Nemrég
radio és
sasika értekezett a Magyar Nemzetről illetve a Népszabiról, én a politikai média színvonaltalanságát és pártosságát most egy kicsit tágabb kontextusban vizsgálom, egy
konkrét eset kapcsán. Csintalan Sándort csúnyán megverte négy csuklyás. Közben faszszopó zsidóbérencnek nevezték őt. Csintalan így a szélsőjobbot sejti az eset mögött, láthatóan okkal.
Az esetről még alig tudni valamit. De ez ugye mindegy. Nem a MN-nel és a Népszabival van a gond, nem a pártokkal. A baj sokkal mélyebben van - lásd
vadnyul kolléga írását. Mindegy, mi történik, mindegy, mit tudunk az esetről, mindegy, hogy az ésszerűség és valószínűség mit mond. Bármilyen arra alkalmas hír rögtön pártpolitikai érdekek narratíváiban értelmeződik át. És a gond itt nem az, hogy az MN vagy a Népszabi ezt az átértelmezést hogyan teszi meg. A gond az, hogy ezekere a politikai indíttatású narratívákra az emberek részéről nem csak hogy igény van, de ők maguk is egy hírrel szembesülve rögtön ilyeneket állítanak elő.
Még csak nem is ideológiai mezőről és ideologizált narratívákról van szó, hanem ezeknél sokkal primitívebb pártpolitikáról. Pl. írók, színészek, zenészek, sportolók, tehát akik a legkevésbé értenek a politikához, és akiket a politika a legkönnyebben ki tud használni, és persze akik a leghangosabban hallatják a hangukat, ők sem "világnézeti" alapon és kérdésekben, hanem pártpolitikai alapon és pártpolitikai kérdésekben nyilvánulnak meg - vagy ha valaminek nincsen köze a pártpolitikához, akkor ők majd tesznek róla, hogy legyen. Persze ez a pártpolitika így már nem "csak" pártpolitika, hanem valamilyen mitikus világrend alapjává vált.
Megverték Csintalant. Hogy kik hogyan értelmezik vagy fogják értelmezni a hírt, természetesen előre borítékolható.
Lesz egy
Csintalan saját magát verette meg narratíva, lásd Torgyán/Szájer önrobbantott-Malina Hedvig/Kármán Irén megverte magát. Erre leginkább az összeesküvés-elméletek kórosan paranoid hívei, azaz a széleken tenyésző létformák a vevők. Büdöskomcsik és büdösnácik. Ennek a narratívának a hívei a körülmények és a különböző híradások ellentmondásosságára alapozzák "bizonyítékakaikat", miközben csúsztatásokkal ők maguk állítják elő ezt az ellentmondásosságot. Lásd kuruc.info és barikád.hu. Egyébként pedig ennek a narratívának a híveit az ellentmondásosság különösebben nem zavarja, hiszen az álmegveretés/megrendezett megveretés teóriája mellett simán megfér a
Csintalant a zsidó gengszterek verték meg, vagy a
Csintalant a komcsik verték meg, vagy a
Csintalant a nácinak álcázott komcsik /
zsidó gengszterek verték meg. Aztán van még persze balról egy igen népszerű megoldás, a
Csintalant a nácik verték meg, úgy kell neki (avagy "lám, nem kéne a fidesznek a széljobbal kokettálnia!), meg az erőszak elítélését úgy általában - lásd Juhász Ferenc nyilatkozatát. (Csintalan kokettál elég sok mindenkivel, de a széljobbal éppen hogy nem...) (Ennek az úgy általában-nak a párja egyébként a Fidesztől a nácik és a hazugság elítélése...) Vagyis a politikai ellenfelet mindenképp mindenbe bele kell keverni...
Ez olyan rohadtul unalmas. Hogy bármi történik, előre tudni, ki mit fog mondani. Hogy a lét paranoia határozza meg a tudatot. Persze a politikusok is kitesznek magukért, lásd a mindig együttérző, alkalomadtán a rég megkopott (szólás)szabadságharcos egykori imázsára rájátszó Demszkyt, aki 100 ezeret ajánlott fel a nyomravezetőnek. (Lásd: Benne leszek a tévében!...) Azt még értem, hogy a kuruc.info még a Csintalan véres fejéről készült kép mellé is "Az MSZP főfejese volt" szöveget írja, tőlük ez várható, nem több. De azt nem értem, hogy szadesz/szoci politikusok miért nem tudják anélkül elítélni a történteket, hogy ne tennék hozzá igen ízléstelenül azokat a kötelező sallangokat, hogy "talán nincs egyetlen olyan közéleti kérdés sem, amelyben egyetértünk Csintalan Sándorral" (Eörsi), vagy hogy "sokan vannak, akik velem együtt viszolyogva nézik, amit Csintalan Sándor műsorvezetőként művel" (Demszky). Mintha kegyet gyakorolnának, vagy mintha erkölcsi nagyságukról tennének bizonyságot azzal, hogy mindezek ellenére elítélik a történteket.
Nem. Ez lenne a
minimum. Valakit megvernek, mi ezt elítéljük. Mármint a megverést - nem a megverést
és a megvertet...
Persze értem, miért kellenek és mit jelentenek ezek a körülírások és szurkálások, csak ez olyan szánalmas, kisszerű és gusztustalan.
Csintalant megverték a nácik (igen valószínű), mi elítéljük. Pont. Ennyi.
Kiegészítés:
Időközben a Fidesz is kitett magáért. Ororszországozás, diktatúrázás.