Aron M
I 2013.04.11. 09:49
Az Élet Menetének időpontjára tervezett motoros felvonulást a miniszterelnök utasítására nem fogja engedélyezni a rendőrség. Sokan beszéltek a jogállamiság végéről, de legalábbis a jogállamiságot fenyegető döntésről. Nos, nyilván miközben a baloldal egyik csoportja elégedetten leporolja az antifasiszta érveket, más oldalról meg kényelmesen tud egy másik csoportja az orbáni önkényről értekezni. A kettőt Tuskó Hopkins módjára össze is lehetne kapcsolni: csak azért tagadja meg az Orbán a motorosokat, mert ezzel leplezi, hogy egyetért velük.
De ne legyen félreértés: nem a van sapka – nincs sapka esetét szeretném pertraktálni. Ez a fejezet már tegnap és tegnapelőtt lefutott a közösségi oldalon és a blogoszférában. Sokkal inkább egy olyan fogalmat kellene emlékezetünkbe idéznünk, amit annyiszor hallottunk emlegetni, mint az úgynevezett ’89-es köztársaság nagyszerű tulajdonságát, a régi Sólyom-féle alkotmánybíróság örök vívmányát: az úgynevezett láthatatlan alkotmányt. Valahogy ez a fogalom mintha szemben állt volna a ’89-es rendszer egy másik eredményével. Hogy is hangzik ez az „eredmény”? Nem is nagyjából, hanem pontosan így: Magyarországon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás. A láthatatlan alkotmányról való papolás mellett azonban a jog végességének nyoma is volt a törvénykönyvben: ez pedig leginkább a „jó erkölcs” fogalmában öltött testet.
Felesleges azonban bármiféle jogi körülírását adni az „Adj Gázt!” felvonulásnak. Aki amiatt aggódik, hogy ez majd mindenféle betiltósdit jelent, az nem lát tovább a szeménél. Holokauszt-emléknapon ilyen felvonulást nem lehet nem megakadályozni. Ezen kár vitatkozni, ez nem a jogállam végét jelenti, épp ellenkezőleg, a jog cinikus használata és a vállvonogatás helyett a jog újjáélesztését. Nyilván mindenki ismeri a Rejtő Jenő-féle szállóigét: nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani. Ugyanígy, nem lehet minden féleszű és provokátor akciójára paragrafust húzni.
Akik az önkényt próbálják a döntés mögé vizionálni, azok nem fogják fel, hogy a bírói függetlenség a fenti esetnél sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a dinamikus jogértelmezést és jogalkalmazást. A jog nem egy gépezet, és nem is szeretnénk olyan világot, ahol az emberi életet a „gép ritmusa szabja meg”. Gyönge és esendő az a nemzet, amely a jog „világnézetileg semleges” betűi mentén próbálja megszervezni önmagát. Kell, hogy legyen a jogon túl egy összefogó értékkészlet, vagy ha az nem, akkor legalább a józan ész. Ez sokkal inkább „láthatatlan alkotmányként” funkcionál, mint egy vitatható legitimitású testület döntéseinek halmaza. Vagy ebből az ebből az inkoherens halmazból halványan elősejlő elvek. De ha közös értékek nincsenek, legalább az érdekeinket próbáljuk meg észrevenni. Adj gázt! címen felvonulást szervezni holokauszt-emléknapon nem kifejezetten illeszkedik a nemzeti érdekekhez, tökmindegy, hogy valaki baloldali vagy jobboldali. Épp elég bajunk van az antiszemitázós külfölddel és az itthon gyökeret vert szubkultúrákkal.
Sokkal problémásabb volt a dinamikus jogértelmezés a holokauszt-tagadásért elítélt táblás figura estében, ahol az esszéírós ítélet pontosan a bírói önkény józan észtől eltérő, a megbolygatott értékrendszer miatt eredményezte nemhogy a gyülekezési- vagy a szólásszabadság-, de egyenesen a lelkiismereti szabadság veszélyeztetését.
Az önkényhez egyébként sem kell alkotmánymódosítás meg jobboldal, ez a pálya inkább balra lejt. 2006-ban minden nehézség nélkül is sikerült a valódi önkényuralomból egy kis kóstolót adni.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
