A fiatal értelmiségi, a modernség és a hagyomány

Gabrilo I 2007.10.23. 20:00



 












„Kit érdekel 2007-ben Arisztotelész?” - Mondja korunk libre-penseure. De vajon miért mondja ezt? Rendkívül általános vélekedés az, hogy „tökmindegy, hogy több száz vagy több ezer éve élt filozófusok mit mondtak”. Vajon miért ilyen elutasító az ifjú értelmiségi a régi auktorokkal szemben? Miért elutasító a zsidó-keresztény vallási hagyományokkal, erkölcsi tanításokkal szemben?

A válasz természetesen nem egyszerű, de a tömörségre való törekvés végett a hozzáállás fundamentuma összefoglalható egyetlen alapvetésben: Arisztotelész már nagyon régen élt és alkotott. Ma 2007-et írunk. Azok a problémák, amikről Arisztotelész írt, már „nem aktuálisak”. Minden kornak mások a problémái, és így minden korban mások a megoldások. Ezzel az ifjú értelmiségi implicite igazolja a historicista relativizmus állítását, miközben a történeti tudást nem becsüli sokra – épp azért, mert minden történeti kornak más problémái, és más megoldásai is vannak. A „múltat végképp eltörölni” programja tehát nem csak a szocialisták sajátja volt, a mai liberálisok is ezt tartják kívánatos kiindulópontnak. A múlt-ismeret hiányának követelésével ugyanis azt feltételezik, hogy a múlt problémái sem lesznek problémák többé. Sajnálatos módon, a múlt és a történelem ezen figyelmen kívül hagyásával ugyanazokba a zsákutcába szaladnak bele, melyekbe szellemi eleik is besétafikáltak már. Ezért Platón, Arisztotelész, Cicero, és számos egyéb klasszikus gondolkodó, a Szophoklész-drámák, valamint a Biblia ismerete maximum „irodalmi” ismeretnek minősíthetőek, valamint „tájékoztató jellegűnek”, amelyek arról adnak számot nekünk, hogy régen élt emberkéknek mik voltak a problémáik, és ezekre néhány régen élt emberkének milyen „megoldási javaslataik” voltak; „praktikus” hasznuk azonban nincsen. Lévén, a jelenkor problémái gyökeresen különböznek a régiektől.

Az ifjú értelmiségi, ha máshogyan nem is, implicite mindenképpen kiáll a haladás eszméje mellett. Egyrészt tagadja régebbi korok auktorainak, erkölcsi tanításainak jelenben való aktualitását, másrészt a modern tudományeszményt teszi meg a szabályalkotás posztulátumaként. Polányi Mihály írta, hogy a modern tudományos „objektivizmus” gőgös eszméje egyúttal eredményez erkölcsi szubjektivizmust/relativizmust. Hogyan teszi ezt?

Belátva azt, hogy erkölcsi-politikai tanításból rengeteg létezett, és ezek vélemények voltak csupán, biztos tudásra törekszik. Ennek első lépcsője a hitek, erkölcsök, hagyományok, „politikai vélemények” kizárása a „tudományosság” köréből. Ezzel a lépéssel azt a reményt látták beteljesedni, hogy a véleményeket kizárhatják a politikai cselekvésből, és a majdan megvalósuló biztos tudományos tudás (gnosis) révén megalkotható a tökéletes társadalom, ahol a hitek, vélemények nem ütköznek össze – azok szabadon létezhetnek egymás mellett (vagy még inkább eltűnnek, hiszen ha a tudomány ereje megvalósítja a tökéletes társadalmat, nincs szükség többé hitekre, hagyományokra, erkölcsökre – a viszonyokat láthatatlan mechanizmusok elrendezik, oszt’ jónapot). Paradox módon, miközben elutasítja a történelmi korok fölött álló állandó dilemmák és problémák meglétét, mindenféle skrupulus nélkül alkalmazza saját korának frazeológiáját régebbi korok jellemzésére (erre legjobb példa az, amikor Popper Platónt „totalitáriusnak” nevezi, amikor a Bibliát „homofóbnak” minősítik, de jelen esetben van egy közeli konkrét tapasztalatom is: nyugati ifjú történész-növendékekkel folytatott egyik vitámban az egész teremben csak ketten hangsúlyoztuk azt, hogy Thuküdidészt eurocentrikusnak, sovinisztának minősíteni anakronizmus. Az egyik leendő kolléga nem átallott azt mondani, hogy a legkívánatosabb az, ha „külső szemlélő” vizsgálja egy ország történelmét, mert ő képes objektív képet alkotni, és előítéletektől mentesen vizsgálni egy ország történetét).

Miután a szabadságot totálisan negatív értelemben határozzák meg, teljes erkölcsi-cselekvési szabadságot biztosítva az egyéneknek a magánéletben, megdöbbenve tapasztalják, hogy a hitek, erkölcsök, cselekvések ma is összeütközésbe kerülnek, és komoly viták folynak róluk. A nyilvánvaló problémák szemrevételezése után lamentálni kezd az ifjú haladó értelmiségi, hogy kora embere még mindig felvilágosulatlan, és nem képes a haladással együtt haladni. Még véletlenül sem jut eszükbe, hogy talán ezek a problémák állandóak, és a redukcionizmus nem segít a helyzeten, hanem ront azon. A politikai és erkölcsi problémákat akként próbálják megoldani, hogy ezeket a problémákat csak látszatnak, felszíninek, és lényegtelennek bélyegzik, és a magánélet szférájába utalják, csakis szubjektív vonatkozásúnak tartva azokat. Az ifjú liberális értelmiségi megfejtése tehát a voegelini kérdéstilalommal indít, a nagy kérdéseket kikerülve kíván választ adni. Mivel a nagy kérdéseken való töprengés nehézkes feladatnak bizonyul, és a végső, biztos válasz elérhetetlennek tűnik, ezért az ifjú liberális inkább a „tarthatatlan episztemológiai nihilizmus” (Gadamerre hajazva kicsit) „módszerét” választja, remélve, hogy ezen kérdésekre való válaszadást kikerülve kikerülheti az azokból fakadó nehézségeket is.

Miközben az erkölcsileg „nyitott” társadalom megvalósításán, eszmei megalapozásán fáradoznak, néhányan közülük szemfülesek, és valahogy a teljes erkölcsi semlegesség okozta káoszt is ki akarják védeni valahogy. Ennek megoldása a központosított, adminisztratív állam, melynek tekintélye nincsen, viszont van szép nagy apparátusa, mely az emberi dolgokat igazgatja, és a rendkívül eltérő emberi vágyakat kívánja kielégíteni (jóléti állam, újraelosztás). Ez természetesen nem sikerül, és ez az egyenlőségre való törekvés fokozza a ressentimentet. Továbbá, objektív mérce hiányában senki sem törekszik már az érdemre, tekintélyre, megbecsültségre, inkább saját, „más” életmódjával kíván kitűnni (metroszexuálisok, emo, stb.).

Az egyik törekvés tehát a teljes emancipáció (ha már az egyházak, hagyományos közösségek, állami tekintély eltűntek, akkor további emancipációs fokokat az asszonyt a férj „uralma” alól, a gyereket a szülők tekintélye alól, az egyént a család tekintélye alól való felszabadítás jelentik), a másik pedig ezen emancipált egyének lehető „legegyenlőbben”, és lehetőleg legkielégítőbb módon való kiszolgálása, mely az állam révén történik. És így lesz az összkép az, amiről már Burke is beszélt, egyszerre túl sok, és túl kevés szabályozás, káosz és zsarnokság egyszerre, Molnár Attila szavaival „kaotikus fegyház”, „fejetlen lábság”. A reakciósok nagy része azért aggódik emiatt – azaz egyszerre a teljes egyéni emancipáció (jakobinus nyilatkozatok) és az állami „szolgáltató szektor” mérhetetlen növelése (Lenin, Rawls) – a szintézis miatt, mert ilyen törekvések a történelem folyamán már voltak, nem is olyan régen, és tágas ösvényen biztosított kényelmes sétát a koncentrációs táborokhoz és a Gulaghoz. A liberális válasza az, hogy az elmélet abban az esetben is jó volt, csak a gyakorlat nem, és ezen érvelés a francia forradalom óta rendkívül divatos. Az eredmény azonban az „elv” mániákus, fundamentalista képviselete (emancipáció, egalitarianizmus, emberi jogok), és gyakran ezen „elvek” valóságra való rákényszerítése. A haladó gondolkodók sajátja az volt, hogy felismerték a természeti törvényeket, és törvényszerűségeket, vagy legalábbis elismerték létüket, a törekvésük azonban nem az volt, hogy ezen törvények elismerésével kijelöljék az emberi cselekedetek határait, mint ahogyan a kanti értelemben vett kritika is teszi a megismeréssel és a cselekvéssel szemben, hanem az, hogy erőszakkal úrrá legyenek ezeken a törvényeken (Comte, Mill, Marx). A felhomályosult remény pedig az volt, hogy a pusztán negatív szabadságfelfogás elegendő lesz (holott még liberális gondolkodók sem tartják kiiktathatónak a másik, pozitív felfogást, vö. Isiah Berlin: Négy esszé a szabadságról), és hogy mindenkinek egyenlő jogokat adva, ezt kiegészítve az adminisztratív állammal, elegendő lesz az emberek boldogulásához. A haladók azonban szomorúan tapasztalják, hogy a jogok és követelések is összeütközésbe kerülnek, ám objektív mérce hiányában nincs mi alapján különbséget tenni közöttük. Ahelyett, hogy ezen objektív mérce hiányából fakadó válságot fölismernék, inkább tovább szélesítik a (főleg politikai) jogokat, hátha az segít a helyzeten – de nem segít.

Végezetül, megkaptam már azt a kritikát, hogy ugyan igazságtalanul mondom a magamét, néha valóban helyesen látok problémákat, a probléma azonban az, hogy nem kínálok „alternatívát” helyette. Ez az érv leggyakrabban a konzervatívokkal szemben szokott előjönni, hogy nem kínálnak „alternatívát”, nincsenek készen nyomtatott ötleteik, mit kéne tenni. Sokak sajnálatára azt kell azonban mondanom, hogy a konzervatívok nagy része ezt nem hibának, hanem erénynek tartja; a racionalista dogmagyűjtemény ugyanis a liberálisok és a baloldaliak sajátossága (Oakeshott). A konzervatívoknak tehát nincs tételes programjuk arra, mit hogyan kell konkrétan csinálni, az azonban túlzás, hogy ötletük sincsen.

Bár az „alternatíva” szótól személy szerint kicsit irtózom, mert manapság rendkívül divatos életmód-alternatívákról, a család alternatívájáról, az állam alternatívájáról, a tekintély alternatívájáról (aufklärizmus, felvilágosító kurzusok és iskolai programok, stb.) beszélni. De a mi „alternatívánk” épp az, amit a liberális élből elutasít, mint „nem aktuálisat”, „lényegtelent”: Ez pedig az antik szerzők tanulmányozása, a klasszikus filozófia, és a zsidó-keresztény valláserkölcs. Ez nem „alternatíva”, hanem a kétezer-ötszáz éves politikai-erkölcsi gondolkodás elismerése (méghozzá tekintélyként való elismerése), és annak felismerése, hogy ahhoz, hogy Európáról beszélhessünk, elengedhetetlen és nélkülözhetetlen. Az „alternatívákat” éppen ezen hagyomány ellenében találták föl, minden egyes esetben egy nagy „heuréka” felkiáltással. Ennek az erkölcsi-politikai hagyománynak éppen azért van értéke a mi szemünkben, mert a számos nehézség, és a felszámolására irányított törekvések ellenére, amennyire csak tudja, még mindig őrzi az erejét, és a modern programszerű technológiákkal szemben beváltabbnak bizonyult. Oakeshott szavaival, ezen technológiák gyártói ahelyett, hogy a hagyományhoz fordulnának, inkább minden alkalommal leülnek, és gyártanak új tervet, remélve hogy abban sikerük lesz, még ha az előzőkben sorra el is buktak.

Szerintünk Arisztotelészt olvasni nem időpocsékolás, és nem is csupán irodalmi kurzus, hanem nagyon is „hasznos”; a klasszikus gondolkodók (és a XX. századiak között néhányan, Strauss, Voegelin, Arendt, Polányi, Kolnai, stb.) arra intenek bennünket, hogy van valóság és cél, amely rajtunk kívül áll, és túlmutat rajtunk. Arra, hogy cselekedeteink során követnünk kell objektív mércét, erényesen kell cselekednünk, és így tudjuk csak az egyes embert cselekedetei alapján megítélni. Tehát – még egyszer – a mi „alternatívánk” a klasszikus filozófia, és a zsidó-keresztény vallási hagyomány, éppen az, melyet korunk ifjú liberálisa már csak egy lehanyatlott, és letűnt kor véleményének tekint. Mi ez utóbbi hagyományt értékesebbnek tartjuk a modern, és posztmodern felfogásnál egyaránt. Az antik filozófus kontemplációja és a modern értelmiségi aktivizmusa éppen ezért egymás teljes ellentétei. A példázatok ereje azért nagyobb, mint az értelmiségi által megfogalmazott technikai politikai programok, mert azon tudásunkat is érinti, melyeket explicit formában nem tudunk kifejezni (Polányi ezt nevezte hallgatólagos/személyes tudásnak). Ezért jelent többet nekünk egy Dosztojevszkij írás, mint egy felvilágosodott politikai program, vagy jogi nyilatkozat.



A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr67205398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lupus · http://cheerleader.hu 2007.10.24. 22:06:49


Api! Képtelenség végigolvasni!Bocsi!

reactionary.underground 2007.10.24. 22:57:30

melyikbül? megnyitottam explorerrel és ezzel semmi baj nem volt, csak a másikkal. a hétvégén korrigálja az illetékes a másikat ha minden igaz.

vévévé-pont leszbisator.blogter.hu · http://www.pete.blogter.hu 2007.10.25. 05:07:25

A jókiffiúknak Szókratesz sem kell, túl bonyis még hf-nak is az ellen érvei támasztásán való gyakorlás..

f 2007.10.25. 16:06:44

Az Eisnstein-féle relativitás elméletben van abszolút "pont", a fény sebessége. Ez az origó hiányzik a relativizmusból, e nélkül képtelenség bármiről is nyilatkozni. Ezért nem értik meg egymást a konzervatívok a relativistákkal, de a relativisták a relativistákkal sem. Talán egy tételben: a konzervativizmus elleni lázadásban.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.10.25. 16:55:17

igyekeztem nagyon tömör lenni. nem elég?:-))

M a r c e l 2007.11.06. 02:02:31

Én liberális vagyok és ezt így kompletten hazugságnak vagy jóindulattal tájékozatlanságnak látom. Ami nyomaszt az az, hogy a konzervatív értelmiségi ma Magyarországon általában hasonlóan gondolkodik. "A liberális elveti a történelmet, a hagyományt", sőt állandó monomániája idekeverni a kommunista eszméket is, ahogy a cikk írója is becsúsztat ilyeneket, hogy "a múltat végképp eltörölni". Persze az Internacionálé sem úgy érti, hogy tűzre a történelemkönyvekkel, hanem hogy szüntessük meg a fenálló társadalmi rendet, de ez más kérdés, csupán egy kis magyarázat azoknak, akik mindenben vörös és fehéret látnak. A liberális szemlélet nem ilyen, jómagam is élvezem és szeretem a történelmer, Szókratészt, Arisztotelészt vagy akár Platónt is. Ilyen nincs, amit a cikkíró állít az abszurd és nagyon sajnálatos hogy ez van a konzervatv fejekben.

M a r c e l 2007.11.06. 02:05:35

Az, hogy a térsadalom változik és ezzel a problémák és a megoldások is, szerintem evidens. Képzeld csak el, ha ma Szent István vámtörvényei lennének életben! "Fizessen húsz barmot". Mondjuk néha nem ártana :)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.11.06. 12:09:21

dehát hozzánk írnak liberálisok/libertáriusok is és remekül kijövünk:((( mert ugyi az a kérdés melyik liberálisokról beszélünk.
az "összemosásról"; JS Mill pl odáig meg vissza volt a kommunizmus eszméjéért, vizionált a végső kommunizmus eljöveteléről:))) És azért összeborulást télleg lehet látni, elég ha a mai kormánykoalíciót nézed:((

A tényleges problémák nem változnak, csak a megfogalmazás változik, a forma, meg a nyelvi divat. ugyanazokat a kérdéseket a mai napig föltehetjük amiket a fent említett szerzők is föltettek.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.11.06. 12:11:41

ja, és Burke még whig képviselő vót:)) más kérdés a mai libik hány fényévre vannak tőle.

Shimoda · www.konzervatorium.blog.hu 2007.11.06. 14:40:18

Szerintem magyar értelemben vett liberálisok nem írnak a Konzervatóriumra, lehet hogy tévedek. Libertáriusok már inkább, ez pl. rám is igaz. Azonban külön örülök annak, hogy magukat ungarische értelemben vett libik is írnak ide, mert ha nem így lenne, akkor most itt egymás vállát csapkodnánk, hogy mekkora király módjára gondolkodunk.

Azonban "álommókus" felvetéseiben kicsit kevés a konkrétum, és azt hiszem valamit nem értett meg, ha azt hiszi, hogy a konzik a változás ellen vannak, és szent istván korára datálnák a mai helyes társadalmi berendezkedési formát... :D Persze a lopás = karlevágáson el kéne gondolkodni... :D

phaidros 2008.05.23. 10:44:04

Magyar értelemben vett liberális pl. Bakura?

Jack Napier · http://www.konzervatorium.blog.hu/ 2008.05.23. 11:33:42

Ja, ez félreértés, mert arra gondoltam, hogy vitapartnerként lehet hogy itt van pár újgenes, de szerzők között nincs. A magyar értelemben vett liberális esetében kókára gondoltam asszem... :D

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.05.23. 11:54:03

A cikk tévedésre épül. A dogmatikus követést utasítják el, nem a hagyományt magát.
A hagyományok tisztelete jó dolog, hasznos, szükségszerű és elkerülhetetlen, de nem lehet a végtelenségig ragaszkodni hozzá. Pont azért tudott fejlődni az emberiség, mert felismerte, mikor elég. Mikor jön a pont, amikor a hagyomány már inkább akadálya a fejlődésnek. Az axiomatikus gondolkozás pragmatikus.

Az emberi jogok egy kvázi objektív mérce. Meglehet, hogy nem isteni eredetű, nem kőtáblán küldte, mégcsak nem is emailen, nem angyal diktálta le a prófétának álmában. Ez egy afféle közmegegyezéses mérce. Egy konzi, aki szereti az abszolút mércéket miért nem örül inkább neki, hogy van egy ilyen?

A tekintély elvet pedig pont azért nem szereti a felvilágosodás, mert kikövezett út a koncentrációs táborokig. Egyedül a vezető bölcsességén múlik minden, ami Törpapa esetében nem baj, de Hitlernél gáz és a valós emberek közelebb állnak Hitlerhez, mint Törpapához. Ezért inkább odaadták a népnek, aki ugyan buta, mint a föld, de legalább sokan vannak, és egy ember nehezebben veri keresztűl az agyrémet rajtuk.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.05.23. 12:29:10

Most hirtelen nem tudom mi van, mert ez egy ezeréves cikkem, és fingom sincs mit keres itt. Akárcsak a másik, azt sem tudom, mit keres itt.

De amúgy Valdez, tévedel. Amit te mondasz az az aufkléreres felfogás - eztet nyomják a felhomályosítók mindenkinek a fejibe. És pont a hagyományos tekintély kiüresedése az, ami utat nyitott a gázkamrákhoz, nem pedig a tekintélyelv elvetése, fityfenét. Épp a felvilágosodás vezetett oda. De eztet nem csak gonosz reakciósok mondják , hanem olyanok is, mint Adorno-Horkheimer (Felvilágosodás dialektikája).

másrészt a hagyomány per definitionem nem dogmatikus, ugyanis evolutív módon alakul - úgy tűnik, nem vagy tisztában a hagyomány fogalmával. Az nem egy megépített legóvár, ami úgy van és kész. Politikai és erkölcsi fogalom, és mi pont azért állunk mellette (vagy legalábbis én), mert jobb (nem tökéletes) választ ad, mint a konkurens tudások. De nem tépem a számat, ki vagyon ide oldalra téve MAK hosszú cikke róla, az teljesen jól leírja.

Az emberi jogok ellenben nagyon is doktríner:)))) "objektív mérce"? Ezen lehetne vitatkozni - a természetjogosok talán ezt vallják. De a hagyomány pont nem "objektív" vagy "tudományos", csak megbízhatóbb, mint a többi, mert gyakorlati tudáson alapul.
Emberi jogok-konzi ügyben ajánlom az értekezést Burke-kel. Amúgy röviden: az emberi jogok egy konstruktivista alkotás, gyakorlati jelentősége nemigen van, viszont alkalmas arra, hogy fundik használják.
Stb.

De ezeket a köröket már itt lefutottuk most nem akarom újra, azért nem is értem..

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.05.23. 12:30:19

a kurva életbe a gépház felzabálta a kommentemet. Mégegyszer nem írom le az ziher. De ezt a kört néhányszor már lefutottam, nincs kedvem újra.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.05.23. 12:59:00

Ha nincs a tekintély, akkor azt mondják, hogy te, figyusz, Adolf, biztos vagy te benne, hogy a zsidók kiirtása segít? Ha van, akkor azt mondják, hogy ezt maga Hitler mondta és rá érdemes odafigyelni, valószínűleg igaza van.

Milyen az a "hagyományos tekintély" elv? Létezik bármilyen tekintélyelv, ami gátolja Nérók kialakulásást? Ilyen létezéséről nem tudok.

Az alkalmazásuk, viszont nagyon is dogmatikus természetű. A leggyakoribb indoklás, hogy azért, mert szüleink is így csinálták ergó helyes.
A hagyományok, pont evolutív természetűknél fogva kizárják az "objektív mércék" létezését. Az evolució nem zajlik le két helyen egyformán.
Mellesleg nem látom, hogy a spontán megépült legóvár miért lenne magasabb rendű, mint a megépített legóvár. Mindkettő csak ott van és kész, egyik sincs levezetve. Ez az axiómarendszer alja.
A hagyomány megbízhatóbb, mert gyakorlati tudáson alapul? Épp manapság történt, hogy Kenyában 10 nőt élve elégettek, mert boszorkányok voltak.
Gondolom nem vonod kétségbe, hogy a hagyományok része a néphit is, de milyen gyakorlati tudás alapozza meg a babonát?

Az, hogy valami konstruktívista alkotás, abból következik bármi is? Attól nem lesz valami igaz, vagy hamis, mert konstruktívist, vagy mert Hitler mondta.
Gyakorlati jelentősége pedig az egész nyugati civilizáció jogrendszerében érhető tetten.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.05.23. 13:27:35

Valdez,

úgy tűnik, a "tekintély" fogalma is problémás. A tekintély nem úgy jön (jött), hogy én kihirdetem hogy "héló, tekintély vagyok". Annak valami alapja is van. Csak többszáz év masszív baller ökörségnek köszönhetjük, hogy a "tekintély" szónak negatív konnotációja van. Ajánlott olvasmány: Hannah Arendt:a tekintélyről (Múlt és Jövő között), ő visszavezeti etimológiai-eszmetörténeti eredőjéhez (auctoritas, valaminek a megalapozása, alapjainak lerakása, stb.) Tehát ha nem tudsz olyan tekintélyről, ami önjelölt népvezérek megállítását elősegíti, javallom a hölgyemény ezen írását (nem hosszú, és a hölgyet nem lehet "reakcióssággal" vádolni).

Csak a felépített a legóvár, a másik nem:))) Evolutíve nem alakul ki legóvár:))))

Az evolúciós folyamat valóban nem olyan mindenütt. Ezért is különböznek a hagyományok.

És nem csak ott van. A hagyománynak van értelme. Azért is van. Mondom, nem azt mondják a hagyomány hívei, hogy a hagyomány tökéletes megoldás, meg hogy egyszer-s-mindenkorra megoldás lenne, sőt. Csak annyit mondanak, megbízhatóbb, mint a konkurrens tudások (társadalommérnökösködés, absztakt elvek - egyenlőség, emberi jogok - a valóságra való kényszerítése, stb.). Ebből fakadóan nem is tévedhetetlen.

A konstruktivizmus azért nem ok, mert absztrakt elvekre épít. A valóságban az emberi jogok "ember" című fejezete nem létezik. De Maistre írta erre, hogy találkozott már franciával, némettel, stb., de "emberrel" még soha. Az "emberi jogok" kreálói épp azoktól a tulajdonságoktól kívánnak megfosztani mindenkit, ami effektíve "emberré" tesz valakit. A használatban pedig lehet emberi jogi fundit játszani, és "számonkérni" az emberi jogokat minden olyan placcon, ahol szerintük nem érvényesl (házasság, család, stb.)

A nyugati civ. jogrendszere nem tartalmazza az "emberi jogokat" - hagyományosan legalábbis semmiképpen sem. az "emberi jogi" érvelés 45 után lett csak használatos, egyértelmű okokból. Előtte masszívan leszarták aztat:))))

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.05.23. 14:20:11

Az enyémet is, de nekem még megvan notepadben :)

Ha nincs a tekintély, akkor azt mondják, hogy te, figyusz, Adolf, biztos vagy te benne, hogy a zsidók kiirtása segít? Ha van, akkor azt mondják, hogy ezt Hitler mondta és rá érdemes odafigyelni, valószínűleg igaza van.
Milyen az a "hagyományos tekintély" elv? Létezik bármilyen tekintélyelv, ami gátolja Nérók kialakulásást? Ilyen létezéséről nem tudok.

Az alkalmazásuk, viszont nagyon is dogmatikus természetű. A leggyakoribb indoklás, hogy azért, mert szüleink is így csinálták ergó helyes.
A hagyományok, pont evolutív természetűknél fogva kizárják az "objektív mércék" létezését. Az evolució nem zajlik le két helyen egyformán.
Mellesleg nem látom, hogy a spontán megépült legóvár miért lenne magasabb rendű, mint a megépített legóvár. Mindkettő csak ott van és kész, egyik sincs levezetve. Ez az axiómarendszer alja.
A hagyomány megbízhatóbb, mert gyakorlati tudáson alapul? Épp manapság történt, hogy Kenyában 10 nőt élve elégettek, mert boszorkányok voltak.
Gondolom nem vonod kétségbe, hogy a hagyományok része a néphit is, de milyen gyakorlati tudás alapozza meg a babonát?

Az, hogy valami konstruktívista alkotás, abból következik bármi is? Attól nem lesz valami igaz, vagy hamis, mert konstruktívist, vagy mert Hitler mondta.
Gyakorlati jelentősége pedig az egész nyugati civilizáció jogrendszerében érhető tetten.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.05.23. 14:44:16

Tévedtem, nem ette meg, csak szórakozott egy "kicsit" :)

A tekintély alapja sok esetben a határozottság, a karizma, a pozicíó, illetve a konformizmus. Tekintély, mert mások annak tartják.
A tekintélynek, mégha érdem is a forrása, nem jelent tévedhetetlenséget, sem jóindulatot, ezért nem mentesíthet egy kijelentést a kritikai vizsgálat alól.

Azt értem, hogy jobban bízol a kipróbált dolgokban, csak indoklásával nem értek egyet.

Én pedig még magyarral sem találkoztam, csak K. Attilával meg B. Gabriellával. A nemzetiségi/etnikai csoportosítás ugyanúgy absztrakciók. A valóságban nincsenek sem emberek, sem magyarok, sem konzervatívok...
Jogot számon kérni csak ott van értelme, ahol hiányt szenved :)

Az emberi jogi érvelés előtte is volt, de tényleg leszarták. Illetve arra alkalmazták, akire akarták.
Ha jól emlékszem 48-ban hírdette ki az ENSZ az Egyetemes Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. Azóta egy kvázi norma.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc