Miért nem volt Jézus baloldali?

Konzervatorium I 2009.05.15. 22:09

A Jézusról alkotott baloldali kép általában úgy jelenik meg, mint a szegények mellett és a gazdagokkal, az adott társadalom vezetőivel szemben fellépő Krisztus képe. Csakhogy a baloldal számára a lényeg a társadalom megváltoztatása, s ez teljesen ellentétben áll Jézussal és tanításával. Az igazságosság a baloldalon a javak kikényszerített egyenlő elosztását jelenti, míg a keresztény (és az ókori) felfogásban azt, hogy mindenki azt kapja, ami jár neki.
 
Szilvay Gergely írása
 
Jézus volt az első kommunista - hallani gyakran a kijelentést. Olyat még nem hallottam, hogy ő volt az első zöld, anarchista és feminista, de egy szupersztár kissé kivonatolt nézetét ismerjük az Úrról. Persze ma, a posztmodern korban már mindenki úgy értelmezi Jézust is, ahogy akarja. De hogy ezek az értelmezési utak csak egyénre szabott, mindenkinek a maga számára megfelelő utak volnának, amelyek egyenrangúak: azt a leghatározottabban elutasítom. Igenis, egyes értelmezések közelebb állnak a történelmi Jézushoz, mások távolabb. Hiába gondolja valaki, hogy Jézus kommunista volt, ha egyszer nem volt az.  
 
Nem állítom, hogy Jézus egyes kijelentései, cselekedetei nem fogadhatóak el a baloldali ideológia (avagy ideológiák) számára. De hogy Jézus tanításának egésze és lényege köszönőviszonyban sincs velük, sőt egyenesen ellentmond azok lényegének, vezérfonalainak, azt már igen.  Jézus már csak azért sem lehetett baloldali – mondhatnánk –, mert akkoriban még nem volt baloldal. Az ókori Izraelben baloldalról beszélni olyan, mint amikor az ember Marx-hivatkozásokat talál a harminc éve kiadott ókori kelet-jegyzetek sumérokról szóló fejezeteiben. Persze ez kissé igazságtalan kijelentés, csak ezért nem kezdtünk volna bele a fejtegetésbe, úgyhogy tovább is léphetünk.
 
Nyilvánvalóan nem a terminológiát, hanem a baloldal fogalma alatt értett tartalmat kell vizsgálni. Azt azért szögezzük le: nincsenek külön jobboldali meg baloldali értékek, maximum egyesek mást tartanak értéknek, mint mások. A Jézus által vallottakat vagy azok egy részét valaki vagy értéknek tartja, vagy nem – és vagy aszerint cselekszik, vagy nem. És nyilván az áll közelebb Jézushoz, aki minél közelebb áll tanításának egészéhez és lényegéhez.
 
Elsőként azt vizsgálnám meg, mit értünk baloldal alatt, még akkor is, ha a baloldaliság mibenlétéről már írt egy kiváló értekezést a kolléga. Megadja Gábor ugyan intellektuálisan közelíti meg a kérdést, de nem baloldali. Vizsgáljuk meg, mit értenek baloldal alatt azok, akik baloldalinak mondják magukat. Bár ők esetenként lehetetlenül tág definíciót adnak, imigyen önmegsemmisítő pályára állítva a fogalmat, ahogy például az MSZP-választmánynak szóló kampányfilmen Tüttő Kata („Azért vagyok baloldali, mert fiatal vagyok és azért, mert nő").
 
A videón vannak, akik szerint baloldalinak lenni szociális érzékenységet, szolidaritást, közösségben való gondolkodást jelent. Ezeket az értékeket azonban a konzervatívok is magukénak vallják, nem beszélve a keresztényekről, akik ezeket az értékeket sokkal régebb óta – éppen főszereplőnk, Jézus óta – a sajátukénak tudják. S így jóval korábban, mint ahogy azokat fölfedezte magának a bal. Persze a baloldali testvérek szerint ezekről az értékekről a keresztények, pontosabban a katolikus egyház már rég elfeledkezett – de erről később.
 
Nézzük tovább, milyen értékeket gondolhatnak magukénak baloldali testvéreink. Szabadság, egyenlőség, testvériség – ahogy a francia forradalom mondta?  Vagy Rousseau eszméit – akitől mindent le lehet vezetni a liberalizmustól kezdve a szocializmuson át a nacionalizmusig, kivéve a konzervativizmust? Régi közhely, hogy a szabadság és egyenlőség egymással nem passzol. Szerintem akkor sem, ha van testvériség. A szabadság és a testvériség szép keresztény elvek – és talán a baloldaliak is magukénak vallják őket –, de a baloldali testvérek és ideológiák által oly kívánatosnak tartott egyenlőség nem fér bele a képbe. Az egyenlőség evilági eszkatológia, az pedig utópia – s így pedig örök eretnekség.
 
És mi a helyzet a keresztény erkölcsök egy részének, a párkapcsolati kérdések, pontosabban a szex körül összpontosulóknak az el nem fogadásával? Az abortusz, az eutanázia pártolása, a szexuális kapcsolatok lazábban vétele hol felel meg a jézusi tanításnak? Krisztus ugyanis a katolikusok által máig vallott erkölcsi értékek mellett is leteszi a voksát: elítéli a házasságtörést, a válást, meghirdeti az ellenség szeretetét. Sőt azt is leszögezi, hogy a házasság férfi és nő kapcsolata. (Mt 19,3-12, Mk 10, 2-11).
 
Fordított gondolkodás
 
A baloldali ideológiák szimpatizálhatnak Jézus szegényekre és megalázottakra vonatkozó kijelentéseivel, de szögezzük le: Jézus nem társadalomreformer volt. "Az én országom nem evilágból való" – mondta Pilátus előtt állva (Jn 18, 36). Isten fiának tartotta magát. A baloldali ideológiák szerint pedig ugyebár nincs Isten (vagy nem lényeges – deisták), és evilágban kell tökéletes rendszert alkotni. A lényeg: a balos szövegek mögött meghúzódó gondolkodási sémák összeegyeztethetetlensége Jézus tanításával.
 
Mit is mondott Jézus a szegényekről? A betániai megkenés elbeszélésénél (Mk 14, 3-9, Mt 26, 6-12, Jn 02, 1-11) Jézus egy leprás házában vendégeskedik, ahol egy asszony drága kenetet visz oda hozzá (a kenet annyit ért, amennyiből egy család egy évig megélt volna). A kenettel megkente Jézus fejét (máshol a lábát), amire méltatlankodás támad (János szerint Júdás méltatlankodik): Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? Ezt az olajat el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek. Vagy , ugye, lehetett volna venni belőle egy csomó inkubátort. De Jézus nem populista: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek." Szóval Jézus nem gondolja, hogy valaha föl lehet számolni teljesen a szegénységet. A méltóságuk és a megsegítésük mellett viszont kiáll. Realista.
 
Az adóval kapcsolatban azt mondja a farizeusok rosszindulatú kérdésére, hogy szabad-e fizetni a császárnak (Mt 22, 15-22, Mk 12, 13-17, Lk 20, 20-26): "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Most citálhatnám még Nagy Szent Leó pápa nagypénteki beszédét, amelyben arról értekezik, hogy Jézus a tanításaival valóban, akár akarva, akár akaratlanul, de inkább segítette a császárt. Ezért balga volt Pilátus, hogy megfélemledett, és keresztre adta. De hát ugye ezt már az egyház egy pápája mondta, aki eleve gyanús egy baloldalinak...
 
Rögtön Máté evangéliumának elején Jézus azt mondja és fejti ki: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem." (Mt, 5 17-20). Ez nem arra vall, hogy – legalábbis földi értelemben – forradalmat hajtott volna végre (vallási értelemben persze igen, amennyiben új vallást alapított – "a templom függönye meghasadt").
 
Hogy Jézus egyáltalán nem biztos, hogy a földi egyenlőség mellett tette le a voksát, azt mutatja a befektetett pénzről szóló példabeszéde is (Mt 25, 14-30, Lk 19, 11-27), melyben mindenkinek el kell számolnia talentumaival – mindenkinek annyival, amennyit kapott, merthogy van, akinek öttel, van, akinek kettővel, és van, akinek eggyel kellett gazdálkodnia. És kamatoztatnia azt. Az emberek tehát nem egyenlőek – legalábbis Jézus szerint. Sőt az Atya mindenkit egyénre szabottan fog megítélni az utolsó napokban (Istennek modern pedagógia nézetei lehetnek): mindenkinek  a kapott talentumokat kell kamatoztatnia, és aki többet kapott, azon többet kérnek számon. Aki viszont elásta, azt gonosznak és lustának titulálja a példabeszédbeli ház ura.
 
A szőlősgazdáról szóló példabeszédben pedig ugyancsak nem épp egyenlő módon bánik az emberekkel (Mt 20, 1-16), habár ezt az elbeszélést valószínűleg okosabb kifejezetten eszkatológiailag értelmezni. Itt a szőlősgazda mindenkinek ugyanannyi bért ad, akár reggel, akár este állt munkába. A reggel munkába állottak méltatlankodnak, de Jézus annyit mond egyiküknek: "Barátom, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók."
 
A szegényekkel kapcsolatos példázatoknál megfontolandó a szegénység (ráadásul kettős) metafizikai jelentése is. Az esetleges és alkalmankénti látszólagos kommunitáriusság nem feltétlenül vonatkozik a szellemiekre. „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek" – mondja Jézus. Amellett a szőlőműveléssel és a tálentumokkal kapcsolatos példázatban sokkal inkább a feudalitás a szembetűnő: amit az ember kap, az nem kapitalista értelemben tulajdona, hanem Istentől kapja – tehát feudum, amellyel mintegy el kell számolnia. Pilátushoz is hasonlóan szól Jézus: „Semmi hatalmad nem volna felettem, ha felülről nem adatott volna neked".
 
Összegezve: a Jézusról alkotott baloldali kép általában úgy jelenik meg, mint a szegények mellett és a gazdagokkal, az adott társadalom vezetőivel szemben fellépő Krisztus képe. Csakhogy a baloldal számára a lényeg a társadalom megváltoztatása, s ez teljesen ellentétben áll Jézussal és tanításával. A baloldal úgy gondolkodik, hogy ha megváltozik a társadalom, megváltoznak az emberek is; míg Jézus a próféták nyomán azt mondja, hogy keressétek először Isten országát, és térjetek meg – tehát  ez a tanítás épp ellenkező logikával működik. Az igazságosság a baloldalon a javak kikényszerített egyenlő elosztását jelenti, míg a keresztény (és az ókori) felfogásban azt, hogy mindenki azt kapja, ami jár neki. A prófétáknál az igazságos ítéletről van szó, nem újraelosztásról. A korai keresztény gyakorlat sem "kommunista", hanem inkább kommunitárius, de a lényeg: nem külső kényszer miatt mondtak le javaikról.
 
A baloldali szolidaritás jellegzetessége, hogy anyagelvű: mindenkinek jár a plazmatévé; míg  a keresztény hozzáállásban a gondviselésben való bizalom és az anyagiaktól való függetlenség a meghatározó. A mai kor szegénye nem feltétlenül jó erkölcsi értelemben, hiszen ugyanolyan anyagelvű, mint sok vagyonosabb. Ugyan nincs ilyen-olyan státusszimbóluma – de szeretné, ha lenne.  Akár el is veszi  azokat: a fosztogatások során például tipikusan nem kenyeret szokták ellopni...
 
A kereszténység üzenete viszont mindenkinek ugyanaz: nem az a lényeg, hogy mekkora vagyonod van (lásd: Szent Ferenc). A gazdagokkal szembeni keresztény kritika lényege az, hogy az anyag uralkodik rajtuk – de ehhez , hogy valaki felett az anyag és az anyagiak uralkodjanak, nem kell feltétlenül gazdagnak lenni. A baloldali szolidaritás viszont pont valami olyasmit akar, hogy mindenkin uralkodhasson az anyag: minden földi vágy teljesüljön. Így aki Jézust a baloldal előképének tekinti, az felszínes, fogalmi látszategyezésekre épít ahelyett, hogy a lényeget vizsgálná.
 
Jézus igen, egyház nem
 
Tegyünk még egy kitérőt az egyház felé egy hosszúra nyúló megjegyzés erejéig. Ahogy Molnár Tamás fogalmaz A beszélő Isten című kötetben: "Nincs egyház hit nélkül és nincs hit egyház nélkül. Mikor emberek összegyűlnek, mondjuk a hit nevében, akkor elkerülhetetlen, hogy ezeket intézményekkel biztosítsák". Jézus márpedig közösségben gondolkodott: "Ahol ketten-hárman összejönnek a nevemben, ott leszek közöttük." Tuba Iván piarista szerzetes szerint a keresztény vallás nem az a vallás, "amit én csinálok, hanem ami engem igénybe vesz." Jézus fontosabb alapító gesztusai közül való a tizenkét apostol kiválasztása (Mk 3, 13-19) és Péter élre állítása (Mt 16, 18-20 és Jn 21, 15-23): "Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, az meg lesz kötve a mennyekben is, és amit föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is." Valamint: „legeltesd juhaimat".
 
Az evangéliumokban a hierarchia nyilvánvaló. A központban Jézus alakja van, aki felett az Atya áll, alatta pedig az emberi szinten az apostolok, közeli tanítványai. Van egy tágabb (kb. 70 személyből álló) tanítványi köre, és persze vannak barátai, barátnéi, kitüntetett személyek és alkalmankénti találkozások (pl. a szamaritánus asszony), valamint a „sokaság", akikhez természetesen szintén jó. De a hozzá minél közelebbi személyek (Péter vagy János például, illetve egyáltalán az apostolok) egy világos hierarchiát tükröznek.
 
No igen, bólogatnak baloldali testvéreink, ugyanakkor szerintük az egyház az alapítása után néhány évszázaddal már letért a krisztusi útról, és az államhatalom szolgálatába állt. Ezt általában Nagy Konstantin idejére teszik, aki bevett vallássá tette (nem pedig államvallássá) a kereszténységet. Csakhogy az egyház mindig küzdött a világi államok befolyása ellen, lásd Gelasius pápa két kard-elméletét, VII. Szent Gergely pápa invesztitúraharcát és a Canossa-járást, vagy épp az abszolutista királyok elleni küzdelmet. Rómára épp ezért van szükség – illetve ezért is: hogy független maradjon az egyház a világi államoktól. 

Hogy az egyháznak hatalma volt? Meg világnézeti befolyást gyakorolt az intézményeiben? Kérem, a CEU-n is világnézeti befolyást gyakorolnak Sorosék... Egyszerre követelni a szociális érzékenységet és a hatalomtól való mentességet elég fura dolog: az egyháznak, ahogy nőtt a hatalma, úgy lett egyre nagyobb a szociális hálózata is – a kettő csak együtt megy, máshogy nem. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt fényűzés és kicsapongás az egyházban: nem is kevés, erről eleget lehet ma olvasni mindenfelé, de régen sem volt ez titok. A reneszánsz pápák, és a pápaság mélypontja, VI. Sándor uralma mellé azonban oda lehet tenni megannyi szentéletű pápa életútját, akik még a fényűző pápai államban is szerényen éltek – egyikük épp Hildebrand, azaz VII. Szent Gergely volt. Pápai államra pedig szükség volt és van, hiszen ez a függetlenség egyik záloga.

Hogy pedig az egyház mennyiben volt szolidáris a szegényekkel: az iskolák, egyetemek, kórházak többségét az egyház tartotta fenn. A szerzetesi élet egyik fő összetevője pedig mindig is az önként vállalt szegénység volt. Az egyház ugyanis nem csupán Rómából és a püspökökből áll, hanem minden megkeresztelt emberből. Ahogy pedig Kiss Ulrich mondta az Igen idei első számában: az egyházé az egyik leglaposabb hierarchia a világon, ezért is olyan sikeres "vállalatvezetési" szempontból (hívek és a szolgáló papaság: papok, püspökök, és a pápa, ennyi). Gondoljunk bele, az egymilliárd és ötvenmillió katolikusból összesen 4600 a püspök és 430 ezer az áldozópap! Szerzetesből pedig összesen csak egymillió van.

Szóval a hal nem bűzlik a fejétől. A Szentszéknek 2500, A Vatikánvárosi Államnak 1400 alkalmazottja van (ez összesen 3900). Az Apostoli Szentszék telkeinek, épületeinek értéke összesen háromszázmillió dollár. Vatikán Városállam éves kiadása százmillió dollár, ennek fele az alkalmazottak fizetése. A bevétel viszont 115 millió dollár átlagosan. Magában a Vatikánban is több segítő szervezet található: a Vatikáni Gyógyszertárban bárkit kiszolgálnak, és olyan gyógyszereket is lehet kapni, amelyek elérhetetlenek Olaszországban. Évente kétszázezer embert szolgálnak ki, ami egyenlő óránkénti százzal. A Vatikáni Gyermekgyógyászati Rendelő évente négyszáz családot, hatszáz gyermeket segít, és több száz leányanyát(!). A támogatottak többsége bevándorolt, akik ingyenes orvosi ellátásban és ingyenes gyógyszerekben részesülnek. A szegény családokat élelmiszerrel is kisegítik. A Szentatya Saját Raktára nevű hely pedig adományokat fogad és oszt szét a rászorulók közt. A XIII. században alapított Apostoli Adományhivatal úgyszintén pénz- és élelmiszeradományokat oszt, leginkább a szegények mellett kórházaknak, börtönöknek, a kábítószerek áldozatait segítő intézményeknek és harmadik világbeli diákkollégiumoknak. Sőt az illetékes plébános ajánlása alapján olyan rászorulóknak is, akiken más segélyszervezetek már nem tudnak segíteni.
 
Újabb ellenérv: hogy nem a saját vagyonát osztogatja a pápa? Valóban. Mert az nincs neki: a Vatikán és az Apostoli Szentszék nem az ő tulajdona. Évezredek örökségét pedig balgaság volna elherdálni, főleg ha az azokból származó állandó bevételből nagyobb, több jótékonykodásra futja, mint egyszeri eladásukból. 

Aki pedig a magyar egyházon kéri számon a szociális érzékenységet, az látogasson el a katolikus.hu-ra, és számolja össze, hány iskolája és szociális intézménye van. Magyarországon a rengeteg iskola mellett 122 kórház, öregotthon, árvaház stb. áll az egyház tulajdonában. Az egész világon pedig 182200 katolikus egyházi oktatási intézményben – az óvodától az egyetemig – ötvenmillió diák tanul. A katolikus egyház világszerte 123 ezer karitatív intézményt tart fönn, ebből 5900 kórház, 16700 orvosi rendelő, 700 lepratelep, 12600 öregotthon, 19500 árvaház, 11500 családsegítő központ, 11600 fogyatékos iskola, és 4450 egyéb intézmény. Az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa koordinálja többek közt a cigánypasztorációt, amely az egyik legsikeresebb misszió például Magyarországon.
 

Hiszen Jézus azt is mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet". 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr831124071

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Egyház, kampány, politika 2010.02.01. 15:39:11

  Fóton kezdte kampányát az egyház - írta nemrég a Népszava, a Népszabóság pedig a Demokratikus Hálózat egyik vezetőjével, Kalmár Szilárddal készített interjút a szocialista párt kiszellőztetéséről. Ebben megjegyzik, hogy 2002-ben az ő aktivi...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czelder Orbán 2009.05.16. 00:05:51

Minek ennyit rizsázni erről? Elég egy link Spirál blogjára és mindenki számára világos a dolog. :-)

(Azt persze csak finoman, gonoszkodásból jegyzem már meg, hogy az is megérdemli a sorsát, aki hülyék hülyeségéről ír cikket bebizonyítva ezzel, hogy hülyék.)

Spanyolviasz.

Kopiás Attila Steve 2009.05.16. 03:19:45

Nekem alapvetően tetszik a cikk. Nyilván mint minden olyan anyag, ami egy álláspont mellett érvel, féloldalas, gondolom direkt maradtak ki belőle azok az idézetek, amik a társadalmi szolidaritásról szólnak, de hát ez egy ilyen műfaj.

Több apró észrevételem is lenne azért.

Az első, hogy tényleg nehéz definiálni a baloldaliságot. Az is egyfajta baloldaliság, amit te használtál. De ugyanennyire megalapozott baloldaliság definíció lehetne az is, hogy olyan társadalomszervezésre törekedünk közösen, ahol az önérdek nem okozhat a közérdek számára aránytalan kárt. Vagy az is lehetne, hogy azt mondjuk, hogy fontos az egyéni szabadság, de vannak minimumok (közvetlen létfeltételek), amik mindenkinek elérhetők kell legyenek és ha ez megvan, mindenki azt szabadkodik, amit akar. Szerintem ahány magát filozófiai értelemben "baloldalinak" valló ember, annyiféleképpen definiálja magát.

A másik, hogy senki és semmi nem teljesen jobb- vagy baloldali. Ezek elméletek, megfoghatatlan ideák, melyeket annál nehezebb a valóssággal összevetni, minél összetettebb kérdésről van szó. Már egy egyszerű, nagyon konkrét eldöntendő aktuálpolitikai kérdésnél sem feltétlenül igaz, hogy minden "baloldali" ugyanazon az oldalon áll, összetettebb kérdéseknél (pl társadalomszerkezeti ideál) már nagyobb a távolság, konkrét embereknél és személyeknél meg gyakran témánként változó hogy éppen jobb- vagy baloldali álláspontok milliárdjainak valamelyikét veszi föl. Ha pedig olyan szereplőt vizsgálunk, ami nem arra van kitalálva, hogy jobb-bal filozófiai skatulyában legyen értelmezve, akkor mindenképp féleredményt kapunk. Jézusnak biztos, hogy voltak mai balos filozófiák egyes javaslataival egyező cselekedetei és javaslatai. És voltak olyanok, amelyek ezekkel ellenkeztek, a nagy részük pedig teljesen más dimenzióban mozgott. Jézusról eleve megkérdezni, hogy baloldali volt-e kb olyan, mint megkérdezni, hogy a Föld baloldali-e, értelmezhetetlen.

A következő kérdéskör szerintem annak feltételezése, hogy a baloldaliak materialisták, a konzervatívok pedig a materializmuson felülemelkedett hívők. Nyilván rengeteg hívő, politikai-filozófiai értelemben baloldali ember is van a Földön, még ha ez egy materialista szocializmust átvészelt országban nem is túl látványos. De mondjuk megéri a példa kedvéért megnézni a délamerikai országokat, ahol elég erős balos keresztény mozgalmak léteznek, keresztény baloldali pártok indulnak választásokon stb. Ugyanúgy tartok tőle, hogy az egymilliárd megkeresztelt ember közül sem mindenki hívő, és a hívők közül sem mindenki kizárólag a mennyei üdvösségért dolgozik. Amivel nincs gond, csak szerintem a nagy átlagot nézve kisebb a különbség a tagság és nemtagság materiális motiváció között mint ami a szövegben szerepelt.

Az egyház szolidáris voltába most inkább nem mennék bele, szerintem az eredeti cikkből is kilóg, lehetett volna két önálló post is belőle...

hacsaturján 2009.05.16. 07:21:22

ez mostan neo-, avagy ókonzervatív alapon szól-e, továbbá követelem kivágóné hozzászólását is iróniaméteres alapon!

kétbalkezes mosómedve 2009.05.16. 08:37:28

tl;dr

Szerintem a legfőbb eltérés az, hogy a baloldal immanentizálni akarja az Eszkatont.

popeye99 2009.05.16. 12:39:07

Érdekes cikk, bár szerintem nem annyira az európai (főleg katolikus) kereszténységfelfogást tükrözi, hanem az amerikai-angolszász baptista kereszténységfelfogást.

Azaz: "Mindenki azt kapja, ami jár neki."
Ez egy tipikus amerikai baptista vallásfelfogás, hogy aki gazdag az azért gazdag, mert szereti őt Isten és mert ő jó ember.

Ami a kommunizmust illeti: a katolikus Thomas More által írt Utopia című könyve volt a modern marxista gondolat előfutára, tehát a kommunizmus egyfajta keresztény "melléktermék". Thomas More-t egyébként szentté avatta II. János Pál pápa 2000-ben. Ja ezzel nem a kommunistákat akarom védeni, hanem rávilágítok egy történelmi tényre.

További kritikám a cikkel kapcsolatban, hogy némi kétoldalúságot, kettős mércét és valótlanságot fedeztem fel benne. Jézus nem volt társadalmi reformer? A kereszténység sem? Milyen volt a társadalom a keresztény papok társadalommérnöksége előtt és milyen volt utána? Érdemes ez ügyben pl. Viking Sagákat és egyéb korabeli írásokat olvasni. A kereszténység története egyenlő a társadalommérnökség történetével, ment az mindenféle erőszakos illetve nem erőszakos eszközzel. A papok rövid idő alatt, radikálisan változtatták meg sok helyen az emberek kultúráját és gondolkodását. Ami egyébként nem baj, mert stabil államiságot adott a kereszténység Európának, de a teljesség kedvéért meg kellett említeni.

Dominicus 2009.05.16. 12:48:58

@KA_Steve:

Mi a jobb- és baloldaliság?

Ceterum censeo bölcseleti, vagy eszmei szempontból "baloldali" az, aki végső értelemben immanentista, ahogy "kétbalkezes mosómedve" atyafink megfogalmazta.

Én - szimbolikusan - úgy szoktam mondani, hogy jobboldali a jobb lator, vagy akik Krisztus jobbjára állanak, baloldali, akik a baljára.

Már önmagában - nomen est omen - "ciki" a baloldaliság.

A balság, balgaság, rosszaság hasonló gyökerű szavak.
Jobb, jog, jó hasonlóan azonos tőről fakadnak.

A társadalmi szolidaritás nem világmegváltás. A reális szociálpolitika még nem baloldaliság, sőt az Egyház "caritas"-át Marx maga támadta, hogy ez csak fönntartja az igazságtalan rendszert.

Egy baloldali azért nem támogatja a szegényeket, hogy ezzel katalizálja a világforradalmat.

Különben is ez nem abszolútérték. "Szegények mindig lesznek véletek."

Én alapvetően "tamáskodva", szenttamási úton közelítem meg a kérdést:

Tételezzük föl, hogy a jobboldaliság társadalomszemlélete, politikai fölfogása hibás.

Ha a baloldal - az ember valós fizikai és metafizikai természetével ellentétben - valóban immanentizált megváltást ("lehet egy jobb világ") végre tudna hajtani, ez valóban mire lenne jó?

Tételezzük föl, hogy megszűnik minden társadalmi igazságtalanság, az emberek csak jót cselekszenek, nincsenek - katolikus erkölcstani szempontból - súlyos bűneik, emberi szinten nincs hiba a gépezetben.

Az ember végső - egzisztenciális - kérdéseire ez a bábeli falanszter választ nem adhat. Bábel kertje csak illúzió, délibáb az elvesztett Paradicsomhoz képest. Ábrahámnak ki kell mennie a pusztába, mert az lehet igazi tükre lelkünknek, ami pusztaság még Ur városának illuzórikus valóságában is. Istennel kell találkozni.

No és még valami. Ha a távoli jövőben megvalósulna ez az ideálállapot, én miért legyek vértanú? Baloldali, materialista szempontból a hősiességnek, az eszméknek nincs értelme. Én azt nem érem meg, sohasem lehetek boldog, hisz nem fogok élni a kommunista paradicsomban.

A személytelenítés a legnagyobb embertelenség. "Élő halottá" lenni.

Idézném végül XVI: Benedek "Spe salvi" kezdetű enciklikáját a keresztény reményről:

20. A 19. század ragaszkodott a haladás-hithez, mint az emberi remény új formájához, és továbbra is vezércsillagokként tekintett az észre és a szabadságra, melyeket a remény útján követni kell. A technikai fejlődés állandó gyorsulása és a vele kapcsolatos iparosodás azonban most egy teljesen új társadalmi helyzetet teremtett: létrejött az ipari munkások osztálya és az „ipari proletariátus”, melynek sanyarú életföltételeit Friedrich Engels 1845-ben megrázó módon vázolta. Az olvasónak világosan kellett látnia: ez nem maradhat így. Változásra van szükség. A változás azonban a polgári társadalom egész struktúráját meg fogja rengetni és föl fogja forgatni. Az 1789-es polgári forradalom után egy új proletárforradalom vált esedékessé: a haladás tovább nem folytatódhatott lineárisan kis lépésekben. Forradalmi ugrásra volt szükség. Karl Marx fölfogta az órának e fölhívását, s nyelvi és gondolkodói erővel megkísérelte elindítani a történelemnek ezt az üdvösségre (amit Kant „Isten országának” nevezett) vezető új, nagy – s miként ő vélte – végső lépését. Miután a másvilág igazsága szertefoszlott, evilág igazságát kellett hatályba léptetni. A menny kritikája a föld kritikájává, a teológia kritikája a politika kritikájává vált. A haladás a jobb, a véglegesen jó világ felé már nem egyszerűen a tudományból ered, hanem a politikából – egy tudományosan végiggondolt politikából, mely ismeri a történelem és a társadalom struktúráját, és megmutatja az utat a forradalomhoz, minden dolgok átalakulásához. Marx jóllehet pártos egyoldalúsággal, de aprólékos pontossággal írta le korának helyzetét, és nagy elemző erővel mutatta meg az utat a forradalomhoz – nem csak elméletileg, hanem az 1848-as Kommunista kiáltványból született kommunista párttal gyakorlatilag is. Ígérete a világos elemzéssel és a radikális változtatás eszközeinek egyoldalú bemutatásával elbűvölő volt, és még ma is az. A „forradalom” pedig ki is tört, a legradikálisabban Oroszországban.

21. A győzelemmel együtt azonban Marx alapvető tévedése is láthatóvá vált. Ő ugyanis nagyon pontosan megmutatta, hogyan kell a forradalmat megvalósítani. De semmit sem mondott arról, hogy utána hogyan kell továbbmenni. Egyszerűen föltételezte, hogy az uralkodó osztály kisajátításával, a politikai hatalom megdöntésével és a termelőeszközök államosításával megjelenik az új Jeruzsálem. Minden ellentmondás megszűnik, az ember és a világ végre tisztán önmaga lesz. Minden magától a helyes útra tér, mert minden mindenkié és mindenki a legjobbat akarja a másiknak. Így Leninnek a sikeres forradalom után látnia kellett, hogy mestere írásaiban semmi sem szól arról, hogyan kell továbbmenni. A proletárdiktatúra közbeeső időszakáról mint szükségszerűségről beszélt, mely idővel önmagától fölöslegessé válik. Ezt a „közbeeső időszakot” nagyon pontosan ismerjük, azt is, mivé fejlődött, s hogy nem üdvösséget hozott a világnak, hanem pusztító rombolást hagyott maga után. Marx nem csak azt mulasztotta el, hogy kigondolja az új világ rendjét – szerinte erre nincs is többé szükség. Hogy erről semmit nem mond, az az ő szempontjából nézve teljesen logikus. Tévedése mélyebben van. Megfeledkezett arról, hogy az ember mindig ember marad. Megfeledkezett az emberről és az emberi szabadságról. Elfelejtette, hogy a szabadság mindig szabadság a rosszra is. Azt hitte, hogy ha a gazdaság rendben van, minden magától rendbe jön. Tulajdonképpeni tévedése a materializmus: az ember ugyanis nem csak gazdasági tényezők produktuma, és nem üdvözíthető pusztán kívülről, kedvezőbb gazdasági föltételek megteremtésével.

22. Így most újból itt állunk a kérdés előtt: mit remélhetünk? Az újkor önkritikájára van szükség a kereszténységgel és annak reménységével folytatott dialógusban. Egy ilyen párbeszédben a keresztényeknek is újra meg kell tanulniuk ismereteik és tapasztalataik összefüggésében, hogy valójában miben áll a reményük, mit kell hozniuk és mit nem tudnak hozni a világnak. Az újkor önkritikájához az újkori kereszténység önkritikájának is társulnia kell, melynek saját gyökereiből kiindulva újra meg újra meg kell tanulnia megérteni önmagát. Itt erre csak néhány utalást próbálhatunk tenni. Először azt kell megkérdeznünk: mit jelent valójában a haladás, mit ígér, és mit nem ígér? Már a 19. században is érte kritika a haladás-hitet. A 20. században Theodor W. Adorno nyersen fogalmazta meg a haladás-hit problematikáját: a haladás, közelebbről nézve, a parittyától a hidrogénbombáig tartó haladás. Valójában ez a haladásnak csak az egyik oldala, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Más szóval: a haladás kétarcúsága vált láthatóvá. A haladás kétségtelenül új lehetőségeket nyit a jóra, de megnyitja a rossz mélységes lehetőségeit is, melyek korábban nem léteztek. Valamennyien tanúi vagyunk annak, hogy a gonosz kezekbe került haladás milyen rettenetes haladás lehet és lett a rosszban. Ha a technikai haladásnak nem felel meg az ember erkölcsi formálásában, „a belső ember növekedésében” (vö. Ef 3,16; 2Kor 4,16) való haladás, akkor az nem haladás, hanem fenyegetés az ember és a világ számára.

23. Ami az „ész” és a „szabadság” két nagy témáját illeti, itt csak éppen utalhatunk a velük kapcsolatos kérdésekre. Az ész Isten nagy ajándéka az embereknek és az ész győzelme az esztelenség fölött a keresztény hitnek is célja. De igazában mikor uralkodik az ész? Akkor, ha elszakad Istentől? Akkor, ha vakká válik Isten számára? A világ hatékony formálására és a kivitelezésre használt ész azonos lenne magával az ésszel? Ha a haladásnak szüksége van az emberiség erkölcsi jobbulására ahhoz, hogy haladás lehessen, akkor a hatékony és kivitelező észnek éppen úgy sürgősen szüksége van arra, hogy kiegészüljön az ész nyitottságával a hit megmentő erői felé, a jó és a rossz megkülönböztetésének irányában. Csak így lesz igazán emberi ész. Csak akkor lesz emberi, ha utat tud mutatni az akaratnak, és erre csak akkor képes, ha túllát önmagán. Különben az ember állapota az anyagi lehetőségek és a szív tanácstalansága közötti kiegyensúlyozatlanságban fenyegetéssé válik önmaga és a teremtés számára. Ugyanígy a „szabadsággal” kapcsolatban emlékeztetnünk kell arra, hogy az emberi szabadság mindig igényli más szabadságok együttesét. Ez az együttes azonban nem jön létre, ha nem az a közös belső mérték határozza meg, amely szabadságunk alapja és célja. Ugyanezt nagyon egyszerűen kifejezve azt mondhatjuk: az embernek szüksége van Istenre, különben nincs reménye. Szent Pál korábban idézett kijelentése (vö. Ef 2,12) az újkor folyamán nagyon valóságosnak és nyilvánvalóan igaznak bizonyult. Ezért igaz az, hogy egy Isten nélkül megvalósított „Isten országa” – tehát egy merőben emberi ország – menthetetlenül minden dolgok Kant által leírt „visszájára fordított” végéhez vezet. Ezt mi már láttuk, és újra és újra mindig ezt látjuk. De az is igaz, hogy Isten akkor lép be igazán az emberi dolgok világába, amikor nemcsak mi gondoljuk el, hanem amikor ő maga eljön közénk és szól hozzánk. Ezért van szüksége az észnek a hitre, hogy teljesen önmaga lehessen: az észnek és a hitnek kölcsönösen szüksége van egymásra, hogy igazi mivoltuknak megfelelhessenek és küldetésüket betölthessék.

(...)

26. Nem a tudomány váltja meg az embert. Az embert csak a szeretet váltja meg. Ez először a tisztán evilági területen érvényes. Ha valaki megtapasztalja életében a nagy szeretetet, ez a „megváltás” pillanata, amely új értelmet ad az életének. De hamarosan azt is fölismeri, hogy a neki ajándékozott szeretet önmagában nem oldja meg életének problémáját. Ez a szeretet veszélyeztetett. A halál szétzúzhatja. Az embernek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre. Szüksége van arra a bizonyosságra, melynek alapján elmondhatja: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38–39). Ha ez a feltétel nélküli szeretet a feltétlen bizonyosságával adva van, akkor – és csak akkor – az ember „meg van váltva”; bármi is történjék vele ezután. Erről van szó, amikor ezt mondjuk: Jézus Krisztus „megváltott” minket. Általa megbizonyosodtunk Istenről – egy olyan Istenről, aki nem a világ távoli „első oka”, hiszen az ő egyszülött Fia emberré lett, és mindenki elmondhatja róla: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és odaadta értem önmagát” (Gal 2,20).

(...)

37. De térjünk csak vissza témánkhoz. Megkísérelhetjük korlátozni a szenvedést, harcolhatunk ellene, de nem tudjuk eltüntetni a világból. Éppen ott torkollik ürességbe az emberek élete, ahol a szenvedés elkerülése érdekében igyekeznek magukat megkímélni mindattól, ami szenvedést okozhat, ahol ki akarnak bújni az igazság, a szeretet és a jóság szolgálata által megkívánt, minden fáradság és fájdalom elviselése alól. Ez az élet fájdalommentes talán, de egyre inkább eltölti az értelmetlenség és az elveszettség tompa érzése. Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.

(...)

42. Az újkorban az utolsó ítélet gondolata elhalványult: a keresztény hit az egyén ügye lett, s elsősorban az egyes hívő lelki üdvösségére irányult; a világtörténelem szemléletét az utolsó ítélet helyett a haladás gondolata hatotta át. Ennek ellenére az ítélet várásának eszméje nem tűnt el nyomtalanul, de teljesen más formát öltött. A 19–20. század ateizmusa gyökerét és célját tekintve moralizmus: tiltakozás a világ és a világtörténelem igazságtalanságai ellen. Az a világ, amelyben az igazságtalanság, az ártatlanok szenvedése és a hatalom cinizmusa ilyen szélsőségekben mutatkozhat meg, nem lehet egy jóságos Isten műve. Az az Isten, aki felelősségre vonná ezt a világot, nem volna igazságos és még kevésbé volna jóságos Isten. A morál érdekében kell ezt az Istent vitatni. Úgy tűnt, hogy mivel nincs Isten, aki igazságot tesz, magának az embernek a hivatása az igazságtétel. A világban tapasztalható szenvedést látva az Isten elleni tiltakozás ugyan érthető, mégis fennhéjázó és bensőleg hamis volt azon igény, mely szerint immáron az emberiség képes és köteles is megtenni azt, amit semmiféle Isten nem tett meg és nem tud megtenni. Hogy ebből a legnagyobb kegyetlenségek és jogrombolások származtak, az nem véletlen, hanem e követelmény belső hamisságának a következménye. Remény nélküli az a világ, melynek önmagának kell igazságot tennie. Senki és semmi nem válaszol az évszázadok szenvedésére. Senki és semmi nem kezeskedik azért, hogy a hatalom cinizmusa – bármilyen ideológiai köntösben – ne uralkodjék tovább a világon. A frankfurti iskola nagy gondolkodói, Max Horkheimer és Theodor W. Adorno ezzel egyformán bírálták az ateizmust és a teizmust. Horkheimer radikálisan tagadta, hogy bármilyen immanens pótlékot lehetne találni Isten helyett, s ugyanakkor elvetette a jóságos és igazságos Isten képét is. Az ószövetségi képtilalom szélsőségesen radikális formájában beszél „a vágyról az Egészen Más után”, aki megközelíthetetlen marad – ez a vágynak az egyetemes történelemhez intézett kiáltása. Adorno is határozottan ragaszkodott ehhez a képnélküliséghez, mely ugyanúgy a szerető Isten „képét” is kizárja. De ő is mindig újra hangsúlyozta ezt a „negatív” dialektikát, és azt mondta, hogy az igazságosság, a valódi igazságosság egy olyan világot követelne, „amelyben nemcsak a jelenlévő szenvedés szűnne meg, hanem még a visszavonhatatlanul elmúlt dolgokat is vissza lehetne vonni”.[30] Ez azonban azt jelentené, hogy – pozitív és ezért számára megengedhetetlen szimbólumokban kifejezve – az igazságosság lehetetlen a halottak föltámadása nélkül. Ám egy ilyen távlatú látásmód magával hozná „a test föltámadását, azt, ami az idealizmustól, az abszolút szellem országától teljesen idegen”.[31]

43. A szigorú képnélküliségből, amely hozzátartozik Isten első parancsolatához (Kiv 20,4), a keresztények is tanulhatnak és tanulniuk is kell. A negatív teológia igazságát a IV. Lateráni Zsinat tanította, amikor kifejezetten úgy fogalmaz, hogy bármekkora hasonlóságot is lehet megállapítani a Teremtő és a teremtmény között, a köztük lévő különbség mindig nagyobb.[32] Ennek ellenére a képnélküliség a hívők számára nem lehet olyan mértékű, hogy – miként Horkheimer és Adorno gondolta – tagadniuk kellene mind a teizmus, mind az ateizmus álláspontját. Isten maga adott egy „képet”: az emberré lett Krisztust. Őbenne, a Megfeszítettben a hamis istenképek tagadása a legfelső fokot érte el. Most Isten éppen a Szenvedő alakjában mutatja meg arcát, abban, aki az ember Istentől való elhagyatottságát is vele együtt hordozza. Ez az ártatlanul Szenvedő vált a remény bizonyosságává: Isten van, és Isten tud oly módon igazságot szolgáltatni, amit mi elgondolni sem tudunk, de a hitben megsejthetünk. Igen, létezik a test föltámadása.[33] Van igazságosság.[34] Létezik a múltbeli szenvedés „visszavonása”, van jóvátétel, mely helyreállítja a jogot. Ezért az utolsó ítéletbe vetett hit elsősorban és mindenekelőtt remény – az a remény, melynek szükséges volta éppen az utolsó évszázadok vitáiban vált világossá. Meg vagyok győződve arról, hogy az igazságosság kérdése a tulajdonképpeni, mindenesetre a legerősebb érv az örök életbe vetett hit mellett. Önmagában az egyéni élet beteljesedésének a vágya, mely ebben az életben nem lehetséges, és a szeretet halhatatlanságának az igénye, amelyre várunk, kétségtelenül jelentős alap ahhoz, hogy higgyük, az ember örökkévalóságra van szánva; ám Krisztus visszatérésének és az új életnek a szükségessége csak akkor válik teljesen meggyőzővé, ha az egyéni élet beteljesedésének és a szeretet halhatatlanságának a vágya összekapcsolódik annak lehetetlenségével, hogy a történelem igazságtalanságáé legyen az utolsó szó.

F. T.- (törölt) · http://www.metacafe.com/watch/2123225/ 2009.05.16. 13:11:27

ALAPELVEK A JOBBOLDALISÁG ÉS A BALOLDALISÁG FOGALMAINAK MEGÉRTÉSÉHEZ

A jobboldaliság és a baloldaliság olyan fogalmak, amelyeket szinte naponta használnak a közélet szereplői, de sajnálatos módon az esetek nagy részében teljesen helytelenül.
A legelterjedtebb fölfogás szerint a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a XVIII. századi francia parlamenti ülésrendből ered: jobboldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, baloldalon a forradalom hívei, a polgárság, vagyis a harmadik rend.
Tágabb értelemben a jobboldaliság a metafizikai eredetű tradicionális, konzervatív (értékőrző), a világot abszolútumnak, az embert pedig ehhez képest relatívumnak tekintő világszemlélet, illetve ennek politikai vetülete, a baloldaliság a racionalista, emberközpontú, az embert abszolútumnak, a világegyetem többi elemét pedig relatívumnak tekintő, haladó világnézet, illetve annak politikai vetülete. A jobboldaliság és a baloldaliság, mint szellemi-világnézeti meghatározottság, illetve a belőle következő viszonyulás az emberi élet különböző szegmenseihez tehát jóval régebb óta létezik, mint e jelenségek megnevezése.
A jobboldali ember történelemszemlélete ciklikus, a történelmet fölívelő és leágazó szakaszok váltakozásának fogja föl, a baloldali történelemszemlélete lineáris, azt folytonos haladásnak, egy történelmi időszakot az előzőhöz és az előzőekhez képest jobb és jobb társadalmi berendezkedés kifejlődésének tartja. A jobboldali a szellemet, a minőséget tartja alapvető fontosságúnak, a baloldali a testet, az anyagot, a mennyiséget.
A jobboldali ismeri a stabilitást, az állandóságot, az örökkévalóságot, a baloldali ellenben állandóan "halad" valahová, de sohasem érkezik meg sehová. A baloldali folyton újít, mindig valami mást keres, nem az azonosságot, hanem a másságot kutatja, anélkül azonban, hogy ez a másság valamiféle minőségi differenciáltságot jelentene. A jobboldali eszménye a tett, a baloldali ellenben csupán izgatottan tevékenykedik. Julius Evola erről így ír: "Csak azoknak az élete keresi valójában a 'mást', akik nem elégszenek meg önmagukkal, és akik eltávolodtak önmaguktól: nekik van szükségük a társadalomra mint kölcsönös támaszra, mint kollektív törvényre; és ők törekszenek - mert nincsenek; mert csak keresőkként, elédegetlenekként, a jövőtől függve léteznek: mert ők a létesülés. Borzadnak attól, ami az ember természetes élettere: a hallgatástól, a magánytól, a kitöltetlen időtől, az örökkévalótól; és ezért tevékenykednek, izgulnak, szüntelenül ide-oda forgolódnak, mindennel foglalkoznak - kivéve önmagukat. Tevékenykednek, hogy érezzék magukat, hogy létüket igazolják. És mivel a tevékenységtől és mindentől, amit csinálnak, saját igazolásukat várják, egyáltalán nem ők tevékenykednek - ők csupán a tevékenykedés megszállottjai. Ez a mai ember aktivizmusának értelme. Ez nem tett, hanem lázas tevékenykedés. Ez azoknak az őrjöngő rohanása, akiket a kerék tengelye kirepít, és akiknek a rohanása annál őrületesebb, minél messzebb vannak a középponttól. Amilyen ez a rohanás, ez a 'tempó', végzetszerűen ugyanolyan a gazdasági, az ipari, a kulturális, a tudományos területen a társadalmi törvény zsarnoksága: mindenütt és mindenben, a dolgok általános rendjében, amely létrejött."
A jobboldali kozmikus tudatú, szakrális kötődése van, a metafizikai hagyomány alapján áll. A baloldali materialista, csak az anyaghoz kötődik. Ha egy képzeletbeli koordináta rendszeren ábrázolnánk, a jobboldali mozog a függőleges (Ég-Föld) tengelyen, a baloldali a vízszintes (földhözragadt, horizontális) tengelyen.
A jobboldali a rend, a törvény, a tekintély, az ebből fakadó uralom, a tagolt, hierarchikus társadalom híve, a baloldali ellenben a szabadság-egyenlőség-testvériség hamis jelszavából indul ki, elveti a tekintélyt, az uralmat, egyenlősíteni, sőt nivellálni akar. Nivellálásnak azt nevezzük, amikor az egyenlősítés "szükségességéből" (vagyis a valóságtól elrugaszkodott dogmának való megfelelés kényszeréből) fakadóan, miután a hitványabbat nem lehet egyenlővé tenni a kiválóbbal a kiváló szintjén, a kiválóbbat kényszerítik le a hitványabb nívójára, nem törődve azzal, hogy ily módon szabadság mint gyakorlati megvalósulás semmivé lesz, hiszen ez a felfogás gúzsba köti a kiválóbbat."...természetes rangkülönbség van az emberek között; az uralkodásra, vagy szolgaságra születettek között; az élet vezérei és vezetettjei között. Ez magától értetődő, és egészséges időkben és népeknél mindenki által önként elismert tény, noha a hanyatlás évszázadai odakényszerülnek, hogy ezt ne lássák, vagy tagadják"- írja Oswald Spengler, a jeles német gondolkodó Ember és gép című munkájában. S e mennyiségi, demokratikus szemlélet kritikájára további jeles gondolkodókat idézünk, például Friedrich Nietzschét, aki így vélekedett Az értékek átértékelése című munkájában: "A csorda halálos ellensége a rangsornak: ösztönösen az egyenlősítőt kedvelik: az erős egyénekkel szemben a csorda ellenséges, méltánytalan, mértéktelen, szerénytelen, pimasz, kíméletlen, gyáva, hazug, hamis, irgalmatlan, alattomos, irigy, bosszúvágyó." Dr. Padányi Viktor, az 1945 után ausztráliai emigrációba kényszerült nagy magyar történész pedig így ír A nagy tragédia című munkájában: "Jogrendszereink csúcspontja az ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz, hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már ijesztően nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát. Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív léten túlterjedő 'szellemi' színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és primitív szórakozások hajszolása jelenti, akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív összértékénél, ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára pluszként fennmarad, feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig több fontosságuk számára ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és legfontosabb erőfeszítéseknek járt ki. Az utcalány demokratikusan egyenlőnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti magát a tisztes és életét másokért elégető családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi jogaira hivatkozik az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba bocsátani nem képes fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel, mintha Istenen kívül bárki is jogszerűen felelős volna életéért és haláláért. Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeiből "panem et circenses" lett, amit mint kijáró jogot követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó ténynek az alapján, hogy ők 'emberek'."
És Padányi hozzáteszi: "A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga. S a 'vezető', az 'elit' egyik sem a kettő közül. A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat."
A demokrácia veszélyességét, silányságát és manipulálhatóságát Hamvas Béla egyik neves tanítványa, Weöres Sándor is pontosan érzékelte, és így vélekedett róla: "A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van."
Világosan látható tehát az álságossága és a hamissága annak a churchilli szállóigének, miszerint a demokrácia rossz rendszer, de nincs nála jobb. Erkölcsi, szellemi, tehát minőségi szempontból még a legvadabb diktatúra is szerencsésebb a demokráciánál, mert egy ilyen rendszerben tiszták és világosak a frontvonalak és az erőviszonyok. Ám a demokrácia parttalan, permanens manipulációja az ember gerincét görbíti meg, szellemét, lelkét, erkölcsét öli meg, míg végül a kötelezettségek és jogosítványok egyensúlyának rendszeréből a felheccelt tömeg csak követelőzik, csak a jogokról óhajt tudni, és felháborodik bármiféle áldozatvállalás szükségességén. Pedig "a szabadság nem jog, hanem kötelesség"írja Benito Mussolini A fasizmus doktrínája című alapművében.
Sarkalatos pont tehát, hogy a jobboldali soha nem lehet demokrata.
A jobboldali az uralom híve, a baloldali ezzel szemben a hatalomé. Az uralom az igazságból, a valóságból és az ebből fakadó helytállásra, cselekvésre törekvésből ered, az igazságot valósítja meg. Ez adja legitimitását. A hatalom ezzel szemben mesterségesen létrehozott és fenntartott, viszonylagos, relatív jelenség, amelynek fenntartásához manipulációra, hazudozásra, trükkökre van szükség. Monarchiákban a monarcha uralkodik (innen a szó: "uralkodó"), demokráciákban (vagyis alapvetően baloldali berendezkedésű társadalmakban) a különböző árnyalatú baloldali erők hatalomra kerülnek. Az uralkodó uralmának eszköze a hatalom - a baloldalinak ezzel szemben célja.
A jobboldali szükségképpen monarchista, autokratikus, a baloldali republikánus, demokrata.
A jobboldali - anti-materiális, a minőséget a mennyiséggel szemben előnyben részesítő felfogásából következően - sohasem lehet kommunista, szocialista, liberális, demokrata A jobboldali teljes egészében elutasítja a "vox populi, vox dei" ("A nép szava Isten szava")-szemléletet ("A nép szava Isten szava, de Isten néha félrebeszél", írja az Index.hu egyébként baloldali elkötelezettségű publicistája, Tóta W. Árpád) és a nép, a "peuple" mitizálását. A nép mint politikai tényező ugyanis a mennyiségi szemléletű berendezkedés alapja, a népuralom (demokrácia) pedig ennek a szemléletnek a következménye, és ezért egyértelműen károsan befolyásolja az egészséges, minőségi szempontokra épülő társadalom életét rövid, közepes és hosszú távon egyaránt.
A jobboldali elveti az darwini evolúció elméletét, mint teljességgel szellem- és hagyományellenes téveszmét. Ezt az amúgy is hiányos (lásd: "missing link"), bizonyítatlan (mert bizonyíthatatlan) ostobaságot már az az egyszerű tény is cáfolja, hogy az élővilág tanúsága szerint egy faj adott körülmények között kihal, de nem alakul át más fajjá. Ha másképp történne, a kardfogú tigrisek vagy a mammutok nem haltak volna ki, hanem új fajjá alakultak volna. Az pedig könnyen belátható, hogy egy gyengébb minőségű kategóriából nem fejlődhet ki magasabb rendű kategória, hiszen nincsenek meg ehhez a feltételek. Avagy hogyan, milyen kényszerítő körülmények hatására "növesztett szárnyat" holmi ősgyík?
A jobboldali az evolucionizmushoz hasonlóan elveti a kreacionizmust, azaz a teremtés elméletét is, legalábbis a bibliai teremtéselmélet szó szerinti, naiv értelmezésétt. A jobbldali szerint minden élő, minden létező és léttelen létező bizonyos energiák "kisülése", "megszilárdulása", manifesztációja, és mint ilyen, mindegyik állandó és folytonos létező. A teremtéselmélet ilyen értelmezése elfogadható a jobboldali számára, azzal a megkötéssel, hogy helyesebb a "létesülés" kifejezést használni. Az mindenesetre világosnak tűnik, hogy minden élő párhuzamosan fejlődött ki, vagy ha voltak is időbeli eltérések, a fajok semmi esetre sem egymásból alakultak ki.
A jobboldali a metafizikai és fizikai valósághoz, azaz az emberi lét materiális szintje fölött álló állandó, folytonos valósághoz igazítja az életet, a baloldali - ha kell, erőszakkal - a valóságot akarja átalakítani a saját absztrakt elméletei szerint. (Lásd: "a Föld fog sarkából kidőlni...".) A baloldali nem ésszerűen, hanem észelvűen akar élni. Ezt nevezik a jobboldaliak a racionalizmus rémuralmának. A baloldaliak az emberi észt és az emberi lét materiális szintjét abszolútumnak, mindenek felett állónak tekintik, vagyis elszakadnak a Tradíciótól. E szánalmasan ostoba, földhözragadt, emberellenes szemlélet következtében jönnek létre a forradalmak, amelyek nem feltétlenül erőszakosak, de minden esetben rajongók és gyűlölködők, és mindig haladók, újítók, lázálmokat kergetők.
A forradalom csakis baloldali lehet; a forradalom egy ideológia ("-izmus") mentén megszervezett rajongó és gyűlölködő akció.
Az ellenforradalom vezérelve a helyreállítás, a forradalom fölszámolása. Az ellenforradalom védekezés, reakció.
Mindemellett jobboldalról is indulhat olyan akció, amely forradalmi módon, azaz: radikális eszközökkel tradicionalista, ultrajobboldali vagy szélsőjobboldali értékeket képvisel. Ilyen jellegzetes forradalmi, kvázi-jobboldali a Marcia su Roma, azaz Benito Mussolini hatalomátvétele Olaszországban 1922-ben. Ha a "forradalom" kifejezés alatt egy adott konstellációval szembeni tettet értünk, akkor jobboldali szemszögből elfogadható a forradalmi megmozdulás, mint a baloldal ellen irányuló akció. Egy forradalomnak ilyen értelmezésben van létjogosultsága, de csakis ilyen értelmezésben van létjogosultsága.
Baloldali forradalom volt pl. az 1514-es Dózsa-féle parasztlázadás, az 1789-es francia felfordulás, az 1848-as európai események, köztük a pesti történések (amelyek aztán belháborúvá terebélyesedtek), az 1861 és 1865 közötti észak-amerikai, polgárháborúnak nevezett konfliktust kirobbantó erőszakos föderálási kísérlet, az 1918-as Károlyi Mihály-féle patkánylázadás, az 1919-es bolsevista forradalom.
Ellenforradalom volt a jakobinus terrorral szembeszálló Vendée-fölkelés, az amerikai Dél szembeszállása az északiak erőszakos központosításával, 1936-os spanyolországi fölkelés, az 1956-os magyar fölkelés és szabadságharc (igen, ez is ellenforradalom volt, de egyáltalán nem abból a szempontból, amely szempontból a bolsevisták ellenforradalomnak nevezték), az 1973-as chilei antibolsevista hatalomátvétel. Ezek nem minden esetben voltak egyértelműen, klasszikusan jobboldali megmozdulások, az amerikai Dél fölkelése és a Konföderáció politikai berendezkedése például sok baloldali elemet - például: demokratizmus - is tartalmazott, de összességükben az említett eseménysorozatok a Tradíció védelmében, a kimondottan szélsőséges baloldaliság ellenében következtek be.
Forradalmár volt Budai Nagy Antal, Dózsa György, Oliver Cromwell, Maximilien Robespierre, Antoine de Saint-Just, Martinovics Ignác, Kosssuth Lajos, Petőfi Sándor, Abraham Lincoln és az északi politikusok, Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János, Vlagyimir Iljics Lenin, Joszif Visszarionovics Sztalin, Ante Pavelić és különösen a szocializmust deklaráltan igenlő Szálasi Ferenc, valamint korai időszakában Adolf Hitler.
Ellenforradalmár volt Werbőczy István, Henri de La Rochejaquelein és a Vendée vezérei, Klemens Wenzel Lothar Metternich von Winneburg herceg, gróf Cziráky Antal, Julius Jakob Freiherr von Haynau táborszernagy, Magyarország katonai diktátora, I. Ferenc József császár és király, Jefferson Davis, az Amerikai Államok Konföderációjának elnöke, Robert E. Lee tábornok, az Amerikai Államok Konföderációja hadseregének főparancsnoka, vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó (korábban a Nemzeti Hadsereg Fővezére), korai politikai szereplését leszámítva Adolf Hitler, gróf Teleki Pál, bárdosi Bárdossy László, vitéz jákfai Gömbös Gyula, Prónay Pál, szociáldemokrata kisiklása után, bizonyos nivellatív attitűdöket leszámítva Benito Mussolini, a Duce, az olasz Nemzeti Fasiszta Párt (Partito Nazionale Fascista) alapítója és vezetője, José Antonio Primo de Rivera, a Spanyol Falang (Falange Espańola) alapítója és vezetője, Francisco Franco Bahamonte tábornok, a Caudillo, a spanyol ellenforradalom vezére, Julius Evola báró, a legnagyobb XX. századi tradicionalista gondolkodó, Mircea Eliade filozófus, gondolkodó, Corneliu Zelea Codreanu, a Mihály Arkangyal Légiója (Legiunea Arhanghelul Mihail), a Vasgárda (Gărda de Fier), majd a Légionárius Mozgalom (Mişcarea Legionară) vezére, Antonio de Oliveira Salazar, a portugál Caudillo, Portugália egykori elnöke, Augusto Pinochet Ugarte tábornok, Chile megmentője.
Mint látható, egymástól politikai felfogásukat illetően élesen elütő személyek is egy táborba kerülhetnek, ha tevékenységüket a forradalmiság illetve az ellenforradalmiság szempontjából ítéljük meg.
A tiszta jobboldaliságba sajnos egyre gyakrabban beszüremkednek baloldali eszközök, módszerek, attitűdök; a jobboldaliság ilyenfajta eltorzulását - dr. László András kifejezésével - ellenbaloldaliságnak nevezzük.Az ellenbaloldaliság olyan végletes, gyakran szélsőséges baloldal-ellenesség, amely megnyilvánulásaiban, eszközeiben, sőt igen gyakran céljait tekintve is baloldali hatásokat mutat. Ilyennek kell tekintenünk például az Alekszandr Dugin vezette orosz Szülőföld (Pamjaty) mozgalmat, és különösen a szintén orosz, Eduard Limonov által vezetett, önmeghatározásuk szerint "vörös nacionalista" Nemzetibolsevik Pártot. Ilyenek továbbá a nemzetiszocializmus különböző válfajai (különös tekintettel a német nemzetiszocializmus Ernst Röhm-féle irányzatára és Szálasi Ferenc hungarizmusára), és a fasizmus bizonyos korszakai is, különösen az úgynevezett Szociális Köztársaság (Salói Köztársaság) időszakában. A XX. századi, nemzeti és szociális kérdésekre nagy hangsúlyt helyező irányvonalak közül csak a spanyol falangizmus és főleg a román légionarizmus tekinthető igazán, mélységeiben is jobboldalinak. Napjainkban a dr. László András által vezetett Kard-Kereszt-Korona Szövetség és más, elitisztikus és hierarchikus szerveződések tekinthetők klasszikusan jobboldaliaknak. E szerveződések világnézetének meghatározó eleme Julius Evola és René Guénon munkásságának tisztelete. Jelentős és figyelemre méltó irányzat Alain de Benoist és a francia Új Jobboldal (Nouvelle Droite), ám ez a gondolatiskola nem zárt a materialista beszüremkedések irányában, és partikuláris érdeklődést mutatnak az antik világ iránt, ugyanakkor mélységesen elítélik és elvetik a kereszténységet mint monotesita, szerintük totalitárius vallás(oka)t és mint világnézetet egyaránt, ehelyett az antik római és hellén kultúra politeizmusát igenlik.
A jobboldali sohasem nacionalista a szó XVIII. századi értelmében, vagyis sohasem gondolkodik népi társadalomban ("népnemzetben"), nemzeten belüli egyenrangúságban. A jobboldali a nemzetet elsősorban nem politikai kategóriának, hanem történelmileg kialakult, szakrális alapú, szerves egységnek fogja föl. A nemzethez való tartozás - az, hogy valaki magyar, spanyol, német vagy orosz -, nem pusztán adottság, hanem a szellemi és a lelki szférára, és ebből következően a gyakorlatra is kiterjedő feladat, amelyet végre kell hajtani. A nemzet-tag-létet tehát meg kell valósítani. A nemzetbe mint politikai egységbe szociális aspektusból természetesen integrálni kell a népet, a köznépet is, ám a hierarchiát minden esetben meg kell tartani. A népet fel kell emelni, szociális szempontból ki kell elégíteni, de tisztában kell lenni azzal, hogy az uralom gyakorlása nem "a nép" feladata. A nép nem abszolútum, hanem relatívum.Fontos része, de része az egésznek.
Létezik, pontosabban létezhet jobboldali nacionalizmus, ez azonban nem hirdet egy nemzeten belül totális, egyenlő alapon történő összefogást; az egységességet felülről hozza létre, a társadalmi hierarchia megtartásával. A jobboldali nemzetszemlélete sohasem lehet nivellatikus.
A jobboldali a föntebb említett nemzetszemléletből adódóan nemzethű, egyszersmind azonban konnacionalista, vagyis a nemzetek nemzeti alapú, ám nemzetfölötti együttműködésének, a nacionalizmusok kölcsönös tiszteletének híve. (A konnacionalizmus fogalmát Szálasi Ferenc, a hungarizmus megalkotója találta ki és vezette be a politológia és a politikatörténet fogalomtárába.A jobboldali tehát oly módon nacionalista, hogy megérti, elismeri, tiszteli és igenli más nemzetek tagjainak valódi, jobboldali nacionalizmusát, amiként ugyanez elvárható a más nemzetbe tartozó jobboldaliaktól is. Még akkor is, ha adott esetben, gyakorlati síkon érdekellentétek lépnek föl. Félreértések elkerülése végett: a Magyarországból Trianonban területeket kiszakító környező nacionalizmusok baloldali nacionalizmusok, sőt, sovinizmusok voltak, és azok ma is. A Trianonban a tradicionális Osztrák-Magyar Monarchiát szétszaggató emberek baloldaliak voltak, sőt a cseh Benes szabadkőműves volt, hasonlóan Clemanceauhoz, Wilsonhoz és másokhoz. Ebből következik, hogy a jelenkori román, szlovák, szerb stb. nacionalizmus is baloldali nacionalizmus, pontosabban: sovinizmus. Jobboldali szempontból elismerjük a Corneliu Zelea Codreanu által létrehozott jobboldali román légionárius mozgalom szellemi értékeit és nacionalizmusát, anélkül azonban, hogy a gyakorlat síkján feladnánk a magunk nacionalizmusát. Ugyanakkor Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt (Părtidul de România Mare) vezetője nem nacionalista, hanem soviniszta; nem jobboldali, tehát nem is szélsőjobboldali, hanem kommunista, ugyanakkor soviniszta. (Tudor, mint "költő", egykor Nicolae Ceauşescut, az őrült bolsevista diktátort dicsőítette, 2003 őszén pedig a Ziua című román napilap dokumentumokat közölt Tudor Securitate-besúgó múltjáról, s ezt az információt a volt Securitate dokumentumait kezelő testület vezetője megerősítette.) Mindezt tisztán kell látni, mert a magyarok többsége, még a magukat jobboldaliaknak tartók is, hajlamosak (egyébként a trianoni gyalázatból eredő keserűség, harag miatt érzelmileg teljesen érthetően) mindent elutasítani, ami román, szerb, szlovák, cseh, pusztán nacionáléjuk miatt.Az érzelmek érthetők, ám nem szabad, hogy a szellemi szférában az emóciók uralkodjanak.Egyébként - például - Codreanu írásaiban, alapelveiben egyetlen szó sincs a "magyarkérdésről"; ez a kérdéskör nála nem téma. Codreanunak nem volt magyarfóbiája, mert erre semmi oka nem volt. A légionáriusok kapitánya a liberális, materialista zsidóságot tartotta a tradicionális román nemzeti megújhodás legfőbb akadályának. Később, Codreanu halála után aztán a légionárius mozgalom egészen vulgárnacionalista, sőt vulgársovoniszta szintre süllyedt, aminek gyakorlati megnyilatkozásai voltak különösen az 1940-es második bécsi döntést követő dél-erdélyi magyarellenes atrocitások.
A baloldali egyesült Európát akar, az Amerikai Egyesült Államok mintájára, a kulturális-faji keveredés híve, demokratikus köztársaságok szövetségét hirdeti. A baloldali föderális európai államban gondolkodik, azonban nem érti az Európa-lényeget, így törekvése éppen az Európa-jelleget nélkülözi.
A jobboldali a fehér nemzetek Európájában gondolkodik, az egyetemes történelmi keresztény európai egység alapján, s az igazán tradicionalisták ezt monarchiák laza szövetségeként kívánják megvalósítani. A jobboldali a tradicionális Európa-lényeg őrzője és hordozója.
A baloldali a trianoni igazságtalanságot a határok föloldásával véli jóvátenni, amely gondolat szerves része az egyesült Európa lázálmának. A jobboldali a régiók, a kultúrák és nemzetek Európájának elve alapján a Kárpát-medence hagyományos politikai és gazdasági egységének visszaállítását hirdeti. A jobboldali egyes, kivételt jelentő és ezért a szabályt erősítő esetek ellenére is tiszteli a tradicionális dinasztiákat, híve az arisztokratizmusnak. Nem tekinthető jobboldalinak az, aki a végletesen rosszindulatú, baloldali történelemhamisítás hatására gyalázza a Habsburg-dinasztiát, miközben élteti a rendkívül kártékony Kossuth Lajost és az 1848-as felforgatást. Nekünk, magyaroknak ezt a történelmi időszakot és szereplőit teljesen át kell értékelni, ha vissza akarunk találni a helyes útra. Tudomásul kell venni, hogy 1848 márciusa nem sokban, legfeljebb a magyar géniuszból fakadó nagylelkűségben, kíméletességben különbözik az 1789-es francia gyalázattól. Az eszmeiség, a liberalizmus eszmeisége azonban egy és ugyanaz. Megmosolyogtató, amikor egyes, magukat jobboldalinak mondó publicisták (jelesül Szőcs Zoltán, a Magyar Fórum állandó publicistája, a Havi Magyar Fórum szerkesztője) egyazon cikkben lelkesedik Petőfiért és Kossuthért, és elítéli, megveti a Petőfi által rendkívül tisztelt Robespierre-t és Saint-Just-öt. Ez is a szellemi zűrzavart, a totális káoszt bizonyítja.
Egyértelműen baloldali ideológia a kommunizmus, szociáldemokrácia, liberalizmus. Egyértelműen baloldali közéleti-politikai tényezők mindazok a formációk, amelyek ezeket az ideológiákat hirdetik. Baloldali formációk továbbá a szakszervezetek, amelyek még - saját szemszögükből - ideális állapotukban is egy bizonyos társadalmi réteget képviselnek, ezzel mesterségesen megosztva a társadalmat, és szembeállítva a társadalom különböző alkotóelemeit. A gyakorlatban pedig még ennél is rosszabb a helyzet: a szakszervezetek felbukkanásuk óta a nyílt vagy titkolt bolsevista agitáció és felforgatás eszközei. Egészséges társadalomban ilyen szerveződéseknek nem lehet helyük!
Egyértelműen jobboldali szerveződés a Falange Espańola, Pinochet tábornok és a chilei vezérkar, a francia Új Jobboldal, a Dessewffy Aurél-féle Konzervatív (Aulikus) Párt (1848 előtt), a dr. László András vezette Kard-Kereszt-Korona Szövetség
A mai magyar politikai életben, legalábbis az úgynevezett fősodratú politikában egyetlen jobboldali erőt sem találunk. Csak szélsőségesen baloldali és mérsékelten baloldali formációkat figyelhetünk meg, amelyek között a nemzethez és a hazához való viszonyulás tekintetében van valóban jelentős és áthidalhatatlan különbség. A szélsőjobboldalinak nevezett Magyar Igazság és Élet Pártja valójában egy klasszikusan plebejus, népi baloldali párt. A MIÉP szellemi holdudvarában és a párt fiataljai között 2003 elejéig voltak olyan személyek és olyan nézetek, akik és amelyek közel állnak a mai európai újjoboldalisághoz, különösen a francia Új Jobboldalhoz (szerencsére anélkül azonban, hogy a francia Új Jobboldal kereszténység-ellenességét átvennék). Ezek a személyek mostanában új formációkban próbálják a politika síkján megjeleníteni nézeteiket. Kívánatos volna ezeknek az attitűdöknek az erősítése és tudatossá válása, hogy létrejöhessen egy erős, minden szempontból igényes és ütőképes jobboldali politikai formáció Magyarországon.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezette politikai erőtér ideológiai szempontból igen eklektikus: felfedezhető benne a szabadelvűség, a kereszténydemokrácia, a politikai demokratikus konzervativizmus. Így tehát ez formáció is a baloldaliság képviselője. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Igazság és Élet Pártja és a hozzájuk húzó szerveződések által alkotott nemzeti oldalt valójában az különbözteti meg a szélsőségesen baloldali Magyar Szocialista Párttól és az ugyancsak szélsőségesen baloldali, cionizmussal is terhelt Szabad Demokraták Szövetségétől, hogy a nemzeti oldal patrióta, az MSZP és az SZDSZ pedig kifejezetten ateista és nemzetellenes, a nemzetnek mint politikai-kulturális egységnek a szükségességét, létjogosultságát tagadja, és a nemzet struktúráit szét akarja rombolni. Ezért az MSZP és az SZDSZ eszelősen szélsőbaloldali erőtérnek minősül. E két szerveződés szemében a haza, a nemzet, a vallás gyűlöletes dolgok, és a legszélsőségesebb eszközökkel rombolják ezeket. Tehát a jelenlegi magyarországi politikai élet fősodrában található szerveződések mind baloldaliak, de közülük néhány olyannyira sátáni módon szélsőbaloldali, hogy - a realitásokat figyelembe véve - elvi, világnézeti különállásukat fenntartva a jobboldaliaknak támogatniuk kell a mérsékelten baloldali patrióta erőket a szélsőségesen baloldali, nemzetellenes szerveződések ellenében.
Jobboldali ideológiákat nem lehet felsorolni, mert a jobboldali szemlélettől teljességgel idegenek az -izmusok, a dogmák, a racionalista kategóriák. Ha egy gondolat -izmussá válik, az azt jelenti, hogy tömegesedik, azaz: a minőség fölé kerekedik a mennyiség. Emellett azonban néhány -izmus (hungarizmus, falangizmus, légionarizmus) lényegét, tartalmát tekintve jóindulattal jobboldalinak minősíthető.
Bevett vélemény, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus, a kommunizmus és a liberalizmus, a demokratizmus ellentétei egymásnak. Ez súlyos tévedés, és a fogalmak totális nem ismerése. Bizonyos szituációkban a kommunizmus mint gazdasági modell és mint társadalmi modell valóban konfrontálódik a liberalizmussal, a demokratizmussal, a kapitalizmussal. Ám ezek a konfliktusok egyetlen "táboron", a baloldalon belül zajlanak, és semmi közük a jobboldaliság és a baloldaliság ellentétéhez. A kommunizmus ütközése más baloldali elvekkel és gyakorlatokkal pusztán módszertani konfliktus - kétségtelenül súlyos és elhúzódó konfliktus, de akkor is csak módszertani, azaz: a baloldaliság különböző megvalósítási formáinak konfliktusa. Mindben közös ugyanis a mennyiség, a materiális szemlélet. A kapitalizmus a "több pénzt!" elvén, a demokratizmus, a liberalizmus a szavazatok többsége (azaz mennyisége) elvén, a kommunizmus pedig a legvégzetesebb és legvégletesebb anyagelvűség, a "több ételt!" elvén működik. Mindegyiknek lényeges, meghatározó eleme az anyagi szemlélet, ami pedig nem fér össze a jobboldalisággal, a minőség-elvűséggel. Súlyos ideológiai-gyakorlati zűrzavart mutat az, hogy sok, magát jobboldalinak tartó ember szimpátiával viseltetik a globalizáció ellen erőszakosan fellépő baloldali, szélsőbaloldali csoportosulások iránt. A globalizáció mint materializmusra épülő, rendkívül káros szellemi és gazdasági folyamat természetesen jobboldali szempontból teljes egészében elutasítandó. De jobboldali szempontból csakis elutasításra és megvetésre méltók azok az maszkos szélsőbaloldaliak is, akik törnek-zúznak. Az ilyen csatározások a baloldal belügyei, és jobboldali szempontból az egyetlen lehetséges hozzáállás a baloldal különböző árnyalatai közti összecsapásokhoz ez: hadd üssék egymást! Jobboldaliként elképzelhetetlen akár egyik, akár másik fél javára állást foglalni az ilyen csetepatékban.
Nyelvtörténeti érdekesség: a "jobb" fogalmát a német, az angol és a francia ugyanazzal a szóval jelöli, mint a "jog" fogalmát (németül: recht, angolul: right, franciául: droit). A nyelvben tehát fennmaradt a hagyomány, miszerint a jobboldal a jog, a tradíció, a beavatottság hordozója, míg a baloldal törvénytelen, felforgató, destruktív.
A magyar nyelvben is minőségi különbséget is kifejez a "jobb" illetve a "bal" szó: jobb jövő, jobb sors, illetve: balsors, balfék, kétbalkezes, balvégzet, stb.
Mindez nem véltelen, hanem az őstudás és a tradíció, a szakrális eredetű rend nyelvi kifejeződése.
A valódi, száz százalékos, vegytiszta jobboldaliság manapság világszerte csak néhány ember tevékenységében, gondolkodásában van jelen. Mindez azonban a lényeg szempontjából jelentéktelen. A jobboldaliaknak ma az a feladata, hogy lehetőség szerint átörökítsék a jövő számára a jobboldaliságot. Oswald Spengler szavaival: "E korba születtünk, és bátran kell a számunkra elrendelt utat végigjárni, más választásunk nincsen. Reménység és menekülés nélkül kitartani az elveszett poszton: ez a kötelességünk. Kitartani, mint a római katona, kinek csontjait ott találták Pompeji kapuja előtt, aki meghalt, mert a Vezúv kitörésekor elfelejtették felváltani. Ez az igazi nagyság, ez az igazi race! A becsületes halál az egyetlen, amit az embertől nem lehet elvenni."

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.05.16. 13:12:43

@bz249: persze, egyenlőség két helyen létezik (a másodikon biztos): a törvény és Isten előtt.
@Volkert: a papok nem társadalommérnökösködtek. A feudális társadalom nem nekik köszönhetően alakult ki, az ráadásul több évszázados folyamat volt, természetes módon. Ha felütsz egy katolikus hitvédelmi hittankönyvet, akkor ezek a gondolatok full visszaköszönnek. Egy ameirkai baptista kiszalad a világból a pápa főségének bizonyításától. @KA_Steve: amit írsz, az nem hiszem, hogy ellentmondana a cikknek. Tényleg lehetett volna második posztot csinálni az egyház társadalmi szerepvállalásáról, most így alakult.
@Czelder Orbán: mi nem spanyolviasz?

mr. pharmacist1 2009.05.16. 13:18:03

@Volkert:
Létezik egy olyan magyarázata is az Utópiának, ami szerint ironikus műről van szó (továbbá Marx művei pont az utópista szocializmus ellen íródtak). Morus nem volt sem kommunista, sem protokommunista, forradalmár sem volt, hanem lordkancellár.

A papok, mint tsdmérnökök? Öhhö, öhhö.

Czelder Orbán 2009.05.16. 13:52:15

@Vendéan (dszg): Pont erre gondoltam, amikor leírtam ezt a szót. Szerintem egy bizonyos értelmi szintet lehetne tartani a témakörök kapcsán. Pl. aki nem röhög fel hangosan Jézus baloldalizása kapcsán, az eleve reménytelen. Annak tök fölösleges cikket írni, miközben mások meg halálra unják magukat a cikket olvasva (mondjuk lehetett volna szatírát írni, ha már mindenképp ragaszkodtok a témához).
Erre akartam célozni a spanyolviasszal.

Egyébként valahogy csömöröm van a huszadik MDF anyázás után meg a folyamatos aktuálpolitikai megmondás közepette. A Konziból nagyon hiányzik az az emelkedettebb stíl, ami régebben jellemezte.

Uff, a HáziDwebinetek szólt!

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.05.16. 16:12:53

@KA_Steve:


"féloldalas, gondolom direkt maradtak ki belőle azok az idézetek, amik a társadalmi szolidaritásról szólnak"

Krisztus idejében (ó, boldog idők!) még nem voltak olyan fabrikált okosságok és todományos kifejezések mint a "társadalmi szolidaritás" :((( Ezt ráolvasni a Bibliára... kicsit erős.
Ami azt illeti, a "társadalmi szolidaritás" nevű izé a karitász keresztény fogalmának szekularizált változata.

A haladó nyelvben meg az igazoló érvek mindig úgy kezdődnek hogy "társadalmi". :)))

csi 2009.05.16. 23:42:30

Amikor ezzel a Jézus is balos volt blaszfémiával találkozok, azt szoktam mondani: Jézus arra tanított, hogy adjál a másiknak, a szoci meg arra, hogy vedd el a másét.

leofarkas 2009.05.17. 00:03:10

a ceu hogy jön ide? és Soros??? csak mert én is odajártam, és kiváncsi vagyok erre. és a OVezér is Soros ösztöndíjjal csiszolta elméjét. na miért került oda ... al a végén?

szia

Csomorkány 2009.05.17. 09:02:01

Amennyire én ismerem a mainstream marxizmust, annál azért egy fokkal kifinomultabb, mint azok, akikket Te vitapartnerként magad elé állítasz, hogy lecsapd őket, mint a taxiórát.

Marx szerint a vallás, egész pontosan a kereszténység a nép ópiuma, hamis tudat, összességében hamis válasz a helyes kérdésre, hogy tudniillik miért van kizsákmányolás, elnyomás, meg ilyesmik.

Vagyis Jézus helyesen érzékelte a nép szükségét, éhségét, betegségét, a nép helyesen érzékelte, hogy Jézus erre fogékony, ezért ruháztak rá olyan csodákat, amelyek a materiális valóságban természetesen elképzelhetetlenek, de az emberek vágyait tükrözik, ámde végső soron Jézusnak és a népnek ez az egymásra találása ahhoz vezetett, hogy a nép a vágyaiban, az illúzióiban, egy elképzelt mennyországban talált választ a nyomorára, míg egy igazi kommunista itt és most a valós társadalmat akarja átalakítani.

Az a jelszó, hogy a "vallás a nép ópiuma" egy olyan korban volt megfogalmazva, amikor az ópiumot elsősorban fájdalomcsillapítóként használták.

Összegzés: a mainstream marxisták egyetértenek veled: Jézus nem volt kommunista, és nem volt baloldali. Viszont remekül föl lehet használni, mint egy olyan figurát, aki már az egészen ősi időkben érzékeny volt azokra a problémákra, amiknek a hatékony megoldására most a kommunisták vállalkoznak. Elégedetlen volt a fönnálló renddel és megoldást keresett, csak sajna azt egy illúzióban találta meg.

Namost, ami engem illet, úgy látom, a vita ezen a szinten eldönthetetlen. Néhány plusz információ szükségeltetik.

A való világban nem elfelejtendő, hogy a komcsik taknyoltak egy nagyot a nagyfene megoldásaikkal. Érdemes huszas évekbeli Népszavákat olvasni (megtettem). Az akkori baloldali sajtó duzzadt az optimizmustól: "mi tudjuk". A mai baloldali sajtó pesszimizmustól duzzad: "igaz, hogy mi sem tudjuk, de ők még kevésbé". A baloldal optimizmusa mára teljesen elpárolgott, meglehetős kétségbeesést vélek érzékelni. A huszas évek sajtója olyannak tűnik, mint egy kihalt eretnekség dokumentuma.

Keresztény ember azonban nem mehet bele a mai baloldal zsákutcájába. Nem lehetünk úgy keresztények, ahogyan ma valaki baloldali: "igaz, hogy mi sem tudjuk, de ők még kevésbé". Ehhez pedig följebb kell emelkednünk a társadalmi szintről. Végig kell gondolni azokat az ontológiai előfelvetéseket Istennel kapcsolatban, amelyek egyedül reálissá teszik azt, amit a társadalom megváltoztatásával kapcsolatban meglehetősen szkeptikus Jézus mond és tesz. Őt a csodái igazolták, a föltámadása igazolta, ezáltal Isten igazolta, nem a baloldal kereszténységnél is nagyobb társadalmi kudarca.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.05.17. 10:23:29

érdekes cikk, de nekem is úgy tűnik, mint többeknek, hogy azt teszi, ami errefelé szokás: leírja, hogy milyennek gondolja a baloldalt, aztán jól leveri a rajzolt képet.
Pl. hogy az egyenlőség az lenne, hogy vegyünk el (mindent) olyanoktól, akiknek nálunk többje van. Az a fosztogatás.
@csi: az igazi kommunista ad a magáéból, nem elvesz. Kérdés, hogy az állítólagos Owenen kívül ki csinált ilyet a valóságban. :)
Egyébként ha azt akarja a szerző - és akik egyetértenek vele - bizonyítani, hogy a kommunisták fejében létező evilági mennyország emberekkel megvalósíthatatlan, akkor épp hogy elveszi a reményt azoktól, akik nem részesültek a hit adományában.

tistedur 2009.05.17. 11:11:39

@mr. pharmacist1: aha mi a helyzet a reduccionokkal?
ha az nem társadalommérnökösködés, akkor mi?

tistedur 2009.05.17. 12:34:11

@mr. pharmacist1: ja, tényleg. most, hogy mondod.

Asidotus 2009.05.17. 14:44:05

Kimaradt egy nagyon markáns kérdéskör a jobb-és baloldaliság kapcsán, mégpedig a nemzeti gondolkodás.
A jobboldalhoz szokták kapcsolni a nemzeti gondolkodást, a nemzetben, annak kultúrájával kapcsolatos elmélkedést, míg a baloldal nem különösebb érdekelt ebben, sőt, valamiféle, az egyént visszafogó, történelmi kategóriát látnak benne.
Kérdésem, mi Jézus véleménye ezzel kapcsolatban?
(Mert én nem találkoztam ezzel, nekem úgy tűnt, mintha Jézus számára a nemzeti kérdés nem létezne, hanem az egyénben gondolkodik, az egyénről beszél.)
Mindazonáltal, erős csúsztatásnak tartom a baloldal egyenlőség fogalmát azonosítani a rákosista államosítással, beszolgáltatással (még ha Európa szomorúbb felén volt is egy ilyen időszak), minden baloldalit lemocskoskommunistázni szerintem gyökérnáci szokás.

valójábannemberci 2009.05.17. 20:13:36

@Nűnű: nemzetekben olyan szinten gondolkozott, hogy lásd: Máté 28:19. :)
A népnemzeti kereszténység egy abszurd dolog.

Elsősorban emberek, aztán keresztények vagyunk, és csak azután magyarok. Ha ez a sorrend borul, ott gond van.

(A judaizmusban a "kiválasztott nép" más tészta.)

mr. pharmacist1 2009.05.17. 21:43:52

@Nűnű:
Jézus számára azért nem létezhetett nemzeti kérdés, mert akkor még nem létezett nemzet (későbbi a fogalom).

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.17. 21:45:12

@Volkert: Az Utopia proto-kommunista értelmezése ma erősen marginális a szakirodalomban, leginkább Kautsky et. képviselte.
Szt Tamást_ 1935-ben kanonizálták, talán érthető miért akkor.


A keresztények nem akartak _kereszténységet_ "csinálni", "építeni".

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.05.18. 06:46:17

@peetmaster: hát ezt a reményt el is kell venni, már ne haragudj, mivel az evilági mennyorszá g megvalósíthatatlan.
@Czelder Orbán: ebbe a posztba szó se volt MDF-ről, és ettől még leírhatod, hogy eleged van az MDF-fikázásból, de pont egy hosszú összefoglaló cikk alatt megtenni ezt nem túl stílszerű.
@Nűnű: nem kommunistáz le minden baloldalit, az egyenlőség alapvető baloldali eszme, kivéve a libsik nem egyenlősítő ágát. Rákosi sem volt megemlítve, egyáltalán nem csak a komcsikat érti a cikk balosok alatt.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.05.18. 06:53:37

@Csomorkány: hatékony megoldás...
@leofarkas: tojunk rá, hogy OV hol és mint csiszolta az agyát. Tudunk egy-két világnézeti jellegű elbocsátásról.

Joejszaka 2009.05.18. 09:59:49


A cikk nem világos a baloldali gondolkodás definiálásában.

Másrészről viszont tetszik.

@Volkert:
"Azaz: "Mindenki azt kapja, ami jár neki."
Ez egy tipikus amerikai baptista vallásfelfogás, hogy aki gazdag az azért gazdag, mert szereti őt Isten és mert ő jó ember"

Ez erős csúsztatás. Hagy védjem látatlanban a baptistákat, de ilyet biztos nem mondanak. Jézus ugyanis arról is beszél, hogy az evilági sikeresség nem azon múlik, hogy az egyént mennyire szereti az Isten, Lásd őt, Jézus életében nem volt valami sikeres ember: koncepciós perben kinyírta az aktuális hatalom, akárcsak a legtöbb követőjét.

Arról viszont szó van, - és ezt remekül hozza a cikk -, hogy az emberfia igenis kamatoztassa a képességeit, amennyire csak tudja.

refuse/resist! · http://torzskocsma.blog.hu 2009.05.18. 10:45:32

"Az igazságosság a baloldalon a javak kikényszerített egyenlő elosztását jelenti, míg a keresztény (és az ókori) felfogásban azt, hogy mindenki azt kapja, ami jár neki."
Ezzel vitatkoznék két szempontból is. Azzal egyetértek, hogy a zsidó megközelítés ezt támogatta.
Azonban:
1. a józanparaszt is látja, hogy ez a lineáris modell ("mindenki azt kapja, ami jár neki") csupán ideál, megközelíteni lehet,
2. A csökött eszünk és lelkiismeretünk miatt szorulunk rá a linearitásra. Ez nem isteni, nem ez a legjobb megoldás. Pont erről szól a szőlőmunkások példabeszéde (ami szvsz pont az eszkatológiai síkon elég felszínes, triviális). Ha Istenről szóló metafóraként vizsgáljuk, akkor meglepő eredménnyel szolgálhat. Segíthet megérteni, hogy ez a (fentebbi kommentekben baptistaként emlegetett) lineáris, "Isten megadja mindenkinek, ami neki jár" szabály nem működik (ezt persze látja a józanparaszt is), de ez nem is baj, sőt. Egyébként ha Isten mindig proporcionálisan adna akkor értenénk Őt, márpedig nem ez a helyzet.
Ettől függetlenül azért ökölszabálynak kiváló dolog a linearitás a romlott világunkban, a legtöbb esetben elég jól működik.
_Abszolutizálni_viszont_ideológia_.

"A korai keresztény gyakorlat sem "kommunista", hanem inkább kommunitárius, de a lényeg: nem külső kényszer miatt mondtak le javaikról."
Annyiban nem, amennyiben a közösségből való kizárás nem jelent külső kényszert.

A többi résszel egyetértek. (mondjuk, ha baloldalinak vallanám magam, akkor én is megsértődnék ;))

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.18. 11:14:43

Szilvay úrnak ajánlom e témában az egyik legismertebb írást a csudabogár - mert francia és protestáns és konzervatív egyszerre :) - J. Ellultól: L'idéologie marxiste chrétienne. Paris (Jesus and Marx: From Gospel to Ideology.)

web17.0 2009.05.18. 12:59:23

@Vendéan (dszg): Pázmányosok magánháborúja a CEU ellen ? Ritka gusztustalan.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.05.18. 14:06:15

@Vendéan (dszg): ha elveszed a reményemet, akkor simán kirabollak, mert hát miért ne tenném. Úgyis szar hely ez, egy rablással több vagy kevesebb...

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.05.18. 15:26:06

@web17.0: IGEN, LE A CEUVAL! :D:D Kissé nagyívű következtetéseket vonsz le jelentéktelen megjegyzésekből.
@peetmaster: miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis / Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis
@refuse/resist!: Isten végtelen irgalmát sosem tudod kiszámítani. A beszéd arra vonatkozik, hogy aze gész életében hívő és az utolsó pillanatban is megtérő ugyanabba a paradicsomba jut be. Amúgy eldefiniálgathatnánk itt naphosszat a baloldalt, de nem hiába van ott a hivatkozás Megadja Gábor cikkére, gondolom. Nem zártak ki senkit nem lemondás miatt a közösségből.

web17.0 2009.05.18. 15:59:18

A cikkben van egy allitas (most vettem eszre) miszerint Sorosek ideologiailag befolyasoljak a CEU-t. Soros Gyorgy evekkel ezelott kiszallt a CEU-bol. Te azt allitottad, hogy ideologiai hatteru elbocsatasok voltak a CEU-n. A jobberka sajtoban az utobbi hetekben rendesen uszulnak a CEU ellen. Ennek ha jol ertem valamilyen Magyar Balinttol szarmazo nem tul bolcs torvenyjavaslat az oka, amirol kitalaltak, hogy ezzel akarjak Sorosnak (Abloncy szo szerint) atjatszani a magyar egyetemeket.

Ha valaki fasznak tartja Bajnait vagy Gyurcsanyt (mindketten tettek erte, nem keveset, de ha nem igy lenne is OK lenne) ha lehulyezi szegeny Vadai Agnest a sotetseg uraival, vagy, hogy neccesebbet mondjak, a Felvilagosodast teszi felelosse amiatt, hogy nem lehet paprikas stanglit kapni a kozertben, az rendben van, totalisan rendben van. Az nincs rendben amikor az ideologiai kampf elkezd bemaszkalni a felsooktatasba es az akademiai eletbe. Az kurvara nincs rendben.

Szilvay Gergely 2009.05.18. 16:17:20

@web17.0: amiről mi tudunk, az az egyetemi szabályzat alapján történt, és még jóval régebben. A megjegyzésnek semmi köze az SZDSZ hülye javaslatához és a Soros elleni "hecckampányhoz". Ha Soros kiszáltt a CEUI-ból, akkor itt vétettem, nem tudtam. Ellenben neked sikerült a leglényegtelenebb ponton megragadni a cikket. Amúgy nem negatíve állítottam, hogy a CEU-n van világnézeti rosta, csak tényként állítottam. A Pázmányontól is elvárom, hogy legyen ilyen, kifejezetten ellenséges ember ne tanítson ottan. NEm katolikus, nem keresztény persue szakmai indok alapján nagyon jó, ha betanít, meg ilynek, csak fogadja el a normákat.

web17.0 2009.05.18. 16:37:54

@-szilvay_g_m-: En nem hiszem, hogy van vilagnezeti rosta a CEU-n. Egyaltalan nem gondolom, hogy az ilyesmi helyes lenne. A katolikus egyetemmel nyilvan megengedobb vagyok.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.18. 17:19:20

A CEU-n van világnézeti rosta.

Az egyetemi Kulturkampfot pedig a ballerek kezdték 1945-ben. Szerintem sem kellett volna.
Itt az ideje, hogy a jobboldal befejezze.

web17.0 2009.05.18. 17:52:04

@tölgy: Hogy mit csinaljon a jobboldal ??? Minek van itt az ideje ? Erdeklodve hallgatom.

web17.0 2009.05.18. 18:06:35

"2002 után politikai alapon megszervezett diszkrimináció, üldözés, egyes esetekben fizikai erőszak bontakozott ki. Aki a legsikeresebb időszakban, 1998 és 2002 között jelentősebb szerepet vállalt, visszaéléseknek, atrocitásoknak volt kitéve. Miközben a kormány közeli csoport a "köztársaság védelmétől" volt hangos, jogállamban elfogadhatatlan módokon diszkrimináltak eltérő felfogásúakat. Mindennek következtében sokan idő előtt elhaláloztak, életpályák roppantak össze, sikeres vállalkozások ezrei mentek csődbe, másokat emberi és szakmai méltóságukban megbecstelenítettek. A kultúra médiumában tilalom alá kerültek, írásaikat nem publikálták, még nevük említése is tilossá vált, s elért eredményeiket részben becsmérelték, részben eltulajdonitották."

Van ez akkora faszsag mint a Sotetseg Eroi. Es amikor ez a ket derek ember meg hatalmat is fog kapni, akkor lesz csak sutiillat cukiorszagban.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.18. 19:50:30

Nézze Jó Tündér,
az elmúlt 7 és fél évnek van egy nem ballib története is. Nem csak a csókosoké. Amaz is szép történet, majd megtárgyalhatjuk, hogyan futtattak meg embereket, tömtek ki pénzzel intézményeket.

Maga most mit finomkodik? Megint oda kéne csapniuk, mint 1945 után. Tudja, a szarszagú Magyarisztánban csak így lehet a Haladást fenntartani.

web17.0 2009.05.18. 20:12:46

@tölgy: Itt két ember akar odacsapni, Molnár Attila Károly és Mezei Balázs. Most a ki kicsodát hagyjuk, az nem tartozik ide. Nem csökkenti a szarszagot Madzsarisztánban ez a frusztrált baromság. Kiket tiltottak ki milyen kulturális médiumokból ? Kiket kényszerítettek öngyilkosságba ?
Minden kormánynak vannak csókosai, a szociknak is. Mindenféle tehetségtelen karrierista balfasz. Ahogy Orbánéknak is voltak és lesznek csókosai, mindenféle tehetségtelen karrierista balfasz.

P.S Szerintem jobb lenne ha nem kommunistázna le. Véletlenül sem. Nem szeretem amikor zsidózik és nem szeretem ha kommunistázik. Ideges lehetek tőle. És az idegesség nem jó, mindenfélét csinálhat az ember amit nem kell csinálni.

mr. pharmacist1 2009.05.18. 20:31:20

@web17.0:
Önnek is jobban esne, ha nem fenyegetőzne. Egyszer majd próbálja ki.

osborne 2009.05.18. 20:32:46

JT: spontán égés reaktiválva?

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.18. 20:37:27

@web17.0:
Nézze Tündérke, én magát és mást sem szoktam "lezsidózni", speciel azt sem tudom mi a maga felekezeti hovatartozása.
Maga csak egy közepes provokátor. Az "lezsidózós" vád jellemzően az egyebek kifogyásánál jön elő. Tud más mögé bújni? Idézne tőlem "lezsidózást", vagy elmegy a náthásba és nicket vált?

De hogy a ballib bagázs nem ehetné a szarszagú Madzsarisztán pénzét a komancsok 1945 utáni tisztogatásai nélkül, az valószínű. Bár nem értem az aggodalmát, hiszen maguk akkora ászok, hogy nem is szorulnak e kis szarszagú ország állama csecsére.

Megnéztem az idézet teljes szövegét. Az pont nem "odacsapásról" szól. De magának híresen nem erőssége a szövegértés.

Ami a kérdéseit illeti: lettek öngyilkosok, pl. a hajdúsági libások.
Tiltottak ki embereket kulturális intézményekből. Gondoljon a testüregileg vizsgált hölgyre, és a Millenáris megszállására. Bizony volt politikai bosszú és diszkrimináció. Sok mindent maga sem tud, vagy nem mindenkire érzékeny.
És nem pusztán a szocik, hanem bizony liberális polgártársak is élen jártak ezekben a tettekben. Toleránsan.
Nyöhehe

web17.0 2009.05.18. 20:43:34

@osborne: Hú de kemény beszólás volt. :)))
@mr. pharmacist1: Én ?

web17.0 2009.05.18. 21:01:42

@tölgy: Végzetes elvakultság amit produkál. És borzasztóan kínos. Mindenféle ronda dolgokat csináltak Gyurcsányék, de ezek a ronda dolgok nem álltak össze egy olyan diktatórikus szörnyűséggé amit MAK és MB összezagyvált. És nem voltak rondábbak mint amit Orbánék csináltak. Az sem állt össze diktatórikus szörnyűséggé egyébként.

Nem igaz, hogy Gyurcsányék embereket kitiltottak a médiából, nem igaz, hogy öngyilkosságba kényszerítettek bárkit, nem igaz, hogy bárkit tönkretettek volna, az az igazság, hogy tehetségtelen balfaszokat támogattak komoly pénzzel. Adott esetben nagyon komoly pénzzel. De ez történt és nem más. Sunyi cikk volt ez, egy sunyi lapban. Nem egy fasiszta lapban, egy sunyi lapban.

osborne 2009.05.18. 21:08:30

@web17.0: senki nem keménykedik magával, ahhoz túl jelentéktelen csak egy pillanatig érdekelt mire megint ez a szarszagozós-megmondós-race-cardos önégetése ezzel az új nickkel.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.18. 21:17:26

"...A helyreállítandó magyar politikai közösség sokszínű kell hogy legyen, amelynek képviselői vitatkoznak és tanulnak egymástól; ahol minden egyes szín hívei teljes joggal vesznek részt a politikai közösségben, amennyiben felelősen a közjóra törekszenek. Emellett a magyar politikai közösség feltétele a méltányosság, a tisztesség és a nagyvonalúság, illetve az együttélés és az abból fakadó kölcsönös előnyöknek a felismerése....

....Ehhez mindazok összefogása szükséges, akik ellenzik az elvakultság diktatúráját és az okozott kárt - pártállástól függetlenül - az objektív javak, a közjó alapján kívánják helyrehozni. Meggyőződésünk, hogy a mai totális válságot csak a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális közjó kifejtése, nemzeti alapon való megfogalmazása és széles körű érvényesítése által küzdhetjük le."

Hogyan jön ebből diktatúra vagy sunyiság vagy mifene?

Az Ön által idézett szöveg nem diktatúráról beszél, hanem diszkriminációról. Szerintem, tudatosan. És nem csak a Gyurcsány-kormányról.

web17.0 2009.05.18. 21:45:26

@tölgy: Nem tollas a hátam. Ez a szöveg Debreczeni Józsi jobberkában.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.18. 21:52:49

@web17.0: Várom az idézeteket vagy az új nickjét.

web17.0 2009.05.18. 22:03:35

Kitiltja ezt a nicket is a háremfiúcskáival tölgy úr ??
Gondoltam, hogy a numerus clausos mocska után kicsit elbeszélgetek Önnel, mármint IRL, de aztán inkább mégse.

web17.0 2009.05.18. 22:05:14

@tölgy: Amúgy én csak kértem valamit. A döntés az Ön kezében van.

mr. pharmacist1 2009.05.18. 22:09:09

@web17.0:
Jó, hogy mondja. Ha nem fejezi be ezt a stílust, valóban kénytelenek leszünk megválni Magától.

web17.0 2009.05.18. 22:30:21

@mr. pharmacist1: Nagyon ritkán írok ide, és szerintem ki fogom bírni ha kitiltasz. Fogadjunk ?

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.18. 22:32:57

@web17.0: Ön megvádolt, méghozzá olyasmivel, ami ma Mo-n a páriává válással jár. Ez jópofa? Tudja ezt egy felnőtt emberrel hányszor játsszák el ballibek, ha kifogynak az érvekből - ez nagyon gyakori - vagy vesztésre állnak egy meccsen - ez még gyakoribb.
Tehát, idézzen tőlem. Én ezt kértem.

A pozitív diszkrimináció problémáját beszélje meg Podhoretz-cel a Commentary-ból.

Speciel életemben nem tiltottam ki - módom sincs rá - és nem is tiltattam ki - arra sincs - sehonnan sem senkit.

Lastres · http://lehetmas.blog.hu/ 2009.05.19. 08:47:46

Az írásról: érdekes próbálkozás az anyagi egyenlőség eszméjét száműzni a krisztusi eszmekörből.

Ahogy én látom, az anyagi egyenlőség, bár valóban csak következménye a lelki egyenlőségnek, de szükségszerű következménye.

A bejegyzésben említett érvek mind példabeszédek, amiknek nem az áll a középpontjában, hogy milyen az anyagi eloszlás, hanem hogy bármely körülmények köztt helyt kell álni és jól sáfárkodni.

Van viszont olyan rész, ahol direkt van mondás arra, hogy hogyan kell viszonyulni az anyagi dolgokhoz:
Lk 3.11
"Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen".

Meg milyen hülye elképzelés már, hogy valakik lelki közösségben vannak, és megélik Krisztust, akkor a közösséget (társadalmat) ugyanúgy hagyjuk működni, úgyis jó, ahogy van? Innen már csak az hiányzik, hogy a kereszténység igazából tök jól megfér a kapitalizmussal, sőt igazából semmi baja vele.

refuse/resist! · http://torzskocsma.blog.hu 2009.05.19. 10:10:58

@Vendéan (dszg):
"A beszéd arra vonatkozik, hogy az egész életében hívő és az utolsó pillanatban is megtérő ugyanabba a paradicsomba jut be."
Ez az egyik síkja a beszédnek.
A másik pedig az, hogy az irgalom nem proporcionális, és szvsz nekünk sem kell mindig az arányos igazságosságra törekedni, ha irgalomról van szó.

"Nem zártak ki senkit nem lemondás miatt a közösségből."
Én úgy emlékszem, hogy a vagyonát visszatartó házaspárt az Istennyila csapta agyon... (igaz, ők hazudtak is - akkor elsősorban azért volt?)

szempontpuska 2009.05.19. 11:32:27

Nézzétek csak meg a kutlúrkampfot önkormányzati színház fronton. Ugyanaz megy. felesleges finomkodni. Nincs különbség, sőt !
A jobboldali média éppen az elmúlt 7-8 évben nőtte ki magát, nem értem (illetve hát nagyonis értem) mi ez az üldözési mánia.
Megélhetési üldözöttség, hozzájuk nőtt ez a retorika

Szilvay Gergely 2009.05.19. 17:03:02

@Lastres: márpedig a keresztlénység jól megfér a kapitalizmussal, csupán nem abszolutizálja. Ahogy a feudalizmussal is megfért. A szocializmussal viszont nem fért meg. IIJP letette a voksot a szociális piacgazdaság mellett. Jézus szerint nem szükséges eföldön anyagi egyenlőséget megvalósítani. Hogy adakozásra szólít fel, az nem egyenlő anyagi egyenlőséggel. Persze, mindenhol mindenkinek ugyanannyit, Isten ments!

Asidotus 2009.05.19. 17:18:32

@berciXcore:
Ezt én is így tudtam, de nálunk a kereszténység és a nemzeti gondolkodás összekapcsolódott vagy jó száz éve.

SzépNap 2009.05.19. 17:50:37

@famk
"tehát a kommunizmus egyfajta keresztény "melléktermék" "
Azt hiszem nagyon is ráhibáztál, csak annyit pontosítanék, hogy a kommunizmus a "keresztény egyház"mellékterméke, és nem a krisztusi értelemben vett kereszténységé, ami megtagadja az e világi hatalmat.

A cikk alapvetően tetszik, bár azt hiszem kissé elfogult a keresztény egyházak jótékonyságával kapcsolatban. Nem szeretném tagadni a tényt, hogy a keresztény egyházak jótékonykódnának, de ezzel együtt látni kell, hogy ezt hatalmuk kiterjesztése érdekében teszik, éppúgy mint bármilyen hatalomra törekvő intézmény, vagy politikai párt. Az egyik felhozott példa iskolák fenntartása. Azért ezekben ideológiai képzés zajlik, természetesen. Ami még bibi ezzel kapcsolatban: mindenki tudja, hogy manapság az iskola fenntartás az egyik tuti biznisz! A gyerekek után támogatást lehet kapni állam bácsitól. A magyarországi nagy egyházak kiverekedték maguknak, hogy teljes támogatást kapjanak, amire mondjuk egy civil alapítványi fenntartású iskola csak álmodozhat,és kénytelen a szülőkből kicsikarni a szükséges pénzeket, bár ugyanezen szülők egyszer már adóztak, hogy abból iskolákat tartson fenn az állam.....

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.19. 18:08:30

@Nűnű: Kb 500 éve. Úgy hívják: Reformáció.

valójábannemberci 2009.05.19. 18:18:09

@Nűnű: nem csak nálunk, de másutt is. és ez ijesztő.
Amerikában a "keresztény=republikánus=hazafi" abszurdum is ijesztő. És az is, ahogy demokrata keresztényekről beszélnek, vagy olyan republikánusokról, akik nem tetszetős körökben akár csak egy ima erejéig is megfordulnak.
Így kapja a hideget-meleget Tony Campolo baptista lelkész, aki Clinton vallásügyi tanácsadója volt, így kapja Donald Miller demokrata-párti keresztény író, aki a Democratic National Convention egyik imavezetője volt, így kapja Dr. Joel Hunter pro-life republikánus-párti lelkész, aki a DNC záró imavezetője volt, és így kapja Rick Warren, aki ugye a beiktatás imavezetője volt.
És ez nagyon ijesztő. Ahogy megannyi más is, főleg a radikális politikai jelszavak, amikben több a gyűlölet, mint a szeretet. Pedig Jézus törvénye a szeretet törvénye. Ehhez képest...

És sajnos ez itthon is jelen van, bár még nem annyira radikálisan - kivéve pár igazán szélsőségest, mint mondjuk ifj. Hegedűs Lóránt.

És ezeket hallva nekem is ég a pofám, és nekem kell magyarázkodnom, meg linkelgetnem az olyan forrásokat, amik azt mutatják, hogy kibontakozóban van egy újfajta kereszténység, ami szakítana a bemerevedett, fundamentalista, gyakran farizeusi magatartásformákkal.
(És itt linkek lettek volna, ha engedné a blogmotor. De nem engedi. Így marad a magyarázkodás.)

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.19. 18:41:04

@berciXcore: Akkor most azt döntsük el, legyen keresztény a politika, vagy inkább maradjon szekuláris?
A szeretet keresztény parancsát érvényesíthetjük, de akkor vége lesz a politikának - ezt sokan nem bánnák. De vége lenne a szekuláris államnak is.
Nos?

valójábannemberci 2009.05.19. 19:11:13

@tölgy: Lehet keresztény a politika (erre a szlogenre azért nem fogok pártot alapítani, nyugi :D), de nem úgy, ahogy azt sajnos sokan csinálják.
Igen, a kereszténységnek van egy nagyon erős szociális oldala, nagyon sokszor bukkan fel a szegényekkel, elesettekkel való foglalkozás a Bibliában. Ahogy a megbocsátás és a szeretet is fontosak, mégis oly sok a gyűlölködés.
Az egész világ megdöbbenve állt a 2006-os Amish iskolai vérengzés előtt. De az egész világ még jobban megdöbbent, amikor a tragédiát elszenvedő közösség felkereste az elkövető özveggyé lett feleségét és családját, hogy együttérzésükről és megbocsátásukról biztosítsák. Aztán meg elmentek a gyilkos tejesember temetésére is. Mi több, az egyik áldozat temetésére az özvegy feleséget is meghívták, egyedüli külsősként. Nem volt bennük az a gyűlölet, ami oly sok radikális, republikánus, fundamentalista keresztényben ott van.
A legnagyobb erkölcsi támogatást a demokrata keresztényektől, illetve a vallási kérdések miatt feszültté vált politikából kiábrándult keresztények adták az eset kapcsán.
Shane Claiborne lelkész ezzel a kérdéssel is foglalkozik a Jesus for President című könyvében. Szerinte is lehet keresztény a politika. Csak nem úgy, ahogy azt most a hangos erők csinálják.

valójábannemberci 2009.05.19. 19:34:50

@berciXcore: az Amish történethez az is hozzátartozik, hogy az elkövető temetése közben más keresztény csoportosulások (főleg a Westboro Baptist Church) tüntetést szerveztek, ami az Amish közösség magatartása ellen is irányult, sőt odáig is elmentek, hogy kijelentsék: a legyilkolt kislányok megérdemelték a halált.

Az is igaz, hogy a WBC nem egy túl népszerű gyülekezet, a vezetőjük (Fred Phelps) kábé a mi Hegedűs Lórántunk ottani megfelelője. Vagy fordítva?
Szerencsére a baptista rendszer sajátosságai miatt nem kell a többi gyülekezetnek elviselnie őket. :)

Lastres · http://lehetmas.blog.hu/ 2009.05.19. 21:06:46

@-szilvay_g_m-: A kereszténység miért éppen a szocializmussal ne férne meg? Ha már mindegy neki a rendszer. Latin-Amerikában például elég sok helyen bírják a szegények mozgalmai az egyház támogatását (mondjuk főleg az alsópapságét). Úgy látszik, akik a kapitalizmus érdesebbik felén laknak, azoknak nem ilyen egyértelmű, hogy mennyire frankó, és mennyire is összeilleszkedik a kereszténységgel.

II. János Pál egyébként, hasonlóan 150 év pápáihoz, keményen kritizálta a kapitalizmus anyagias, munkát lealacsonyító és egyéb aspektusait (miközben a kommunizmust is). De megkülönböztette a szocializmust (mint jogos szociális követelések kifejeződését) és a kommunizmust; a kapitalizmust (a tőke embertelen uralmát) és a piacgazdaságot. Így alakult ki - mindkettő alternatívájaként - a szociális piacgazdaság eszméje. Amiben az egyenlőség eszméje - nem mint mindenkinek grammra ugyanannyi, ez hülyeség, hanem mint az igazságtalan anyagi egyenlótlenségek csökkentése - vastagon benne van.

"Századunkban a kommunizmus térhódítása egyfajta válasz volt a kapitalizmus mindannyiunk által jól ismert túlzásaira, féktelenségére. Elég, ha fellapozzuk a szociális enciklikákat, főként az elsőt, amelyben XIII. Leó pápa lefesti kora munkásainak helyzetét. Marx is leírta ugyanezt a maga nézőpontjából."
"A szélsőséges kapitalizmus bármilyen formájának védelmezői többnyire nem ismerik fel a kommunizmus által megvalósított jó dolgokat sem, mint például a munkanélküliség elleni harcot, vagy a szegényekről való gondoskodást... Azt gondolom tehát, hogy a jelenségek okait kell kutatnunk, és véleményem szerint a ma Európát és a világot gyötrő számos szociális és emberi probléma gyökerénél a kapitalizmus eltorzulásának megnyilvánulásai húzódnak meg.
Természetesen a kapitalizmus ma nem ugyanaz, mint XIII. Leó korában volt. Átalakult, és ez részben a szocialista eszmék érdeme is. A kapitalizmus ma különbözik a korábbitól. Szociális törlesztési alapot hozott létre, a szakszervezeteken keresztül szociális politikát valósított meg. Az állam és a szakszervezetek ellenőrző funkciót gyakorolnak. De a világ egyes országaiban még ma is a múlt századi, fék nélküli kapitalizmus a jellemző."
(II. János Pál, 1993. november 9.)

erőspista · http://helyzetvan.blog.hu 2009.05.19. 21:17:23

@tölgy: és mi van akkor, ha a keresztény politika a kapcsolódó értékek hiteles képviseletét jelenti, amiben szerintem az is benne van, hogy nem adminisztratív vagy durvább hatalmi eszközökkel tolom le az emberek torkán, hanem valami olyan módon, ahogy Jézus vagy az apostolok is tették tanításaikon keresztül és a szabad akarat figyelembevételével. Aztán, ha parlamenti keretek között ez van annyira meggyőző (szerintem tud lenni, de pl. az előzőek figyelembe vételével is), akkor egy szavazásnál is kijön, illetve, felhatalmazást kap ez a poltika még nagyobb mértékű képviseletre, persze továbbra is az előzőeket tartva.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.19. 21:20:00

@berciXcore: Ó, miattam igazán alapíthat bármilyen pártot. De az amishos példája azért nem releváns, mert azok nem politizálnak, nem akarnak választást nyerni, egy birodalmat kormányozni. Egy vallási közösség összevetése a kormányzati hatalom birtokosaival nem gyümölcsöző. Már az elején sejteni lehet az eredményt. :)

Mindazonáltal, próbálja rávenni az erre járó moderneket, hogy alakítsuk át Mo-t Amish Theokráciává. :)

Azt hiszem maga nem szereti a republikánusokat :)
Azt tudja, hogy a fundamentalistákat a demokraták próbálták átpolitizálni,bizonyos Carter nevű, eléggé gyenge elnök révén?
Aztán a fundik republikánusok mellé húztak, és jött Reagan. De a fundik apolitikusok voltak Carter előtt. A demokraták elcseszték.

Lastres · http://lehetmas.blog.hu/ 2009.05.19. 21:24:41

@-szilvay_g_m-: Miért férne meg jobban a kereszténység a kapitalizmussal, mint a szocializmussal? Latin-Amerikában legalábbis nem annyira gondolják így, ahol az egyház (legalábbis az alsóbb része) általában a szegények mozgalmai mellé áll. Úgy látszik, a kapitalizmus érdesebbik felén lakók számára nem annyira egyértelmű a dolog, mint számodra.

A több pápa által megfogalmazott szociális piacgazdaság meg a szocializmus és kommunizmus, illetve a piacgazdaság és kapitalizmus szétválasztásán alapul, a két előbbi ötvözésével. Az egyenlőség eszméje pedig (amit itt sokan - elég szánalmas módon - a mindenkinek grammra ugyanannyi elvével azonosítanak [pedig ilyet még Marx se mondott, lásd szükségletek és képességek] - vastagon benne van, az egyenlőtlenségek csökkentése értelemben.

II. János Pál ezt így mondta egyébként (1993):
"Századunkban a kommunizmus térhódítása egyfajta válasz volt a kapitalizmus mindannyiunk által jól ismert túlzásaira, féktelenségére. Elég, ha fellapozzuk a szociális enciklikákat, főként az elsőt, amelyben XIII. Leó pápa lefesti kora munkásainak helyzetét. Marx is leírta ugyanezt a maga nézőpontjából."
"A szélsőséges kapitalizmus bármilyen formájának védelmezői többnyire nem ismerik fel a kommunizmus által megvalósított jó dolgokat sem, mint például a munkanélküliség elleni harcot, vagy a szegényekről való gondoskodást... Azt gondolom tehát, hogy a jelenségek okait kell kutatnunk, és véleményem szerint a ma Európát és a világot gyötrő számos szociális és emberi probléma gyökerénél a kapitalizmus eltorzulásának megnyilvánulásai húzódnak meg.
Természetesen a kapitalizmus ma nem ugyanaz, mint XIII. Leó korában volt. Átalakult, és ez részben a szocialista eszmék érdeme is. A kapitalizmus ma különbözik a korábbitól. Szociális törlesztési alapot hozott létre, a szakszervezeteken keresztül szociális politikát valósított meg. Az állam és a szakszervezetek ellenőrző funkciót gyakorolnak. De a világ egyes országaiban még ma is a múlt századi, fék nélküli kapitalizmus a jellemző."

erőspista · http://helyzetvan.blog.hu 2009.05.19. 21:56:18

Hegedűsről nekem mindig egy másik ugrik be az Egri csillagokból. Amaz a várat, emez a kereszténységet árulja el önös célokból. És, hát én sem tudok sajnos mást mondani vele kapcsolatban egyelőre, mint egy másik jelenetben a romlásnak indult bástya védője: Ide lőjetek ! :(

valójábannemberci 2009.05.19. 22:19:35

@tölgy: Nekem nincs bajom a repik egy részével, sőt Ron Paul szerintem egy zseniális figura. A fundamentalistákkal, pontosabban az elveikkel van bajom, bármi is legyen a politikai erejük alapja.

Az Amish példát azért hoztam, mert sokat tanulhatnánk abból, hogy ők hogyan próbálnak élni az Írás alapján. Ők sem tökéletesek, ez evidens, de mégis biblikusnak tartom az ő reakciójukat, ellentétben a WBC-vel, akik egyébként meg is futamodtak a konfrontációtól.

A fundamentalizmusnak amúgy sincs evangéliumi alapja, a farizeusok nem a követendő példát testesítik meg a történetben. ;)

valójábannemberci 2009.05.19. 23:17:13

@berciXcore: Amúgy meg ha el akarjuk mindenképp helyezni valahol Jézust, akkor ne a mai kifejezéseket használjuk, hiszen azok maguk sem fedik le a kor mindenféle vallási, társadalmi csoportjait, szektáit, azaz a farizeusokat, a szadduceusokat, az esszénusokat, a zelótákat, a szamaritánusokat, stb.
Na ezen az érdekes társadalompolitikai hálón hol lehet elhelyezni Jézust? :)

erőspista · http://helyzetvan.blog.hu 2009.05.19. 23:32:58

@berciXcore: nem csak a szójáték kedvéért, de szerintem : Mindenek felett !
Amúgy ténylegesen maszek és alapjaiban rossz politikai paraméterek közé beszorítani, nem fog menni. Az eredeti cikk elolvasása után is, részben a kommentekben is jelzett szempontok miatt, megfogalmazódott bennem a válasz a címbéli kérdésre: Mert jobboldali sem :)

valójábannemberci 2009.05.20. 01:52:59

@erőspista: na igen. A Sojourners magazin erre írta azt, hogy "Postpartisan, not bipartisan".
Nemtom linkek mennek-e, de keressünk rá mi az a postpartisan és mi az a bipartisan, mindkét szócikkben linkelnek egymásra, szóval nem lesz bonyolult. :)
(Ja és nem partizánakciókról, meg gerillákról van szó. :D)

valójábannemberci 2009.05.21. 01:29:30

Csak az érdekesség kedvéért:
Tony Campolo a Colbert Reportban, több mint három éve:
"Jesus transcends partisan politics. That's what's wrong with the religious right... they have made Jesus into a Republican, and he's not!"
http://www.colbertnation.com/the-colbert-report-videos/59604/february-27-2006/tony-campolo

Itt-ott kicsit nem szép szavakkal fogalmaz, de erre is van egy jó beszólása:
"I have three things I'd like to say today. First, while you were sleeping last night, 30,000 kids died of starvation or diseases related to malnutrition. Second, most of you don't give a shit. What's worse is that you're more upset with the fact that I said shit than the fact that 30,000 kids died last night." (Szerintem látta a Brian életét, és meg van győződve róla, hogy nem blaszfémia, de majd rákérdezek mondjuk Facebookon, vagy valahol. :D)

Zseniális fickó, csak hát utálni illik a repi körökben, mert Clinton tanácsadója volt. :P

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.05.21. 08:27:18

@berciXcore "mert Clinton tanácsadója"

Ennyi pont elég.

Amúgy, milyen a nem partizán politika? Úgy tűnik, amiről ez a jóember ír, az a politika vége. Ez is egy lehetséges álláspont, de nem a "keresztény politikáé", hanem minden politika felszámolásáé.

Szilvay Gergely 2009.05.21. 18:34:35

@Lastres: mitnha hivatkoznék a cikkben IIJP-re és a szociális piacgazdaságra. De ha nem, akkoris elég gyakran meg szoktam tenni. A szociális piacgazdaság mindazonáltal kapitalista. Nem tettem hitet a korlátlan laissez-fair kapitalizmus mellett a cikkben. A kapitalizmusnak is vannak fajtái. A világnak meg van anyagi része is.
Hatalom? A hatalmat nem tartotta Jézus eredendően rossznak. Lásd amit Pilátusnak mondott. Szerinted mi lenne itten hatalom nélkül.
@SzépNap: ez a cikk csak a katolikus egyház jótékonykodásáról szólt. Láthatóan fogalmad sincs róla, miért teszi. Milyen hatalma kiterjesztése érdekében? Miért jó ez a hatalom az egyháznak? :D:D Jól ismerem az egyházi iskolákat, nincsenek épp kiváló anyagi helyzetben. Hidd el, semmiféle hatalomkiterjesztési kísérlet nem áll mögöttük. Normatív támogatás meg járjon midnenkinek, ezzel pont ugyanott vannak, mint egy állami iskola. Tandíjat meg nem kell fizetni, míg az alapítványiak többségénél igen. A pedagógusok fizetése sem magasabb, sőt inkább alacsonyabb egy egyházi iskolában. Iskolát meg mindig is tartott fenn az egyház, a háború előtt sokkal többet, mint most, legalábbis méltánytalan megvádolni hatalomra töréssel. Iskolátfenntartani ugyanis az egyház részéről baromira nem tuti biznisz.

valójábannemberci 2009.05.21. 23:13:59

@tölgy: Ezt a linket tudom ajánlani, amiben két kiemelkedő alakként Schwarzenegger és Bloomberg neve bukkan fel, mint a post-partisan politikai magatartás képviselői. Az írás vége felé van egy magyarázat arra is, hogy lehet-e egy ilyen orientációnak programja.
Ja és megemlítik Benjamin Franklint is, aki mint mediátor, nyugodtan tekinthető a post-partisan ideológia, mint eredeti amerikai jelenség alapítójának.
http://www.radicalmiddle.com/x_postpartisan.htm
A romantikus post-partisan vonal meg számomra ebben a kampányban mutatkozik meg leginkább:
www.bornagainamerican.org/

rosta 2009.05.23. 19:40:14

A társadalmi szolidaritás az egyik legáltalánosabb, legalapvetőbb sajátja az emberi közösségeknek. Ezt fogalmazzák meg legtöbb esetben a különféle társadalmi ideák is. A humánetológusok szerint talán már a homo erectusok is eszerint a fogalom szerint élték az életüket a maguk kis közösségében. El lehet mondani, hogy ez a fajta közösségi viselkedés eléggé általános az emberi közösségekben és eléggé régre vezethető vissza.

A modern baloldali gondolat úgy jellemezhető tömören, mint a szabadságjogoknak a továbbterjesztése azon felül, amelyet a polgári mozgalmak mondtak ki és harcoltak ki. Bibó a baloldali, a szocialista mozgalmak lényegét a következőképpen fogalmazza meg:

“A szocializmus programja lényegében nem más, mint a polgári demokratikus forradalom nagy lépésének logikus folytatása. A polgári demokratikus forradalmat egészében úgy fogalmazhatjuk, mint az alkotó, műgonddal alkotó emberfajta felülkerekedését a hivalkodóan reprezentáló, harcias, arisztokratikus emberfajtával szemben. ----

A szocialista forradalom lényegében nem mond mást, mint azt, hogy amiképpen a született rang társadalmi funkciója túlélte magát, és felszámolandó – ahogy ez megtörtént a polgári forradalomban –, azonképpen a született vagyon társadalmi funkciója is túlélőben van, és a műgonddal alkotó ember életformájának a teljes győzelme azt kívánja, hogy ne csak főispánságokat és királyságokat, de gyárakat se lehessen örökölni, hanem a tényleges alkotó teljesítmény arányában ebben a munkában részt venni.”

Ez lenne a baloldali, szocialista gondolat lényege.

A fentiek értelmében tehát csakugyan nincs sok értelme úgy beszélni a baloldaliság kérdéséről Jézus kapcsán, mint a társadalmi, egyéni szolidaritás kérdéséről. Csupáncsak azért, merthogy ez a szolidaritás magától értetődő csaknem a történelem minden közösségi ideológiájában, vallásában. A kérdés inkább az, hogy hol találunk példát arra a Bibliában arra a modern baloldali gondolatra, hogy a vagyoni hatalmat meg kell osztani embertársainkkal. Ha felütjük a Bibliát erre a Mózes ötödik könyvében megtalálhatjuk a választ, hiszen az elengedés évének tartalma gyakorlatilag nem más, mint egy modern baloldali, szocialista társadalmi program:

Az elengedés esztendeje
15,1 Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot.
15,2 Az adósságelengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az Úrért.
15,3 Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el!
15,4 Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.
15,5 De csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot, amelyet én ma parancsolok neked.
15,6 Bizony megáld téged Istened, az Úr, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad!
15,7 Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben,
15,8 hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved.
15,9 Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált miattad, és vétek fog terhelni téged.
15,1 Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden szerzeményedet.
15,11 Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.

A héber rabszolgák szabadon bocsátása
15,12 Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon!
15,13 Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel küldd el,
15,14 hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről és borsajtódból; adj neki abból, amivel megáldott téged Istened, az Úr!
15,15 Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened, az Úr. Ezért parancsolom ezt ma neked.

A Mózes programjához hasonlókat nem fogalmaz meg Jézus. Bár itt felhozható, hogy Jézus azt mondta, hogy nem eltörölni akarta a törvényt, hanem beteljesíteni. Talán még azt az idézetet is lehetne felhozni, amelyben a gazdag ifjúnak a vagyonának szétosztását adja feltételül az örök életnek az elnyeréséhez. Ilyen értelemben talán lehetne kötni Jézust ehhez a baloldali programhoz. Mindazonáltal szerintem a cikkíró számos idézete mutatja, hogy Jézus nem fogalmaz meg olyan formában konkrét baloldali programot, mint ahogy azt Mózes tette. Jézus ehelyett a Mózes által elrendelt, törvényesített, és pontosan leszabályzott, társadalmasított baloldali program helyett egy egyéni lelki programot hirdetett meg. Az egyéni szolidaritás és irgalom erkölcsi, lelki programja kell, hogy vezérelje faji, nemi, vallási hovatartozást félretéve az embereket. Ez nem feszegeti a társadalom kereteit, bár a későbbiekben a társadalmi viszonyok a keresztyén országokban ebből a programból alakulnak ki. Az egyénektől követeli meg, hogy rugalmas, minden helyzethez alkalmazkodó, minden pillanatban felismerhető, leszabályzott lelkiismereti parancsra szolidáris, irgalmas életet éljenek. Számos példázatban mondta el Jézus ezt számunkra.

Ami a pápaság intézményét illeti, hát az mára voltaképpen egy olyan politikai, erkölcsi, vallási intézmény, amely erős hatalmi ellensúlyokkal szemben működik. Ilyen értelemben nem valószínű, hogy a reformációt szükségessé tévő eltévelyedés és mondjuk ki, hogy romlottság, tevőlegesen jelen lenne a mai katolikus egyházban. A cikkíró hoz néhány népszerű példát, de nyilván nem emiatt tartjuk egy nagyon fontos intézménynek a katolikus egyházat

Steve 2009.05.24. 15:53:07

Szerintem senki sem azt állította, hogy Jézus baloldali volt, hanem hogy a Jézus által vallott nézetek a mai bal oldalhoz állnak közelebb mint a jobb oldalhoz.
Ami a nemzeti gondolkodást illeti, szerintem Rm 10:12 elég világos. Persze a nemzet definíciója modern, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne akár a közép akár az ókorra vonatkoztatni:
"Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják."

Steve 2009.05.24. 16:09:51

Másrészt mindenki azt mazsolázza Jézusból ami megfelel az elképzelésének.

A családdal kapcsolatban 1Kor 7,8:

"8 Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.
9. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni."


Egyenlőséggel kapcsolatban:

Kol 3.11 A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.

Gal 3.28: Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.

F. T.- (törölt) · http://www.metacafe.com/watch/2123225/ 2009.05.25. 12:00:06

Muzslay István: Gazdaság és erkölcs - www.piar.hu/pazmany/k120.htm

Továbbá néhány enciklika, magyar nyelven fenn vannak itt: www.katolikus.hu/lib_mag.html#encik

Rerum Novarum (1891)
Pacem in Terris (1963)
Laborem Exercens (1981
Solicitudo Rei Socialis (1987)
Centesimus Annus (1991)

indus 2009.05.26. 14:07:25

Alapvetően szar!!!!
Mégpedig azért mert hamis általánosítással kezd hogy milyen is a baloldali kép. Innen kezdve végig mintha egy képzeletbeli baloldali mumussal vitatkozva saját elképzeléseit támasztja alá minden féle történelmi adattal. Kifejezetten érezhető a befejezésben, hogy vitapartner hiányában elégedetten sorakoztat fel még néhány tényt, hogy így mérjen végső döfést az általa vizionált ellenséges baloldalra és hajoljon meg a konzervatív értékrend előtt.
Mi több nem csak, hogy szar és elfogult még veszélyes is, mert megpróbál kisajátítani, egy baromira értelmetlen kérdésben!
Befejezésképpen a szerzőnek szeretnék egy újabb témát feldobni: Jézus nem csak hogy liberális de SZDSZ-es volt!!!!!

Szilvay Gergely 2009.05.28. 09:42:33

@Steve: a cikkben az egyenlőségnek elsősorban a gazdasági apsektusát emeltem ki. Amúgy egynek lenni Jézusban spirituálisan nem ugyanaz, minthogy mindenkinek ugyanolyan jogai vannak.
@indus: akkor szerinted mi a bal? te meg olvass Badiny Jós Ferencet, Jézus király pártus herceg. Magya volt. :D

F. T.- (törölt) · http://www.metacafe.com/watch/2123225/ 2009.05.28. 09:49:44

Ajánlott olvasmány:

http://mek.oszk.hu/05300/05394/05394.htm

Primkó vallás- és egyházellenes érvek cáfolata, úgy káté jelleggel, szinte szájbarágósan:)

indus 2009.05.28. 12:13:05

@-szilvay_g_m-:
Mi van?????? Mi a szar köze van az egésznek Badiny Jós Ferenchez meg az eszement Jézus magyar volt elméletéhez?????

Véleményemet továbbra is tartom, hogy szar!!!!, mert egy a kor történelmével sehogy sem összeegyeztethető ideológiát ostromolsz, majd egyenes következtetésképp arra a végeredményre jutsz hogyha nem bal akkor már csak konzervatív lehet Jézus.
Non sense!!!!!

Az meg hogy foggal, körömmel próbálod védeni az egyházat már már szánalmas!
A szociális és jótékony funkciókon kívül megemlíthetnéd az érem másik oldalát:
bürokratikus szervezet, merev dogmarendszer, Jézus nevében indított háborúk, agymosás, papi képmutatás, boszorkányüldözések, pedofilia, stb....................

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.06.22. 13:58:46

@indus: Olvasd újra. Nem mondtam, hogy Jázus konezrvatív volt. Ezt a csatát nem én kezdtem, hanem azok, akik azt mondják, hogy Jézus baloldali volt. A cikk nem légből kapott ötlet, hanem erre válasz. Szóval hogy a bal a kor történelmével összeegyeztethetetlen, azt nekik mond meg, akik szerint Jézus volt az első kommunista. De az ideológia tartalmát vissza lehet vetíteni amúgy. EGyház: ovlasd újra. bürokratikus szervezet? Az egyház a leglaposabb hierarchia. Merev dogmarendszer? Mi kéne hogy legyen? Még jó, hogy merev dogmarendszer, szerintem ez pozitív! Az agymosás hülyeség. Az a szekták reszortja. Papi képmutatás? A papok is emberek, és sokkal kevesebb a képmutató pap, mint a képmutató világi és ateista. A boszorkányüldözést nem az egyház találta ki és nem az folytatta. Pedofília? Hehe, még mindig jóval kevesebb a pedofil pap, mint pl. a házasságtörők száma, főleg az ateisták között. Felfújt cucc. Kissé át kell értékelned a történelmi szemléletedet.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.06.22. 15:41:23

@indus: Maga miatt érdemes olvasni ezt az oldalt.

indus 2009.06.23. 13:44:19

@SzilvayG (dszg):
Természetesen nem nevezed nevén a gyermeket, de ha ujra olvasod, a szövegkörnyezetből kitünik, hogy Krisztus a te elképzelésedben nem csak hogy nem baloldali, de konzervativ értékrendet követet.
"Krisztus ugyanis a katolikusok által máig vallott erkölcsi értékek mellett is leteszi a voksát"

Az meg hogy csatának nevezed a dolgot és azzal mentegetőzől, hogy dehát nem is én kezdtem, még nem ment fel a HÜLYESÉG vádja alól.
Sikeresen felvetted a fonalat, a cikk témája mögé bujva, időt, energiát áldoztál arra hogy az általad elképzelt baloldali mumust a lehető legtöbb kreált érvel diszkreditáld, és magasztald a konzervativizmust.
Az meg hogy a merev egyházi dogmarendszert jónak nevezed, hát mit ne mondjak, de nagyon erős, szük látokörüséget mutat. A legnagyobb baj vele, hogy ezáltal az egyház a mai napi problémákra abszolút de nem tud releváns választ adni (csak hogy egyet említsek: AIDS- Gumiovszer)

Erre az álatalad leirt bődületes baromságra, meg végkép nem tudom hogy reagáljak-e (de azért megpróbálom):
"Pedofília? Hehe, még mindig jóval kevesebb a pedofil pap, mint pl. a házasságtörők száma, főleg az ateisták között. Felfújt cucc."
Most úgy őszintén mi köze van a pedofiliának, a házasságtöréshez? ha csak nem a pápista ne paráználkodj dogmára gondolsz! Most komolyan szerinted össze lehet hasonlítani egy gyermek megrontását egy szimpla házasságtöréssel!
Meg amúgy is a házasságtörés nem egy ateista találmány mindig is létezet, és létezni fog, mert két felnőtt szabad akaratán nyugszik. (mindez ugye nem mondható el a pedofiliárol, főként ezért is büntetik,)

A te helyedben ennyi eszement papírra vetett faszság után lehet hogy elgondolkodnék valóban érdemes e folytatni ezt az írásnak nem nevezhető „firkászást”. ?

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.06.23. 18:43:08

@indus: Abba ne hagyja!
Ez a releváns nagyon jó volt. Még ilyeneket, és sokat!

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.06.23. 19:47:18

Csatlakozom. Ez marha jó, kérünk még!
Mi van, ha a pedofiler-cucc egy felnőtt és egy kiskorú szabad akaratán nyugszik? Remélem, akkor már jó!

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.06.24. 17:08:07

@indus: látom, nem kattintott rá a Népszabós "miért vagyok baloldali" linkre. Tegye meg. Rossz hírem van, folytatom a firkászást. REmélhetőleg még sok olyan cikket fogok írni, ami magának nem tetszik.
Kotontémában nemrég írtam:
reakcio.blog.hu/2009/04/29/a_papa_es_afrika_avagy_az_aids_es_a_kotonkerdes
A dogmarendszer egy hitet őriz, amit az egyház kapott, nem változtathatja meg. Nem hiszem, hogy bárminemű gyakorlati teendőt akadályozna. Dogmák az egyház elvei. Gondolom, maga is az elvei szerint cselekszik. Na tessék.
A bürokratizmus egyszerűen nem igaz. Az egyház nem bürokratikus, ezt nem is tudom értelmezni. De ha mondatott már misét, tudja, hogy kb fél percbe sem telik elintézni.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc