Szilvásy Györgyöt vagy Novák Elődöt akarjuk-e a nemzetbiztonsági bizottság élére? Miért nem rögtön Budaházyt? Na és ki legyen a külügyi bizottság vezetője, Kovács László vagy Balczó Zoltán? Ugyan Szilvásy nem került be a parlamentbe, nem is beszélve Budaházyról, aki még szabadlábra sem került, de úgy tűnik, meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a káposztát a kecskére kell bíznunk.
Polcsin Csaba írása
Múlt hét péteken egyeztettek a pártok a parlament alakuló üléséről, amikor is a Fidesz leendő frakcióvezetője azzal lepte meg az ellenzéki pártokat, hogy látszólag mindent rájuk hagyott:
"A Fidesz-KDNP javaslatára május 5-én folytatódik a parlamenti pártok közötti egyeztetés az új Országgyűlés alakuló üléséről. Lázár János bejelentette: a "nemzeti együttműködés jegyében" várják az ellenzék javaslatait az alakuló üléssel, a házvezetéssel és a bizottsági struktúrával kapcsolatban. Mint mondta, a "nemzeti együttműködés" jegyében, a kétharmados többség birtokában szeretnék megismerni a leendő ellenzék álláspontját érdemi, tartalmi ügyekben. "Más rendszer lesz a jövőben" - fogalmazott."
Ennek mindenki örült, az ellenzék már-már elérzékenyült, a Fidesz pedig a gesztussal megnyugtatott mindenkit, hogy
óriási, kétharmados többsége ellenére is korrekt lesz az ellenzékkel.
Az egyeztetés ma folytatódik, és minden valószínűség szerint az ellenzéki pártok és sajtójuk kevésbé lesznek elégedettek. Legalábbis az ország érdeke, hogy így legyen. Mert mi történne, ha a Fidesz jóindulatúan, beleszólás nélkül egyszerűen hagyná, hogy az ellenzéki pártok leosszák egymás közt a nekik juttatott pozíciókat?
Nézzük előbb az igényeket! Két rizikós kérdés van, az egyik az ülésrend, a másik a bizottságoké.
Ülésrend: tudjuk, hogy az MSZP és az LMP nem szeretne a Jobbik mellett ülni a parlamentben. Ahogy a Jobbik sem az MSZP mellett. Az egyetlen független képviselőnek, a
fideszes jelöltet legyőző Molnár Oszkárnak pedig
konkrét elképzelése van, ő "az elnöki pulpitustól jobbra, a hátsó sor legszélső székében óhajt ülni a legfőbb ügyész helye mellett." Ha a Fidesz rábólint ezekre az igényekre, nincs mese, a Jobbikot és Molnár Oszkárt maga mellé kell ültetnie. (Ülésrend jobbról balra: Jobbik-Fidesz-KDNP-MSZP-LMP.) Nyilván senkinek nem kell magyarázni, mit jelentene ez. Remek címlapfotók készülnének olyan szögekből, hogy a különféle uniformisokba és mellényekbe öltözött, árpádsávos sálat viselő jobbikosok egybefolynak a fideszesekkel, miközben a nemzetközi sajtó által az egyik legismertebb magyar politikussá váló Molnár Oszkár vígan trécsel valamelyik fideszes talpassal a patkó jobbszélén. Adekvát illusztráció lenne a kormánypártot és a Jobbikot összemosó olcsó támadásokhoz, külföldi cikkekhez, melyek már középtávon is
rombolják az ország tekintélyét és alkupozícióit. A fasizálódást így a tévéhíradókban is kitűnően meg lehetne mutatni. A Fidesz pontosan ezért nem ültetheti a szélsőjobboldali figurákat maga mellé.
A másik fontos kérdés a parlamenti bizottságoké. A törvény szerint minden parlamenti képviselőt megillet egy bizottsági hely, a bizottságok összetételénél pedig "figyelemmel kell lenni a parlamenti arányokra" (ezek: Fidesz 68%, MSZP 15%, Jobbik 12%, LMP 4%). Kivétel a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumügyi bizottságot, ahol 50-50%-os arányban kell kormánypárti és ellenzéki tagoknak ülniük.
De nem a bizottsági tagság, hanem a bizottsági elnökség az igazán érdekes - és potenciálisan veszélyes.
Egyetlen olyan bizottság van csupán, melynek a törvény szerint ellenzéki elnökkel kell rendelkeznie, ez pedig a nemzetbiztonsági bizottság. Emellett a szokásjog alapján az elmúlt húsz évben mindig ellenzéki elnöke volt a költségvetési bizottságnak, illetve a külügyi bizottság és az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság két elnöki helyéből az egyik szintén az ellenzéké. Világos, hogy a nemzetbiztonsági bizottság és a külügyi bizottság elnöki tisztének a betöltése körül alakulhat ki balhé.
A nemzetbiztonsági bizottságot az ellenzék vezető erejének illik adni, ez pedig jelen esetben az MSZP. Nem mintha olyan óriási befolyása lenne itt a bizottság elnökének, de tegye fel a kezét, aki Szilvásy György (majd a már a bizottsági meghallgatáson elvérző Ficsor Ádám) titkosszolgálati minsztersége után ezt jó ötletnek tartja! De ha nem az MSZP-nek, akkor kinek? Ott van még a Jobbik - ám a gondolattól, hogy a tisztázatlan és igen zavaros oroszbarát álláspontot képviselő pártra bízzuk a nemzetbiztonsági bizottság vezetését, valószínűleg nem csak engem ver ki a víz.
Ugyanez a helyzet a külügyi bizottság vezetésével. Vona Gábor már idejekorán
bejelentette, hogy pártja magának akarja a bizottsági elnökséget. Ha ez megvalósulna, a parlament külügyi bizottságának elnökeként egy jobbikos lenne a magyar diplomácia egyik legfőbb képviselője. Hogy ez megint csak mit jelentene, nem kell részletezni: katasztrófát. Egyet kell értenünk
Kovács Lászlóval, aki szerint "ha az új parlamentben a Jobbik kapná a külügyi bizottság elnökének posztját, az az első pillanattól kezdve komoly károkat okozna Magyarország nemzetközi kapcsolatainak, megítélésének." És rögtön tegyük is hozzá, hogy Kovács László maga is erre a posztra vágyik. De ha ő kapná meg - ismerve azt, miféle külpolitikai érdekei és szokásai vannak az MSZP-nek ellenzékben -, az is csak egy hajszállal volna jobb. Annyi lenne a különbség, hogy míg a szocialista csak beszélne róla, addig a jobbikos külügyi bizottsági elnök már személyével is bizonyítaná: bizony, Magyarország fasizálódik.
Egy szereplőről nem esett még szó, az LMP-ről. Az LMP lehetne az az ellenzéki párt, mely megoldhatná ezt a nehézséget, hiszen tisztességes, konstruktív ellenzéki szerepre készül - amit nyugodtan el lehet hinni -, nincsenek összefonódva sem a pártállami titkosszolgálattal, sem potenciálisan orosz körökkel, és nyugati elfogadottságukkal sincs gond, sőt. Két probléma merül fel: az egyik, hogy az ellenzéki pártok közül az LMP a leggyengébb, a másik, hogy az LMP nem is ambícionálja a komolyabb bizottságok vezetését. Schiffer
nyilatkozata szerint ők "az önkormányzati, az emberi jogi, és a környezetvédelmi bizottság elnöki posztjaiból kettő betöltésére számítanak."
Mire számíthatunk ezek után?
Nem lennénk meglepődve, ha az ellenzéki pártok először is szépen egymásnak esnének. Ha a bizottsági helyeket és elnökségeket, alelnökségeket valóban a parlamenti arányoknak megfelelően osztják el, ahogy az elő van írva, ez a három párt elég nyamvadt koncon fog egymással marakodni. Különösen az MSZP számára lesz ez fontos, hiszen képviselőik hozzá vannak szokva a pozícióhalmozáshoz és ahhoz, hogy egyszerre több bizottságnak is tagjai, illetve vezetői.
De ha az ellenzéknek sikerül is kialakítania egy egységes álláspontot arról, hogy milyen leosztást akarnak - nyilván korántsem biztos, hogy erre képesek lesznek - arra még a Fidesznek is rá kell erre bólintania. Amit nagy valószínűség szerint nem fog megtenni. És jobb is, ha nem teszi meg.