Megjelent a Kommentár 2014/1-es száma

Konzervatorium I 2014.04.27. 20:43

kommentar_eromu.jpg

Megjelent a Kommentár folyóirat 2014. évi 1. száma.

Benne Mindszenty bíboros kerülgeti a későkádári diktatúra Black Sabbath-koncertjét, Jancsó Miklós az endékás vallástudóst. Továbbá Bereményi Géza-interjú, és konzervativizmus fejjel lefelé (Ausztrália és Új-Zéland), Lánczi András-tanulmány, Lemberg-portré és kíméletlen könyvszemlék.

A számot Czope Anna varázslatos, posztindusztriális felvételei illusztrálják a Kelenföldi Hőerőműről.


Tartalom:

Lánczi András: Filozófia a demokrácia árnyékában

Műhely

Lukácsy György: Oldás és kötés
Megadja Gábor: Radikális és mérsékelt utópiák

Honi Figyelő

Pápay György: Törésvonalak ciklusa
Totális múlt

Vörös Géza: „Bárkit el lehet ítélni …”
Csatári Bence: Rések a falon

Interjú

Bereményi Géza: „Úgy tűnt, hogy a múltat végképp eltörölték, pedig csak hibernálódott minden”

Koala-konzervativizmus

Szilvay Gergely: Politikus akcióban: „őrült szerzetes” és értékelvű pragmatizmusa (Tony Abbott ausztrál kormányfőről)
Földi Bence: Leszámolás a gyarmati múlttal

Kelet-közép

Muszatics Péter: Kelet-Közép – európai városportrék II.

Szemle

Gyarmati György: Ki emlékszik rájuk?
Kósa László: „Céltudatos nemzetnevelői program”
Borbás Barna: Nemzeti könyvrecenzió

*

A Kommentár lapszámának bemutatója április 30-án lesz a budapesti Centrál Kávézóban, délután 18 órától, beszélgetésekkel egy pohár bor mellett. A lapszámot bemutatja: Ablonczy Bálint felelős szerkesztő.

Beszélgetőpartnerek: Vörös Géza történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, akit a Mindszenty József elleni állambiztonsági akciókról, megfigyelésekről és zsarolásokról kérdeznek.

Lukácsy György filmkritikussal pedig a nemrég elhunyt Jancsó Miklós pályájáról, a rendező jó és rossz filmjeiről, a Szegénylegények és más művek szimbolikájáról beszélgetnek.


A bejegyzés trackback címe:

http://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr436093291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Deep Throat 2014.06.12. 15:06:23

Pusztán Lánczi András írása miatt megéri megvenni.

Szúrófény 2014.07.02. 05:36:34

Valóban Magyarország?

Született egy ország, melynek uralkodó osztálya (idegen lévén) mindig a nép ellen, és saját önzése szerint élt! Akik soha nem átallottak idegen hatalomra támaszkodni, azt kiszolgálni saját uralmi helyzetük fenntartása érdekében.
„István, a Szent, volt az első, csaknem tudatos szemétszállítónk, ez a kegyes király, kinek kóbor lovag-szállítmányairól talán csak a liberális angol premier tudhatna méltón megemlékezni.” Ady:
Minden nép gyorsan szaporodik Hunniában, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a sivatag büszke, magányos oroszlánja. A magyar tudat Mohács után jócskán összezavarodott, ráadásul a török kiverése után a nemzet energiája a kipusztított területekre összpontosult, azt népesítette be újra. Miközben a szlovákok gyorsan nyomultak utánuk."
Coméniustól idegen volt az aktív forradalmiság, de az elmaradottság és az " örökös jobbágyság" rendszere közötti összefüggést azonban észre vette. Az alacsony népszaporulatot, a szegénységet, a paraszti munkakedv hiányát, a betyáréletet, az urak kegyetlenségeinek, törvénytelenségeinek, s annak tulajdonítja, hogy nem szaba¬don vállalt, hanem kényszerített munka folyik. Erdély tört. II. köt. 1527. o.
A román egyház a magyaroknak is adott földet, ha áttért a görög-keleti vallásra; melyet a római katolikus egyháznál kisebb anyagi követelések is ösztönöztek.„Másnap dé¬lelőtt én tartottam az ünnepi prédikációt, melyet a közönség láthatóan értetlenül hallgatott. Mert ezeknek nagy része már alig ért valamit magyarul. Olyan ősi nevük van, mintha az Árpád apánk kortársai volnának, és teljesen elrománosodtak." Szabó Dezső: Életeim 452. old. de 1700-1844 között 2200 ezer román települt be Erdélybe!
A MAGYAR urak baromsága. A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság. Nem szabad követniük a nyugati népek példáját, ahol minden társadalomban volt viszonylag erős, saját etnikumú polgársága. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének. Ezért, ha éppen iparosra, kereskedőre volt szükségük, azokat idegenekből verbuválták, kereskedő- és iparos hiányt enyhítendő, uraink örömmel fogadták a Galíciából, Ukrajnából ide igyekvő zsidókat.
A zsidóság csak a 19. század második felében vált jelentős számúvá. A század végére érték el a lakosság közel 5 százalékát.(Történeelmi MO 10%!) Mikor bejöttek, a magyar jövedelmi szint feléről indultak, két generáció múlva elérték, talán meg is haladták annak a kétszeresét. Még nagyobb volt a fölényük az iskolázottságban, az idegen nyelvek ismeretében. A legnagyobb értékük mégis az volt, hogy nagyon erős volt a gazdasági motivációjuk, a vállalkozóhajlamuk, ami a magyar uralkodó osztályból szinte teljesen hiányzott
A zsidóság esetében a megfelelő elbánást csak a boldogulásukat tanúsító tények tekintetben lehet kielégítőnek mondani. Farizeus módon hallgatunk arról, hogy velük szemben minden társadalmi rétegben az elutasító magatartás volt a jellemző. Társadalmi beépülésüket sok sértő ellenkezés kísérte. Asszimilációs igyekeztük hideg érzelmi fogadtatásra talált.

A mai birtokosok és bérlők a mai rendszerrel, ezrével kergetik el a földről a népet a tengerentúli tartományokba, hogy ott keressék meg kenyerüket ahol lehet. És nem cselekszik ezt hódításvágyból, dicsőségért, nem is ellenséges szándékból, hanem tiszta kalkulusból. De ez a kalkulus kegyetlenebb a töröknél-tatárnál, mert az csak a testet ölte meg, kincsét rabolta el, csak a testet vitte ki rabszíjon idegen országba. De ez a kalkulus a lelket támadja meg, mert elkergetve őt az ősi rögről, megöli a lelkében azt, ami az emberben a legszebb, a legmagasztosabb, s ami a nemzetre nézve a legpótolhatatlanabb, a legdrágább, legértékesebb, kitépi lelkükből a hazaszeretetet. Feszty Árpád
1914-ben háborúba hajszolja a népet a bölcs ország vezetés a monarchia érdekeiért ahelyett, hogy a szabad¬ságharcot kezdené újra!
Az eredmény: egy elvesztett háború, 530000 halott, 1,5 millió sebesült, miatt reszketnie kell saját, romjai¬ban megmaradt hadseregétől! Mert az oroszországi forradalom hírére esetleg urai ellen fordul! Linder Béla hadsereg-főparancsnok ezért nem akar katonát látni! „Így tehát az állam kormánykerekénél álló burzsoák legelső feladatuknak a munkások „lefegyverzését" tekintették." Engels, Berlin
Horthy kormányzó eredménye újabb egy milliós lélekszámvesztés! 1956 200.000, 2010 újabb minimum 600.000 "Gazdasági, megélhetési" menekült! Miközben itthoniak 200.000 közmunkást "fizetnek adójukból"!

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc