Cselekvőképes kormányzás

Konzervatorium I 2014.02.24. 17:17

plakatok.jpgAz elmúlt négy év, az évértékelő beszédek, a parlamenti felszólalások megannyi témát, szakpolitikai kérdéseket felvetettek és a kormány illetve ellenzék kompetenciáját kétségbe vonó retorikától harsogtak. Természetesen a kampány során ugyanezeket ömlesztve viszont halljuk, a másik oldal lejáratása ebben az időszakban még nagyobb szerepet kap. Ha szemfülesek vagyunk, és a botrányok uralta rövid távú politikai csatákon keresztül megpróbálunk átfogóbb képet alkotni az ellentétek valódi gyökeréről, az eldugott százmilliókon, a másik erkölcsi romlottságán túl, egy nagyszabású, merőben gyakorlati megfontolású egymásnak feszülést figyelhetünk meg.

Kóré András írása

Nemcsak két pártszövetség vív jelenleg politikai küzdelmet a következő négy év kormányzati lehetőségért, de két erő is megméretteti magát, mely küzdelem kimenetelétől nemcsak a váltógazdaságban megszokott munkaadó-munkavállaló-„pártiság”, kisebb adóelosztási igazságosság, ipar vagy mezőgazdaság vitája dől el, hanem az önmagunkról alkotott jövőkép, megmaradásunk mikéntje, identitásunk változásának iránya ugyancsak megmérettetik.

Az ellenzék legnagyobb szlogenje és egyben vádja a kormány ellen, hogy merőben autokratikus, személyközpontú vezetést valósít meg. Moderált fogalmazási stílust nélkülözve ez olyan jelmondatokban fejeződik ki, mint „Orbán-rezsim”, „Orbán Viktor rendszere”, „Orbán választási törvénye”. Szembeszökőnek tűnhet, hogy alig van közvetíteni valója az ellenzéknek, mégis elég erősek ahhoz, hogy indulatokat keltsenek. Kiváló jele ez annak, hogy valóban olyan felfogások feszülnek egymásnak ezekben a mondatokban, illetve méretik meg magukat a jelenlegi kampányban, amelyek fajsúlyosak. A saját sorsunkról alkotott jövőkép, nem tudatosan, de nagyon erősen jelen van a legfaragatlanabb jelmondatokban is. Kicsit tágabban vizsgálódva ez annak a kérdése, hogy a saját lábán megálló, önmagáról dönteni képes emberek csoportja leszünk-e. Ugyancsak hangsúlyos dilemma, hogy milyen szerveződést veszünk igénybe önmagunk sorsának irányításához. A történelmi távlatból szemlélődő egyénnek azonban észre kell vennie: nem újak ezek a nehézségek és a megoldásra a választ sem kell a semmiből kiokoskodni. A magyar emberek csoportja, a polgári nemzet sokszor bebizonyította, hogy önmagáról való rendelkezéséről nem mond le, ennek megvédéséhez eleve adottan jelen van a közigazgatási rendszerünk csúcsán egy erős, de korlátozott szerv, a kormányzat (itt hangsúlyoznám: nem az államról, annak hatásköreiről szól ez a vita, hanem a kormányzatról).

A baloldal négy éve folyamatosan tudósít minket arról, hogy milyen rosszul érzi itt magát mindenki, akinek pénze van. A bankok elmennének a legszívesebben Magyarországról, a tőke nem jönne ide, és az Unió egyenesen szégyell minket. Bár nyílván megérdemelne e pár sor is annyit, hogy egyetlen bank sem vonult ki az országból, a pénzpiac folyamatos mozgásban van és akad olyan uniós ország is, amely a mi miniszterelnökünket választotta az év emberének, mégis egy – bár nem szembe tűnő – hangsúlyosabb üzenetét elemzem ezeknek a megnyilatkozásoknak. E megszólásoknak a többsége a jelenről szól, minden kritikai megjegyzésük egy rövid távú, haszonelvűségen építkező filozófiából táplálkozik.

A vezetéselméleteknek egyik központi elemük, hogy a csoportokat összefogó, leaderként vezető személyeknek egy vízióval kell rendelkezniük (az angolból való tükörfordítással a „látomás” kifejezést azért nem használom, mert a magyarban ez spirituális összefüggésben jelenik meg). Tudnia kell válaszolnia arra kérdésre, hogy milyenek leszünk a jövőben, mivé akarunk válni. Ezzel állandó fogódzót ad az állampolgárainak, és irányt, hogyan végezzék a napi munkájukat (nem az életüket, a munkájukat!). Ez nem álomkép, hanem a lehetőségek realisztikus felvázolása. Egyben egy leírása is annak, hogy mivé válhat egy közösség, ha együttesen végzik a munkájukat. Tagadhatná-e valaki, hogy erre szükség van? Huszonöt éve hallgatjuk a kiszolgáltatottságunk és kicsiségünk bizonyítékait. Párhuzamosan látjuk, hogy egyesek behódolással valóban milliárdosokká vállnak, míg a többség csak fizeti az általuk elrontott gazdaságpolitika terheit. Az Orbán-kormány jövőképét azonban fel lehet vázolni: rendezett közigazgatású állam, tizennyolc éves korig egalitárius, államilag biztosított közoktatás, munkalehetőség mindenkinek, az állam által garantált nyugdíj, megfizethető energia, hazánkban előállított villamos áram, közép-európai stabilitás, nyugati orientáltság, jó viszony a nagyhatalmakkal, szabad döntés a saját ügyeinkben.

A vezetésnek minden esetben meg kell tudnia fogalmazni a közösség értékeit. Ennek két iránya van. Képesnek kell lennie észrevenni, hogy miben hiszünk. Ki kell azt tudnia fejezni, meg kell tudnia fogalmazni. Nem a vallásos hit kötelező elfogadása, vagy spirituális feladat vár a vezetésre ennek a teendőnek a teljesítéséhez. A közösség önbizalma, erősségei, képességei, sikertapasztalataira annál inkább kell építenie. Ki kell tudnia fejezni azokat a közös értékeket, amelyek betartását mindenkitől elvárja a többség, azt magáévá kell tennie és meg kell tudnia fogalmaznia milyen értékek fontosak a vezetésnek, mik a közösségtől elvárt viselkedési formák. A munka tisztelete, a gyermekvállalás, az összefogás a baj (értsd katasztrófák) idején, a közös teherviselés, a történelem tisztelete igencsak kézzel foghatóvá tette az elmúlt négy évben a közös céljainkat. Itt felhívnám a baloldal figyelmét, hogy a demokrácia (felesleges) követelésén túl sok progresszív értéket ismerünk. Mindössze John Rawlstól idézek: igazságosság, elosztási igazságosság, méltányosság, a természetes kötelesség elvei, egyenlő lelkiismereti szabadság, autonómia és objektivitás, boldogság és főcélok, a jól berendezett társadalom, stb. Ezekről miért nem hallunk soha?

A vezetőnek nem utolsó elemként meg kell tudnia határozni a vízióhoz vezető kisebb célok rendszerét. Rövid és hosszú távú eredményeket kell meghatározni a célok eléréséhez. A megfizethető, tartósan alacsony közszolgálati díjak fokozatos elérése, a tanári hivatás megbecsültségért elkezdett és folyamatában végrehajtott intézkedések, a realisztikus, álmokat nem kergető gazdaságpolitikai célkitűzések kézzel foghatóvá teszik a jövőt, az ígértekbe bele fásult magyar embereknek.

A további baloldali vádakat elemezve lényeges felfogásbeli különbséget vehetünk észre a kormány feladatát és szerepkörét illetően is. Orbán Viktortól nem egyszer hangzott el olyan kijelentés, amely konkrét és határozott állásfoglalást, képet nyújt arról, miként gondolkozik kormányunk önmagáról. A Lámfalussy-díj átadásakor Orbán Viktor kifejtette: „az erő és a koncentráltság is negatív reflexeket hív elő sokak fejéből, de az erőkoncentráció a sikeres válságkezelés előfeltétele”. Évértékelő beszédében pedig a cselekvőképes kormányt is megfogalmazta. Ne essünk abba a hibába, amit a történészek csak úgy hívnak kollektív amnézia! Ne mossuk úgy össze a múlt dolgait, mintha az erős kormány egyet jelentene a diktatúrával.

A világ demokratikus minta államának, az Amerikai Egyesült Államoknak van a szabad világban a legerősebb kormányzata, ezért nem meglepő, hogy a korlátozott, de erős kormányzat legjobb elméleti megalapozásai mind progresszív, mind konzervatív oldalról ebből az országból származnak. Korlátozottsága abban fogható meg, hogy a kormány nem mindenható. Nem képes az országban az összes fellelhető problémára választ adni. Ilyen értelemben a szocializmus omnipotens és omnikompetens államképétől nagyon messze járnak ezek az elméletek. Korlátozott abban az értelemben is, hogy jogszabályokban lefektetett jogkörei, tevékenységi lehetőségei vannak, és annál több nincs. Korlátozott abban is, hogy csak az országgyűlés kontrolja mellett cselekedhet, és négyévente véleményt mondanak róla a választópolgárok. De erősnek is kell lennie, képesnek a cselekvésre, és mint jogszabály által korlátozott cselekvőnek jogszabály által védettnek is kell lennie. Védettnek, hogy a feladatait elássa, az emberek érdekében meghozott törvényeknek érvényt szerezzen, azokat mindenféle szándék (külső-belső) ellenében végre tudja hajtani, és ne silányuljon adminisztratív hivatallá. Igazi eszköznek kell maradnia az emberek népképviseleti szerve, az országgyűlés által kifejezett akaratának végrehajtására. A jog által korlátozott és egyben védett jellegéből következően személyesnek is kell lennie. Akarattal, cselekvőképességgel, eszközökkel és valódi konfliktusokkal rendelkezőnek, megoldási metódusokkal.

Az állam lebontásán igyekvők nem veszik észre, hogy az állami beavatkozás és a cselekvőképes kormányzás semmilyen módon nem feleltethető meg egymásnak. A szakszervezetek bénultságának és a nemzetállami jelleg anakronisztikus jelenségként való megbélyegzésének korában joggal tesszük fel a kérdést, hogy a felkészületlen kelet-európai államoknak, az erős nyugatiakkal egységes piacon vívott harcában, ki képviseli majd az egyszerű embert, minket? A sok multinacionális vállalat között, amelyeknek egynek-egynek is több pénze van, mint Magyarország teljes évi GDP-je, miként állhat meg egy közösség ilyen horderejű kihívásokkal szemben? Kiszolgáltatott helyzetünkben melyik az a szerv, hivatal, erő, kik azok, akikhez védelmül fordulhatunk?

A klasszikus, demokratikus keretek között a kormány erejére támaszkodó elméletek korántsem új keletűek. A jóléti állam válsága, az abból való kiútkeresés úgyszintén évtizedes múltra tekinthet vissza. Az új weberizmus egyenesen az állam erősítését ajánlja megoldásnak, illetve a közigazgatás erkölcsi értékeinek a megerősítését. Roger Scruton konzervatív gondolkodó a cselekvőképes korlátozott kormány hatékonyságát a következőkben látja:

Hibás az a feltételezés, hogy a monarchiák hanyatlásával a személyes autoritás sorsa is megpecsételődött volna a kormányzás területén. Személyisége nemcsak személyeknek lehet, és nemcsak személyek képesek olyan hatalmat gyakorolni, amit rendszerint egyén gyakorol egyén felett. Az állam is (legalábbis így kellene lennie) személy – mind a római jog értelmében, mind a társadalmi tapasztalatainkból ismerős, bonyolultabb, erkölcsi értelemben.

Az államnak egyéni cselekvés és felelősségvállalás forrásának kell lennie, nem pedig a személytelen adminisztráció eszközének. Az államnak bizonyos dolgokat ellenőrizhetően el kell végeznie, és a következményekért felelősséget kell vállalnia. Cselekedeteinek egy értelmes lény cselekedeteinek kell lenniük, nyitottnak kell lennie a kritikára, és képesnek a bűnbánat, a szégyen, a büszkeség, a tisztelet, az önigazolás és a részvét érzésére.”

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!


A bejegyzés trackback címe:

http://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr365829086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dicey 2014.02.25. 00:53:44

Ez most komoly? Gondolom az, mert viccnek durva lenne, ha ezt valaki komoly elemzésnek akarná eladni.

Igy könnyű meccset nyerni, ha azt feltételezzük, hogy van két egymásnak feszülő vizió, s azok közül az egyiket a cselekvőképes kormányzással azonositjuk, mig a másikat implicit módon szembeállitjuk ezzel, majd kihozzuk a cselekvőképes kormányzás felsőbbrendűségét, mig a másik felet homályosan "az állam lebontásán igyekvők"-nek aposztrofáljuk. Olvasottságunk bizonyitandó néhány hivószó Rawls-tól, teljesen értelmetlenül. A mandiner pitbulljai nem idegesitenek, de ez az intellektualizáló fasszopás, amit ez a cikk művel, az gyomorforgató.

Ha az orbáni cselekvőképesség esztétizálása a cél, akkor csináld élesben legalább mint GFG.

toportyánzsóti 2014.02.25. 06:16:47

Könnyű dolga van moszkovityának a jobb oldali értelmiséggel akik hatalommorzsákért bármilyen aljasságra képesek,miközben azt sem veszik észre hogy offshorkkjaik kilopják alóluk az országot.

program készítő 2014.02.25. 06:23:20

Az aki alkotmányba tette a pártokat az a bűnös,ennyi erővel azt is beletehette volna bűnszervezet.A tagok a kővetkezők lehetnek:
1-Hamis diploma
2-Ügyvéd
3-Szótlan gombnyomogató
4-Kisiklott bankár
stb

PAPÓ38 2014.02.25. 08:23:27

@toportyánzsóti: Te komonista bérenc, akkora tahó vagy mint ide Peking!

PAPÓ38 2014.02.25. 08:25:46

Igen, kedves komonista polgártársaim: Cselekvőképes kormányzás. Mit is mondott a ti nagyra becsült Gyurcsány vezéretek: "úgy tettünk, mintha kormányoznánk".

Kivlov 2014.02.25. 09:38:50

@PAPÓ38:
"...Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint mi csináltunk..." :D :D :D
böszmegálló...

873ujr3rk 2014.02.25. 10:14:00

szerecsenmosdatás-e vagy ?

hogy rendkívül hatékonyan ellopnak mindent, hmm az lehet hogy erős cselekvőképességre utal, de kurvára nem jó kormányzás.

Fue · http://www.english-hungarian.com 2014.02.25. 10:18:33

Szerintem a „vision” legelfogadottabb (és talán legelterjedtebb) fordítása ebben a kontextusban nem „látomás” vagy „vízió”, hanem egyszerűen „jövőkép”.

Amúgy érdekes logikai bukdácsolás a cikk. Persze ez is egy érv, egy szempont. Tulajdonképpen nem sokkal vérszegényebb, mint amivel az un. „baloldal” képes mostanában előrukkolni :)

Magánvéleményem · http://maganvelemenyem.blog.hu/ 2014.02.25. 10:23:39

@873ujr3rk: Hát, nemtom Megyó-Kurcsány-Gordonka 8 éve sokkal jobb volt mint a mostani 4, igaze?

Legalábbis a multiknak, bankoknak és a komcsiknak biztosan....

Ami a fityisz regnálását illeti, ők megtömték a saját zsebüket... DE, mikor fogja valaki az ország érdekét képviselni az országgyűlésben?

Velesi Gusztáv 2014.02.25. 10:52:50

blablabla

jeles. csak igy tovább. lesz még ebből megélhetés.

Zigomer Trubahin · http://ertedmar.blog.hu/ 2014.02.25. 11:00:07

Szolgalelkűségből, szerecsenmosdatásból is csak középszerűt sikerült a szerzőnek alkotnia.

ben2 2014.02.25. 11:01:37

@873ujr3rk:

Rágalmazó-e vagy?
Ha bizonyítékaid vannak bármilyen lopásról, miért nem teszel feljelentést?
Ha nincsenek, miért hazudozol?

ben2 2014.02.25. 11:28:14

Jellemző, hogy a ballib trollok azon akadnak ki a legjobban, ha valaki hideg fejjel, érthetően elmondja, hogy mi a valóság.
Észre kellene venniük a szerencsétleneknek, hogy a valóság tagadása a legjobb módszer az önsorsrontásra.
Lásd: öszödi beszéd. 2006-ban azt hitték, hogy ha minden létező médiafelületen azt mantrázzák, hogy "igazságbeszéd", akkor idővel megváltozik majd a polgárok véleménye. Ehhez képest csak annyit értek el, hogy az öszödi beszéd nem egy szánalmas ripacs tébolyult kirohanása maradt (mint ami eredetileg volt), hanem ráégett az egész baloldali politikai elitre és a gazdasági- értelmiségi- és média holdudvarára.
Fel kellene fogni végre, hogy 2010-ben pontosan ezért szavazott a nép 2/3-ot a fidesznek, hogy végre valahára cselekvőképes kormányzata legyen az országnak. Mitöbb, a baloldali szavazók nagy része is azért maradt otthon, mert ők is tudták, hogy a baloldali elit teljességgel alkalmatlan a kormányzásra. Pontosan ezért nyeri meg a Fidesz a következő választást minden erőlködés nélkül akár újra kétharmaddal, mert az emberek továbbra is _akarják_ a cselekvőképes kormányt. Ráadásul továbbra is politikai szimpátiától függetlenül, így a jobbosok a fideszre szavaznak, a balosok meg minden uszítás ellenére inkább otthon maradnak, mert annyira nem hülyék, hogy pusztán érzelmi alapon egy inkompetens és minden szempontból végleg hiteltelenné vált looser-brigádra bízzák az országot.
Ami a "cselekvőképes kormány vagy diktatúra" dilemmát illeti, a baloldalnak szintén észre kellene vennie, hogy attól, mert most nem a jobboldal fél leejt a pálya, hogy a jobboldali média is képes tematizálni a közbeszédet, hogy nem lehet sem jobb- sem baloldali botrányokat agyonhallgatni, hogy az MSZP által bebetonozott kádereket Fidesz által bebetonozott káderek váltják fel, a polgárok igen nagy többsége még nem érzi diktatúrában magát. Mondjuk talán azért, mert átéltek már jópár kormányváltást, amikor ugyanezen folyamatok zajlottak le, csak ellenkező irányba.
Egyszóval tessék csak nyugodtan sírni, rettegni, toporzékolni, fenyegetőzni, acsarkodni ahogy jólesik, csak ne tessék csodálkozni, ha erre a többség röhög vagy undorodva legyint.

elwood 2014.02.25. 11:36:46

az egyszemélyi vezetés és rendeleti úton való kormányzás szükségképpen kevésbé hatékony mint az osztott felelősség. már egy cikluson belül látszik a döntésképtelenség, mivel mindenki retteg, hogy vajon a főnök elvárásai szerint sikerül-e cselekedni. a döntéseket az erősen centralizált rendszerben nincsenek delegálva, nem az hozza meg akinek egyébként minden információja megvan hozzá, hanem feljebb kerülnek a hatáskörök megbénítva a helyi döntéshozatalt.

jó példa a KLIK teljes működésképtelensége.

a kapkodva áterőszakolt törvények (inkább rendeletek) kontroll hiányában már rövidtávon módosításra szorulnak, (trafiktörvény, alaptörvény, adótörvények) a piaci szereplők nem tudnak alkalmazkodni, inkább kivárnak, és nem ruháznak be.

a társadalomnak ettől még eladható lehet a dolog, amint már láttuk, dél-amerikában 60 éve rezsit csökkentenek és folyamatosan süllyednek, a választók támogatásával.

itt európában azért nehezebb eladni a "hanyatló nyugat" toposzát, csak át kell menni a határon. ha most nem, a következő ciklusra bukik a dolog, nem lesz még 3000 milliárd amiből fizeni lehet a négy év bulizást.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2014.02.25. 13:24:14

"Az Orbán-kormány jövőképét azonban fel lehet vázolni: rendezett közigazgatású állam, tizennyolc éves korig egalitárius, államilag biztosított közoktatás, munkalehetőség mindenkinek, az állam által garantált nyugdíj, megfizethető energia, hazánkban előállított villamos áram, közép-európai stabilitás, nyugati orientáltság, jó viszony a nagyhatalmakkal, szabad döntés a saját ügyeinkben."

te most direkt hazudsz, már bocsánat?
Az Orbán-kormány csökkentette le a tankötelezettséget 16-ra, és semmit nem tett, hogy az oktatás egalitáriusabb legyen. Az egyház viszont egy csomó iskolát kapott, ennyit az állami fenntartásról. Rendezett közigazgatás, muhaha, talán elég a KLIK-et és a titkosított átvilágítást említeni. (Nem beszélve arról, hogy akik titkolózik, az ellenség.)
Munkalehetőség - közmunkán és külföldön, egyik se siker. Megfizethető energia - titkos, több ezer milliárdos paktumból, ami max. mint államadósságba átkönyvelt tétel lesz olcsó. Vagyis csalással.
Közép-európai stabilitás - jobbosok folyton Trianonoznak, úgy nem fog menni.
Nyugati orientáltság: te mit szívsz? Félázsiából valamit?
szabad döntés a mi ügyeinkben - amikor az emberek többsége még a közvélemény-kutatónak is FÉL elárulni, mit gondol, akkor ez nem áll.

Régen minden jobb volt, a Konzi színvonala is.

toportyánzsóti 2014.02.25. 17:38:31

@PAPÓ38: Arra várhatsz hogy félrelökjelek putyinka hátsójánál ,csak fajtabelijeiddel kell harcolnod melyiketek a nagyobb hazaáruló.

kiir 2014.02.25. 19:52:30

Egy elemzés, ami látomásnak hívná a gazdálkodástudomány vízióját.

Egy elemzés, ami országgyűlésnek nevezi az USA kongresszusát.

Egy elemzés, amelyik nem különbözteti meg az erős országot, az erős államhatalmat és az erős kormányt.

Vajon fontos, hogy miről beszél?

Benderik 2014.02.26. 00:11:19

Orbán Viktorban tényleg megvan az a ritka tehetség, hogy szuggerálja a népbe, hogy van egy víziója, amit a néppel együtt vállvetve meg tud valósítani, és így együtt nagyot alkotnak.
Kevesekben van meg ez a tehetség, így én tényleg sajnálom, hogy másodszorra is elpazarolta.
Az egyetlen tényleges víziója láthatólag (és nagyjából bevallottan) a jobboldal pénzügyi megerősítése, erős média, aminek biztos hátteret ad egy erős céghálózat, így örök időkre képviselhetik az örök értékeket.

Hogy ezek az örök értékek mik, arról szerintem már nemigen van víziója, amit viszont sikeresen pótol víziópótlékokkal, mint pl. külső-belső ellenség fenyeget, örök harcban állunk, de megvédjük a hazát, stb., ami sokak unalmasan csordogáló életébe tényleg varázsol valamit, amiért úgy érezhetik ebben az értékek nélküli világban, hogy lám, mégis érdemes élni. De ez nem a fent említett távlati vízió, csak egy jelenbéli kellemesen izgalmas bizsergés.
Ha pedig tényleg eladható s megvalósítható víziói lennének, azt el tudná úgy érvekkel adni, hogy nem kellene minden létező ellenállást adminisztratív eszközökkel lebontani, és kéthetente alkotmányt módosítani, mert két hete még olyan volt a vízió, amit az akkori örök időkre szóló alkotmány megengedett.

Az se segíti a megvalósítást, hogy rendszeresen nem azokkal tárgyalja meg a bajait, akikkel van / akiktől akar valamit, hanem a néphez fordul, hogy ezek milyen gonoszak, de majd együtt elbánunk velük. Ami így egy szánalmas varietéműsor, bár lelkesítő hangvétele sokaknak tetszik, és az is, hogy olyanokat pécéz ki, akiket sokan amúgy se szeretnek. De ha tényleg célratörő lenne, sokkal kisebb felhajtással többet elérhetne.

A hivatkozott erős államú USA-ban egyébként igen erősek ama ellensúlyok is, amiket mi lebontottunk, de ott bele is lehetett bukni egy Watergate-be, ami nálunk elképzelhetetlen lenne. (De komolyan, el tud képzelni bárki olyan botrányt, amibe kormányunk belebukna?)

Szóval szerintem se erős állam, se vízió, csak egy igen ügyes mutatvány, nagyon ügyes -- és sokszor szerencsés -- rögtönzésekkel. De annak kétségkívül hatásos, sőt zseniális. Csak rossz helyen, így kicsit drágán.

Az viszont igaz, hogy a másik oldalnak sincs különösebb víziója.

Ugyanakkor szerintem egy vízió nem feltétlenül bombasztikus, és igazi államférfinek kétharmados többség se kell, hogy elmondja, megértesse a vízióját, és aztán a meggyőzött néppel keresztül is vigye a normális törvényi keretek között. Csak ehhez persze tényleg nagy embernek kell lenni.

Lexa56 2014.03.10. 18:46:39

Úgy látszik, hogy a tisztelt szerzővel két párhuzamos , egymással csak felületesen érintkező élünk univerzumban.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc