Bátran, szabadon: tíz éves a Terror Háza

Konzervatorium I 2012.02.24. 07:12

Amikor tíz évvel ezelőtt a Terror Háza Múzeum megnyitotta kapuit, az alapítók és az alkotók arra vállalkoztak, hogy a lehető legmagasabb színvonalon és egyedülálló vizuális nyelven szólaltassák meg keserű félmúltunkat, amely sokáig azzal fenyegetett, hogy betemet bennünket. Az a tény, hogy a közép-európai nemzetek közül elsőként Magyarország készített múzeumot, emlékhelyet, mementót a diktatúrák áldozatainak, sokáig nem töltött el bennünket, magyarokat különösebb büszkeséggel, pedig igen: mi magyarok voltunk az elsők, akik képesek voltunk arra, hogy alig egy évtizeddel a diktatúra bukása után önvizsgálatba kezdjünk, és a magunk és a világ számára is értelmezhető intézményi keretben mutassuk be a huszadik századi totális diktatúrák emberellenes terrorrendszereit.

Schmidt Mária történész, főigazgató

Az elmúlt tíz esztendőben a Terror Háza Múzeum kiállítótermei közel négymillió látogatót fogadtak. Nagyon sokféle ember volt közöttük: olyanok, akik mindkét diktatúrát, a nyilast és a kommunistát is megélték; olyanok, akik a szocializmus kemény, majd puhuló, de diktatórikus lényegét soha el nem tagadó rendszerében élték le életük jelentős részét; és rengeteg fiatal is, akik már szabadságban születtek, és akiknek természetes alapélménye a szabadság, a nemzeti függetlenség és a demokrácia. Arcukon, tartozzanak bármely csoportba is, látszott a megilletődöttség, a szembesülés azzal, hogy a kollektív megkülönböztetésen és üldöztetésen alapuló eszmék jegyében micsoda bűntetteket követtek el emberek százezrei, milliói ellen. Azoknak az arcán, akik megélték vagy elszenvedték az elnyomást, a terrort, a megkönnyebbülés, az elégtétel keveredett az emlékek felkavarodásának sokkjával, a fiatalokat pedig megdöbbentette és elgondolkodtatta mindaz, amit szüleik, nagyszüleik múltjáról a kiállítótermeken áthaladva megtudtak.

A múltat zártuk be a múzeum falai közé, de mindenkinek személyes életével is számot kell vetnie a kiállításon végighaladva. Azt gondolom, hogy ez a szembenézésre, a múlt bevallására sarkallás tette múzeumunkat nemzeti emlékhellyé. Az itt látható tárgyak, szövegek, képek, honfitársaink sorsa arra kényszeríti a látogatót, hogy – miközben saját közössége bűnei és erényei sorjáznak előtte – megtalálja saját helyét a nemzeti közösségén belül. Milyen szereplője voltam én vagy közvetlen elődeim az elém táruló múltnak? Összevág-e személyes, illetve kisebb közösségemben magamba szívott tudásommal az, amit látok? Tehettem, tehettük volna-e másképp? És hordozhatnak-e a látottak üzeneteket az előttem álló évekre?

Időigényes folyamat eredményeként jön csak létre a nemzeti konszenzus a közelmúlt értelmezéséről. Múltunk értelmezése mindaddig napi politikai, esetenként magánéleti vitákat is generál. Mindez természetes. A Terror Háza Múzeum és az általa szervezett tudományos és ismeretterjesztő munka ennek a nemzeti konszenzusnak szeretne katalizátora lenni. Mi, a múzeum létrehozói és működtetői állandó és időszaki kiállításainkkal, rendezvényeinkkel, kiadványainkkal, valamint kutatómunkánkkal támpontokat és értelmezési keretet kívánunk adni közelmúltunk árnyaltabb megértéséhez. Ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, hol húzódik a határ a bűn és az ártatlanság között, kik voltak azok a hőseink, akikre joggal lehetünk büszkék, kik azok a tettesek, akiket méltán sújt nemzeti közösségünk megvetése. Mindez alapvetően fontos nemzeti identitásunk megerősítéséhez.

Sunt lacrimae rerum – a dolgoknak van könnyük, írta Vergilius. Az Andrássy út 60. a fájdalmat, a kínokat, a pusztítást rejtette magában. Az, hogy itt jött létre először a közelmúlt mindkét diktatúrájával szembenéző múzeum, és az ennyire „népszerűvé” vált, azt jelzi, hogy a magyar társadalomban van eltökéltség és bátorság arra, hogy szembenézzen történelmével, kényszerpályáival, meghatározottságaival, megalkuvásaival és bűneivel, ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy van mire büszkének lennie, hiszen közelmúltunk sem volt híján a hősiességnek, emberségnek, szolidaritásnak, az ellenállásnak. És talán azt is segítette és segíti megértetni a múzeum, hogy az „evilági tökéletesség” ígérete éppúgy a diktatúrák öröksége, mint a szabadságjogok eltiprása.

Sokan vagyunk sokféle múlttal, akik a közösség történetében a „saját élet” jogán veszünk részt. Ennél erősebb jogalap nem létezik. Belőle sarjad a szabadság, amelyet a magyarok közössége nem kevés bátorsággal újra és újra kivívott. Az elmúlt tíz év csak megerősítette ama meggyőződésemet, hogy a Terror Háza Múzeum a magyar szabadság egyik legerősebb szimbóluma. Petőfi Sándor arra figyelmeztet bennünket, hogy „testvér a gyávaság a zsarnoksággal”. Legyünk tehát bátrak! Végre megtehetjük, hiszen szabadok vagyunk.

A Terror Háza 2002. február 24-én nyitotta meg kapuit.

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!


A bejegyzés trackback címe:

http://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr194189083

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Bátran, szabadon: tíz éves a Terror Háza 2012.02.24. 09:57:01

Mi magyarok voltunk az elsők, akik képesek voltunk arra, hogy alig egy évtizeddel a diktatúra bukása után önvizsgálatba kezdjünk, és bemutassuk be a huszadik századi totális diktatúrák terrorrendszereit.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lényeglátó 2017.04.18. 06:47:54

Bátran, és szabadon! Hazudozom! Soros Gyuri szétrúgja csinosodat, titkai, módszereitek kifecsegéséért!
Farizeus múzeum?

A Terror-háza múzeum vita maga is, terrorizál. Nomen, est ómen. A terrortörténelemből az utolsó hatvan évet kiragadni, és csak azt elítélni, farizeusság.
Az ellenfél terrorja fáj, aljas, utolsó stb. A mi „terroristánk” (jelenleg Obama), (megfigyelhettük a törtélelemben, minden eszme, egyedül üdvözítőnek reklámozta magát, és mindegyik erőszakkal kívánta terjeszteni a magáét!) jó, polgári, keresztény, hős terrorista. Szobrot neki, mint Sztálinnak! Másrészt a döglött oroszlánba belerúgni, levizelni, talán mégsem valódi úri gesztus.
A kommunista terror múzeum alkotói amnéziásak. A dolog úgy kezdődött, hogy „Pistike visszaütött”, ez az uralkodó réteg számára tényleg felháborító. Az elnyomott, megalázott, szegénységben, butaságban tartott tömeg, az ölébe hullott hatalom birtokában, kettő-ötezer év úri-terrorja után visszaütött, törlesztett. Volt urait, vagy annak képviselőit, elérhető, vélt vagy valódi bűnöseit „kezelésbe vette”. A deresről feltápászkodó jobbágy ősök megkorbácsolt fájdalma törlesztett. Buta volt és primitív? Kinek a bűne, ki tartotta taszította ebbe a helyzetbe? Tanította néki, ez isten rendelése, te törődj bele? SAJÁT NEVELÉSÜK, BUNKÓSÁGUK, EREDMÉNYEIT SZENVEDTÉK EL! Utána fel lehet háborodni, hőbörögni, nekik is bőrükön kellett kipróbálni! Amit tőlük tanultak! Rémes!
A polgári terrorizmusnak nincs múzeuma. Összefoglaló „történetírása” van. Marx: A tőke című művét nem olvasták volna a nevét viselő egyetemen végzettek? És hol vannak a tőke megjelenése utáni áldozatok? Az agyonreklámozott francia polgári forradalom „Rendszerváltása,” 80 évvel vetette vissza a társadalmi fejlődést! Erről mérhetetlenül hallgatnak, a haszonélvezők, míg a békát a társadalom torkán nyomják le, annak minden kárával. A monarchiából a polgári liberalizmus áldásai nyomán kivándorolt másfélmillió magyar. Trianon és a két világháború mind-mind a polgári, tőkés terror áldozatai!
Ennek nem kellene múzeumot szentelni? A melós, ha elront egy munkadarabot, megfizeti a kárt. A legjobban fizetett politikus urak által okozott kárt felmérni sem lehet, csak megfizettetni megint velünk. Lásd kárpótlás a vének által okozott kárért, kárpótolták a véneket, a fiatalok kárára, mert ők meg fognak halni! Unokáik meg se tudnak születni, de ők már úgy se fognak a nagy formátumúra szavazni! Lásd államadósság! A mások által, beleegyezésünk nélkül felvett, elköltött kölcsön behajtása, valóban önkéntes? Vagy az állami terror esete forog fenn?
Kérdezni, szabad-e még? Vagy ez már kimeríti a gyűlöletbeszédet? Önök mit szeretnek jobban: adót fizetni, vagy a politikust, aki ezt elintézte nekünk?

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc