Roham a temetőbe

tallian.miklos I 2007.11.01. 18:27

Minden kultúra másként adja meg a végtisztességet halottainak. Van, ahol étel, ital, és még mindenféle hasznos apróság eltemetésével készítik fel az elhunytat a túlvilági létre. Van, ahol elégetik a testet, és nyoma sem marad. A mi szokásaink valahol félúton vannak. Készület a túlvilágra, de leginkább lelkiekben. Van sír, van mindenféle szertartás az utolsó út előtt. Mégis kevesek mellé temetik el kedvenc plazmatévéjüket.

Ugyanakkor október végén felbolydul az egész ország, és a pláza helyett mindenki a temetőbe vonul. Kis kitértő. Ne becsüljük le ennek a szociális jelentőségét, ingerszegényebb környezetben (esetleg a modern szociális eszközöket nem értő, azokhoz hozzá nem férő vagy azokat elutasító közösségekben) a temető is aktív társasági helyszín, épp úgy, mint az orvosi rendelő várószobája.

A többség, és különösen a modern, nagyvárosi lakosság viszont nem rendszeres temetőjáró, sírgondozó. Évente egyszer mégis kivonulnak, kötelességszerűen visznek virágot, gyertyát gyújtanak, és várnak valamiféle spirituális tapasztalatra.

Amit persze az esetek jelentős részében nem kapnak meg, letudják a kötelező szomorkodást, aztán hazamennek, és az élet folytatódik, ahogy előtte.

Valójában pedig nem tudnak mit kezdeni a halottakkal, a halállal. A halál modern tabu. A kevés modern tabuk egyike. Azért tabu, mert nincs róla kézzel fogható tudás, mert nem kérdezhető le a számlaegyenleg. Az egyszeri modern ember pedig ilyesmire vágyik.

A vallások válaszai nem elégítik ki. Honnan tudnánk, kérdezi. A tudomány meg "csak" annyit mond: a testtel, az élet materiális keretével mi történik a halál után. Dawkins logikus, szilárd és abszolút materialista hozzáállása pedig ha lehet, a vallási téziseknél is kegyetlenebb és nehezebben emészthető. Eszerint a halállal örökre és végérvényesen odaveszik mindaz, amit érzünk, gondolunk, mert mindaz, amit nem tartunk materiálisnak, mégis csak atomok és molekulák összehangolt játéka, és amint ezek az atomok és molekulák megszűnnek összehangolt testet alkotni, vége. A tudomány azonban, tegyük hozzá, nem is ígérte, hogy ennél többet mond a kérdésről.

Az egyszeri modern ember ott áll tehát, és nem tudja, mit kezdjen a halottakkal, ezért kimegy a temetőbe, és gyújt gyertyát, baj biztos nem lesz belőle.


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr53215453

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: kétségek között 2007.11.04. 11:33:18

a hivatkozások diszkrét bájanézi az ember időnként a konzervatórium című blogot. persze, fontos egy ilyen tematikájú blog, fontos az ismeretterjesztés. de azért nem lehet nem észrevenni, hogy kissé hullámzó színvonalúak az írások. sőt: olykor velőtrázó bu…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shimoda · www.konzervatorium.blog.hu 2007.11.02. 12:53:56

Norbert Elias: A haldoklók magányossága c. könyvében van pár nagyon érdekes megállapítás erről a kérdésről.

Pl. míg régen egymás előtt haldokoltunk, a haldoklót végigkísértük, addig manapság ez egy steril környezetben folyik egyedül. Ugyanígy a temetés is, míg régen mi temettük el holtainkat, addig mára ezt szintén szakemberekre bízzuk, és úgy választhatunk temetőt - mint szolgáltatást - mintha az Ikea legújabb katalógusát lapozgatnánk.

A halál régen gyakorlati szinten is sokkal nyilvánosabb ügy volt.

A szülők pedig manapság valami érthetetlen okból úgy érzik, hogy a gyerekkel nem szabad a halálról beszélni, mert akkor akaratlanul átadják nekik a saját félelmeiket ebben a kérdésben.

Pedig, az életnek semmi értelme nem lenne, ha végén nem lenne ott a halál.

Shimoda · www.konzervatorium.blog.hu 2007.11.02. 12:56:53

Amúgy azt hiszem, hogy a pogány hagyomány szerint azért gyújtunk gyertyát ilyenkor, mert ezen a napon van legközelebb egymáshoz az élők és a holtak világa, a fény és a sötét. Ezért védekeznünk kell, nehogy a holtak átjöjjenek a mi világunkba. És mitől félnek a holtak? A fénytől, ezért gyertyát gyújtunk éjszaka a temetőkben, nehogy feltámadjanak a holtak... :)

Ehhez képest a keresztéyn hagyomány alapján kifejezetten fenyegető az a felirat, ami a legtöbb temető bejáratához fel van írva: "Feltámadunk!!" :D

dH · http://dh.squidcode.com 2007.11.04. 22:26:08

A tudomány és a technológia, a modern ember célja ugyanis nem a halállal való megbékélés, hanem a halál eliminálása; erre törekszik az orvostudomány, a technológia, de még a mesék, vallások is valamiféle túlvilági _élettel_ kecsegtetnek sokszor (ami alapvetően nehezen emészthető irányvonal sokaknak ma már) - és a génjeinkbe kódolt alapvető életösztön is a halált próbálja szüntelenül elkerülni. Ezért áll a modern ember gyámoltalanul gyertyával a kezében (ha egyáltalán elmegy a temetőbe); nem tud mit kezdeni egy elevenen élő archaikus szokással. A halál szar dolog; törekedjünk hát az örök életre. Ez nem túlvilági szellemlét, nem mémekben és történelemkönyvekben néhány sornyi bekezdés kell hogy legyen; lehet, ez valami egészen más, transzhumán lét lesz, amihez még sehol sem vagyunk; de én inkább azt választanám, mintsemhogy bárkitől is elvárjam, hogy a földbe temetett oszló tetemem felett időnként gyertyát gyújtson. Kutasson, fejlődjön, ismerje meg az univerzumot inkább időpocsékolás helyett, hogy neki már ne kelljen ilyen butaságot elvárnia szeretteitől.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc