Teljesítményértékelő rendszer (TÉR) a közszférában

Caracalla I 2008.01.07. 14:18

Miért?

Bár lehet, hogy egyesek nem értenek vele egyet, de én nem tartom az ördögtől való gondolatnak a teljesítményértékelést. Bármilyen szervezet működtetése során, amelynek tagjai már nem férnek el egy asztal körül (vagyis a személyes kapcsolatokon keresztül már nem kezelhető a működés), szükséges valamilyen struktúrát felállítani. Itt már szükséges bizonyos eljárások intézményesítése, hogy a struktúra fennmaradhasson például személyi változások után is. Kicsit lerövidítve a dolgot, szögezzük le, hogy a weberi értelemben használt bürokrácia nem negatív fogalom, sőt szükségszerűség (és egyébként a magyar köznyelveben a bürokrácia alatt jobbára a weberi bürokratizmust, az elfajult bürokráciát értjük). A másik jelentős szempont pedig, hogy voltaképpen az állami és a magánszféra bürokráciája nem különbözik jellegében feltétlenül, például híres-hírhedtek az egyik sörforgalmazó magyarországi központjának a viszonyai.

És hát az is tény, hogy az igazgatás egy szakma, amely nincs túlzottan megbecsülve vagy képviselve hazánkban. Természetszerűleg a politikusok nem értenek hozzá, igaz, nem is nekik kellene feltétlenül. Elég volna, ha hagynák, hogy kialakuljon valamiféle professzionális igazgatás.

Ezért tehát mindenképpen támogatandó olyan eljárások felállítása, amelyek a hivatalok szervezetének értékelését, vizsgálatát segítik.

A gyakorlat azonban finoman szólva is vet fel problémákat. A Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság által koordinált rendszer, amelyet minden bizonnyal a Develor dolgozott ki, közel sem problémamentes. Aki a teljesítményértékelő rendszer leírására kíváncsi, az olvassa át az alábbi kormányrendeletet

Mit?

Az egyik első kérdés, hogy mit értékeljünk. A TÉR alapvetően az egyéni teljesítményt próbálja értékelni, úgynevezett kompetenciák (ezek igazából eléggé általánosan és zavarosan megfogalmazott személyi jellemvonások és tudás elegye), feladatok, és év közben kapott extra feladatok segítségével, amelyeket a szervezeti célokkal összhangban kell meghatározni. Ugyanakkor kétséges, hogy minden feladat ellátásához azonos kompetenciákra lenne szükség. Például a kreativitás a munkakörök többségénél inkább zavaró tényező, semmint hasznos.

Ennél nagyobb probléma is van. Úgy tűnik, hogy a versenyszférából származó sablont ugyan sikerült szépen átvenni, de sajnos amikor érdemi melót kellett volna végezni, akkor elfogyott a lelkesedés (btw: vajon mennyit kaphatott a Develor az államtitkárságtól? Nem akarja valaki a szerződést kikérni az üvegzseb-törvényre hivatkozva?). Mert nyilván azzal sok macera járt volna, ha megpróbálják feltérképezni például a köztisztviselői meg a magánszféra munkavégzése közötti különbségeket. Esetleg beküldeni a kiváló szakértőket, hogy egy-két hetet töltsenek el egy-egy helyen, hogy valami benyomást szerezzenek a feladatokról és körülményekről.

Adok egy tippet: amíg a magánszférában tipikusan van egy igazodási pont, amire az egész szervezet felfűzhető, és a szervezet célja egyértelmű - és igen, ez a minél nagyobb profit elérése - addig a közszférában ilyen nincsen. Mitől működik jól egy jogalkotás, vagy hatóság? Bizony ennek értékeléséhez nem elég egy excel spreadsheet, és itt alapvetően léket kapott a koncepció.

De még ha valaki ki is szenvedi a saját céljait, akkor is szembesül azzal, hogy gyakorlatilag annyira interdependens, amit csinál, annyira átfogja a tevékenységeket a külső és belső partnerekkel való együttműködés, hogy csak rendkívül elvont, gyakorlati eredménnyel a legritkábban bíró célok fogalmazhatóak meg. Ki ne tudna elkészíteni egy rossz tervezetet? Ugyanakkor bármennyire is jó egy tervezet, könnyen lehet, hogy valahol elgáncsolják.

Harmadrészt a tevékenységek jó része nem mérhető. Megint kedvenc példám, a jogszabályalkotás kerül elő. E tipikusan szellemi koncentrációt igénylő munka egyfelől komoly előfeltételeket kívánna meg - pl. a szabályozandó helyzetek pontos és részletes ismerete - ,valamint az elvégzése abszolút különböző mennyiségű munkát kíván meg, és az eredménye meg csak hónapok, évek múltán derül ki.

Negyedrészt vannak esetek, amikor az egyes szervezeteknek objektív okokból nincsen sok munkájuk. Tipikusan ilyenek a felügyeleti jogkört gyakorló szervek, amelyek munkaterhelése attól függ, hogy az általuk felügyelt szervek hogyan végzik a saját dolgukat. Ha jól, akkor kevés a meló, és az egész szervezet rossz értékelést kap, mert nem kellett annyit ellenőrizni? 

Hogyan?

Na, ez a másik szép pontja a történetnek. Remekül kitalálták, hogy külön kell választani a vezetők és a beosztottak értékelését kategóriánként - ezért jár a pirospont. Még azzal is egyet kell érteni, hogy a - mindenki egyformán kiválóan végzi a dolgát - mentalitás megakadályozására muszáj normatív módon rögzíteni az egyes kategóriák (kivételes (0-10%), magas (20-30%), elvárt (50-60%), fejlesztésre szoruló (0-10%)) szintjét. Ugyanakkor nem találták ki, hogy ezt hogyan lehetne egy hierarchizált szervezetben érvényesíteni normálisan az ügyintézői állomány esetén.

Ahhoz, hogy be lehessen tartani ezt a határt, gyakorlatilag le kell osztani az alsó szintig a teljesítményértékeléskor, hogy melyik szervezeti egységnek hány kivételes, hány magas, stb. hely jut. Egyfelől az osztálylétszámok általában nem oszthatóak tízzel. Így bizonyos helyre nem juthat pl. kivételes hely, stb. Még nagyobb kérdés azonban, hogy hogyan lehetséges egyes kiemelkedő főosztályokat, osztályokat egységesen jutalmazni, ahol mondjuk egy kivételes csapat jött össze. Egyértelmű a válasz: sehogy. Szépen lematekozzák, hogy az egyes értékelők hány és milyen pozíciót oszthatnak ki, oszt ő meg elosztja, ahogy tudja. Már mintha lett volna szó róla, hogy a rendszer fejlesztői a melós részeket megspórolták.

És akkor a non-plusz ultra: a szutyok szoftverük FF alatt alig hajlandó működni, továbbá az értékelőlapot simán le lehet zárni úgy is, hogy egyes rovatokat nem tölt ki az ember.

Értékelés

Alapvetően nem negatív az értékelés mérlege. Még a szükséges motiváló tényezőt - a pénzt is belerakták a rendszerbe. Nem igazán lehet vitatkozni a személyügyekért felelős államtitkár, Szetey Gábor azon nyilatkozatával sem, miszerint egyfelől az eddigi formális értékelést le kellett cserélni, másfelől mindenképpen az érdeklődés homlokterébe került a kérdés, amely módosításokkal alkalmas lehet a 'köztisztviselés =  korai nyugdíj' nézőpont megingatására.

Azonban a rendszer a jelenlegi formájában marginálisan alkalmas csak a fenti cél elérésére. Ahelyett, hogy a jutalmat hozzákötötték volna a teljesítményhez, sikerült az ellenkezőjét megvalósítani: a jutalomhoz kötni a teljesítményértékeléskor kapott pontokat.

Másfelől alapvetően tévedés az egyéni értékelés. Pragmatikusan nézve a kérdést, nem az a fontos, hogy ki nyújt kiváló teljesítményt, hanem hogy ki végzi eredményesen a munkáját. Egész egyszerűen nem az érdemel jutalmat, aki egy szűkebb csapatban bár kiemelkedő képességű, és kreatív meg minden, de ennek gyakorlatilag semmi hatása nincsen, mivel a közvetlen kollégái, ne add Isten a vezetője tökéletesen inkompetens, hanem akinek a munkájából eredmény is születik. Amennyiben valaki úgy érzi, hogy a jelenlegi kollégáival - főnökével nem tud együttműködni olyan jól, hogy az ő személyes kiválósága érvényesüljön, azt pragmatikusabbnak tűnik a váltásra motiválni - bár általában inkább a személyes képességek jelentős túlbecsülése szokott előfordulni az ilyen helyzetekben.

Ez így kettes alá - és aki volt egyetemista, tudja, hogy az nem tragikus eredmény. 

Az alábbiakban egyes szigorúan magánvélemény-szintű meglátások következnek.

Mit kellene?

Számomra vitathatatlannak tűnik, hogy az eredményes munkát, tevékenységet kell jutalmazni. Ez pedig a szervezeti egységek szintjén mérhető, egyéni szinten gyakorlatilag nem. Ennek megfelelően a mostani rendszer fölé kellene építeni egy, a szervezeti egységeknek a tevékenységét értékelő rendszert, amely meghatározná az ügyintézők között a kiosztható minősítéseket, míg a vezetőnek egyértelműen ebből következne az értékelése. Még egyszer, nem az a cél, hogy jelentős szakmai tudása legyen valakinek, vagy hogy képes legyen ügyfélcentrikusan dolgozni, hanem hogy eredményes legyen a munkája.

És itt jön persze a történetnek a melósabb része: meg kell határozni az elvárt eredményesség mércéjét.

Hogyan kellene?

Az alábbiakban egy durván kidolgozott elméleti modell ajánlanék megfontolásra.

Meg kell határozni minden év elején szervezeti egységekre lebontva azokat a feladatokat, amelyeket folyó évben a tevékenységi köreiben el akar-fog-kell látni(a). Ezek a szervezeti egységek tipikusan főosztályszinten, esetleg osztályszinten (az önálló jogállású osztályok pl.) történnek. Ezt egészen egyszerűen jóvá kell hagyatni a legfelsőbb vezetővel a szervezetben, ami nem lehetetlen, tekintve, hogy legfeljebb pár tucat ilyen egység létezik. Akinek nincsen meghatározva a feladata, automatikusan fejlesztésre szorulónak minősül, jutalom kizárva.

Az év folyamán mérni kell, hogy mely tevékenységeit végezte el a szervezeti egység, és esetleg milyen, az éves meghatározásban nem szereplő feladatokat látott még el. Ennek alapján kell megalkotni, hogy hol milyen kategóriájú minősítéseket oszthat ki a közvetlen felettes a beosztottainak, míg a vezetők az alájuk tartozó szervezeti egységek feladat-ellátása alapján kaphatnának jutalmat. Így aktívan érdekeltté válnának ők is a sikeres munkában. Ez után, a fenti keretek között kerülhetne sor az egyéni teljesítményértékelésre.

A fenti feladat-meghatározásokat pedig a személyügyi államtitkárság tekinthetné át, kiszúrva a nagyon súlyos eltéréseket, amelyekről azután éves beszámolót vihetne a kormány elé. Emellett természetesen nekik kellene kidolgozni a speciális tevékenységek mérésének módszertanát. Ki tudja, talán még a Develor is végezhetne esetleg valami érdemi munkát :)

Zárszó

Van egy olyan tényező, amely minden esetben meghatározó hatással lesz bármiféle értékelés sikerére. Ez pedig, hogy a szervek vezetői hisznek-e a dologban, és akarják-e normálisan csinálni. Amennyiben ez hiányzik, akkor soha nem fog működni a dolog.

Másfelől reálisnak tűnik az esély, hogy bizonyos mértékben változtatni lehet a köztisztviselők mostani nem mindig ideális hozzáállásán és általában a szervezetek működésén. Az elején írtam, hogy hazánkban ez egy lenézett és elhanyagolt szempont, több minisztériumban nincs naprakész belső telefonkönyv, email-címlista, stb., általánosan hiányzik a professzionális igazgatás.

Másfelől eléggé megcsappant a köztisztviselői gárda hite abban amit csinál. Kinyitják az Indexet, és azt látják, hogy ők nem végeznek semmi hasznosat az égvilágon, közben a kormányzat átszervezések címszóval válogatás nélküli leépítéseket hajt végre, a munkakörülmények több esetben méltatlanok, és a rendszer jelenlegi működése sokszor lehetetlenné teszi bármiféle szakmai szempont érvényesítését. És a változás 99%-ban rosszat hoz.

Ugyanakkor egy szervezeti egységekhez kötődő értékelés talán lehetővé tenné egyrészt a köztisztviselés eredményalapú megbecsülését és talán a szervezeti kohéziót is erősítené.

Valahol csak el kell kezdeni a közszféra reformját is.

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr18288184

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: Turulcsirip - Konzervatorium 2008.03.18. 15:15:58

[...]align="right"> Teljesítményértékelés a közszférában?[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a doktor ur · egyetlen1.blogspot.com 2008.01.07. 15:43:18

Ez egy nagyon komoly terület, ezúton is grat a szerzônek a témaválasztásért!

Egy kis kiegészítés: számomra a hab a tortán az, hogy nemcsak a teljes állományon belüli teljesítménymegosztást szabályozták, hanem a teljesítmény alapján történô honorálást. Ti. a teljesítmény függvényében van lehetôség a bér elmozdítására legfeljebb +/- 20%-al. (ha jól emlékszem). De mindezt úgy, hogy adott létszámra lebontott bérköltség az konstans! Ergo, úgy tudok valakinek a teljesítménye okán magasabb illetményt biztosítani, ha azt valaki máséból elveszem. Tehát csak és kizárólag valakinek a rovására lehetek kiemelkedô! Na így az igazi kihívás összetartó szakembergárdát összehozni bármely hivatalba is! :)

LEN 2008.01.07. 16:01:47

Az "Igenis Miniszter úr" (később "Igenis Miniszterelnök úr") c. sorozat kíválóan figurázza ki a bürökráciát (meg még sok mindent).
Maggie Thatcher állítólag még Gorbacsov kedvéért sem mulasztott volna el egy részt sem. :)

Dóri 2008.01.07. 16:11:08

Volt szerencsém multinál is és közszférában is dolgozni. Multinál kezdtem, majd köz, utána ismét multi. Multinál a TÉR jól kidolgozott, figyelembe veszik az egyéni és a csapat teljesítményt is együttesen. Amikor közszférába kerültem, olyan volt, mintha megállt volna az idő, mintha 20 évet visszamentem volna. Olyan nagyfokú hivatali bürokrácia volt, ami már a normális munkavégzést akadályozta. Kreativitásnak helye nem volt, nem számított a vezetőnek, ha előáll az amber egy új, hatékonyabb módszerrel. Arra sem veszi a fáradságot, hogy a kidolgozott tanulmányt átolvassa, mert a régi séma szerint kell csinálni. Válasz nincs arra a kérdésre, hogy miért így, ha ez nem hatékony. Röhejes amit szolgálati út alatt értenek a gyakorlatban. Közölte velem a felettesem, hogy csak és kizárólag vele tárgyalhatok xy ügyben, ha szükséges, akkor továbbítja az észrevételt, meg ne próbáljak feljebb menni. Ja, és más osztályokkal is csak a velem hasonló szinten dolgozókkal tarthatok kapcsolatot, minden mást rajta keresztül. El lehet képzelni micsoda vicces szakmai körlevelezések voltak... Behívott azért is elbeszélgetésre, hogy mit képzelek magamról, hogy xy vezetővel ebédelek. Nem kezdetm el neki magyarázni, hogy bocs, ez étkezés tényleg magánügy, amúgy meg ott volt szabad hely éppen. Hála a hivatali bürökráciának, ha gond volt a számítógéppel, akkor legalább fél napot kellett arra várni, mire valaki megnézte. Mert a jelzésem is 4-5 emberen keresztül ment a szolgálati út miatt. Prezentáció azért maradt el, mert a fő fejes asztali helye meg volt határozva és onnan nem látta jól a kivetítőt. Ellenben nem vette a fáradságot, hogy arrébb üljön... Máshol nem lehetett az előadást megcsinálni, mert hosszabbító sem volt elég... Nem volt a munkavégzéshez megfelelő technikai háttér. Nem adtak internethez hozzáférést, holott nem szórakozni akart az ember, de bizonyos pályázatban való közreműködéshez sok infót le lehetett volna tölteni. Az volt a válasz, nekem otthon úgyis van netem, csináljam meg otthon, de csak a hivatali munkaidőm lejárta után. Na aznap már felmondásom beadtam és szerencsére mire lejárt a felmondási időm, lett multinál állásom, ahol minden megy mint a karikacsapás. Ahol a munkaidőm dolgozni tudok és nem azon bosszankodom, hogy ki miben akadályoz a munkavégzésem során.
Könyörgöm, amíg ez a közszféra, addig szerintem teljesen értelmetlen ott TÉR-ről beszélni... Megjegyzem fenti sztorim 2007 évben zajlott, tehát nem nagyon rég.

Robinzon Kurzor 2008.01.07. 16:43:03

Nem feloldhatatlan az ellentét a kimagasló (de nem eredményes) személyi teljesítmény, illetve a kolléga által vázolt csoportos eredményességre alapuló módszer között.

Egy huszárvágással elegyíthető a kettő: az ügyinéző értékelésének alapja az egyéni kiváló teljesítménye lesz.
Viszont a vezetője pedig a csoportszintű eredményesség szerint.
Merthogy neki pont az a dolga, hogy az egyéni tevékenységekből eredmény is legyen.

És így mindenki külön-külön olyan kritériumok alapján lesz értékelve, ami rajta múlik, a rendszer egésze pedig a társadalom érdeke szerinti irányba motiválja a közigaztgatási szervezeteket.


Összességében én egy négyes fölét megajánlok a post írójának, és aki járt egyetemre, az tudja, hogy az nagyon jó eredmény ;-)

mediazsiraf · http://www.konzervatorium.blog.hu/ 2008.01.07. 16:44:20

"Összességében én egy négyes fölét megajánlok a post írójának, és aki járt egyetemre, az tudja, hogy az nagyon jó eredmény" Köszönjük tanár úr! :)

sala 2008.01.07. 16:49:49

Szerintem pedig igenis logikus, hogy az adott létszámra lebontott bérköltség az konstans. Ha egy intervallum lenne, akkor nyilván a felső határban meghatározott pénzt osztanák ki.

dark future · http://www.andocsek.hu 2008.01.07. 16:55:28

Lehet itt akármilyen pontrendszer, a főnök általában úgyis pofára dönt. Szerintem az ilyenfajta értékelés felesleges bürokrácia, hosszabb távon a közszférában úgyis az boldogul, aki jól puncsol, jól nyal és feltétlenül lojális.

A legmókásabbak azok az intézmények, ahol az igazgatót is a dolgozók választják (tudok ilyet, de had' ne írjak konkrét példát). Ilyen helyeken tökéletes érdekközösségek alakulnak ki: a "főnök embereinek" biztos a helye és az előremenetele, cserében a főnök is biztos lehet abban, hogy legközelebb támogatni fogják. Lehet bármilyen tehetséges valaki, ha nem tagozódik be a rendszerbe, a főnök és a "főnök emberei" egyszerre fogják kiutálni.

M1978 2008.01.07. 17:12:20

Egy nehéz kérdés, gratulálok az intelligens megközelítéshez. A közszféra nagyon beteg bizony és a demagóg emberek ezen nem nagyon segítenek.
Elképzelhetőnek tartom a "dupla" motivációt, amelyet már írtak páran. Gyakorlatban így láttam:
1. A vezető felelős azért, hogy az adott egység megfelelő szinten ellássa a feladatait, neki a jutalmazása is ennek megfelelően történik.
2. A vezető az egységben dolgozók egészére kap egy jutalomkeretet, amelyből saját mérlegelése szerint osztja szét a pénzt.
3. Mindkét keret nagyságát alapvetően meghatározza az egység teljesítménye és (!) az ott dolgozók bére. Ha nagyon jól dolgozik az egység akkor az összevont bérkeretéből kaphasson mondjuk 2 havit, ha kiemelkedően, akkor 3 vagy 4 havit. Ugyanezt támogatnám a vezető díjazásánál is.

Az objektív mérés nem lehetetlen a közszférában sem, lehetne ügyszámot, illetve határidőbetartást vizsgálni a legtöbb ügyfélkapcsolatos területen. Persze ehhez először fel kell mérni az átlagteljesítményt, hogy ahhoz tudjunk viszonyítani.

Devil Inside 2008.01.07. 17:15:08

Az a gond, hogy itt bérről van szó, miközben a teljesítményértékelés eszköze a bónusz kellene, hogy legyen, ugyanis az kapcsolódik közvetlenül az éves (esetleg féléves) teljesítményhez. Ennek a leosztása is könnyebb: van egy szervezetre vonatkozó bónuszkeret, amit aztán szervezeti egységekre szét lehet osztani és aztán minden főnök a saját embereinek tovább osztja. A fentről meghatározott "hány százalék teljesíthet nagyon jól és nagyon rosszul" irányelveket mindig irdatlan hülyeségnek tartottam...

insider 2008.01.07. 17:33:10

A rendszert ismerőként csak annyit tudok hozzátenni, ami a napi gyakorlatban velem történt (történik). Három éve nincs elkészítve a teljesítményértékelésem a főnököm ezért nincs elszámoltatva. AZ utolsó minősítésem törvénysértő, a bíróság eltörölve másik nincs készítve. Viszont a demokráciának hála háromszor mentettek fel indoklás nélkül, azonnali hatállyal. Összegezve: minden értékelés szubjektív, így nagyon egyszerű visszaélni a lehetőséggel, amit a főnökök meg is tesznek.

Legal 2008.01.07. 17:41:10

A teljesítményértékelő rendszerben nem bérről van szó, hanem egyösszegben kifizetett év végi jutalomról.

A bér eltérítése egy másik lehetőség a köztitsztviselői törvény alapján.

Devil Inside 2008.01.07. 18:18:12

Ezt akkor elnéztem, így rendben van.

Dóri 2008.01.07. 18:53:38

Visszanéztem aposztra, korábbi írásom kiegészíteném. Ahol multinál dolgozom, ott a TÉR-ben elő vannnak írva számomra a célfeladatok, de amely team-el dolgozom, egyuttesen is van egy elvárt teljesülés. A hr felé minden feledatkiírás is le van adva. Csak olyan feladat adható ki, aminek teljesítése %-osan mérhető, tehát szubjektív értékelés lehetősége kizárva. Talán személtetni a behajtási kollegákét tudnám mások számára alegjobban. Pl. az is meg van határozva, hogy mekkora lehet a kintlevőség mutatója az éves árbevételhez képest...stb, ez a mutató az egész csoport teljesítményét mutatja. Ellenben a munkakrökhöz egyéni plusz feladatok is vannak hozzárendelve, amik teljesülése rendszerben lekérdezhetők (ehhez ugye megfelelő technikai háttér is kell). Elsődlegesen nem megoldott ügy szám alapján, hanem egyéb normálisabb mutatók, tehát az eredményesség alapján megy mind az egyéni, mind a csapat értékelés, hiszen nem mérhetőek össze az ügyek darabszámra, más kapacitást igényel a megoldásuk. A vezető szubjektív értékelése kizárva. A vezetőnket értékelésénél azt is nézik, hogy a team kiírás teljesül-e, ha nem, akkor az ő értékelése se lesz túl jó.. Ha nincs meg csoportszinten a feladat, akkor bizony kollektívan mindenki bebukja a várt összeg egy részét, ellenben díjazzák azokat munkatársakat, akik teljesítették az egyéni kiírást, de a csoport elvárás másik kollega miatt hiúsult meg. Itt is kizálag a teljesült mérhető százalék és nem a szubjektivitás dönt. A főnököm mondta, hogy az elődjétől pont azért váltak meg, mert rosszul írta ki emberei számára a feladatokat, nem az elvárt szintet produkálta (holott az emberei túlnyomórészt teljesítették a saját feladatkiírásukat). Így egyszerűen megállapították az adott területen lévő vezető alkalmatlanságát. Ez ilyen egyszerű. Gyanítom, hogy a közszférában ilyen esetben a vezető maradna, és az alatt lévő emberek egy része repülne idővel...

Dóri 2008.01.07. 18:56:14

Elnézést, nem olvastam vissza küldés előtt, vannak elgépelések irományomban ;)

aranyhaj.blogspot.com · http://aranyhaj.blogspot.com 2008.01.07. 19:30:12

A bürokráciát így is alaposan (fel)értékelik nálunk.

a doktor ur · egyetlen1.blogspot.com 2008.01.07. 19:56:41

Legal:
ez így van, de akinek nem megfelelô a teljesítményértékeléskor kapott %-a, annak a bére nem téríthetô el. Ráadásul a kiosztható pénz is egy konstans, a megoszlása pedig a kapott értékelés alapján történik.

sala:
azért én ezt azért végiggondolnám a helyedben. Képzeld el azt a szitut, hogy van egy négyesfogatod amit te hajtasz. Nagyobb sebességre akarod ösztökélni a lovakat, azért kitalálod, hogy aki jobban hajt az több abrakot kap. De a rendelkezésedre álló zabmennyiség adott. Ergo, ha valamelyik nem hajt annyira mint a többi (de azért odapakolja magát, képességeihez mérten) akkor az kevesebb kaját fog kapni. Ezáltal csökken a teljesítôképessége, és hihetetlen módon demotivált lesz, hiszen a megtett erôfeszítéseit megvonással honoráltad. És a csökkenô (elôbb-utóbb szándékosan visszavett!) teljesítményével a többit is jelentôsen visszafogja, ezáltal rontja a csoport teljesítményét. Minek következtében lassabb leszel mint eredetileg voltál, ami miatt csökkennek a bevételeid, ezért a zab-adagokat is karcsúsítanod kell. Mire mégjobban csökken a sebességed, ami még kevesebb bevételt jelent, míg eljutsz oda, hogy el kell adnod az egyik lovat, és onnantól hárommal próbálod tartani azt a sebességet, amit már négy se bírt.

Na valahogy így néz ki jelenleg a közigazgatás...

Királyokkirálya_:) 2008.01.07. 19:57:21

GRATULA, nagyon jó kis cucc jött itt össze emberek. A legjobb, hogy szakmai alapokon nyugszik, nem keveredett (még) bele a politika.
De valaki nem kap azért fizetést, hogy ezen gondolkodjon. Akkor miért nem teszi? És akkor miért kap fizetést? Ejnye-bejnye. (Jaja, azt meg aláírom, hogy bizonyos munkáknál hátrányos a kreativitás, ezt tapasztaltam :( )

Dr. A. Karki 2008.01.07. 20:15:00

Üdv!
Hat éve vagyok köztisztviselő. Dolgoztam engedélyező hatóságnál, de jogalkotásban (minisztérium) is. Az alapvető gondom ezzel a teljesítményértékeléssel, hogy bár ködös utalások vannak (lehetne ez, vagy az, jellegű ötletelések), tulajdonképp nincs meghatározva, hogy mégis mi a teljesítmény alapja. Amit mérnének. Nyilvánvaló, azért, mert nem lehet ilyet meghatározni. De azért működtetik, nos ez olyan, hogy szétrúgok egy vályogházat, mert az nem jó, aztán odacseszek egy lyukas sátrat, mert valamiben mégis lakni kell. Sokkal rosszabb, mint a vályogház volt, de az már nincs, ugyebár. A hatalom gyakorlói azt csinálnak, amit akarnak, szétrúgnak úgy ahogy működő rendszereket és utána odaraknak valamit, amiről már messziről bűzlik, hogy nem jó. Mindezt úgy, hogy nincs más választás, mert a régit már kiiktatták. De itt még azt is lehetne mondani, hogy nem erről van szó, mert -első ránézésre- a rendszer működik akkor is, ha a közszolga nem kap jutalmat egyáltalán. Más kérdés, hogy egyébként az illetmények olyan szánalmas szinten vannak, hogy jószerivel "be van kalkulálva", hogy valami csurran-cseppen majd év végén.
A köztisztviselők munkájukat jogszabályok alapján kell végezzék. Aki nem úgy tesz, azt szankcionálni kell, erre -ugyancsak jogszabályokban- vannak megfelelő eszközök. "Kreativitásnak" nincs helye. A munkafolyamatok támogatásában lehet, de itt is sokszor olyan falba ütközik az ember, amik zavaróak, avíttasnak tűnnek, de ezek is mind azt szolgálják, hogy a jogszabályoknak megfelelő működés (a jogbiztonság és jogegyenlőség érdekében) biztosítva legyen.
A Dóri által írt helyzetet én még sehol nem tapasztaltam, az is biztos, hogy ez nem a közszféra sajátossága, hanem egyes emberek idiotizmusa. Azt sem mondanám, hogy az ilyeneknek nem feltétlenül ad nagyobb teret a közszféra. Láttam már nem állami cégnél is méretes tulkokat, más kérdés, hogy a demoralizálás volt a "dolga".

"Az objektív mérés nem lehetetlen a közszférában sem, lehetne ügyszámot, illetve határidőbetartást vizsgálni a legtöbb ügyfélkapcsolatos területen."

Lehetne, de az nem lenne igazságos. Ahány ügy, annyiféle, még egy ügytípuson belül is. A "siker" is nehezen értelmezhető fogalom. De a határidők betartása sem olyan egyértelmű, ahogy az kívülről kinéz. Nézzük: Mindenki ért a közlekedéshez (a foci nem annyira közszféra), szóval gondoljuk el, hogy mit jelent egy autópálya nyomvonalának engedélyezése, valamint egy áruházi bekötőút engedélyezése közötti különbség. Egy-egy ügy mindkettő. Mi a siker? Ha engedélyezi a hatóság? Vagy az, ha a megfelelőt engedélyezi, a nem megfelelőt nem engedélyezi? Szerintem az utóbbi. Mi a helyzet a fellebbezésekkel? Ha azt is elutasítják, akkor sikeres az ügy, de akkor is, ha nem is születik fellebbezés. De mennyire más jellegű munka, és más a mennyisége is annak. Éveken át húzódó ügyek léteznek nem kis számban, azokkal mi a helyzet? Dolgozom rajta hónapokig, de nem záródik le az év végén, akkor nem csináltam semmit? A határidő pedig nem egy lelőhetetlen óra, ami harminc nap után csörög, mint a kukásautó sárgalámpája Rózsagyuri előtt. Ugyanaz az ügy, a volumene is ugyanakkora, mégis, az egyik ügyfél hiányos beadvánnyal él, így a hiánypótlási felszólítás miatt "megáll az idő", arról nem is beszélve, mennyivel több munka, ráfordítás adódik egy ilyen miatt. Ésatöbbi, ésatöbbi. Hány ügyfél van, akiket értesíteni kell (nem csak az ügyet beadó személy lehet az), milyen egyeztetéseket igényel az ügy (pl. jogszabály-alkotásnál hány tárcát, milyen civil szervezeteket, önkormányzatokat, stb. kell bevonni), ezek mind fontos kérdések.
Költséghatékonyság és egyéb értelmezhetetlen lózung, ami fel-feltűnik itt-ott, sajnálatos módon többnyire a sajtóban, ami azért gáz, mert ilyen -szerintem- a világon nincs, hogy köztisztviselők a sajtóból értesülnek arról, hogy mégis mi alapján fogják őket értékelni. A köztisztviselők pedig a feladatok számának és súlyának alakulásával összhangban messze nem lévő létszámleépítések után még keményebben próbálnak helytállni, hogy a jogbiztonság valóban működjön. Recseg-ropog a szerkezet, de túl egyszerű azt gondolni, hogy ez a köztisztviselők hozzáállása, vagy épp hozzánemértése miatt van így. Nem, váltig állítom, hogy ez a rossz döntések sorozata miatt van.

crix 2008.01.08. 01:12:08

Mondjuk azt, hogy rossz döntések rossz sorozata a döntő. Személyes érdekeltségem folytán azért egy icipicit belelátok. Tényleg icipicit. Azt kell mondjam a megoszlás a köztisztviselők között alfától az omegáig. Az egyik betegre dolgozza magát, a másik meg hónapokig (komolyan) kummant.
Más: a bürokrácia digitalizálása sokat segíthetne, ha végre egy kompetens céget bíznának meg vele, nem valakinek a farkavégét. Eltűnnének a gumibélyegzős nénik, helyette chipkártya, terminál, és mondjuk 10 ujjal gépelő ügyntéző. Tádá.wav: értékelhető teljesítmény. De értékelni kell! Csak meg van annak is a módja, ki lehet találni, de megint csak kompetencia alapján kell pályázót választani.

Legal 2008.01.08. 08:24:07

Ezt is érdemes lehet elolvasni:
www.origo.hu/itthon/20080102-a-kozigazgatasban-bevezetett-teljesitmeny-ertekeles-tapasztalatai.html

Persze az megint nem kerül a nyilvánosság elé, hogy miken akar/kell/szeretne változtatni.

kozszolga.hu · http://www.kozszolga.hu 2008.01.09. 13:42:07

Gratulálok a cikkhez és érdekesek voltak a hozzászólások is.

Takianti · http://groups.google.com/group/partunk-es-kormanyunk?hl=hu 2008.01.09. 23:14:10

Nagyon fontos a téma, örülök, hogy felvetődött.
Semmit sem ér a TÉR, ha a (párt)politika nem vonul ki a közigatásból.

antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2008.01.17. 22:32:56

Kár, hogy a szerző legalább egy nicket nem választott. A közigazgatásnak mint szakmának mostanában elég alacsony a respekjte, pedig Magyarországon az embereknek igen nagyok az elvárásaik az állammal szemben. Én egy közigazgatási szervet vezetek, nekem is alkalmaznom kell ezt a rendszert, és nagyon kevés emberrel tudok róla értelmesen beszélni. Egyrészt én is nagyon helyesnek tartom, hogy a teljesen üres, formális teljesítmény-értékelést a Kormány megpróbálja tartalommal megtölteni, másrészt a tartalom még ott tart, hogy az emberben több kérdést mint választ vet fel. De az biztos, hogy a kollégáimnak is körbeküldöm ezt a vitát.

Én nagyon helyesnek tartom azt a felvetést, hogy a politika vonuljon ki a közigazgatásból - főleg, hogy a politika elvárja, hogy a köztisztviselők ne politizáljanak. Ugyanakkor azt nem hiszem, hogy a közigazgatás teljesítményét teljesen depolitizálni lehetne; egyrészt azért, mert a közigazgatás akkor marad demokratikus, ha politikusok ellenőrzik, másrészt azért, mert a köztisztviselők munkájának eredménye közügy, vagyis a legtisztább értelemben politika. De miként lehet az állam semlegességét megőrzni úgy, hogy a külső teljesítmény-elvárásokra is reagáljon a közigazgatás, az számomra sem egyértelmű.

egyiketsem · http://egyiketsem.blog.hu 2008.01.17. 23:25:59

adaniel,

s mi a véleményed arról, hogy talán elég lenne annyi is, hogy átláthatóság, és a következmény-nélküliség megszűnése?

a doktor ur · egyetlen1.blogspot.com 2008.01.18. 10:33:13

antaldani: megtennéd, hogy kifejted azon álláspontodat, mely szerint "a közigazgatás akkor marad demokratikus, ha politikusok ellenőrzik, másrészt azért, mert a köztisztviselők munkájának eredménye közügy, vagyis a legtisztább értelemben politika."

Ti. lenne vele vitám, de ahhoz tudnom kellene, hogy pontosan hogyan is értetted.

egyiketsem · http://egyiketsem.blog.hu 2008.01.18. 13:22:33

Zavart érzek az erőben - nekem a politika nem közügy, legalábbis nem úgy, hogy a közért való ügy. A politikára szoktak hivatkozni közüggyel szemben, éppen hogy.

antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2008.01.18. 15:45:56

T. doktor úr, a következőképpen bővíteném hevenyészett hozzászólásomat.

"a közigazgatás akkor marad demokratikus, ha politikusok ellenőrzik" : a modern közigazgatás egy szakmává vált, amely meritokratikusan működik (ld. TÉR). A köztisztviselők úgy gyakorolnak közhatalmat, hogy nem választja őket senki. A közigazgatás akkor nem válik autonóm, antidemokratikus hatalmi tényezővé, ha a demokratikusan választott személyek (egyszerűsítve politikusok) felügyelik a munkájukat. A központi közigazgatás egyébként a Kormány, az önkormányzati pedig a képviselőtestület irányítása alatt áll, amelyek pedig demokratikusan és nem meriotraktikusan vagy arisztokratikusan választott szervezetek.

A közigazgatás jogállami garanciája azt jelenti, hogy a közigazgatás csak a jogszabályban meghatározott (eljárási rendben) gyakorolhatja a jogszabály által meghatározott ügyekben és mértékig a közhatalmat. Ez a jogállami garancia önmagában nem demokratikus, és egyébként nem is a demokratikusan választott szervek, hanem az igazságszolgáltatás tartatják be.

Ahhoz, hogy a közhatalmat ne lehessen pártos vagy magáncélra használi, szükséges a demokratikus kontroll is. Azt is ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a közigazgatás önmaga ne jelöljön ki prioritásokat a közcélok tekintetében: a demokratikusan választott testületek feladata, hogy egy ország erőforrásait, a közigazgatás prioritásait meghatározzák, hiszen nagyon nehéz olyan jogállami normát elképzelni, ami önmagától ezeket feltárná a közigazgatás felé.

Ami egyiketsem észrevételét érti, talán furcsa a politika arisztotelészi fogalma, de szerintem minden, amit az állami és önkormányzati szervek és szervezetek végeznek, az közügy, különösen egy köztársaságban.

a doktor ur · egyetlen1.blogspot.com 2008.01.18. 18:18:37

Kedves Dani, elôször is köszönöm a válaszod.

Másodsorban pedig továbbra is lenne vitám a kifejtett véleményeddel. Azzal a téziseddel nem értek egyet pl., hogy a közigazgatásban dolgozó köztisztviselôk közhatalmat gyakorolnának. A köztisztviselôk (nem a politikusokra gondolok, bár ôk is azok) a politika (törvényeken, jogszabályokon, rendeleteken keresztül) által determinált közfeladatok végrehajtói. Annyiban gyakorolják a közhatalmat csupán, amennyiben az állampolgár rajtuk keresztül, vagy éppen általuk képes az állammal kapcsolatos joggyakorlásra. Ezen státuszukból eredôen végrehajtói és végrehajtatói a jogszabályoknak, de nem gyakorolnak (e tekintetben) felügyeletet az állampolgárok felett. A közigazgatás az államhatalom "kivitelezô részlege", tehát nem hatalomgyakorló hanem feladatvégrehajtó. (Még akkor is, ha a feladata éppen a közhatalom gyakorlása is, bár ilyen jellegû feladatokat nem csak a közigazgatás lát el.)

És egy (legalább is számomra) paradoxon: a közigazgatás akkor demokratikus ha politikusok ellenôrzik, de a politikusok által létrehozott jogállami garancia nem demokratikus? Ergo egy demokratikus úton választott testület felügyeleti mûködése demokratikus de joggyakorlata nem? Vagy hogyis van ez???

A közigazgatás demokratikus kontrolljában viszont egyetértünk. A tényében és szükségszerûségében mindenképpen, a módjában valószínûleg kevésbé. Az általad vázolt mûködési struktúra lényegében a jelenlegi hazai rendszer mûködési vázlata. Tapasztalati tény azonban, hogy a fenti elveknek nem felel meg. Pl a köztisztviselôk "felsô tízezrét" a kormány választja (fôtisztviselôk, közigazgatási szervek vezetôi, stb. ráadásul az utóbbi években számtalan példa akadt az ezen körben lévô szakemberek antidemokratikus úton való eltávolítására, így a közigazgatás önállósága és pártatlansága finoman szólva is megkérdôjelezhetô).

A demokrácia pedig sohasem lehet áttételes, hanem csakis közvetlen. És mint leírtad, a köztisztviselôket nem választja senki. Így az ô kiválasztásuk csakis "arisztokratikus úton" mehet végbe, ami viszont szerintem így is van jól. Tehát adekvát, de nem demokratikus. Továbbá a közigazgatás joggyakorlása sem demokratikus, hiszen alá- és fölérendeltségi viszony jön létre állampolgár és közigazgatás között, ami minden csak nem demokratikus.

És végül: a szó jelenlegi jelentéstartalmából kiindulva (mely szerint a demokrácia egyenlô a népakarattal) egy többség által megválasztott kormány. de a többség által nem támogatott politikus vezérletével és a többségi szándék kifejezôdési körén kívül esô személyek és intézmények bevonásával egy a többség által elutasított törvényt hoz, melyet nem a többség által megválasztott szervek vezetôi a többség által nem elfogadott módon hajtanak végre. Ez vajon tekinthetô demokratikusnak? Mert szerintem nem. (fenti példa konkrétan az eü.tv.)

takianti · http://groups.google.com/group/partunk-es-kormanyunk?hl=hu 2008.01.20. 20:21:22

Kedves Doktor úr és Dániel! Ámulattal adózom beszélgetéseteknek, de ne csússzunk el a politikatudományi elmélkedések felé. :) Próbáljunk meg a lényegre, a gyakorlatra koncentrálni: hogyan ellenőrizzen a politika (amely nem azonos a pártpolitikával, a pártok ilyen-olyan távú érdekeivel) anélkül, hogy átcsúsznánk a ma jellemző végletbe, ahol már nem ellenőriz (talán még jobb lenne a felügyel), hanem irányít, kisajátít, elvéve a (demokráciához) szükséges önállóságát? Ott van a dilemma, hogy amikor ki kell jelölni az ország prioritásait, fel kell vázolni (függetlenül) a pro és kontra érveket, akkor kire támaszkodjunk inkább: a (párt)politikusra és mögötte álló lobbikra vagy a kevésbé demokratikusan választott köztisztviselőkre?

a doktor ur · egyetlen1.blogspot.com 2008.01.21. 00:33:08

Kedves takianti: a közigazgatás mint olyan valószínûleg sosem lesz politikamentes. Ez a ténya azonban nem tántoríthat el attól, hogy teljesítményét fokozzuk, mûködési gyakorlatát racionalizáljuk és hatékonyságát növeljük. A probléma igazából ott van valahol, hogy többek között a folyamatos politikai, jogi és gazdasági környezetben történô változások valamint a prioritási sorrendek állandó változása lehetetlenné teszi stacionárius mérôpontok kijelölését. Tehát nem lehetséges egy olyan konstans folyamat létrehozása, melyben a sok szerteágazó rész egy azonos irányú megoldási pályán mozog. Minden egyes szerv dolgozik, csak sokszor egymás ellenében. A kenyéradó gazdának való megfelelési kényszer illetve a direkt politikai kézivezérlés lehetetlenné teszi, hogy a közigazgatás eredeti feladatát - úgyis mint a köz szolgálatát - mára teljesen feladta. Kivezetô utat a magam részérôl nem látok, hiszen sokkal magasabb szinten (parlament) sem sikerült olyan demokratikus ellensúlyokat és fékeket létrehozni, hogy a demokrácia nevében lényegében egy diktatúra mûködik az országban. Persze tétova lépések történnek - melynek ikonikus példája pl. a vásárlói tudat újraébredése - de ez a folyamat sajnos olyannak tûnik, mint a II.VH.: hosszú, fájdalmas és sok áldozatot követelô...

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

  • Hibás feed URL.

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc