is) mondja magát. Szezont a fazonnal ne keverjünk!
10. A blogról és a Regnum! portálról szinte mindenki átvehet az írásos hozzájárulással és a forrás feltüntetésével anyagokat. Ez le is van írva szépen itt. Így veszi át a Szent Korona Rádió is régóta, de a Kis-Kunság is például, meg a Székelyföld, de ajánlóban az IGEN is és még sok más blog. Békés Márton írását is átvette a SZKR, sőt az ominózus pécsi előadása is meghallgatható teljes terjedelmében Magyarország legnépszerűbb webrádióján, több mint ezren le is töltötték. Ehhez Békés Márton személyes hozzájárulását adta az előadás előtt az ottani SZKR-es munkatársnak, az írásainak (itt és itt) az átvétele ellen pedig szóbeli kérdésemre válaszolva egyáltalán nem ellenkezett ("Nem baj.").
Nem tartom magam kompetensnek, hogy más független médiumok nevében nyilatkozzak, hiszen csak cikkek átvételéről van szó. Aki támogatni akarja a monarchizmust és be akar számolni róla, azok előtt pedig a kapuk továbbra is nyitva állnak, ahogyan a partnereink sora is mutatja, a kép szerencsére vegyes.
11. Aki engem ismer, az tudja, hogy kicsit több mint egy évtizeden keresztül elég aktívan részt vettem a magyar underground szubkultúrában, amelyet az önkifejezés egy módjának tartottam. Ezt félóra Google után bárki láthatja, minek is titkolni? E mellett persze sok minden mást is csináltam, de valamiért Békés Márton ezt pécézte ki, mintha ez titok lenne és bármilyen összefüggést kellene és lehetne keresni a kettő között. Aki látja és érti, az tegye meg és ossza meg velem. (A "bennfentes és leleplező" infók fele természetesen még tőlem származik. A Battlenoise!-történet meg persze meg volt válaszolva itthon is és külföldön is szépen, a lengyel kiadóval a mai napig jó a kapcsolat. Mártonnak javasolom, hogy ezzel kapcsolatosan ne írjon többet, mert pár mondatban is nagy értelmetlenségeket hordott össze. E mellett nem hiszem, hogy bárkit bármire is determinálhat egy ilyen múlt, hiszen akkor Békés Mártont is determinálhatná az, hogy korábban olyan skinhead csoporthoz tartozott, amely zsidótemetőket becstelenített meg.
12. Nem írattam egyetlen interjút sem magammal (ezt is mire alapozva?). Három jelent meg, egy a SZKR-en, hosszú hónapos unszolásnak engedve, egy pedig az IGEN-en, egy korábban meghiúsult interjú helyett – mindegyik a Regnum! zászlóbontásához igazítva. A Magyar Demokrata úgy keresett meg ezután, és a téma miatt végezte a címlapon az anyag, amitől kiborult a bili Békés Márton esetében. A demokratás fotókat én sem tartom előnyösnek, de ki vagyok én, hogy a képszerkesztő munkájába beleszóljak?! ;)
13. Antall József a rendszerváltozás utáni Magyar Köztársaság első miniszterelnöke volt, ezért került az ominózus bannerre, amelynek koncepcióját még tavaly Békés Mártonnal egyeztetve alkottuk meg. A közös ötlet ez volt; minden magyar köztársaságról egy elnök és egy miniszterelnök szerepeljen, alatta a felirattal; A mi igazi problémánk a köztársaság (Békés Márton a "Republikánus pantheon" kifejezést használta volna inkább). A két nagyon népszerű matricánk közül Békés tervezte a „Magyar Királyság 100 éve áll szemben a köztársaság hat évtizedével..." kezdetű darabot. E mellett egy benzines kannát ábrázolót is küldött "Halál a köztársaságra!" felirattal, de azt túl durvának és primitívnek tartottam, ezért nem valósult meg. E helyett azonban egy Arno Breker-féle szoborfejjel ellátott fekete-fehér-piros farkasfogas színezetű „Konservative Revolution” feliratú matricát legyártattam neki, mert nem volt technikai lehetősége rá, amit ki is fizetett. Gondolom a Nézőpontnak, vagy a FIT-nak kellett nagyon gyorsan az anyag, és nem tudták máshogyan megoldani...
14. Összegezve azt gondolom, hogy Békés Mártonnak velem személyes problémája van, de ez ellen nem tudok már semmit sem tenni, amit tényleg őszintén sajnálok. Korábban három személyen keresztül is üzentem, hogy írjon, mobilszámomat ismeri (remélem nem a Kuruc.infón látom legközelebb), e-mail címemet is, szerintem jobb lett volna ezt az egészet úgy kezelni, ahogyan történt, és felnőtt férfiak szokták: asztal mellett személyesen megbeszélni. Márton azonban provokatív kommenteket és most ezt a posztot választotta. Én meg válaszoltam, mert nem szeretem, ha butaságokat beszélnek rólam. Több hónappal ezelőtti ajánlatom most is áll még, bár akkor sem értette meg Márton, és gondolom most már nem is fog vele élni; ha mondanivalója van, akkor azt mondja el nekem és rendezzük a dolgot. Nekem nem pálya ez a hisztis kiteregetés, meg frusztrált rugdosás.
Öreg vagyok én már bohócnak.
(Köszönetem a Konzervatóriumnak, hogy a viszontválasz lehetőségét biztosította.)