A házasságról – Kopp Mária halála után

Konzervatorium I 2012.04.05. 07:03

Mindig terveztem vele egy interjút. Többen mondták, tudnak hozzá kontaktot, beszéljek vele. Halogattam a dolgot, nem éreztem magam elég felkészültnek. Így egyedül maradtam ezzel a cikkel.

 Pár napja hazafelé autóztam, az egyik új rádióadón Kormos Anett, az egyetlen női humorista volt a riportalany. Kiderült róla, hogy házasságban él egy jó ideje. A riporter megkérdezte, hogy milyen a házassága. Anett azt válaszolta, hogy egyelőre jó. Nem tudja meddig, de még jó. És persze, ha már nem lesz az, akkor elválnak majd a férjével. A riporter nagyon helyeselt hallva ezt az őszinteséget és megalkuvás nélküli határozottságot. Mert micsoda hülyeség is, hogy a pap előtt azt kell mondani, hogy „mindörökre”. Hát honnan is lehetne tudni, hogy meddig tart egy kapcsolat? Bizonyára maga a pap sem hiszi el, amit mond – így a riporter.
 
„Hun házasodunk hun meg elválunk /különb féle jerekekkel /gyerekekkel, a szerk./ kísérletezünk” – ahogy Weöres Sándor írta még a hatvanas években. Nem új a jelenség, de az, hogy lassan maguk a házasuló fiatal párok is deklarálják: a kapcsolatuk nem fog örökké tartani, aggodalommal tölt el. Szeretem az illúziókat. Ha már elmennek a paphoz, legalább akkor és ott higgyenek is benne, hogy életre szóló kapcsolatot kötnek.
 
Kóczián Mária írása
 
Kopp Mária házasság- és gyerekpárti volt. Azért lehetett kikezdhetetlen, mert azt az értékrendet, amit képviselt, tudományos kutatások eredményeivel is alá tudta támasztani. Tehát nem csak azt mondta, hogy „szerintem” aki házasságban él és gyerekei születnek, boldogabb, hanem azt is tudta mondani, hogy kutatások bizonyítják: tovább él, megelégedettebb és egészségesebb. Hogy a válás egészségkárosító hatású is lehet.
 
„Egy (…) amerikai, hosszú távú követéses vizsgálat eredménye (…): Az elvált férfiak közül 2,4-szer többen halnak meg 69 éves koruk előtt, mint a házasok, a nők pedig kétszer annyian haltak meg idő előtt, ha elváltak 1941 és 2006 között, minden egyéb rizikótényezővel is számolva.” (…) Saját követéses vizsgálatunk során 2002-ben 12.600 embert kérdeztünk ki, majd az ebbe beleegyező ötezret 2006-ban újra. (…) Azt találtuk, hogy azok a férfiak, akik 2002-ben egyedül éltek, négyszer nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a házasok, de a jó házasságban élők több mint 5,5-szörte (majdnem hatszorta) gyakrabban élték meg a 69. évüket. (…) A gyermekeikkel jó kapcsolatot építő apáknak négyszer akkora volt a 69 év feletti túlélési esélyük, mint azoknak a férfiaknak, akik nem ápoltak jó kapcsolatot gyermekükkel vagy nem volt gyermekük.” (Kopp Mária: Mégis a család. In: A Szív. 2010. június-július 52-55. o. A cikket a Konzervatórium utánközölte: A szingli életmód károsabb a dohányzásnál)
 
Micsoda forradalom ma ezt állítani! Mert mára eljutottunk addig, hogy nem az a lázadás, ha valaki felelőtlen kapcsolatokban él, szenvedélyre vágyakozva váltogatja partnereit, hanem az, ha tudatosan egy ember mellette éli le az életét.
 
A házasság fenntartása ma egyre nehezebbnek tűnik. Szinte lehetetlennek. Halljuk a feministákat lekicsinylően beszélni a „teljes család mítoszáról”, látjuk magunk körül az egyre szaporodó, jól-rosszul működő egyszülős családokat, mozaikcsaládokat, és látszólag nem mondhatunk mást, mint hogy „ez van”. De mégis, úgy tapasztalom, hogy nemcsak azok a házasságok végződnek válással, ahol erre komoly ok van: függőségek, agresszió, hanem a jobb sorsra érdemesek is. Miért?
 
A szerelmi szenvedély mindenek felettiségének bűvöletében élünk a romantika óta. Kétszáz éve. De lassan meg kéne látni, hogy ma ez már rabság a számunkra. Életünket, személyes egészségünket megrontó, társadalmunkat felőrlő, demográfiai katasztrófával is fenyegető lejtmenet. Ki lehet törni ebből a börtönből? El lehet indulni felfelé a lejtőn?
 
Kopp Mária erre igennel válaszolt. Bízott abban, hogy lehet olyan intézkedéseket hozni társadalmi-politikai szinten, amelyek segíthetnek. És hitt abban is, hogy lehet szemléletet váltani.
 
Van egy üzenet, ami szinte soha nem jut el a házasság előtt álló fiatalokhoz. Ez pedig az, hogy nem őrizhető meg a házasság a házastársak aktív, tudatos és folyamatos kapcsolatépítő munkája nélkül. Nincs az a szerelmi házasság, amelyet ha nem gondoznak, nem kerül krízisbe. És nincs az a házasság, amelyben nincsenek problémák. Ma azt látjuk, a házasságok az első nagyobb krízisnél tönkremennek. A felek elhidegülnek, és új partnert keresnek. Akivel általában lejátszódik ugyanaz a tragikomédia – hasonló szereposztással.
 
Lehet fanyalogni az etika tantárgy bevezetésén. Mégis, hátha segít majd, hogy a gyerekek megtanulják kezelni a kapcsolataikat. Lehet fanyalogni azon is, hogy a házasságokat ma mentálhigiénés szakembereken, pszichológusokon kívül az egyházak pártolják és ápolják a leghatékonyabban. Lehet azt mondani, hogy felmelegítve csak a bableves jó, és az a kapcsolat, amiből elveszett a szenvedély, nem ér semmit. Lehet tovább ápolni, nevelni magunkban a tévedéseinket, a liberális dogmáinkat. Egészen addig, amíg teljesen a fejünkre nőnek és maguk alá temetnek bennünket.
 
De lehet azt is mondani, hogy nem csinálom ezt a felelőtlen gyerekséget tovább. Vigyázok a házasságomra, amennyire csak tőlem telik. Törekszem arra, hogy megmaradjon a kapcsolatom. Ha a válságot nem tudjuk egyedül megoldani, segítséghez fordulunk: szakemberhez, pszichológushoz, lelki vezetőhöz (paphoz), segítő közösséghez. Nem teszem ki a gyerekeimet a válással járó szenvedésnek. Kitartok az elhatározásomban, a hűségben, az esküm mellett.
 
Hogy mindezt ma már egyre többen és többen hangoztatják, és magam is elég bátor lehetek leírni és közzétenni, Kopp Máriának is köszönhetem. Hálás vagyok azért, amit az életemért, az életünkért, az életért tett.
 
Legyen neki könnyű a föld!
 
A szerző a Talita.hu szerkesztője.
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!



A bejegyzés trackback címe:

http://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr274363707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Paranoid Android2 2012.04.05. 08:41:56

Ez az írás is egy felettébb örvendetes lépés abban a gondolkodási folyamatban, amely kimondja végre, a (modern) liberális ideológia fogalmai által konstruált világban boldogtalan az ember. Minden fogalmunkat, a teljes énképünket elfoglalták ezek a dogmák, amelyek szerint ember voltunktól idegen döntéseket kell hoznunk, ha "szabadok" és "önmegvalósítók" akarunk lenni.
Az egész gondolkodásmódunkat újra kell építeni, így azt is, hogy mit gondolunk a házasságról, férfi és nő szerepéról, kapcsolatáról.
Sokkal, de sokkal több energiát kell erre fordítanunk, mint eddig. Talán minden erőnkkel erre kellene koncentrálni és nem arra, hogy a liberálisokkal vitatkozunk. Felesleges, ők szabadok, mi pedig egy csomó dolgot sokkal többre becsülünk a szabadságnál.

elendem 2012.04.05. 10:15:12

Szerintem nem a szabadság (liberalizmus) és a megtartás (konzervativizmus), mint eszmék állnak egymással szemben, hanem a felelősség és a felelőtlenség, mint magatartás. Nem gondolom, hogy feladtam a szabadságomat, amikor férjhez mentem, hanem valami új dologra váltam szabaddá. Addig szabad voltam a párkeresésre, azután szabaddá váltam egy elkötelezett kapcsolat folyamatos építésére (ezáltal megtartására).

Gratulálok az íráshoz: éppen az tetszik benne, hogy nem ítélkezik, hanem bizakodik. Nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben elkerüljük az ítélkezést, mert ezen a ponton könnyen "leírhatunk" embereket, lenullázhatjuk akár az egész életüket (de legalábbis ők úgy érezhetik).
Én nem zárnám ki az elkötelezett kapcsolat, a boldog szeretetkapcsolat lehetőségét egy mozaikcsaládban sem, mi több: láttam már ilyet. Csak éppen nehezített pályán mozognak, ezért elsősorban segítséget, nem kritikát kell kapniuk.

MAti 2012.04.05. 10:24:47

Szeretem ezt a rövid kis írást, a lényegről beszél, felesleges támadó él nélkül.

Joejszaka 2012.04.05. 13:25:30

Igaz, csak ne lenne ennyire kutya nehez!

Vidéki 2012.04.05. 14:23:01

@Paranoid Android2:

A nőknek különlegesen fontos szerepe van abban, hogy az emberi élet, az emberi tudat, amellyel megérthetjük a természet működésének műhelytitkait, fennmaradhatott idáig a Föld nevű bolygón.

Ezért nem szabad bagatellizálni a házasság intézményét, és rabszolgaságként feltüntetni, akként propagálni, mert ha ez a vulgáris tudat általánossá válik, eltűnik az emberi faj is a Földről.

Nem csak a karrier sikere boldogíthat egy nőt, hanem az is, ha új élet van körülötte, amelynek kibontakozását napról napra figyelheti.

Kóczián Mária 2012.04.05. 14:43:25

Örülök, hogy ilyen pozitív kommentekre jöttem haza:) Ez még inkább bizakodásra hív!

Kóczián Mária 2012.04.05. 14:45:42

@elendem: Én sem akartam kizárni a mozaikcsaládokat vagy akár az egyszülős családokat sem a harmóniából, boldogságból. Egyetértek veled, számukra még nehezebb az akadálypálya. Ezért gondolom azt, hogy egy kellő időben "kezelt" házassági krízissel megelőzhető lehet a válás.

Kóczián Mária 2012.04.05. 14:48:37

@Joejszaka: Nehéz, de szép feladat:) Hogy ne mondjam: küldetés!
És ha nagyon nem megy, lehet beszélni baráttal, szakemberrel, a közösséggel, amelybe tartoztok, pappal, el lehet menni önsegítő csoportba:) Szerintem a legfontosabb az őszinteség: nem szabad a problémákat a szőnyeg alá söpörni!

kunzoo 2012.04.05. 21:14:16

Micsoda álszent duma. Valami vagy megy vagy nem. Mi értelme annak hogy egymáshoz láncoltok két embert aki nem bírja ki egymás társaságát? Könnyű a partvonalon kívülről belepofázni hogy maradjanak együtt, attól mert valakinek működik a házassága, nem teszi boldogabbá más házasságát.

Régen az életkor alakulása okán is egyszerűen nem is éltek egymás mellett annyi ideig az emberek mint most.

Ha meg azzal riogatjátok az embereket hogy felelőtlenek, akkor legfeljebb annyit értek el hogy majd meg sem házasodnak. A puding próbája az evés.

Benke Szilveszter 2012.04.05. 23:38:53

@kunzoo: Ne haragudj, de szerintem senki nem láncolt egymáshoz senkit. Azzal viszont egyetértek, hogy akivel nem bírjuk egymás társaságát, azzal ne kössünk házasságot.

Nekem személyesen nagyon sokat segítenek/segítettek a működő házasságok. A jól működő házasság számomra nem azt jelenti, hogy minden rózsaszín ködben úszik, hanem azt, hogy a (házas)társak vállalják a kapcsolatukat akkor is, amikor nehéz időszakot élnek meg, amikor úgy tűnik, hogy "már nem jó". Törekednek arra, hogy visszataláljanak egymáshoz.

fromdtod 2012.04.06. 05:20:31

Szerbusztok!

Először is nem egy korrekt dolog, egy ember haláláról szóló megemlékezést összekötni egy saját vélemény kifejtésével. Még ha ez egyezik az illetőjével is. Szerintem ilyenkor sokkal nehezebb bíráló gondolatok írni, nekünk kommentelőknek. Ennyit a formáról.

Szerintem borzasztó a véleményed. Miért gondolkodsz más emberről úgy, hogy: "felelőtlen kapcsolatokban él", "felelőtlen gyerekség", "demográfiai katasztrófával is fenyegető lejtmenet". Ilyenkor hogyan ne érezzem magam megtámadva (Mati-t sem éretem)? Leminősítve? Engem nagyon bántott ez az írás. Véleményem szerint olyan területet minősítesz társadalmi szintérnek, amely nem az, hanem a személyes döntés területe. Ha Te fontosnak tartod a családot, az esküt, akkor tégy úgy. De hagyd meg nekem, én meg ne tartsam fontosnak. Én nem esküszöm, én csak csinálom a dolgot. És kérlek ezért ne tarts engem semminek, hanem fogadd el, hogy én máshogy vélekedek erről. Nem szeretném, hogy Te legyél a véleményformálási miniszter, mert akkor nem lesznek vélemények.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.04.06. 07:36:15

"Szeretem az illúziókat."
Én pedig a valóságot, még akkor is, hogy ha az rendszerint sokkal elkeserítőbb.

"Azért lehetett kikezdhetetlen, mert azt az értékrendet, amit képviselt, tudományos kutatások eredményeivel is alá tudta támasztani."
Számok ész nélküli idézése a tudományosság látszatát kelti, de nem tudományos.
pl.: "Azt találtuk, hogy azok a férfiak, akik 2002-ben egyedül éltek, négyszer nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a házasok"
egy ember életében előfordulhatnak pillanatok, amikor az élete azon múlik, hogy van-e a közelben valaki, aki mentőt hív, netán elsősegélyt nyújt. Ez a hatás nincs külön elemezve.

"Halljuk a feministákat lekicsinylően beszélni a „teljes család mítoszáról”"
Nos, azért, mert kimondják, hogy valójában sose volt olyan idilli, mint amilyennek el szokás képzelni, még nem jelenti azt, hogy ellenzik.
És a modern családok problémája is sokkal komplexebb annál, hogy jöttek a feministák, liberálisok, ufók és tönkretették.
liberatorium.blog.hu/2012/02/27/par_szo_a_csaladrol

"Lehet fanyalogni az etika tantárgy bevezetésén. Mégis, hátha segít majd, hogy a gyerekek megtanulják kezelni a kapcsolataikat."
Nem fog, mert az etika nem erről szól.
liberatorium.blog.hu/2011/11/24/nem_hiszek_az_erkolcsben

"Vigyázok a házasságomra, amennyire csak tőlem telik."
"Nem teszem ki a gyerekeimet a válással járó szenvedésnek."
Ezek nagyon dicséretes dolgok, de tényleg van olyan, hogy valamit már nem érdemes megmenteni. Hogy a fenntartása több szenvedést okoz, mint a feladása. (Még Máltán is belátták, pedig a legkatolikusabb ország)
Persze, azt nem vitatom, hogy sokszor lehetne többet is tenni érte, mint amennyit tesznek.

Kóczián Mária 2012.04.06. 10:40:11

@fromdtod: Azért mertem a saját véleményemet leírni Kopp Mária halála kapcsán, mert úgy érzem, nem idegen attól, amiért dolgozott.

Mindig csak az a vélemény a mértékadó, ami arról szól, hogy mindenki csináljon, amit akar?

Fájdalom, a család nem valami társadalomtól független, téren és időn kívüli képződmény, ezért aztán be kell látni, hatással is van a társadalomra, mint ahogy fordítva is igaz: a társadalom is hatással van a családra. A cikket pontosan azért írtam, mert fontosnak tartom, hogy ez az álláspont is olvasható, látható, hallható legyen. Hátha vannak, akik ettől nem érzik magukat egyedül:)

kunzoo 2012.04.06. 13:52:39

@Benke Szilveszter:

Arra gondoltam hogy mikor benne vannak akkor sok minden kiderülhet a másikról utólag, amiről nem tudtál előtte. Ez lehet hogy befolyásolja az ítéletedet a másikkal szemben és ki szeretnék lépni.

Ezért tartom álszentnek hogy más példálózik a jó házasságával. Minden házasság egyedi.

kunzoo 2012.04.06. 13:57:25

@Kóczián Mária:

Miért? Nem egy diktatúrában élünk és nem is a sötét középkorban hogy Pl. a pap vagy bárki más mondja meg nekem hogy mit gondoljak dolgokról.

Amíg nem követek el valami törvénybe ütközőt, addig miért is ne csinálhatnék azt ami a saját ítéletem szerint a legjobb nekem?

Házasságban élek, de felháborít a gondolat hogy mondjuk Ön veszi magának a bátorságot és valami önmaga által odaképzelt erkölcsi magaslatról megmondja nekem és másoknak hogy mit tegyen az ember a házasságával.

Kóczián Mária 2012.04.07. 09:19:08

@Lord_Valdez: Hogy szeretem az illúziókat stb, irónia volt:) Lehet, nem elég sarkos.

Ha vannak adatok, mindig lehet azt mondani, hogy ez így kevés, ha nincsenek adatok, akkor meg azt, hogy mire is alapozzák ezt az állítást... Miután ezek felmérések, megvolt a protokolljuk.

A modern családok valóban rengeteg kihívással, problémával küzdenek. Nem hiszem, hogy azt állítottam volna: idilliek vagy hogy valaha idilli volt a helyzet. Olvastam a cikkedet, vannak benne jó felvetések, egyszer majd szeretnék rá válaszolni.

Nagyon remélem, hogy etika címén nem valami elvont elméletet tanítanak majd a gyerekeknek, hanem azt, hogyan tudnak pl. a kapcsolataikban jól működni. Miért ne tartozna ez bele?

Hol állítottam én a cikkben azt, hogy mindenáron meg kell tartani egy házasságot? Persze, hogy nem kell, ha arra komoly ok van! Amúgy én úgy látom, hogy sok olyan házasság van, amit eleve nem is kéne megkötni... És sok olyan van, hogy évekig együtt élnek, működik a kapcsolat, de valami szkepszis visszatartja őket attól, hogy megházasodjanak...

Kóczián Mária 2012.04.07. 09:21:09

@kunzoo: Mivel félre szeretné érteni a cikket, félre is érti:-(

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.04.07. 09:38:34

@Kóczián Mária:
Nem azt mondom, hogy kevés, hanem hogy rosszul használt. A rosszul használt adatok igen veszélyesek. Erről is van egy írásom:)
liberatorium.blog.hu/2012/02/21/a_tenyek_makacs_dolgok_4
A rosszul használt adatok nagyon félrevezetőek tudnak lenni.

Az jó. Nekem az jött le, hogy romantizálod a "hagyományos modellt".

Majd kiderül, hogy mit is fog takarni az etika oktatás valójában. A kormány tervei nem egyértelműek. Ha tényleg etikát, akkor azzal nem mennek sokra. Ha ilyen szituációs gyakorlatokat, akkor az pedig nem etika. Mondjuk azzal is lesznek problémák, mert pl. vannak iskolák, ahol jóformán csak fiúk vannak pl. szakközépiskolák.

Oké, így már jobban értelek.
"évekig együtt élnek, működik a kapcsolat, de valami szkepszis visszatartja őket attól, hogy megházasodjanak"
Ehhez még hozzátartozik az is, hogy sokan ma már csak formaságnak tartják. Együtt vagyunk, működik, akkor nem mindegy?
Engem mondjuk az állami bürokrácia rémít meg. Úgy vagyok vele, hogy mi köze az államnak ahhoz, hogy én kivel vagyok.

Prof. Dr. Simon Templar 2012.04.08. 10:44:17

@Kóczián Mária: @Lord Valdez: "Ezek nagyon dicséretes dolgok, de tényleg van olyan, hogy valamit már nem érdemes megmenteni. Hogy a fenntartása több szenvedést okoz, mint a feladása. (Még Máltán is belátták, pedig a legkatolikusabb ország)"

Ez pontosan így van. Ha nem mentem volna végig azokon a mélypontokon, amiken végigmentem (egy válás, egy félresikerült élettársi kapcsolat és jó pár kisebb csalódás), akkor nem értettem volna meg, nem érteném meg, hogy miért is annyira értékes az a kapcsolat, amiben most a menyasszonyommal élek. Az "örökre" kimondása csak arra jó, hogy megpróbáljuk elkerülni a fájdalmas, az igazán fájdalmas tapasztalatokat és ez nem jó.

A siralomvölgyet, a siralomvölgyeket igenis meg KELL járni ahhoz, hogy az ember értékelni tudja a hegycsúcson a napfényt.

Az igazán jót, az igazán értékeset csak az igazán rosszhoz, az igazán értéktelenhez képest lehet viszonyítani. De ahhoz mindkettőt meg kell élni.

És megmondom őszintén, nem bántam meg, hogy így alakult, mert a negatív élmények nélkül ma nem az az ember lennék, aki vagyok.

Azonkívül mélységesen egyetértek azzal a hozzászólóval, aki szerint ezek a dolgok nem liberalizmus vagy konzervativizmus mentén dőlnek el, hanem felelősség és felelőtlenség mentén. És ez viszont nem csak a társas kapcsolatok tekintetében van így.

gyermekvedo 2012.04.08. 12:22:39

A gyermekben természetesen szétválaszthatatlan az apa, s az anya. Ha az ő szempontja a fontosabb, akkor a cél az egyértelmű... Ráadásul egybeesik a mi, a szülők szempontjával, hiszen az életben a legnagyszerűbb dolog az egység. Az igazi egység, vagyis a szeretet. Akit ma, Húsvétkor ünneplünk, akarta az egységet, tett is érte és eszközt, Erőt is küldött hozzá. - Kopp Mária a Szeretet munkatársa volt. Senkinek nem akart rosszat. Köszönöm a Róla való megemlékezést, még a "nagypénteki" fotót is... Bízom a találkozásban...

Amelanchier 2012.04.08. 17:42:37

Kormos Anett az egyetlen magyar női humorista? Még nem hallottam róla. Bach Szilvia magyar női humoristáről viszont már legalább húsz éve hallok - néha elég ritkán.

Kóczián Mária 2012.04.08. 19:06:04

@Spániel: Sajnos Bach Szilvia kimaradt a műveltségemből, mentségemre szolgál, amit írtál, nem nagyon lehet hallani róla:) Kormos Anettről ellenben mostanában sokat. Nem vagyok elmélyülve a műfajban, de utána nézek B. Sz-nak. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!

Kóczián Mária 2012.04.08. 19:14:59

@Prof. Dr. James Onedin a naviatika elismert tanára: Igen, a siralomvölgyek elkerülhetetlenek az életben. És én sem szeretem leírni életemnek ezeket a szakaszait, sőt, elválaszthatatlanul hozzám tartoznak.

Azt viszont érdemes végiggondolni, hogy az életem során hol hibáztam én. Tehát nem csak arról van szó, hogy rossz kapcsolatban vagyok vagy jóban, hanem arról is, hogy mi volt az én szerepem a tönkrement kapcsolatban? Mit tettem/teszek/tennék azért, hogy legközelebb, ha lehetséges, ne hibázzak, ne bántsak másokat. Mert szép-szép, hogy elfogadjuk a botlásainkat, de viszonylag ritkán fordul elő, hogy ez nem érint senkit...

Kár, hogy a Lordnak írt válaszom felett elsiklottál...

Sok boldogságot, felelős döntéseket kívánok a házasságodhoz!

Kóczián Mária 2012.04.08. 19:30:50

@Lord_Valdez: Miért gondolod, hogy az állami bürokrácia bele fog szólni az életedbe? Ezt nem is értem...

Az esküvő, a nevében is benne van, nem formaság, hanem egy az életünk lényegét érintő szertartás. Valami fontos marad ki az életünkből, ha kihagyjuk. Szép és nemes nyitánya egy szövetségnek:)

Ó, nem gondolom, hogy a hagyományos családmodellt lehetne vagy kéne idealizálni! De érdemes terjeszteni, hogy a fiatalok tudjanak róla: van jó házasság, van életre szólóan jó házasság, sőt, lehet erre törekedni, sőt, érdemes rá törekedni:) Azt tapasztalom, hogy mindenki, férfiak és nők, egészen fiatalok és idősebbek is bensőséges szeretetkapcsolatra vágyakoznak. Még azok is, akik erre csak lekicsinylően legyintenek: "képmutatás". De kevesen állnak úgy hozzá, hogy egy jó kapcsolat felépítéséhez rájuk is szükség van. Ritka, hogy a "sors" tesz tönkre egy kapcsolatot. Általában kezelendő problémák vannak, amelyek kezeletlenül maradnak. És akkor a felek széttárják a karjukat: "nem megy, nem működik ". Szóval fontos lenne, hogy kialakuljon egy új szemlélet ezzel kapcsolatban.

Prof. Dr. Simon Templar 2012.04.08. 20:40:07

@Kóczián Mária: "Tehát nem csak arról van szó, hogy rossz kapcsolatban vagyok vagy jóban, hanem arról is, hogy mi volt az én szerepem a tönkrement kapcsolatban?"

Pontosan ezért vagyok más ember, mert ezeket végiggondoltam.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.04.09. 08:09:18

@Kóczián Mária:
Gondolj bele, hogy már az esküvő pillanatában nyilvántartásba veszik, hogy ti ketten együtt vagytok. Erre mondom, hogy ehhez semmi közük.
De igazán nyilvánvalóvá a váláskor válik, ami még sima esetben is több napos jogi procedúra. És, akkor még nem beszéltünk olyanról, mint pl. az asszonytartás intézménye, amitől minden férfiembernek borsozik a háta.

Értem a szimbolikáját, de amikor már 8-10 éve együtt éltek, akkor ennek már tényleg nincs nagy jelentősége. És ugyanezt ki lehet jelenteni nem hivatalos közegben is.

Van jó házasság (még ha csak a 50% is az) és érdemes is érte tenni. Ezt nem vitatom. Sőt, még oktatni is érdemes a konfliktus- és problémakezelést. Abban viszont már nem hiszek, hogy a tantervi keretben is van értelme.

Bloodscalp 2012.04.12. 18:39:30

@Lord_Valdez: igazából én azt hiányoltam mindig tőle hogy lépésekről beszélt állandóan a születés/házasság témakörben, de semmi konkrétat nem mondott sose, sőt mindig általánoságokban beszélt. Ezt persze úgy jött le hogy közérthetően...pedig mintha mellébeszélt volna folyton. Aki tanult szociológiát az tudja hogy minderről lehet különösebben szakszavak nélkül is beszélni, és ő sokszor rizsált-tényleg:)

egyébként kedves nőnek tűnt, de nehogy megtalálják vmi posztumusz izéval, mert miért?nyomát nem látni a tetteinek.

Kóczián Mária 2012.04.13. 15:52:32

@Lord_Valdez: Amit a bürokráciáról írsz, az alapján nem Libertorium, hanem "Anarchorium" címmel kéne blogot vezetned. Minden állam számon tartja a házasságokat, ami nem csak az állam érdeke, de a házasoké is. Egészen komolytalan, amit erről írtál... Tényleg nem tudod elképzelni, hogy erre szükség van? Hűha...

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.04.13. 21:22:43

@Kóczián Mária:
Egyéni preferencia kérdése. Én speciel úgy vélem, hogy a magánélet, az magán, ergo nem látok benne szívesen hivatalnokokat.

Amúgy biztos ismered az "éjjeli őr állam" kifejezést. A lényege, hogy az állam dolga az emberek megvédése egymástól és nem több. Azaz az államot addig a pontig látom szívesen a magánéletben. Amennyi szükséges ahhoz, hogy megvédjen másoktól (meg másokat tőlem, persze). Ehhez viszont sokkal, de sokkal kevesebb bürokrácia is bőven elég.

kunzoo 2012.04.18. 20:07:30

@Kóczián Mária:

Nos most a kedves írótársa bemutatta a homoszexuálisokról szóló cikkével hogy miért is berzenkedek attól hogy önök mondják meg hogy mi a jó és mi nem. Azt mondta hogy félre akarom érteni, tehát félre is értem. Akkor olvasgassa a szerzőtársát, és mindjárt ért mindent.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

  • Hibás feed URL.

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc