Az ajtók a jobboldalonk nyílnak, II. rész: A konzervativizmus ígérete

BékésMárton I 2009.03.05. 10:46

conservative

„Kezdtük felismerni, hogy egy jobb és kiegyensúlyozottabb társadalom megteremtésében a siker kulcsa – ha van egyáltalán – olyan dolgoktól függ, mint a hagyományos orientáció, az értékek, vagy ha tetszik az erények; és sokkal inkább ezeken, mintsem a társadalom tudományos megtervezésén vagy a társadalom-mérnökség gyakorlatán.
Nathan Glazer

„A konzervatív értékek azok, amelyeket kétségbeesetten kell ma keresnünk.”
Irving Kristol

 2004/2006 óta a haladás nem állhat meg, a progressziónak permanensen kell továbbterjednie. Az egészségügy, az államigazgatás és az oktatás tönkretétele után amelyek „rendbe rakása" a gyurcsányi „reformkor" politikai prioritása és fő célkitűzése volt a progresszív projekt látványosan kudarcot vallott. Az új reformkor általános csődje után következik a megtorlás, mondván: „ha nem fogadjátok szépen el, amit akarok, hát szenvedjetek". A Gyurcsány-rezsim utolsó másfél éve büntetés és a hatalmon maradás bármi áron történő megvalósítása (lesz), mindenféle vízió és jövőkép nélkül. A Nézőpont Intézet már a 2007-es és a 2008-as költségvetés alapján is azt állította korábban, hogy az „országreform" beragadása után a balliberális kormány elvonásokhoz és kiegyensúlyozatlan államháztartási gyakorlathoz fog nyúlni. Adóemelés, leépítések, lakossági megszorítások a csökönyös és maradi társadalom jussa, miközben a munkahelyteremtés, az üzleti életnek megfelelő környezet kialakítása rendre elmarad, a társadalmi szolidaritást a kormányfő nyíltan megtagadja, s a cinikus kormányzati kommunikáció még az országgal való együttérzés legkisebb jelét sem képes adni. A mérleg 2009 elejére, az általános világgazdasági recesszió közepette úgy fest, hogy Magyarországot a politikai, gazdasági és morális krízis jellemzi, vagyis sorrendben az instabilitás és a kormányozatlanság, az elszegényedés és a stagnálás, valamint a felfordulás és a rendetlenség.

Részletesebben. (1.) Az állandóan változó összetételű kormány, az államigazgatás legfelsőbb szintjének ad hoc át meg átalakítása, a példátlan kormányzati felelőtlenség, a központi koncepció hiánya, ill. ötletszerűsége és a kormánypárt(ok) soraiban dívó korrupció kikezdte a demokratikus intézményrendszerbe vetett hitet, amely nagyon nehezen állítható vissza. Ez olyan helyzetet teremt, amely komoly legitimációs kihívást fog jelenteni a jobboldalnak, ha hatalomra kerül. Többek között el kell hitetnie ugyanis a nemzettel, hogy létezik még olyan politikai szereplő, akinek hinni lehet, mert nem hazudozik. Menjünk tovább, mert van még. Az ország aggasztóan bizonytalan külpolitikai helyzetbe került, amikor elszigetelődött, kormányával szemben a nyugat-európai vezetők bizalmatlanok, diplomáciai térvesztése pedig megalázó szituációk sorába sodorta, amelynek nem csak a hazafias érzelmek, hanem a gazdaság is kárát látja. Az ország láthatatlan külügyminisztere többek között arra is tökéletesen alkalmatlannak bizonyult, hogy a gázvitában vagy a magyar–szlovák viszony normalizálásában hatékonyan lépjen fel. Magyarországnak – ennyit lát a világ és a nemzetközi rendszer belőlünk – nincsenek külpolitikai érdekei, vagyis nem létezik. (2.) A gazdasági recessziót megtetézte és nagyban súlyosbította a kormányzat, elsősorban maga a miniszterelnök és a pénzügyi vezetés, amikor lépéseivel befektetői bizalmatlanságot és ezzel tőkehiányt okozott, fiskális felelőtlenségével, valamint azzal, hogy a gazdaság ösztönzése helyett megszorításokkal és adóemeléssel próbálkozik, azt okozta, hogy a gazdasági lassulás stagnálássá változott. A „pannon puma” megdöglött, de a kormány még mindig a hátán ülve lovagol, miközben a bűzt már messze földön is érzik. (3.) A közrend nyílt felbomlása, az etnikailag és szociokulturálisan meghatározott bűnözés terjedése a kormányt készületlenül és érdektelenül találta. A kormány az antiszociális brutalitás megtorlását direkt elmulasztja, eközben a társadalmi együttélés előmozdítása és a közrend nagyon határozott helyreállítása helyett egy vak és egalitárius beszédet folytat, amely csak tovább nehezíti a problémák tisztességes kibeszélését. A PC két dolgot segít elő: a bűnözők bátorítását és a szélsőségesek tematizációs előnybe kerülését. A társadalmi frusztrációt növeli, hogy a miniszterelnök évek óta kapkodó, átgondolatlan, arcátlan üzeneteket közvetít, amelyek egész társadalmi rétegeket bántanak meg havi rendszerességgel. Mindennek tetejébe a fel nem adott (ellen)kulturális harcot a radikálisan szekuláris, hagyományellenes csoportokkal megvívató rezsim menetrendszerűen fasiszta-veszéllyel is riogat, amelynek legvisszataszítóbb elemeként a magyar zsidóság szenvedéseinek kontextusát sem átallja kisajátítani napi politikai céljaira. A Gyurcsány-féle ideológia nem csak haladó, azaz progresszív–balliberális, hanem értetlen és ellenséges a nemzeti és vallásos hagyományokkal szemben (ennek következtében önfeladó, etnomazochista, multikulti és szekularista), valamint egy Magyarországon soha nem létezett republikanizmus vállalója. Itt tartunk most.

A progresszív reformok, a morális és kormányzati válság felfordulást, zűrzavart okozott, amelyre válasz a rend és a biztonság, a kiszámítható fejődés visszaállítása, illetve megalapozása lehet. A haladó éra becsődölése után magától nyílik meg a lehetőség a konzervatív fordulatra, amelyből jó eséllyel teremthető meg a jobboldali politikai átrendeződés előfeltétele. A baloldal érzi ezt, jobban, mint a jobb. Megint úgy áll a dolog, hogy a történelem hívását előbb ismeri fel az, aki radikális átalakításra törekszik, mint az, aki lassú továbbfejlesztésre készül. Gyurcsány két olyan nyilatkozatot is adott, amelyből egyértelműen kiolvasható pontosan ezzel kapcsolatos – eltúlzott, riogató és a rá jellemzően ideges, ripacskodó tónusban előadott – félelme. 2008 végén interjút adott a Népszabadságnak, többek között ezt mondva: „kitapintható egyfajta konzervatív fordulat az elmúlt években. Tetten érhető ez 1968 negligálásától kezdve a legutóbbi, a regisztrált élettársi közösséget elutasító alkotmánybírósági határozatig nagyon sok ponton. Egyfajta konzervatív fordulat szisztematikus előkészítése érzékelhető, s ez már messze nem pártpolitikai kérdés. […] Ez nem a Fidesz és az MSZP vitája, hanem egy korábban már idejétmúltnak hitt konzervativizmus és az emancipált, szekularizált, demokratikus szabadság vitája.” Blogjában, amelyet nyilván ő ír, 2009 legelején így ismételte meg az előbbieket: „Egyfajta konzervatív fundamentalizmust látni kibontakozóban Magyarországon, amely lassan aggasztó méreteket ölt. Fenyegeti a polgárok szabadságát, az állam világnézeti függetlenségét, amikor a tradícióra hivatkozva nem felszabadít, hanem korlátoz és jogot von el. Egyre világosabbnak tűnik, hogy nem szimplán politikai vita figyelhető meg, hanem – a korábbinál egyértelműbben – világnézetek, világlátások küzdenek egymással. Nem egyszerűen a tradíció a modernizmussal, hanem a konzervatív fundamentalizmus ütközik a szekularizmussal és a szabadelvűséggel.” A „fekete reakcióval” való fenyegetés Révai József koalíciós idők béli Szabad Nép-cikkeiből jól ismert, amikor ennek volt is alapja, persze Mindszenty és az egyházi iskolák talán mégsem jelentettek olyan súlyos elnyomást, mint Rákosi és az államvédelem. Gyurcsány az Alkotmánybíróság döntését kiforgatva konzervatív fordulattól fél, de ennek eljövetelét onnan és úgy láttatja, hogy bizonyos körökben valamicske politikai tőkét még szerezhessen magának. A jobboldali változás igenis érezhető, mondhatni a küszöbön áll, de korántsem a templomok sekrestyéiben folyó (nem létező) konspirációból született, hanem a progresszív kurzus önmaga okozta csődjéből, a rossz és hazug kormányzási technikából, a hagyományok iránti utálatból és egy régóta érlelődő választás-szociológiai folyamatból, vagyis, hogy egy öt–tíz éve párhuzamosan haladó generáció- és szemléletváltás esik most egybe, amely a biztonságra, kiszámíthatóságra, stabilitásra és rendre vágyó társadalmi értékek vallóit juttatja fölénybe. Ezzel alapozódott meg a konzervatív többség mentális előfeltétele, amely a politikai jobboldalt juttatja előnybe. A konzervatív tábornak tehát történelmi lehetőség hullott az ölébe, mert a baloldal teret veszített vezetője és módszerei hibájából, és a társadalmi körülmények is mellette szólnak. Most már és most még.       

A jobboldal tehát történelmi esélyt kapott, ugyanis – még egyszer – a baloldal reformdühöngésében csúcsra járatta a forradalmat, amely most már a jakobinusokba is bele-belekóstol, a magyar nemzet jelentős része pedig megelégelte a rendetlenséget, az instabilitást és az erkölcs nélküli kormányzást pótló kommunikációs sokkterápiát, a gazdaságiról már nem is szólva. A konzervatív fordulat abból is komoly hasznot húzhat, hogy az SZDSZ-féle szélsőségesen liberális értékek népszerűsége az elmúlt évek során drasztikusan csökkent (a társadalom 98%-a számára érdektelenek erőszakosan emancipációs témáik), az MSZP-t még mindig gondolkodás nélkül támogató tömb pedig egy biológiailag és szocializációsan egyszerre determinált réteg, amely az inaktív lakosság azon jelentős részéből származik, akik valamiért képtelenek elválasztani a pártot a „régi szép emlékektől”. Ma a középosztály, a vidéki gazdák, a belföldi kis- és középvállalkozók, a hazai nagytőke egyes csoportjai, az első- és második szavazók jelentős, nemzeti érzelmű hányada, valamint az inaktív lakosság jobboldali egyharmada potenciálisan és aktuálisan konzervatív gondolkodású, és politikai–kulturális értékeit, valamint társadalmi–gazdasági érdekeit jól felismerve, egy konzervatív pártot szeretne a hatalomban látni. A mai magyar jobboldal feladata, hogy a mérsékelt szabadelvűségtől, a morális szabadpiaci és agrárérdekeken át a kereszténydemokráciáig integrálja magába a sokszínű konzervativizmust, és magához vonzza az ezek értékeit valló és érdekeit hordozó társadalmi csoportokat.  

(Egy valamit pedig gyorsan vessünk itt közbe. Azok, akik nem választási úton képzelik el a jobboldali politikai átrendeződést, túlnyomó többségüket tekintve radikális és nem konzervatív megoldásokat szeretnének látni. Ők azzal, hogy idáig jutottak az olvasásban, értékes perceket pocsékoltak el, hiszen elemzésünk nem utcai harcokat, esetleges katasztrofális szituációkból előálló politikai recsegést-ropogást remél, hanem az alkotmányos körülmények között választási győzelemre esélyes jobbközép erők kilátásait latolgatja. A jelen pártstruktúra, ha sokat is fog alakulni mondjuk az elkövetkező öt–tíz évben, vajmi kevéssé ad lehetőséget arra, hogy két legnagyobb szereplője ne a Fidesz és az MSZP legyen. A jobboldal húzóereje pedig ma az előbbi, ennek tényét eltagadni egyenesen butaság volna. Alternatív megoldások keresésére nyilván van lehetőség, de ilyen elméleti felvetések helyett mi a most reálisan létező és hatalmi pozícióra esélyes pártok társadalmi és politikai körülmények adta lehetőségeit vizsgáljuk.)

A jobboldali győzelem mértékét természetesen befolyásolja, hogy mik lehetnek a legnagyobb ellenzéki párt szövetségesei? A már most is hozzá tartozó szatellitrendszeren túl nem számíthat a szétkorrumpálódott és politikai orientációját elvesztő MDF-re, amelyet valószínűleg ugyanaz a sors fog érni, mint a másik (?) oldalon az SZDSZ-t. A jelenlegi ellenzéki blokk ugyanakkor nem folytathatja azt a politikát sem, ami az ezredforduló után vált jellemzővé rá. Vagyis a korábbi gyakorlatnál sokkal körültekintőbb koalícióépítésre és pragmatikus szövetségkeresésre van szükség, amely után kialakulhat egy plurális feladatmegosztás, amelynek eredményeként létrejöhet egy olyan konzervatív többség, amelyet egy jobboldali konföderáció testesít meg politikai értelemben. A jobbközép intellektuális megújításának már nem a reálisan gondolkodni képtelen egykori „liberális szürkeállomány” fogja a legnagyobb kihívást jelenti, hanem a szélsőséges irányba eltolódott radikális jobboldal (amely csak jobb szó híján jobboldal, konzervatív elveket szinte egyáltalán nem képvisel). A szélsőjobb médiái mondanivalójának 70–80%-a kifejezetten a jobbközép oldalt, a mérsékelt konzervativizmust támadja. Képviselői és hálózata ellen lejárató kampányok folynak, szervezeteit valamiféle cionista-gyanúba, a Gyurcsány-rezsimmel folytatott kollaborációba, homályos összeesküvésekbe keverik. Persze, nem minden radikális kormányellenes erő és személy szélsőjobboldali, de 2006 óta megfigyelhető az előbbiek tömeges továbbsodródása az utóbbi pólus felé. A radikálisokat egyelőre ímmel-ámmal támogató média (Demokrata, Echo TV, Magyar Hírlap) mellett ma már külön, igaz még csak szubkulturális szinten szerveződő szélsőjobb működik, számos információs csatornával, honlappal, folyóiratokkal és vezető arcokkal. Utóbbit a mondanivaló és a stílus túlzásain túl az különbözteti meg az előbbiektől, hogy nyíltan a jobbközéppel szemben hadakozik, több mint sokszor elszántabban, mint a fennálló kormányzat ellen. A szélsőjobb és a Jobbik ugyan ma még nem forrott egybe teljesen, sok ponton viszont már összenőttek. A Jobbik azonban ma még csak lábjegyzet a fennálló pártrendszerhez, az, hogy bekerül-e a főszövegbe, két dolgon múlik. Egyfelől azon, hogy 2010-ben hányan mennek el szavazni, másfelől azon, hogy merrefelé fog fejlődni (s hogy az efféle pártokra jellemző gyors emelkedést mikor váltja fel a szektásodás és a bomlás). A 2009 elejei ferencvárosi választás mindkét fordulójában ugyanannyi Jobbik-szimpatizáns ment el szavazni (700–800 fő), hiszen ők elszánt, elkötelezett szavazók. Ha országosan sokan mennek el voksolni, a Jobbikra szavazók száma apad, ha kevesen mennek el, akkor az elszánt szavazók százalékosan többnek fognak számítani. A probléma másik fele ott kezdődik, hogy a Jobbik ma intézményesen és mondanivalójában is protestpárt, nem pedig egy kifejezetten nemzeti radikális/radikális jobboldali (főképp nem ultrakonzervatív vagy radikálisan reakciós, végképp nem forradalmi konzervatív) frakció. A hozzá hasonlított nyugat-európai pártok (BNP, BZÖ, Dán Néppárt, FPÖ, Front National, Lega Nord, NPD, Vlaams Belang stb.) ugyanis hozzá képest ultramodern, dinamikus, aktivista szervezetek, amelyek a nemzeti tematikán túl más mondanivalóval is bírnak, programjaik hosszú évek óta kifejlődött, társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, külügyi stb. résszel rendelkező akciótervek. (Az összehasonlítás igaz a nem oly’ régi olasz Forza Nuova esetére, amelyre nem jellemző a Jobbik tematikai egysíkúsága, rossz értelemben vett maradisága, és bázisa is egészen más szocializációs, kulturális, generációs beágyazottságú. De a lengyel Önvédelem és a Családok Ligája is szélesebb merítésű, mind értékeit, mind pedig társadalmi bázisát tekintve.) A Jobbik ehhez képest csupán a (néhány esetben jogos, valamikor annak tűnő) elégedetlenséget felerősítő, tiltakozásokat szervező, a nemzeti érzelem felfokozott kiélését lehetővé tevő, program nélküli szervezet. (Megállapításaink szinte teljes egészében megegyeznek Szabó Márk elemzésével: Virtuális erő és valóságos gyengeség. Kommentár, 2008/6.) A Jobbik ráadásul sokszor a Gyurcsány-rezsim okozta válságra reagálva önmaga is növeli a krízist, erre jellemző, hogy a Jobbik érdekeltségébe tartozó Magyar Gárda a rendvédelemmel felhagyó állam helyett vette kezébe – szimbolikusan csak – az erőszakmonopólium gyakorlásának jogát. A Jobbik egyelőre tehát a nacionalista érzelmek csatornája, amely egyrészt abból táplálkozik, hogy a balliberális rezsim látványosan hanyagolja a nemzeti tematikát, másrészt a jobbközép ellenzék folytonos hibáztatásával igyekszik az elégedetlenkedő „Kossuth-térieket” megnyerni. Ugyanakkor nem biztos, hogy a magyar belpolitikai életben ne lenne létjogosultsága egy, a Fidesztől jobbra álló erőnek, az pedig még biztosabb, hogy a parlamentbe is képes lenne bejutni (ld. az 1990-es választás több irányzatot felvonultató jobboldali fölényét, vagy a MIÉP esetét), de e politikai adottság kihasználására a Jobbik sem nem érett, sem nem méltó. 

2010-ig ahhoz, hogy győzni tudjon, a Fidesznek meg kell szólalnia, fel kell vállalnia a neojozefinista projekt bebukásából előálló konzervatív fordulat vezetését és konkrét jobboldali nemzeti jövőképet kell kidolgoznia. Ez utóbbihoz talán az is elég volna, ha pontosan az ellenkezőjét ígérné meg, mint amit a haladó érában a kormányzat tett. Vagyis tudatosítania kell (elsősorban és elsőként önmagában), majd ki kell mondania érthetően a következőket. (1.) A kormányzati stabilitást, a demokratikus intézmények és a társadalmi igények tiszteletét helyre kell állítani. Ehhez elengedhetetlen a kormányzati hitelesség megteremtése, ugyanis nem elég a választáson hatalomra jutni, ezt a matematikai bizalmat tényleges legitimációra kell átváltani. A közrend és vagyonbiztonság helyreállításának fontosságát a balliberális kényeskedőkön kívül senki sem vonja kétségbe, ugyanis mindenki érzi. Ehhez nyilván szükséges az, hogy a rendőrség visszakapja hitelét, és az, hogy a büntetésvégrehajtás és a bűnüldözés kielégítő szigorúságú legyen. Magyarországnak továbbá pragmatikusan érdekérvényesítő külpolitikát kell folytatnia, amelyben prioritást élvez a külhoni magyarság érdekképviselete, egy alternatív szövetségi politika építése (Horvátország, Lengyelország, Németország felé), valamint az ország geopolitikai helyzetének és gazdasági érdekeinek megfelelően pozícionált diplomáciai aktivitás. (2.) A morális piacgazdaság és a nemzeti jólét növelése nem képzelhető el radikális adócsökkentés, vállalkozó- és családtámogató programok, munkahelyteremtés és kedvező befektetői környezet megteremtése nélkül. Mindehhez hozzátartozik a „jóléti királynők” (Reagan) anyagilag előnyös helyzetbe kerülésének megszűntetése is. (3.) Egy jobbközép éra nem képzelhető el értékpárti, de befogadó nemzeti kulturális vonalvezetés nélkül. A balliberális kulturdominancia megtörése nagyon üdvös volna, amely erőteljes konzervatív hálózatépítéssel és öntudatos támogatási rendszerrel meg is valósítható. Az érlelődő mentális (értékeken, életmódon, hozzáálláson alapuló) és politikai (társadalmi, gazdasági eredőjű) változásokat programmá kell integrálni; a készülődő jobboldali fordulat számára konzervatív napirend kell

A programok ugyan szép dolgok, de nem helyettesítik a csalhatatlan előérzetet, a történelmi helyzetek felismerésére való képességet, a politikai szituációk alakításának tudását és a gyors cselekvést. Erre, amint az első részben láttuk, a jobboldal és főként a jó esetben értékhátterét biztosító konzervativizmus nem nagyon képes. Nem arról van szó, hogy nem alkalmas rá, de történelmi hagyományai és politikai öröksége a megőrzés és a lassú továbbfejlesztés munkájára predesztinálja inkább. Most azonban fordult a kocka és vele a szél is. A túlzásba vitt haladás megbosszulta magát, a meg sem koronázott király előkészítetlen, erőszakos aufklérista–progressziós forradalma nem tudott áttörni. Ami megvalósult belőle, az a csőd, a rosszkedv, a társadalmi elbizonytalanodás, a felfordulás, a válság és a recesszió. 

Vegyük elő a Századvég–Forsense 2009. februári elemzését. A felmérés eredményét így foglalták össze: „A 100 fokú [közérzet]skálán mért 20 pontos érték 7 ponttal alacsonyabb a januári felmérésünk során mértnél. A több évre visszatekintő felméréssorozat során egyszer sem állt ilyen alacsonyan az általános lakossági közérzet mutatószáma. A megkérdezetteknek mindössze 2 százaléka adott közepesnél jobb osztályzatot arra a kérdésre, hogy megítélésük szerint hogyan mennek a dolgok az országban. Ezzel szemben 77 százalékra (+13 százalékpont) emelkedett azok aránya, akik 1-es vagy 2-es osztályzatot adtak az ország dolgainak alakulására.” Elégedetlenség, bizalmatlanság és „hangulat” tehát van, amelyért a Gyurcsány-rezsimet okolják a választók. Érdekes és bíztató az is, hogy „a közhangulat romlását nem kísérte a választási részvételi hajlandóság csökkenése. A megkérdezettek 58 százaléka mondta biztosra, hogy elmenne szavazni, ha a hét végén országgyűlési választásokat rendeznének.” Mindez nem csak a demokratikus hajlandóságot ünneplők számára jó jel, hanem speciel a jobboldalnak is, hiszen az elbizonytalanodott és inkább nem voksoló választók ma a korábbi Gyurcsány-táborban vannak. Olvassuk tovább: „A pártválasztási-adatok a támogatottsági olló nyílásáról tanúskodnak. A Fidesz támogatottsága az összes megkérdezett körében jelenleg 28 százalék (+4 százalékpont január óta), az MSZP-é pedig 12 százalék (–3 százalékpont). A kormányzópárt támogatottsága tehát újból a 10 százalékos küszöbhöz közelít.” Eközben az MDF támogatottsága 3%, az SZDSZ-é 1, amint a Jobbiké is. A biztos szavazó pártválasztók csoportján belül azonban a Fidesz előnye még nagyobb, ugyanis 68%-uk voksolna a legnagyobb ellenzéki pártra (ez +13 százalékpont), az MSZP-re ezzel szemben csak 21% (amely –11 százalékpont). Az elszánt szavazók közül az MDF-et 4, a Jobbikot 3, a liberálisokat pedig 2% választaná. Ennek tükrében, úgy vélem, kijelenthetjük, hogy a magyar szavazók most inkább biztosra mennek, s ha ez így lesz 2010-ben is, miközben a preferenciák nem mozdulnak el és a választási hajlandóság is ilyen magasan marad, akkor a kis pártok elszánt szavazói nem tudnak 5%-ot összeszedni, a két nagy között pedig egyértelműen fog eldőlni a verseny. A Századvég–Forsense szerint a relatív többség kormányváltást akar, hiszen „csökkent a kormány tevékenységét pozitívan értékelők aránya (31-ről 24%-ra) ugyanakkor valamivel nőtt az ellenzék tevékenységét méltatóké (26-ról 30%-ra). […] jelentősen nőtt a kormányváltást kívánók aránya, jelenleg a megkérdezettek pontosan fele támogatná a kormány távozását (+10 százalékpont), ugyanakkor a válaszadók alig egyharmadára esett vissza azok aránya, akik a jelenlegi kormány hatalmon maradását látnák szívesebben (32%, –7 százalékpont). A megkérdezettek több mint fele (52%, +10 százalékpont) úgy vélte, hogy a környezetében élők többsége kormányváltást szeretne. Az ezzel ellentétes hangulatot észlelők aránya mindössze 19 százalék (–3 százalékpont).” 

Az előbbieket kiegészíthetjük a HVG számára készített 2009. februári Medián-elemzés eredményeivel, amely megerősíti a politikai preferenciák jobboldali fordulatát. Ez kimutatta azt, hogy a biztos szavazók legkevésbé kívánt pártja az MSZP és az SZDSZ, míg a legkevésbé unszimpatikus formáció a Fidesz. Ráadásul míg a Fideszre voksolók szavazási hajlandósága határozottan nőtt, addig a baloldali szimpatizánsok körében erős elbizonytalanodás tapasztalható. A Jobbikkal kapcsolatos, előbb előadottak szintén bizonyságot nyernek – bár az elemzés erősen balliberális ízű – annyiban, hogy szavazóik a legelkötelezettebbek (83%-ban), azaz minden körülmények között elmennek voksolni, s főképp a cigánykérdés tematizációjával kerültek a média figyelmének középpontjába (azaz a Jobbik single-issue párt). Az identitáspolitika éppen a Jobbikra és az SZDSZ-re jellemző leginkább, s mindkettő 4%-on áll az elkötelezett szavazók között (ha ez az arány marad, főképp, ha emelkedik, és 2010-ben kevesen szavaznak majd, akkor be tudnak kerülni a parlamentbe). A politikusok népszerűségi indexe egyértelmű jobboldali előnyt mutat. Ez kapcsolatban áll azzal, hogy 87% véli úgy: az ország dolgai rosszul mennek. Így a legvisszataszítóbbnak ítélt tizenegy politikus mind a progresszív erőket erősíti (vagyis gyengíti), azaz leghátulról kezdve Kóka János, Szilvásy György, Draskovics Tibor, Veres János, Gyurcsány, Hiller és Demszky a legutolsók. Ez pedig arra mutat, hogy az elmúlt fél évtized politikai, gazdasági és kulturális vezetését egyszerre utasítja el a túlnyomó többség. Ezzel szemben a politikusok listavezetője a szokásosnak megfelelően az aktuális köztársasági elnök, akit Orbán követ, majd jön a balközép Szili Katalin (Gyurcsány kvázi-alternatívája), Kósa László és Pokorni Zoltán, utánuk Dávid Ibolya és Navracsics Tibor. Jellemző, hogy a lista középmezőnyében az „ideologikus” politikusok (pl. Fodor Gábor, Kövér László, Lendvai Ildikó) foglalnak helyet, az élen a jobboldal van (kivéve Szilit, aminek megvan a maga oka), hátul pedig a balliberális kurzus fő működtetői kullognak.  

A jobbkanyar tehát közeleg. Ha a Gyurcsány-rezsim nem javít igen jelentősen az elkövetkező egy év során, és a választók nem akarnak egy újabb reformkalandba belevágni, akkor a jobboldal nyeri a választásokat 2010-ben. Finoman szólva sem valószínű, hogy az előbbi feltételek közül bármelyik is bekövetkeznék. Ez volna a konzervatívok nagy esélye a konzervatív fordulatot megteremtő társadalmi, gazdasági, kulturális–mentális és szociológiai előny kihasználására. Ezt elvesztegetni, ennek minél jobb kiaknázását elmulasztani történelmi hiba volna. Az ajtók tehát – egyelőre a baloldal hibái miatt – a jobboldalon nyílnak. Maguktól azonban nem fognak kitárulni, a kulcs a konzervatívok zsebében van. Elő kell halászni, és megnyitni vele lehetőségeinket, hogy az ország a zavar, a felfordulás, a rendetlenség és a kormányozatlanság helyett a hagyomány, a szabadság, a rend, az etikus szabadpiac és a legitim vezetés lehetőségét kapja meg fejlődéséhez.


 Kapcsolódó írások:
Az ajtók a jobboldalon nyílnak, I.rész: A progresszió csődje
Felfordulásból ellenforradalom
"A neokonzervativizmus megértéséhez nem elegendő egy kétflekkes cikk" - Interjú Békés Mártonnal

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr91982623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bell & Sebastian 2009.03.05. 12:07:27

Kimaradt a tavasszal kezdődő tüntetéshullám...

Ott aztán pozicionálhatja magát mindenki, és szépen felemeltetik a Jobbik. (Az idő nekik dolgozik...)

petibatya 2009.03.05. 12:19:24

„Ha a Gyurcsány-rezsim nem javít igen jelentősen az elkövetkező egy év során, és a választók nem akarnak egy újabb reformkalandba belevágni, akkor a jobboldal nyeri a választásokat 2010-ben.”

1.- Szerény véleményem szerint 2010-ben nem a jobboldal nyeri meg a választásokat, hanem igen nagy valószínűséggel Orbán Viktor és az általa irányított FIDESZ. A kettőt azonosnak tekinteni mindenkinek szíve joga, én nem tartozok közéjük.
2.- Amit győzelmük után a választók torkán kénytelenek lesznek majd lenyomni, bizonyára nem nevezik majd reformnak, de gondolom „habos kakaónak” sem.

„…hogy az ország a zavar, a felfordulás, a rendetlenség és a kormányozatlanság helyett a hagyomány, a szabadság, a rend, az etikus szabadpiac és a legitim vezetés lehetőségét kapja meg fejlődéséhez.”

Nagyon szép gondolatok, melyekkel csak egyetérteni lehet.

Miután a szebb jövőt elképzeltük és felvázoltuk, talán érdemes lesz kicsit a „részleteken” is elmélázni.
Milyen hagyomány? Kinek a szabadsága? Milyen rend? Etikus szabadpiac? Mitől legitim egy vezetés? Mi az, hogy fejlődés? Stb. stb. …..
Mert az ördög ugyebár a részletekben rejlik.))

Bell & Sebastian 2009.03.05. 12:24:44

@petibatya:

Nem, egy "szebb jövőt!" -ben!

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.03.05. 19:30:51

@petibatya: olvasgasd a Konzervatóriumot, a Konzervatív Teakört, a Reakciót, konerzvatív szerzőket, és körvonalazódni fog a dolog. Az egész Konerzvatórium kis túlzással arról szól, hgoy válaszolnak a kérdéseidre.

veiszi 2009.03.05. 20:34:13

először is, hadd szögezzem le, hogy az írás nagyszerű
hadd észrevételezzem viszont, hogy a pártpreferenciák/választási hajlandóság stb. elemzése kicsit sántít annyiban, hogy a TÉNYLEGES (és nem "most vasárnap" lévő) választásokat meg fogja előzni egy kampány. Ami ráadásul valószínűleg elég kíméletlen lesz ezalkalommal (is), hiszen a baloldal már tényleg az utolsó szalmaszálba fog kapaszkodni.
Valamint arról sem feledkeznék meg, hogy a magyar választók többségének politikai memóriája (legalábbis az elmúlt 20 év választásai alapján) vetekszik az aranyhaléval, ami egy (konzervatív-jobboldali szempontból) "rossz" kampány esetén igencsak befolyásolhatja a választás eredményét. (És ha csak a győzelmi arányt csökkenti "csak", akkor is nagy jelentőségű.)

___________________________ (törölt) 2009.03.05. 21:33:46

Kedves Marci,

nagyon jó cikk - szeretnék hozzátenni pár dolgot.

1) Így 2009 elejére átalakult a gazdaság és a gazdaságpolitika fogalma Magyarországon. Régebben csak arról szólt, hogy mennyire élünk jól és ezért csak egy fontos kérdés volt a sok fontos közül. Ma arról szól, hogy fennmarad-e a törvény uralma, a civilizáció akár még a mai korrupt és torz formájában is, vagy pedig a gazdasági elkeseredés az erőszakos káoszba taszítja-e az országot. Ezért azt kell mondani, hogy rövid távon, 2-3 év, a gazdaságpolitika nem az egy fontos dolog a sok közül, hanem magasan a _legfontosabb_. Utána lehet fókuszálni a többire is.

2) Magyarország megint - akárcsak Bibó István idejében - beszorult egy hazugság zsákutcájába és ezért ma is, ugyanúgy, gazdaságpolitikai vonalon, gyakran "hamis realisták" és "túlfeszült lényeglátók" küzdelme folyik, és hiányoznak az igazi "lényeglátó realisták". Ennek az oka az MSZP-SZDSZ 1994 óta tartó hamis kapitalizmus-értelmezése, aminek a valódi kapitalizmushoz semmi köze, ugyanolyan etatista-korrupt oligarchia, mint úgy 1985 magasságában, csak bele lett burkolva egy ilyen "menedzserszemléletű" rizsába és ez eladva kapitalizmusként.

Erre reakcióképpen, a radikális-félradikális (félradikális pl.: Demokrata) jobboldalon megjelent egy általános antikapitalizmus, ami odáig helyes lenne, ha csak ez ellen a hazugság ellen lenne, de a fürdővízzel együtt kiönti a gyereket, a valódi kapitalizmus megvalósítását is.

Szerintem a magyar jobbközépnek rövid távon _minden_ _erejét_ a helyes kapitalizmus megfogalmazásába, eladásába és lehetővé tételébe kell tennie. (Azért fogalmazok úgy, hogy lehetővé tételébe, mert a lényege annak, hogy alulról építkezik, az emberek saját vállalkozókedvéből, energiáiból, lehetetlen "felépíteni" v. "bevezetni", azt lehet tenni, hogy nem gátolni, a jozefinizmus ősbűne pontosan a felülről "oktrojált" kamu-kapitalizmus.) Ha ez megvan, lehet foglalkozni a többi kérdéssel is.

3) Az a vita például, hogy a magyar államnak kell-e a magyar gazdaságot segítenie vagy támogatnia (protekcionizmus stb.) jelen pillanatban azért lényegtelen, mert már az is rettentő sokat jelentene, ha nem _gátolná_. Annak sok értelme nincs, hogy egyszerre védeni és gátolni. Először nem gátolni, utána gondolkozni azon, hogy védeni kell-e.

4) Ezért a jobbközépnek szerintem egyetlen stratégiára és egyetlen üzenetre kellene fókuszálnia: azt mondani - és aztán keményen be is tartani - a munkavállalóknak, a kis-és középvállalkozóknak, hogy megpróbálok olyan kevéssé kitolni veled, amennyire csak lehet. Félreállok az útból, gyerünk, csináld.

Szerintem rövid távon mindent erre kellene alapozni ill. fókuszálni, aztán majd utána foglalkozni a többivel.

almodhi 2009.03.05. 22:18:30

Na, ja, ha a Konzervatórium indulna a választásokon, érdemes lenne rá szavazni. De a választásokat Orbán Viktor és a Fidesz nyerik majd. Meglehetős fölénnyel.

Előttük meg két út áll:

1. S..gg...t csinálnak a szájukból, és hozzákezdenek ahhoz, amit tenni kell. Egy év alatt veszítenek másfél millió szavazót (nem ezt ígértétek...!!!). És mi vidáman élvezhetjük a két Jobbik-tüntetés között a vasutas- és egyéb sztrájkokat.

2. Megvalósítják a magyar gazdaság javítgatás helyetti újraépítését a "rendszerhibás" kapitalizmus ellenében, ahogy az maga OV vizionálta ma; eléggé homályosan. (Bővebben majd az országértékelőn...) Ezt is élvezni fogjuk...

A.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.05. 22:52:29

van-e 200000+1 ember, aki érti a különbséget jobboldal, konzervativizmus és "létező jobboldal", pl. mai Fidesz között? Tényleg, hányan olvassák a Konzervatóriumot? És ha azok mindannyian ugyanarra a pártra szavaznának, lenne látszata?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.05. 22:57:20

másik kérdés, Békés Mártonhoz. Azt írod, hogy a reformdüh a probléma, mintegy függetlenül attól, hogy GYF vagy II. József csinálja. Azt nem mondod meg azonban, hogy az ezzel szemben álló konzervatív mentalitás mennyiben különbözik a semmitől, a haláltól? Ha nem akarsz reformálni, változtatni, nem is létezel.

almodhi 2009.03.05. 22:57:52

"létező jobboldal": ez nagyon tetszik.

Szerintem 5% alatt lennén(e)k. De meg kellene próbálni.

A.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.05. 22:58:42

@almodhi: mint a viccben: létező és működő kommunizmus :)

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.05. 23:05:06

konzervatív fordulat a fidesztől? az utóbbi 5 év legjobb vicce.

a szerző vagy politikai analfabéta, vagy mindenki mást néz annak.

valaki szóljon már a realitásoknak, hogy nagyon várják őket ebben a buliban.

___________________________ (törölt) 2009.03.05. 23:31:15

mcs,

számomra a Fidesz egy hatalmas kérdőjel, hogy mit is akar pontosan, mert a rendelkezésre álló információk ellentmondásosak.

Pl. OV itt teljesen jó: www.managermagazin.hu/magazin.php?page=article&id=728

"De van egy másik társadalmi integrációs modell is. Ez a verseny és az érdem elve mentén szerveződik, kifejezetten nem szereti az előbbi típusú integrációt, függetlenül attól, hogy kommunistának vagy nemzeti szocialistának hívják. Az egyénről vallott filozófiai nézetei miatt nem szereti, mert úgy gondolja, hogy az egyén szabadsága, az érdemek szerinti előbbre jutás, és az ehhez szükséges verseny nem érvényesül benne kellőképpen. Ez a Fidesz társadalomszervező felfogása, ezért a posztkommunista hálózatokat a lehető legkisebbre próbálja szorítani, a hatásukat pedig mérsékelni."

Ezt abszolút támogatni tudnám, és gondolom, a te világodtól sem állra túlzottan távol.

De ugyanakkor pl. ami itt van: index.hu/gazdasag/magyar/2009/03/05/orban_a_reformszovetseg_javaslatai_nem_haritjak_el_a_rendszerhibat/

azzal nem tudok mit kezdeni. Értelmetlen szöveg. Lehet, hogy az Index szúrta el, vagy lehet, hogy eredetileg is az volt, vagy valami, de míg az MM-es interjú szerintem tökéletesen látta a fő problémák okát, addig ez nem, mert nem az a lényeg, hogy hol van a bankok központja. És azt se értem, hogyan és mit akarna globálisan újraépíteni.

Szerintem a Fidesz más-más lapoknak / fórumokon / csatornákon mást és mást mond. A Manager Magazin értelmes közönségének értelmeset, a kevésbé értelmes közönségnek kevésbé értelmeset. Erre tippelnék.

Ami nem lenne újdonság, mert az MSZP nagy trükkje mindig is ez volt, hogy a TV2 kamerái előtt a modernizátort adták, a csepeli lakossági fórumon meg a kádári nosztalgiákat. Lehet, hogy a Fidesz is egy differenciáltabb szórt üzenetcsomagban gondolkozik.

Egyelőre én se tudom, hogy a sokféle eltérő üzenet közül melyiket is kellene komolyan venni.

Azt is figyelembe kell venni, hogy bizonyos mértékig foglyai a "borzalmas tagságnak" (Antall), illetve hát a Magyar Demokrata és társaik "borzalmas olvasótáborának", időnként kell oda is osztani lapot, hogy ez a végül mennyire fog belejátszani a dolgokba, azt nem tudom.

Olyan kormány, amilyen a Manager Magazinos interjúból kiderül, nekem nagyon bejönne. Olyan, ami sok más helyről, olyan nem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ebből a sokféléből végül is melyik lesz az igazi Fidesz.

Bell & Sebastian 2009.03.06. 01:24:48

@Shenpen:

Lenne három kérdésem arra az esetre, ha összeállt a szuper program:

1., Hogyan állít elő 2/3 -os többséget az alapok bolygatásához?

2., Hol van az az ideológiailag képzett, hűséges második, harmadik vonal, amely képes lesz önállóan végrehajtani? (vagy most jön majd jól a begyakorolt kézivezérlés?)

3., Hogyan fizetnek a támogatásért? (mitől mérséklődik az osztogatás a haveroknak, mert megszűnni azt nem fog)

petibatya 2009.03.06. 07:23:23

@Shenpen:

"Egyelőre én se tudom, hogy a sokféle eltérő üzenet közül melyiket is kellene komolyan venni."

Természetesen melyik neked jobban tetszik, amelyik a a vágyaidnak álmaidnak jobban megfelel és persze azt amelyik kellő képen lelkesít is.))

No de komolyra fordítva a szót.
Szerinted egy értelmes ember képes ma Magyarországon bármelyik pártpolitikust is komolyan venni?

Balfake 2009.03.06. 07:57:55

Kicsit irritál ez a keménykedő Gyurcsány-"rezsim"; a rezsimeket tudtommal nem lehet leszavazni a köv. választáson.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.03.06. 12:45:07

Azért a Fidesz 1998 és 2002 közti tevékenysége szerintem vállalható. Mégiscsak azoknak a javára fordították a szociálsi rendszert is, akik letettek valamit az asztalra. Nem segély, haenm támogatás. És csökkent az államadósság, nüvekedett a GDP...

A "csak a saját családját próbálja eltartani" kitétel első olvasatra azért kicsit erős, remélem, nem a szobába való bezárkózást ért alatta a szerző. Azért nem baj, ha tájékozódik az ember, meg közösségei, régiója problémái foglalkoztatják, és erejéből telvén részt vesz a közéletben.

___________________________ (törölt) 2009.03.06. 13:08:26

"Kicsit irritál ez a keménykedő Gyurcsány-"rezsim"; a rezsimeket tudtommal nem lehet leszavazni a köv. választáson."

en.wiktionary.org/wiki/regime

1. Az uralomgyakorlás v. menedzselés módja
2. A kormányzat egy formája, vagy a hatalmon levő kormány
3. Egy uralmi periódus, időszak
4. Egy szabályozott rendszer

almodhi 2009.03.06. 13:34:41

OFF
Kedves Shenpen, igazad van, de

egy szó értelmezésekor nem célszerű az adott szó idegen változatának a jelentésével érvelni, mert az adott szavak a két nyelvben, bár közös az eredetük, mást jelenthetnek.
(Így lesz a Bush-kormányból Bush-adminisztráció, a soda-ból szóda etc.)

Szóval magyarul, az értelmező késziszótár szerint:
rezsim: (pejor) Kormányrendszer, e rendszer vezetőinek összessége. Magyarul nincs több jelentés.

de mondom, igazad van.
ON

A.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.06. 14:31:47

@dszg:
tekintsünk most el a tényektől, melyek azért számosak és szétfeszítik az állításod tartalmát, de mondom, tegyük félre.

egy dolgot azért illenék látni, mindenkinek, aki, bottal ugyan, de hozzápiszkál a mai magyar belpol témához.

ebben az országban semmiféle múltbeli szándék vagy habitus nem bír semmiféle relevanciával a jövőre nézve.

nem indulhatok ki sem abból, hogy viktor szigorúan tartotta a kincstárat az első két évben, mert a másodikban meg pont ellenkezőleg.
abból sem indulhatok ki, hogy a gyula meglépte a szükséges reformokat, amikor szorult a hurok, mert abban a pillanatban visszakozott, amint a gazdaság egy kis levegőhöz jutott.

egyszerűen nincs olyan, hogy elvek mentén folyó politika. se gazdaságpolitika, se semmi.

máshol se rózsásabb a helyzet, de nálunk aztán különösen abszurd.

HaKohen 2009.03.06. 22:04:09

@Shenpen:

Két apróság:

A másféle közönségnek másféle beszéd nem új. Lásd a néhai Jasszer Arafatot, aki a palesztínok előtt harcias, háborúra hívó és agresszív szöveget tolt, amíg a nyugati világ előtt békés volt és kész volt az Izraellel való együttműködésre. Bele is halt.

A "borzalmas tagság" emlékeim szerint nem Antalltól hanem a néhai Szabó Ivántól származik, későbbről, amikor pártelnök volt. (Emlékszik még valaki az MDF-ből kivált párt nevére? Talán Demokrata Néppárt vagy mi? (Sic transit gloria mundi.)

HaKohen 2009.03.06. 22:12:24

@Bell & Sebastian:

Ad 1: Ha az MSZMP igyekszik, meglesz a Fidesznek a 2/3.

Ad 2: Most jön majd jól. És egy ideig kitart. Azután robban.

Ad 3: Ugyanúgy fizetnek. És vszg semmitől sem mérséklődik. Ha csak addigra nem dől össze annyira a gazdaság, hogy már nem lesz miből fizetni. Persze, akkor az is kérdés, hogy mi lesz a kormánnyal, a jelenlegi pártokkal stb. (Ha azt gondoljátok, hogy ez vészhuhogás, akkor jól gondoljátok.)

Kopiás Attila Steve 2009.03.07. 03:37:24

@mcs: Egyetértek. Én ezt onnan veszem észre, hogy kéthavonta másik oldalhoz "sodródok", miközben én biztos nem változtattam a nézőpontomon. Nekem azért tetszik ez a mostanában alakuló új generáció (nem kor alapján értem), mert tán egyre többen vannak benne, akik bizonyos ideológia mentén értékelvű politizálást folytatnak. Ha Gabrilo szerint valami jó, akkor nem fogja félnaponta változtatgatni a véleményét csak mert valami suttyó pártvezér nem tudja eldönteni, hogy hiperkapitalizmust vagy nemzeti újbaloldalt akar fölépíteni. Remélem ez a tendencia erősödik majd, a jelenlegi meggyőződéses fidesz- és mszp-rajongókkal olyan szinten kiborító politikáról beszélgetni hogy brr...

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.03.07. 12:02:25

@KA_Steve:


Te valami félreértettél. Én semmi esetre sem vagyok bármiféle "értékelvű ideológia" híve. A partikuláris helyzetekben adandó prudens válaszok érdekelnek, nem valami lepárolgó ideológiák.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.03.07. 12:41:01

@KA_Steve: Ó, nyugodjon meg mindenki ezt gondolja magáról. CSak III. Richárd a Shakespeare drámában, meg még páran gondolják magukat genyának. A többség genya, de igyekszik megmagyarázni tetteit és önképét fenntartani. Ez a demokrácia - mindenki önmaga bírája.

Majd a reményteli nemzedék is családot alapít, jön az asszony és a gyerekek, kéne egy rendes lakás jó környéken, majd egy ház, egy autó, de inkább kettő, utazzunk el drágám ide-oda, kéne egy bébiszityó, a gyerekeknek egy rendes ovi-isi, különórák. Aztán válás, és kezdődik minden elölről. És az értékelvű új generáció máris egy hatalmi központban találja magát, amely elég jól fizet, hogy a lízing-díjakkal ne legyen gond.
Ha nekem nem hisz, nézzen körül Ferkó csapatában 2004-től kezdve.

osborne 2009.03.07. 14:34:00

tudták, hogy a 300forintos népszavazás miatt lett 300 forint feletti az eurónk? A marsról érkezett Fodor Gábor éleslátó megmondása:

Fodor Gábor szerint ma Magyarországon nincs 300 forintos vizitdíj, van helyette azonban 300 forint feletti euró

www.hirado.hu/Hirek/2009/03/07/13/Fodor_a_szocialistak.aspx

Kopiás Attila Steve 2009.03.08. 02:21:33

@Gabrilo: No, mindig meglepsz. Eddig azt hittem, alapvetően egy adott, kvázi-objektívnek tekintett értékrendszer mentén képzeled el a dolgok helyes működését, most meg kiderül, hogy nyitsz az értékrelativizmus felé is? :+)

@tölgy: Huhh, hát azért remélem nem Ferkó csapata az etalon. Egy fél szóval sem cáfolnám annak az eshetőségét, hogy a jelenlegi generáció is ismételheti elődei hibáját, de őszintén szólva azért én látok egy erőteljes fejlődést. A jelenlegi elit körüli "kommunikációban" egyszerűen nincs semmi tartalom, semmi cél, pusztán marketing-eszközzé silányult az egész, árokásás, szőlőbányák, elkúró, minek magyarázzam? Régi híveik is ezt ismételgetik, kiborítóan unalmas és érdektelen, szellemi gettó. Gyakorlatilag egy tapasztalatról van szó: ezekkel az emberekkel nem tudok érdemben beszélni ha különbözik a nézőpontunk, míg ebből az általam újabb generációnak titulált rétegből egyre több olyan ember van, akivel akkor is lehet egzakt és szándék szerint releváns tartalmat hordozó mondatokat váltani, ha nem értünk egyet abban, hogy ovi/feri rosszarc-e. Ez szerintem jó. Valahogy szerintem ehhez kapcsolódik:
konzervatorium.hu/cikkeink/koezeletpolitika/130-az-ertelmisegi-diskurzus-nyomora

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.03.08. 09:54:34

@KA_Steve:


Na, az ideológiák képviselői_ezért_nem fogják soha megérteni, hogyan is gondolkodik a konzervatőr:))))))) "Értékrenccer", az semmiképpen sincsen.
De a prudencia keresése nem jelent értékrelativizmust, bocs. Az más cég. Ez az Arisztotelész-Burke-Halifax-Oakeshott-féle egyensúlyozás elve, ahol a "hajó egyensúlyban tartása" a lényeg. Ez a monizmust elkerülő, relativizmus-mentes pluralizmus. Sem nem ideológia, sem nem relativizmus (noch dazu, egy ideológia simán lehet relativista: az egalitarizmus pl. per. def. az).

refuse/resist! · http://torzskocsma.blog.hu 2009.03.08. 15:04:58

""Értékrenccer", az semmiképpen sincsen. "
Biztos összekeverem a fogalmakat ...a magántulajdon szentsége mi? Én aszittem hogy vannak fix pontok, és azokon lépdelve egyensúlyoz a konzi.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.03.08. 18:10:24

@refuse/resist!:

Bizonyos fogalmaktól mink irtózunk. Ilyen pl. a "renccer". Rendben biztosan gondolkodunk, "renccerben" nem (olyan szerintem nincs_is).

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.03.09. 10:45:12

@mcs: ezt nem vitatom, amit írtam, azért írtam, mert halvány, avagy utolsó szalmaszál-reménynek tartom

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.10. 00:30:14

teljesen OFF,

gabrilo. te hogy viseled azt, hogy a kereszténység relativista? nem okoz ez néhanap belső vívódást?

persze szigorúan az "Arisztotelész-Burke-Halifax-Oakeshott-féle egyensúlyozás" elvi síkjain.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.03.10. 08:09:52

@mcs: Ennyire akkor Szt. Tamás is relativista, és mindenki, aki a fronézisznek, személyes döntésnek, helyzetnek jelentőséget adott és nem kategórikus impratívuszban gondolkodott.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.10. 19:08:18

tölgy,
egen. szóval az, hogy kurva, kiderült, már csak az áron vitatkozunk. :)

én nem nagyon hiszem el, hogy létezhet ember, aki nem relativista, persze g. mestert leszámítva.

ilyen a természetünk, emberből vagyunk.

ugyanakkor enyhén szórakoztató, ahogy ez "a relativizmus réme járja be európát" toposz mindig felbukkan a kollegánál.

___________________________ (törölt) 2009.03.10. 21:19:01

Jó volna, ha az urak definiálnák (mindannyian, ha lehet) a relativizmus fogalmát.

SZVSZ relativista az, akinek egyáltalán nincs abszolút, változatlan, örök, korok és kultúrák felett álló ideálja arról, hogy mi volna tökéletes.

Gyakorlatias (phronesis) pluralista az, akinek van, de rugalmasan kezeli, tudva, hogy az emberek nem szentek, és hogy korok és kultúrák és emberek nagyon mások tudnak lenni, és hát ez van.

Monista (abszolutista) az, aki az ideálját egy az egyben ráerőltetné minden korra, kultúrára és egyénre.

Van valakinek jobb v. más definíciója? Tölgy? Gabrlio? mcs?

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.10. 21:55:00

@Shenpen: szerintem ez, így, munka-fogalomnak megfelelő.

___________________________ (törölt) 2009.03.10. 22:06:25

No, hát akkor máris létezik legalább kétféle ember, aki nem relativista :)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.03.10. 22:07:18

@Shenpen:


Igen, ez nagyjából Kekes-besorolása:))) És nagyjából rendben is van.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.03.10. 22:11:04

@mcs: Nos, nem.

A relativista szerint nincs jobb vagy rosszabb, csak más döntés (cselekvés).

Az arisztotelészi-cicerói gondolkodás szerint azonban van jó és rossz döntés (cselekvés), csak nehéz eltalálni, és helyzetenként változik az esetleges circumstantia függvényében. De van.

Nem pusztán a relativizmus és az abszolutizmus a lehetőségeink.

___________________________ (törölt) 2009.03.10. 22:40:15

Tölgy,

van egyébként itt egy érdekes mellékszál. Az általam mód-és szerfelett kedvelt sci-fi szerző, Robert Heinlein olyan 1940 magasságában kőkemény relativista volt, és azért volt az, mert akkoriban kettő darab elterjedt elmélet volt (Amerikában) a kultúrák közötti különbségek megértésére, a relativizmus és a sima, primitív, biológiai rasszizmus, és hát akkor már inkább az előbbi.

Később persze észhez tért, nyilván, alapvetően jó arc Heinlein, nem is ez itt az érdekes, hanem hogy mostanában kezdek rájönni valamire: a XX. század első fele valami egészen elképesztően primitív szellemi, kulturális, gondolkodásbeli mélypont volt, az elmúlt 500 év mélypontja, nem csak a nácik meg komcsik, hanem majdhogynem minden népszerű, elterjedt gondolkodási irányzat elképesztően primitív volt, olyannyira, hogy mai ésszel nehéz is felfogni, mennyire.

És ez lehet jó hír is, mert eléggé úgy néz ki, hogy akkor ott az 1789 óta tartó civilizációs hanyatlásban elértünk egy mélypontot, és azóta már újra felfele megyünk, mert ma már azért a kicsit is olvasottabb emberek világnézete sokkal gazdagabb, összetettebb, mint 1940 körül.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.11. 10:49:20

@tölgy:
valóban nem. rengeteg lehetőségünk van.

az abszolutista is relativista, csak még nem tudja magáról. :)

az arisztotelészi-cicerói gondolat mentén haladva nem kell túl sokat ballagni, hogy ráébredjünk a jó és rossz döntések ideája valójában relativista fogalompár.

@Shenpen:
mondom, munka-hipotézisnek. azaz alkalmas arra, hogy az alapján vitatkozzunk. :)

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.03.11. 10:58:21

@mcs: nem értem, de ez nekem baj.

@Shenpen: hát, ez a mélypont...? mindig van lejjebb :(

Kutyfalvi Bandi 2009.03.12. 09:18:47

Kedves Mindenki!

Lehet, hogy megint olyan későn írok, hogy senki sem tud már válaszolni, de azért megpróbálom.

Elfogadva a relativista-gyakorlatias-monista felosztást, megpróbálnám azt visszaolvasni a blogon olvasható bejegyzésekre (nemcsak Békés úréira). Az még önmagában nem csoda, hogy a relativista és monista felfogást egyaránt támadják, ugyanakkor feltűnő, hogy a támadott félnek sokszor egyszerre vetnek relativizmust és monizmust a szemére, pedig a kettő együtt nyilván nem megy. Vagy csak én látok itt ellentmondást?

Továbbgondolva ezt, de már az itteni kommentek nyomán: Magyarországon a politikai elit még mindig szelektíven kommunikál. Azaz azt hiszi, hogy az én rádiómban, én újságomban mást kell mondani az enyéimnek, mint amikor az ellenfélhez megyek. Nem tudom, lehet, hogy ez működik, de ez igen veszélyes taktika, s igen komolyan a hitelesség rovására megy. A legtöbb politikus azért lesz a másik fél szimpatizánsai között magától értetődően illegitim, mivel azért valami mégiscsak átszivárog a másik oldalra, sőt mi több, ha jól látom erre még politikai stratégiát is lehet építeni. Van olyan politikatörténeti álláspont, mely a szélsőségek megerősödését éppen ebből a kommunikációs technikából vezeti le, ugyanis éppen azért lehet hozzájuk vonzódni, mert ők legalább következetesen mondják ugyanazt, s értékválságos időkben ezért tudnak megerősödni. Veszélyes hát e módszer, s ezért van, hogy én mindkét oldalon egyszerre látok relativista és monista technikákat, gyakorlatias politizálást viszont keveset. (És - ismétlem - legnagyobb sajnálatomra Magyarországon ez teljesen általános lett.)

És harmadiknak: Bizonyos fogalmakat eltérően használunk, ez előfordul. Éppen ezért érdemes definiálni őket olykor, mint tette azt p. o. Shenpen. De azért érdemes figyelni a másikra is (ezt nem Shenpennek mondom). Én úgy vélem, hogy amikor itt egyesek ideológiát és rendszert emlegettek, akkor azt más, sokkal tágabb értelemben gondolták, mint ami ellen aztán többek tiltakoztak. Érdemes volna tisztázni, hogy miről beszélünk, mielőtt ráugrunk egyes szavakra, és hangosan visszautasítjuk őket. Nem kell relativistának lenni ahhoz, hogy a másikról ne feltételezzük azonnal, hogy monista.

És végül: A konzervatívoknak igen is vannak értékválasztásaik, melyek a gyakorlatias rugalmasság mellett is állandóak, melyekről úgy gondolják, hogy a kultúrájuknak az alapja (és nagyrészt az is). A veszélyes persze mindig az, hogy ezeket az alapértékeket mennyire kezeljük doktriner módon s mennyire nem, illetve mennyire relativizáljuk, s mennyire nem. E blogon és társain én éppen erre az egyensúlyra próbálok figyelni, s ha jól látom a bloggerek is, s kíváncsian várom, hogy mi sül ki belőle, azaz: képes-e a problémáinkra (és itt nem az MDF-re gondolok) bármilyen olyan választ megfogalmazni, ami működőképesnek tűnik, de el tudja fogadni azt is, hogy mások másként gondolkodnak.

PS: Azért Arisztotelész igencsak doktrinér volt...

Dominicus 2009.03.13. 00:59:16

Mi lesz és mi nem lesz?

A politikum nem matematika, olyan mint az időjárás és a nő...

Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, exstatikusan őrjítő stb.

Talán e miatt kedvelik annyira a férfiak, a férfinak álcázott liberális kreatúrák pedig hisztérikus rohamot kapnak tőle, a lá Gusztos.

Dominicus 2009.03.13. 02:22:16

Jobb vagy baloldal lesz-e hatalmon?

Bizonyos szempontból lényegtelen, mert a jobboldal mindig hatalmon van.

Egy régi jó barátom gondolatát hadd vegyem elő:

"A Nap jobboldali, a Hold baloldali. A politikai jobboldal változatlan erő, a politikai baloldal mindig változó gyengeség. Ha a baloldal egy-egy történelmi földcsuszamláskor hatalomra jut, akkor úgy viselkedik, mint egy emancipált, túlcicomázott, kielégítetlen nő. A jobboldalnak nem kell hatalomra jutni, mert mindig is ott van – néha ugyan elveszíti a férfiasságát, de csak ideiglenesen."

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.03.13. 14:53:06

@Szász Péter:

"A politikum nem matematika, olyan mint az időjárás és a nő...

Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, exstatikusan őrjítő stb.

Talán e miatt kedvelik annyira a férfiak, a férfinak álcázott liberális kreatúrák pedig hisztérikus rohamot kapnak tőle, a lá Gusztos."

Basszus, ez mennyire találó:-))))))))))))) Remek szöveg, használni fogom :))))

A második hsz-ben viszont sajnos nincs igazad. A jobb mindig akkor "győz", amikor a bal veszít. Ebben Békés Mártonnak és Molnár Tamásnak sajna igaza vagyon :((

Czelder Orbán 2009.03.13. 15:13:11

Inkább fordítsuk meg a gondolatmenetet:

A bal akkor győz, amikor a jobb veszít (gyengeségből és/vagy alkalmatlanságból).
Abba pedig bele se menjünk, hogy a jobb és a konzi nem egészen átfedett kategóriák.

Én inkább Péternek adnék igazad a Nap-Hold analógiával.

Dominicus 2009.03.14. 08:50:02

@Gabrilo:

"A második hsz-ben viszont sajnos nincs igazad..."

Lehet, hogy így van, véleményemet mindenesetre fönntartom, azt hiszem ennyi "varietas delectat". ;)

Minderről persze mi tehetünk. Mert a szó mai értelmében vett liberalizmus a férfiatlanság melegágya. A valódi férfi sohasem lehet liberális; hierarchikus tengelyben éli meg a világot, mindennek megteremti a maga funkcióját: a háborúnak, politikának, asszonynak, gyermeknek, vacsorának és gyengédségnek. A nők ezt el is várják tőle: tulajdonnak lenni egy magam kiválasztotta férfi oldalán. Az én uram, az én emberem – mondják. Csak egy igazi férfi tud gyengéd lenni, a liberálisan nyafogó, férfinak álcázott kreatúrák csak imitálják ezt. Társadalmunk nem elnőiesedik, hanem a férfiai mondanak csütörtököt, s a nők azért kénytelenek maszkulin vonásokat fölvenni, mert mi férfiatlanok vagyunk.

Ha bor s nő nem vidít minket, ördög vigye a lelkünket.


Így Czelderhez csatlakoznék... Nem a baloldalhoz képest kell magunkat definiálni, hisz a jobboldaliság kvázi előbb volt, mikor még nem is hívták annak.

A Nap-Hold szimbolikából is érthető. Változatlan erő, mely mindig sugároz... A Hold "eltakarja", provokálja, és kvázi erre reflektál, de ontológiailag mindig azonosan ragadva meg a problémát... Rossz, hamis a baloldaliság valóságképe, ezért hibádzik...

Mindig ugyanúgy sugárzik a Nap, csak a Hold játszadozásai miatt látszik változónak a fény... Az ő fényében fürdik... A tömeg meg forog mint a Föld. Attól a jobboldaliság állandó értéktengely mentén létezik.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc