... avagy Orbán vagy Gyurcsány hozza el a hőn áhított békét?
Van a Facebook-on egy vicces csoport, "Everything I need to know about life I learned from Star Wars" elnevezéssel. Kevéssé hasznos (The probability of succesfully navigating an asteriod field is approximately 3,720 to 1; Dont make old people angry, they might just electrocute you; Don't try to make friends via the Death Star com-link ) és zseniálisan blőd bölcsességeket ( Fear leads to anger. Anger leads to hate. Hate leads to suffering; Watch out for those trees; Belief and faith are far more powerful than any technology man can devise ) egyaránt olvashatunk itt. Bár sokan szapulják az új trilógiát, a sorozat legjobb és legidőtállóbb "bölcsessége" szerintem ezekben az új részekben található, mégpedig Palpatine kancellár hatalomra jutásának történetében.
Palpatine kancellár "civilben" a Köztársaság befolyásos politikusa, aki a béke és a demokrácia jelszavát zászlajára tűzve kerül hatalomra, miután sikerül urrá lennie a pusztító erőszakon, és leveri a Köztársaság egységét fenyegető szakadárokat, a Független Rendszerek Konföderációját. A dolog szépséghibája, hogy Palpatine valójában gonosz Sith Nagyúr, a Köztársaságot fenyegető veszedelmet pedig ő maga hozza létre, hogy rendteremtőként totális hatalommal ruházzák fel. Így lesz Palpatine a Köztársaságot felváltó Galaktikus Birodalom császára. A sztori alapsémája egyszerűen zseniális, egyszerre példázza a totalitárius rendszerek egy jó részének hatalomrajutását, de a paranoid összeesküvés-elméletek szerkezetét is (vö. WTC-elleni terrortámadás mint "öntámadás").
***
Az előző bejegyzésemhez érkeztek indulatos hozzászólások. Várható módon voltam libsi/neokonzervatív (akik egyébként is trockisták és zsidók, ugye), és mindent a kormány nyakába varró, az orbáni rendcsinálást propagáló fideszes is. És érkeztek olyan hozzászólások is (a Judapesten és a Konzervatóriumon is), amelyek komolyan elgondolkoztattak, ezeket nagyon köszönöm. A csőcseléknek a melegfelvonulás elleni szégyenletes támadása kapcsán pedig a vita elment egy érdekes irányba: vajon egy jobboldali (Orbán-)kormány "békét hozhat-e", vagy a szocialista kormánytól kell várnunk a rendteremtést? Illetve: ki a felelős a mostani helyzetért, és megoldhatja-e a problémát az, aki részben maga is a probléma forrása?
Szimpátiák és ellenszenvek szerint több narratíva is létezik. A két legnépszerűbb a "fasiszta, agresszív, intoleráns, hataloméhes jobboldal fenyegeti a békét, utcára viszi a politikát", illetve a "baloldal provokál (melegfelvonulással ill. beépített ügynökökkel), hogy elterelje a figyelmet a korrupcióról/válságról". Mindkét narratívában természetesen közös a "rend", a "béke" iránti vágy, illetve az ellenoldal "békétlenséggel" való vádolása.
Így talán arról volna hasznos elmélkedni, hogy milyen hozzáállás van az ilyen vélemények mögött, illetve hogyan lehet egyáltalán a "rend" érdekében szót emelni úgy, hogy ezek egyikébe se csússzunk bele? Mindezeken egy Shadai-jal való beszélgetés után gondolkodtam el, ő vetette fel azt a problémát, hogy bármiféle civil összefogásnak és fellépésnek számolnia kell azzal, hogy a kádári kisember mentalitása az uralkodó (legyen béke, mindenki, meleg és náci egyaránt legyen hazazavarva, a politikusok lopnakhazudnakveszekednek, stb), és nekünk valahogyan ki kell hangsúlyozni, hogy rend és rend között bizony különbség van. Az említett mentalitásra remek példa az egyik komment a konzin tegnapról:
nyekk
A legszebb példa a hatóságok teljes tehetetlenségére, és alkalmatlanságára a Blaha Lujza téri Maugli nevű 10 éves kis emberi szörnyeteg több hónapos ámokfutása. Ha ez a teljes tehetlenség a demokrácia, akkor inkább a diktatúra. Az előző diktatúrában az átlagember sokkal jobban és boldogabban élt, mint most. Ennek a demokráciának ez a pipogya töketlenség az egyik oldala, a másik az hogy nyugodttan megdögölhetsz, éhen halhatsz, megfagyhatsz, ha nincs pénzed. Miközben aki a húsosfazék közelében van ellopja az utolsó (adó) forintjaidat is. És közben aljas, álszent módon toleranciát trombitálnak. Erre a fostömegre -ahol nem a farkukat a főutcán rázó buzi paradicsommadarak minősülnek szélsőségesnek, hanem az ellene tiltakozók - olyan büszkék egyesek.
Ez az a mentalitás, amire bármilyen hazai kiadású Palpatine kancellárunk építeni tud vagy tudott (rend és béke helyreállítása a vörös brigantikkal / a magyar faj ellenségeivel / fasiszta ellenforradalmárokkal szemben; mítikus, ördögi ellenség kreálása, majd az ellenük való harc nevében a jogok korlátozása). Viszont az idézett komment lényeges pontatlansága, hogy a szabadság fogalmát felcseréli a demokráciával. Amit a kádári kisember akar, az a demokrácia, mint a többség diktatúrája: a plebsz, a nép hangjának meghallása és teljesítése, amibe természetes módon beletartozik mások szabadságának korlátozása (gyűlöletbeszéd-törvény, melegfelvonulás betiltása a "forgalom akadályoztatása" miatt, vagy éppen a Magyar Gárdának kiosztott pofonok...). Na éppen ez az a rend és béke, amiből én nem kérek. Nem kirakatperekre, nem példastatuálásra, kiosztott pofonokra van szükség, hanem egalitárius, relativista és nacionalista ideológiáktól mentes jogállamiságra. Nem akarok a vasvillák, viperák, baseball-ütők, áramos kerítések, molotov-koktélok, savastojások országában élni.
Kitől lehet ezt várni, hogyan lehet ezt elérni? Meggyőződésem, hogy Palpatine kancellár példája nem csak diktátorokra jellemző, hanem minden elvtelen politikusra. A kormánypárt és a Fidesz egyaránt hajlamos arra, hogy Palpatineként viselkedve a Rend betűit vésse páncéljára, miközben bátorítják, eltűrik a rend iránti vágyat felkeltő, sorozatosan törvény-és jogsértő elemeket, vagy bármilyen elégedetlenkedőket, vagy hogy a Köztársaságot fenyegető fantomokat vizionáljanak. Egyáltalán nem osztom Gabrilo egyoldalú optimizmusát: abban természetesen igaza van, hogy 2006-tól kezdve eszkalálódott a helyzet, hogy a jelenlegi kormány szánalmas tevékenysége ill. impotenciája termtette meg ehhez a kereteket. Ebből azonban se az nem következik, hogy egy leendő Orbán-kormány a közbiztonsági, rendészeti problémákat megfelelő módon kezelné, se az nem következik, hogy ezt ne tenné meg. A jobboldali sajtó és holdudvar egy jó részének szégyenletes és primitív, gyomorforgató tevékenysége cseppet sem bíztató. A "veszélyben a köztársaság" ugyanaz, mint az "illegitim a kormány", az "antidemokratikus jobboldal" párja pedig a népet becsapó kormánnyal szemben a közvetlen demokrácia ("a bölcs nép") eszközeihez forduló ellenzék.
A jelenlegi kormány már nem fogja elhozni a hőn áhított békét és rendet. Orbán viszont kétségtelenül elhozhatja. De nem biztos, hogy tényleg arra a rendre és békére vágyunk... Ellenben az egészen biztos, hogy egyik potenciális Palpatinében sem bízhatunk nyugodt szívvel, éppen ezért: ne tegyük! Óvakodjunk az Erő sötét oldalától!
