Hazardőrök kora

BékésMárton I 2010.04.04. 10:30

„Az ország java nem egyesek s nehány magányosak hasznán, hanem az egész virágzásán alapulhat.”

gróf Széchenyi István: Hitel

Hazardírozni annyit tesz, mint vakmerően az egész kártyajátékot egy lapra tenni fel, azaz a szerencsejáték legszélsőségesebb változatát űzve a „vagy nyerni, vagy veszíteni” logikát követni döntéseink során. A hazárdőrnek nincs taktikája és stratégiai terve, nem képzeli el, modellezi le cselekvését, a döntési helyzeteket nem egy sakkjátszma részeként kezeli, hanem látszólag merész, valójában azonban rendkívül könnyelmű módon jár el. A hazárdőr és a sakkjátékos közötti különbség nem csak az okosság hiánya és a bölcsesség megléte szempontjából definiálható, hanem morális vetülete is van.

Békés Márton írása

A sakkjátékos, miközben tiszteli ellenfelét, körültekintő és megfontolt döntése meghozatala előtt kiszámítja, hogy arra valószínűleg mit fog lépni ellenfele, és valójában ennek fényében teszi azt, amit tesz. (Mivel a jövőt a legjobb sakkozó sem látja, ezért iménti gondolkodásába gyakran csúszik hiba. Sem ellenfeleink helyes, sem helytelen döntéseit nem tudjuk százszázalékos helyességgel bejósolni, ráadásul mi magunk sem hozunk mindig jó döntéseket. Ezért hasonlít a politika terrénuma leginkább a sakktáblára, hiszen mindkét esetben a lehetőségek közötti választásról szól a játék, és a konfliktus-helyzetben előálló döntés nyomán születő új szituáció az, ami a valóságot megformálja.) A hazardőr ezzel ellentétben trükkök százaival, hazugságokkal, megtévesztő gesztusok fondorlatos alkalmazásával és döntésképtelenségének ravasz elleplezésével körítve hozza meg ad hoc döntéseit, amelyek valójában inkább bepróbálgatások, blöffök, mindent egy kockára feltevő óvatlan lépések sorozatai. A sakkjátékos stratégiai gondolkodása, kiszámított pragmatizmusa a játék logikája szerint a győzelem felé konvergál, míg a hazardőr számára a játék semmi – hiszen azt nem tiszteli meg komolysággal, nem veszi körbe kultikus tisztelettel, és sohasem méltányolja a talán nem is ismert szabályokat –, viszont a benne maradás minden. A sakkozót, amint az államférfit, a kreatív döntés és a játék/politika tisztelete jellemzi – a hazardőr nem tisztelve a játékot és annak szabályait, a trükköket veszi igénybe, hogy játékban maradjon. (Kultúrtörténeti jegyzet: a már gyermekkorában a kockás tábla mellé ülő, idős korában saját szabály-javaslatokkal előálló Széchenyi mellé döblingi napjaiban diákokat fogadtak sakkpartnernek, akik a napi többórás, fárasztó partik alatt gyakran lépés közben elájultak.)

Hazardírozni, blöffölni, a válságot „elkommunikálni”, döntések meghozatala helyett csak úgy csinálni („és közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig”), vagyis mímelni és nem tenni – de mindig, és minden áron hatalmon maradni. 2002 és 2010 között ezt tette a szocialista–liberális kormányzat – áll a Századvég legújabb országértékelő kötetében, amely az eddigi hagyományokkal nem szemben, hanem inkább azok eredményeit integrálva, nem egy év teljesítményét, hanem az elmúlt nyolc év egészét tette mérlegre. Az első polgári kormány vezető erejének választási veresége és a rákövetkező második balliberális ciklus vége közötti időszakot elemző félezer oldal főcímében „hazárdjátéknak” nevezi az alcím által „szocialista–liberális kormányzatnak” hívott nyolc évet. A G. Fodor Gábor, Kern Tamás és Stumpf István szerkesztésében készült, a kiadó precíz munkáját és közismerten jó szöveggondozási gyakorlatát magán viselő könyv elgondolkodtató borítóján Gyurcsány Ferenc keveri a kártyát. Mosolya mögött bujkáló arroganciája, a nyakkendőt nélkülöző felgyűrt inges megjelenéssel szemben öltönyös-mandzsettagombos-kravátlis öltözködése alapján saját aranykora napjaiban járhat, és újabb, jól elsülő hazardírozás reményében pörgeti ügyes kezével cinkelt lapjait.

2002 és 2010 között egy három kormányfőt, egy korábban örökké maradandónak hitt koalíciót, az MSZP támogatottságát és az ország jövőjét elfogyasztó kormányzást láttunk. A 2002-ben meg-, 2006-ban pedig újraválasztott balliberális koalíció és a szocialista egyedül-kormányzás hosszú éveit értékelő kötet abból a szempontból szakít az eddig elkészült hat dokumentációval [Ígéretek sodrásában. 2003, Elzálogosított jövő. 2004, A jóléti rendszerváltás csődje. 2005, Őszöd árnyékában. 2007, Végjáték. 2008 és (v)Álságkormányzás. 2009], hogy nem csupán a 2009-es évet és a 2010-es választás előtti hónapok történéseit értékeli, azaz a Bajnai-kabinet teljesítményét veszi számba, hanem a 2002 nyara és a 2010 eleje között eltelt időszakot vizsgálja meg szerkezetében és részleteiben egyaránt. A szerkesztők és a kötetben közreműködő szakértők szándéka szerint egy egész korszak képét rajzolják meg együtt, amit nyomatékosít, hogy az előbbiek előszava szerint közös munkájuk „a 2002 óta kormányzó szocialista–liberális kormány majd’ egy évtizedes tevékenységének szakpolitikai fejezetekre osztott értékelését adja.” A 2002 és 2004 között kormányzó Medgyessy-kabinet, a rákövetkező, 2004–2009 között regnáló Gyurcsány Ferenc vezette adminisztráció és az elmúlt évet végigvivő Bajnai-kormány eltérő feladatai, más és más politikai arculata, különböző ágazati politikái a kötet szerint tehát egy csaknem tíz éves korszakot testesítenek meg, és bizonyos szempontból felfedezhető bennük egy olyan integráns elem, amely összeköti őket.

A kötet ezen szempontrendszere rögtön két kérdést is felvet. Elsőként vajon lehetséges-e, hogy a három eltérő habitussal rendelkező miniszterelnökkel bíró, ráadásul fel is bomlott szocialista–liberális koalíciós kormányzás tekinthető-e szerkezeti (formai) és tartalmi (szellemi) tekintetben egy korszaknak? E probléma szintén választ igénylő, további kérdése pedig úgy hangzik, hogy ha igen, akkor hitelesen és kételkedés nélkül fémjelezhetjük-e ezt Gyurcsány Ferenc személyével (anélkül persze, hogy az első polgári kormány vezetőjével szemben alkalmazott baloldali politikai démonológia kategóriáival dolgoznánk mi magunk is)? A válasz kétszeres igen. Szerkezeti azonosság esetén az egyes politikai oldalak hosszabb uralmának időszakait rendszeresen szokás koherens egészként szemlélni, amelyre példa lehet az Egyesült Államok konzervatív (Nixon–Ford, Reagan–Bush) és liberális (FDR–Truman, Kennedy–Johnson) korszakait elkülönítő szemlélet, vagy a kortárs brit munkáspárti éra kormányfői párosáról (Blair–Brown) szóló beszéd. A kötet bőséggel okadatolja a kétszer négy éves ciklus belső szerkezeti azonosságait, a borító és a nyitótanulmányok által sugallt Gyurcsány-centrikusságot pedig nem csak az támasztja alá, hogy nevezett személyesen mindhárom kormányfői munkában részt vett (miniszterként és tanácsadóként, majd személyes vezetésével, végül kijelölési és vélhetően tanácsadói gyakorlatával), de az is, hogy a 2002–2010 közötti időszak kellős közepén, négy és fél évig regnálva – mintegy politikai és szellemi aranymetszéssel – önnön munkásságával dominálta e korszakot. De tovább menve, Gyurcsány Ferenc teljes mértékben nyílttá és offenzívvá tette rendszerét, egyúttal végóráit is előidéző módon működtette azt a hatalmi praxist és politikai technikát, amely a „totalitárius gyurcsányizmus” (G. Fodor Gábor) névvel ellátva e nyolc év csúcspontjának tekinthető. A másik kérdés úgy szól, hogy a hat fejezetre osztott, azon belül tizenöt szakpolitikai témát feldolgozó, és az ezeket bevezető kormányzásról és társadalmi megítélésről szóló tanulmányokkal ellátott könyv, mennyiben teljesíti a kutatóközpont elemzői és a projektben résztvevő más szerzők ágazati munkát értékelő írásaival azt az elvárást, hogy a nyolc éves kormányzati időszak miniszteriális szintű döntéseiben felfedezzük egyfelől a közös nevezőt, másfelől az első ciklus második felében és a második ciklus első kétharmadában kialakuló Gyurcsány-éra esszenciális jellegét? A válasz a megnyugtató nagyon is.

G. Fodor Gábor és Stumpf István a könyvével megegyező című nyitódarabjukban ismert véleményüket fejtik ki. Eszerint az elmúlt nyolc év garnitúrája a nemzeti érdeket és a közjót figyelmen kívül hagyva – vagy szántszándékkal ellene téve? – a rossz kormányzás fogalmát és az egyéni érdeknek az országé elé helyezését kimerítve uralkodott. A balliberális kormányzat „kormányzáspárti” kritikáját adva úgy vélik, a „jóléti rendszerváltás” programjával fellépő Medgyessy-kabinet, az ennek gyakorlatával szakító reformradikális Gyurcsány-féle közel fél évtized és a válságkezelés programját meghirdető Bajnai Gordon között az képez hidat, hogy a válságból válságba vezető rossz(ul) kormányzást mindegyikük párosította a hatalmon maradást öncéllá avató szemlélettel. A 2002 és 2004 közötti Medgyessy-évek alatt az MSZP–SZDSZ politikusai a gazdasági növekedés eredményeit és a jövő lehetőségeit felélő gyakorlatot folytattak, így újítva fel a Kádár-féle jóléti legitimáció-szerzést, miközben nem történtek meg a szükséges reformok és a gazdaságpolitikai perspektívátlanságot sem sikerült lecserélni valami biztatóbb vízióra. A 2004. augusztusától 2009. márciusáig tartó Gyurcsány-korszakban azonban sem a reformokból, sem a vízióból nem volt hiány; pontosabban egy aktivista, ideologikus miniszterelnök belső puccsal, majd választással hatalomra kerülve progresszív korszakot nyitott meg, telve utópikus célokkal. A nyolc éves szakasz e központi figurája egyszerre volt „anti-Orbán”, karizmatikus pártvezető, haladást prédikáló szekuláris főpap, a szocialistáknak jövőt mutató ideológus és baráti-üzlettársi szférájából menedzsmentet építő ravasz technológus. A rendszerváltás után egyedüliként újraválasztott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azonban – írják kiváló meglátással a szerzők – az időt, a lehetőséget és a felhatalmazást nem a gazdasági prosperitás feltételeinek megteremtésére, a külföldi (üzleti és világpolitikai) megítélés javítására vagy a strukturális reformok átgondolt véghezvitelére, esetleg ezek társadalmi támogatásának összegyűjtésére használta. Ennek folytathatatlansága nyilvánult meg az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor és az utcai erőszaknak a jogállamiságot alapjaiban megkérdőjelező rendőri túlkapásokkal való párosulásakor. Ezt követően a miniszterelnökre jellemző habitus az ideologikus voluntarizmus, a sikereket nem eredményező reformdiktatúra, ennek nyilvánvalóvá válásakor pedig a kommunikációs „kormányzás” kivitelezésében manifesztálódott. A rapid gyorsaságú kormányprogramhirdetés-sorozat (a szerzők találó fogalmával: „permanens ötlethadjárat”), a közeledő krízis kommunikációs technikákkal való elfedése, a kabinet át- meg átalakításai, a szervezetlenségnek a közigazgatásban és a szakpolitikai szférában való szabadjára engedése a hitelvesztésbe, a kormányzati lépések értelmének általános megkérdőjeleződésébe és a 2008-as népszavazás egyértelműsítő eredményébe torkolltak. Ekkor kezdődött el a 2006-ban induló második Gyurcsány-kormány mandátuma kihúzásának végjátéka, s pontosan ekkor vált láthatóvá a pőrén maradt hatalmon-maradási szándék prózaisága is. Végül a 2008-as világgazdasági válság megérkezése – amely rácsúszott a jóval ez előtt érlelődő magyarországi recesszióra –, életre hívta Bajnai Gordon nem túl lelkesítő, antipolitikai kabinetjét.

G. Fodor és Stumpf megállapításai szerint úgy a nyolc éves kormányzás belső logikájának végleges kinyilatkoztatása, amint annak súlypontja a Gyurcsány-évekre datálható. Pontos, taxatív felsorolásuk szerint a nyolc éves periódus és annak gyurcsányi jakobinizmusa a következő szerkezeti összefüggéseket birtokolják együtt és egyenként: kommunikációs technikák és álságos megoldások a politikailag releváns döntéshozatal helyett; az állam működésének korrumpálása (csúszópénzek, kiszivattyúzás, politikai zsákmányszerzés, érdekszövetség-építés); kiszámíthatatlanság, az állam folytonos radikális átstrukturálása, társadalmi változássorozatok egymásutánisága; ennek következményeként bizalomvesztés és hiteltelenség, állampolgári kiábrándulás és a politikai elittel szembeni ellenségesség kialakulása; továbbá a biztonság hiányának általános érzetté válása és az állam totális instabilitása; végül pedig a hatalmi túlélés, a menedzselés és a reformdiktatúra mint az Antipolitische faktorainak összeadódása. Ami pedig igazán fontos, hogy ebben az összefüggésben politika alatt az állami keretek között élő, közös érdekekkel és értékekkel rendelkező nemzeti közösség közös ügyeit érintő döntések érvényes meghozatalát értjük.

G. Fodor Gábor kifejezetten kormányzásról szóló tanulmányában tovább árnyalja a bevezetőben kialakított képet, méghozzá a „menedzselt demokrácia” fogalmának használatával. Röviden a posztkommunista viszonyok között, a demokrácia terepén használt, látszatra demokratikus, valójában ennek értékeit leromboló hatalmi praxisról van szó, amely kizárólag a hatalomban maradásra összpontosító technikák machiavellista érvényesítését és ezek megtévesztő kommunikálását tartja szem előtt. Ennek értelmében valódi, a politika értelmében vett döntések nem születnek, tehát klasszikus kormányzati munka sem folyik, hanem az éppen kormányzati pozícióban lévők egyéni érdeküket követve pusztán státusuk megőrzésére törekednek. A Körösényi András által leírt „patologikus demokrácia” és a Lánczi András meghatározásaival körbeírt „posztkommunista állapot” kettős értelmezési keretében mozogva G. Fodor arra az új eredményre jut, hogy a nyolc éves időszakot domináló Gyurcsány-rezsim valójában nem tekinthető a demokrácia részének, hiszen a demokratikus intézményrendszer paravánja mögött éppen a demokrácia működési elveivel ellentétes tevékenységet folytatott. (Idézzük fel G. Fodor kedvelt és igen szemléletes példáját a hideg radiátorra festett vörös lángokról!) Ennek értelmében válik – leginkább a Gyurcsány-korszaknak köszönhetően – a balliberális ciklus a „menedzselt demokrácia” tökéletes példájává, a „totalitárius gyurcsányizmus” pedig az ezt leplezetlenül szemünk elé táró jelenséggé. A három meghatározó jegy, úgymint a hatalmon maradás öncélja, a magánérdek prioritássá avatása és a bukástól való politikai-egzisztenciális rettegés olyan nyolc évet adott a rendszerváltás utáni Magyarországnak, amelyet – így G. Fodor – a „jó kormányzás” gyakorlata oldhat fel és meg.

A szerzőre korábban [Kérdéstilalom. 2004, Kormányzás/tudás. 2008, (Kern Tamással együtt) A rendszerváltás válsága. 2009] is jellemző, talán egzisztenciális politikatudománynak elnevezhető metodológia és az ehhez kidolgozott szemantikai világ erőteljesen és mégis nagyon árnyaltan mutatja be a vélhetően mögöttünk hagyott korszak legbelsőbb szerkezeti jellemzőit. G. Fodor gondolkodásmódja és hozzá illeszkedő mesteri kifejezésmódja sokkal közelebbi, pontosabban mélyebb kapcsolatban áll a politika alaptermészetével, a kormányzás mibenlétével és a hatalom titkával, mint a PC által kiherélt politológusi madárnyelv vagy a többnyire balos elfogultságot elrejteni hivatott racionalista értelmiségi diskurzus. Pontosan ennek köszönhetően válik megtalálttá a posztkommunizmus elrejtett bűne (ti. a kommunizmus máig tartó felháborító kontinuitása és az ezt fenntartó balliberális politikai-gazdasági-értelmiségi kurzus), így lepleződik le a gyurcsányi „mechanizmus reform” totalitárius arca, s végül így záródik be a kör a Gyurcsány-korszak menedzselt áldemokráciája és a bolsevik logika azonosságának kiderültével.

A szakpolitikai fejezetek mindegyikének méltatását mellőzve csak néhány tanulmányt emelünk ki. Ezek közé tartozik mindjárt Héjj Dávid elemzése, aki az intézet közvéleménykutatási adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt nyolc év kormányzati, az MSZP-t és magát Gyurcsányt érintő szisztematikus lejtmenete hosszabb távon folyamatosnak mondható. Mindez nem mellesleg a balliberális kurzus politikai és szellemi végéhez közeledését demonstrálja, vélhetően a posztkommunizmus alkonyi óráinak leereszkedésével együtt. Kitta Gergely a kádári „jóléti konszenzust” ismét elővevő Medgyessy Péter kudarcától a deficit- és drasztikus bevételnövelő Gyurcsány–Kóka rendszeren át a válságkezeléssel foglalkozó Bajnai-kormány hitelfelvételéig és újabb megszorításaiig elemzi annak a nyolc évnek a gazdaságpolitikáját, amely végül oda juttatta az országot adósságállomány és gazdasági teljesítmény szempontjából, ahol 1989-ben volt. Az egészségügyi és szociálpolitikai kudarcokat veszi számba Héjj Dávid és Nyitrai Imre írása, amelyekből világossá válik, hogy a reformok ideologikusságát és átgondolatlanságát mindkét szférában megtetézték a többszörös átalakítások sorozatával, miközben éppen a legelesettebbek kerültek egyre rosszabb helyzetbe és nőttön-nőtt a perifériára szorulók száma. L. Simon László egyenesen „elveszett esztendőknek” nevezi a kultúrpolitikai cselekvés mögöttünk hagyott nyolc évét. Az anarchizmus-kutatásairól ismert Bozóki András rövid és sikertelen minisztersége után a tárcát ismét egy történész vette át, Hiller István. L. Simon a rendszerváltás óta leghosszabban, hét évig regnáló kultuszminiszter számlájára többek között a kulturkampf felélesztését, az intézményfinanszírozás és a normatív támogatások rendszerének helytelen átalakítását írja. A közszolgálatiság háttérbe szorulását és egy manipulatív médiaviszony létrehozását leíró Antal Zsolt után Kovács Virág elemzi az alkotmányjog területén végbement eseményeket (köztük a köztársasági elnökkel vívott hatásköri vitákat, a törvényhozás felé támasztott alkotmányossági kihívásokat, a szabadságjogok csorbulását). Magyarics Tamás a három szociálliberális kormányzat erőtlen, koncepciótlan, láthatatlan és örök reakciókésben lévő külügyi vonalvezetését kritizálja akkor, amikor megállapítja, hogy a 2002 után félperifériára lökött országot az elmúlt években ott is stabilizálták. Dömötör Csaba és Lánczi Tamás az energiapolitika „nyolc évének hét trendjét” tekinti át. A szakértők úgy foglalják össze – a „sima” energetikai kérdéseken jócskán túlmutató – kétszer négy éves ágazati igazgatás eredményeit, hogy úgy az energiaárak globális emelkedésének helyi korrekciójáért, mint az Európa keleti felén érezhető orosz energiadiplomácia befolyásának mérsékléséért nem sok minden történt; sőt Gyurcsány Ferenc koalíciós partnerével szemben (is) készségesen állt a moszkvai igények rendelkezésére; végül kijelentik, hogy az árképzés politikai eszközzé vált a kormányzat kezében, a megújuló források kihasználását viszont elhanyagolták, a privatizációs gyakorlatban pedig egymásnak ellentmondó folyamatokat észlelhettünk.

A Századvég három kutatásvezetője (G. Fodor Gábor, Fűrész Gábor, Giró-Szász András) a Magyar Nemzet 2010. március 13-ai számában – a kötet lezárása után egy hónappal, mintegy annak függelékeként is felfogható módon – közzétett Hazárdjáték című írásában úgy fogalmazott, hogy a Gyurcsány-rezsim építette ki teljes egészében a „menedzselt demokráciát”, amikor a demokrácia vékony leple mögé rejtőzködve a kommunizmus szerves folytatását jelentő posztkommunizmus szerves részeként cselekedett. A szerzők szerint tehát Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének közel fél évtizede a posztkommunizmus világának sűrítményét jelentő balliberális kurzus tömény kivonata volt. Ezt az állításukat arra alapozzák, hogy 2004 vége és 2009 eleje között az egyéni (és a „baráti kabinet” érdekében álló) hatalmon maradás kizárólagos törekvésének egész fegyvertárát igénybe vették, úgymint: a „médiamechanizmusok és kommunikációs technikák” gátlástalan alkalmazását; a kormányzás mímelését; „a politikai technológussá váló értelmiség” mozgósítását; az alternatívanélküliség totalitárius hitének elsajátítását; végül a kormányzati munka újraelosztássá redukálását. A folyamatokra nappali fényt vetve „a par excellence posztkommunista menedzserpolitikus Gyurcsány Ferenc” pedig a maga nyersességében fedte fel e rendszer viszolyogtató jegyeit (pl. őszödi beszéd, miniszterelnöki hiperaktivizmus, az ideológiai indoktrináció csillapíthatatlan vágya, voluntarista habitus), ezzel valósítva meg „a politikai gonosz megtestesítését”.

A „totalitárius gyurcsányizmus” gyakorlata, az önleleplezés nyomán megindult önpusztítás logikája természetes módon vezetett a balliberális rezsim Robespierre-jének bukásához, amelyet a krízistechnológusok dicstelen, rövid életű Konventje követ. 2010. márciusában Gyurcsány Ferencet a megkérdezettek 71%-a utasította el a Századvég felmérése szerint, míg a Nézőpont által megkérdezettek 81%-a ellenezte esetleges visszatérését. A hazardőr kiesett a játékból, mert sem ellenfelét, sem a szabályokat és a játék magasztosságát nem tisztelte, mert kizárólag önnön bennmaradását tekintette célnak, és mert blöffjei, amint hamis kártyái és hazugságai is, végleg lelepleződtek. Az asztaltól felállva ingujjából még kihullanak az odarejtett jokerek s az utolsó trükkökre is fény derül. Elérkezett egy rendszer vége (talán a posztkommunizmus kontinuitásának megszakadása?), egy politikai garnitúra csődje, egy személy és egy párt személyes kudarcának pillanata, egy politikai stílus és viselkedésmód halála. Ez egyben azonban a kezdet ideje is. Új emberek ülik körbe az asztalt, fekete–fehér táblácskát tesznek középre. Játszani kezdenek, döntéseket hoznak.   

Hazá®djáték. A szocialista–liberális kormányzás nyolc éve. Szerk.: G. Fodor Gábor–Kern Tamás–Stumpf István. Századvég Kiadó, Bp. 2010. 478 oldal, 2990 Ft


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr141893405

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Daróczi öngyilkossága 2010.04.06. 14:42:43

"Családja és barátai sem tudják, miért lett öngyilkos Daróczi Dávid." Terry Black őszintén beszélt az érzéseiről. "15 éves barátság fűzött Dávidhoz. Megmondom őszintén, hogy nekem egészen más feltételezésem van: lehet, hogy én fogom k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eloszto · http://eloszto.hu 2010.04.04. 12:08:40

"mélyebb kapcsolatban áll a politika alaptermészetével, a kormányzás mibenlétével és a hatalom titkával, mint a PC által kiherélt politológusi madárnyelv "
ez igen!

greybull 2010.04.04. 12:48:03

Nagy tisztelője vagyok Stumpf Istvánnak, a Századvégnek, és biztos, hogy el is kellett végezni ezt a munkát, márcsak azért is, mert a másik oldal is megbombázza a maga véleményével a politikatudományt, úgyhogy ha másért nem már csak a mérleg egyensúlyának a megteremtéséért is meg kell írni ilyen szó szerint fajsúlyos műveket. De.
De én egy mondatban összefoglalom a szoci kormányzás mindenkori, örökkévaló lényegét:
Hazudj, csalj, lopj, tégy tönkre, vedd el, szorítsd meg, add el a multiknak, választás előtt lökj oda néhány lejárt szavatosságú tésztát, igen, igen, igen!
Ennyi.

egyérintő 2010.04.04. 14:37:31

Ezt a menedzserpolitikus megnevezést hallva az eufémia szó jut az eszembe. Ez a menedzserpolitikus kifejezés nagyon szerencsétlen megfogalmazása annak, amit a Gyurcsány és csapata művelt, és az utódai ma is művelnek itt.

A menedzselés önmagában nem egy káros dolog. Nem fűződik hozzá az eredendő romlottság, hazugság, bűnös módon haszonhoz jutás, a bűnöző haveri kör hatalmának mindenáron való fenntartása úgy, hogy még a nyilvánvalós valóság alapelemeit is elhazudják a rendelkezésre álló közvéleményformáló felületeken. A menedzser nem hoz létre egy virtuális valóságot hatalmi, rendőri erővel, nem akarja ezt a virtuális valóságot mindenféle törvénytelen eszközökkel fenntartani, a menedzser törvényes keretek között teszi a dolgát.

Gyurcsány nem politika menedzserként tevékenykedett, ha a menedzser szó jelentése egy szakértői munka, amely arra szolgál, hogy a törvény adta lehetőségek között levezényelje valaki egy politikai csapat működését. Gyurcsány és csapatának tevékenysége nem politikamenedzselés, hanem bolsevik típusú erőszakpolitika, amelynek bűnözői dimenzióit csak az korlátozta, hogy névleg valamiféle demokrácia keretein belül és a hatalmi ellensúlyoknak csak részleges ellehetetlenítésével tudott működni.

Hazardőrök csak annyiban voltak Gyurcsányék, hogy a napi politikában rendkívül rugalmasak voltak, zseniális módon hazudva bele a világba a legújabb virtuális valóságelemet. Inkább program politikusok voltak.

A programuk a latin-amerikai modell közép-európai megvalósítása volt. A hatalomba be kell jutni és ezután a választás évében valami aprópénzt adnak a legkiszolgáltatottab, legszegényebb, roncstársadalomnak is nevezhető rétegnek, amely biztosítja ennek a szűk, milliárdosokkal kevert hatalmi rétegnek a hatalmát a választásokon újabb négy évre. A győzelem után a középréteg lerablása történik a program szerint, a széles alsóbb rétegeket pedig három évre elfelejtik, majd a negyedik évben kezdődik a roncstársadalomnak nyújtott alamizsna kiosztása az újabb választási győzelemért.

A program bejött volna itt is, ha kicsit okosabbak lettek volna és az ismert okok nem tesznek nekik keresztbe.

Szóval volt nekik programjuk. No meg szerencsénkre pechjük is volt...

Iustizmord 2010.04.04. 16:06:12

aztv azért szögezzük le, hogy a T. ellenzék totális obstrukciója mellett tettek úgy a kormánypártok mintha tennének vmit. A baj azonban nem az h az ellenzék a kormányt általában obstruálta, hanem hogy dafke obstruált mindent. pl a kivonulásosdi ( a népi ellenzék szecessziós korszaka, muhahaha) . Göthös lónak girhes csikója, a kormány meg az ellenzék egyformán inkompetens magatartást folytatott. Mellesleg, az ellenzék magatartása "minél rosszabb- annál jobb" logika mentén mozgott, s ez már a hazárdjátéknál is rosszabb. Személyes véleményem hogy az ellenzéket nagy felelősség terheli felelőtlenségéért amennyiben nagyrészt ők hajszolták bele a kormányt teljesen vállalhatatlan trükközésekbe, kezdődött ez a 2002-es kampánnyal (14. havi nyugdíj vö eredője a medgyesy féle 100 napos program., stb).

na mind1, még pár hét és jön viktor, lesz itt kánaán, öröm és boldogság, csak nehogy vona számon kérjen ezt-azt amit viktor mondott csak nem lehjet teljesíteni.

lesz oly kellemetlen ellenzéke viktornak vona ha meg nem veszi / ki nem egyeznek, csak a jobbik dafke.logikája éppen hajaz a fidesz 2002-2010 közti önös érdekeire. god save us.

Iustizmord 2010.04.04. 16:07:14

@greybull: "De én egy mondatban összefoglalom a szoci kormányzás mindenkori, örökkévaló lényegét:
Hazudj, csalj, lopj, tégy tönkre, vedd el, szorítsd meg, add el a multiknak, választás előtt lökj oda néhány lejárt szavatosságú tésztát, igen, igen, igen!
Ennyi."

vö. "két láb rossz, négy láb jó." ennyi a meglátásod? nem túl eredeti....

Iustizmord 2010.04.04. 16:11:20

összefoglalva, fletó egyfajta új jozefinizmust akart , de már a régi se működött. az akkori megbukott a rendek ellenállásán, a mostani meg a myagar társadalom kádárista elvárásain, kombinálva az ellenzék erre való rájátszásával, s saját hibáinak (pl szocik belső harcai) összességével. rossz kombináció.

megjegyzem, nem dícsérőleg, viktor jól játszotta el a XVIII-XIX sz-i magyar rendi mellenállást, díszmagyar kacagányban, totál öncélúlag. ahogy a régi jozefinizmus, a régi rendi ellenállás sem volt frankó. az új verziókra u.a. elmondható.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.04.04. 19:31:05

Jaj, Marci, megint kiakasztottad a wishfulthinking-méteremet. A valóságban ilyen distinkció nincs.

"A hazárdőrnek nincs taktikája és stratégiai terve, nem képzeli el, modellezi le cselekvését, a döntési helyzeteket nem egy sakkjátszma részeként kezeli, hanem látszólag merész, valójában azonban rendkívül könnyelmű módon jár el."
Az nem hazardőr, hanem hülye. Beszélgess egyszer tőzsdei spekulánsokkal. Ferinek nagyon is, hogy voltak tervei. Ereje és apparátusa nem volt hozzájuk.
Az ötletözön oka a szorult helyzet volt, hogy rájött, hogy nem tudja megcsinálni (ebben azért az ellenzék is sokat segített) és elkezdett ámokfutni, tudva, hogy csak az eredmények igazolhatják.

leofarkas 2010.04.04. 21:40:07

Az hogy meg itt is a multikat piszkaljak, na ez gaz. Mikozben ov idejeben
lett mo. Igazan a globalis kapitalizmus resze.
Ez nem a velvet, ahova csak ugy lehet firkalni.

Iustizmord 2010.04.04. 22:05:40

@Lord_Valdez: eeegen, nekem is az volt az érzésem h a cikk a fingot fűrészeli, bárha magas szellemi színvonalon. par excellence, ugyi mert anélkül nincs magas szellemi színvonal :o))))

hacsaturján 2010.04.05. 06:07:44

@Iustizmord:

tulképpen nekem is az a bajom, hogy egyfolytában a színvonalon lógok, így asztán objektivitásom alulról veri a bányászbékát. kezdem aszt hinni, hogy hülye-e vagyok? esetleg a dialektika nem öléggé konzervatív-e? :)))

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.04.05. 06:47:16

@Iustizmord:
A hazardőr - mint fogalom - tökéletesen van meghatározva a postban. Maga a szó is a szerencsejáték világából származik. A hazardőr - a szó hétköznapi használata szerint - abban különbözik a többi, átlagos, szerencsejátékostól, például a lottózó nagymamától, hogy túl nagy tétekben játszik. Az, hogy a hazardőr egyben - többnyire - megfelel a "hülye" fogalmának is szintén rendben van. Aki mindent egy lapra tesz fel, az ritkán normális.

Egyszer valaki végre elmagyarázhatná nekem - ha már annyit hallom libsi körökből - mi is volt az, amit ellenzék "megakadályozott"? Én ugyanis arra emlékezem, hogy a legtöbb nagyszerű ötletet, (pl. 4-es metró, kormányzati negyed, völgyhidak, alagutak, Malév-privatizáció, BKV, államadósság stb.) sikeresen meg lehetett valósítani az ellenzék nélkül is. Sőt, a szemkilövéshez sem volt rá szükség. Összesen az a nyomorult vizit-díj volt az, amit az ellenzék konkrétan megakadályozott. Továbbá - feltéve, de nem megengedve - ha az ellenzék meg is akadályozott valamit, vajon nem tette helyesen? "Ferinek nagyon is, hogy voltak tervei. " Bizony, ez volt a legszörnyűbb az egészben.

Yo Sar Ian (törölt) · http://faking.blog.hu/ 2010.04.05. 08:36:07

Ó, édös faszom! Talán má a bloggert is karakterszám' fizetik?
Mijé a tökömé kő ennyit hablatyolni nekik?
Gyurcsány egy nagy spiller, kókler, svihák, gengszer,
ezt kőne leírni inkább ezerszer.

Cirombás körmondat? Ugyammá! Hijába!
Egyszerűen el kő kűdeni annyába.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.04.05. 08:40:53

@aristo:
Ő itt nem a hazardőr és a szerencsejátékos, hanem a hazardőr és stratéga között vergődik. A kettő közt pedig csak annyi a különbség, hogy az egyik tervei kockázatosabbak. (általában, de nem mindig ld. Pürrhosz)

Minden ellenkező híreszteléssel szemben a törvényhozó szerv a parlament, ahol az ellenzék is jelen van, bár a példáid nem mindegyike igényel parlamenti jóváhagyást. (Mellesleg az egyik völgyhídról még a Orbán-kormány alatt született döntés, a Malév-privatizáció szintén tervezve volt, de a vevő csődbemenetele megakadályozta, az hiánynövelő intézkedések nagy részét megszavazták)
A másik, hogy még a parlamenten kívüli ellenzék is formálja a közvéleményt, ezáltal az elvárásokat. Lévén demokrácia ezek csak korlátozottan és csak átmenetileg hagyhatók figyelmen kívül. (meg is szívta)
A harmadik, hogy a tervek végrehajtását nem a kormány végzi, hanem az emberek. Ha valamit az emberek nagyon nem akarnak, azt elszabotálják, viszont, hogy mi az, amit az emberek nagyon nem akarnak, az megint csak nem független az ellenzéktől.

Helyesen akkor tette volna, ha valami elv mentén akadályoz és nem úgy általában.

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.04.05. 09:40:06

@Lord_Valdez:
Ezt most nem értem. Ha a maga érvelése helyes és a gyurcsányi elqrásokat az ellenzék is helyeselte, vagy tervbe vette, vagy mi, akkor mi a baj az ellenzékkel? Mit nem támogatott? Egyáltalán, maga szerint, volt, lett volna, mit támogatni? Mi volt az amit komolyan lehetett volna venni, akár egy támogatás , vagy egy tagadás erejéig? Hiszen mire ellenezni lehetett volna, úgy istenigazából, valamit, addigra régen valami másik "program", vagy "reform" volt műsoron, lásd például a változó számú lépéseket és pontokat.

Én nem mondtam, hogy a post írója a szerencsejátékos és a hazardőr közötti különbséget kívánta megfogalmazni. Azt én próbáltam megragadni. Ha már Pürrhosznál tartunk - Pürrhosz nem hazardőr volt, hanem kalandor, ami a hazardőr és a stratéga keveréke. (Arról most ne is beszéljünk, hogy mennyire dehonesztáló lenne - Pürrhoszra nézve - a gyurcsányi összehasonlítás.) De nem ez a lényeg. A stratéga, vagy a "sakkjátékos" - hogy a posztban írt példánál maradjunk - nagy tétet csak a maximális nyerési valószínűség esetén tesz. A hazardőr minimálisnál valószínűségnél is. Ő ugyanis csak a magas tétekkel izgalmassá tett játékot élvezi, azt tekinti öncélnak és nem játék eredményét. Ha nyer: azonnal új játszmát kezd, dupla tétekkel. Ez pedig, statisztika szükségszerűséggel, előbb-utóbb, vereséghez vezet, amelyből számára nincs felállás, hiszen olyan magas tétekben játszik, melyek elvesztése esetén nincs tovább.

Ami azt illeti, hogy "a parlamenten kívüli ellenzék is formálja a közvéleményt, ezáltal az elvárásokat. Lévén demokrácia ezek csak korlátozottan és csak átmenetileg hagyhatók figyelmen kívül.." az egy igen furcsa implicit nézőpontot rejt, jelesül azt, hogy a választók maguktól - az ellenzék aknamunkája nélkül - nem veszik észre, hogy egy gyakorló elmebeteggel állnak szemben. Jóllehet kicsit később min egy rutinos elmegyógyász, de észreveszik. Mint minden vidám liberálisnak, el kéne dönteni, hogy a "népakarat", vagy "népfenség" - bármit jelentsenek is ezek - vajon csak addig jó, ameddig nekünk is tetsző dolgokat akar, avagy akkor is mikor nem. Abból, hogy a "nép" ugyan azt akarta, amit a Fidesz, nem következik az - logikailag sem - hogy azért akarta, mert a Fidesz is azt akarta. Sőt. Még az is lehet, hogy fordítva van. Ez ugyan az a logika, mint mikor Ebola azt mondta, hogy a Fidesz "előlük" gyűjtötte össze a kopogtató cédulákat. Mert, nyilván, amit nem a Fidesznek adnak, azt nekik adják. Miért is? Nem az ellenzék kényszerített a létező gyurcsányizmust a szakadékba - maga ugrott bele. vagy azért mert vak volt, vagy azért mert hülye, de semmiképpen sem bátor.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.04.05. 10:58:43

@aristo:
Nem egészen. Szóval a népboldogításokat (elqrás) támogatta. Kombinálva azzal, hogy egyik száján vészharangozott az elqrás miatt, a másikon nem csak támogatta, hanem időnként kevesellte is azt. A nagy ellenzés egy későbbi stádiumban történt, amikor az elqrás ténye már napvilágot látott és bejelentették a korrekció szándékát. Akkor viszont minden korrekciós szándékot ellenzett, illetve egy idő után mindent ellenzett, függetlenül annak tartalmától. A gyors programmódosulások már egy késői korszakban jelentek meg, mikor is látszott, hogy a nagy tervekből semmi nem valósítható meg.

A potenciális nyereség itt is nagy volt. Ha sikerül, még akár szobrot is kap egy nap.

Egyrészről nem veszik észre (szerintem egyébként nem elmebeteg).
Másrészről a kettő nagyon is összefügg. Egyfelől ugyebár, a párt is azt mondja, amit az emberek hallani akarnak, másfelől rá is erősít ezen vágyakra. Kiáll azok jogossága mellett és azt mondja az embereknek, hogy igen, igazatok van és mi veletek vagyunk, ennek érdekében megszervezi az egyébként szétfolyó ellenérzéseket. Pl. kiad szlogeneket, ami különösen fáj nekem, mert a hívőktől betű szerint ugyanazt hallom vissza mindig. Pl.: a 23 millió románnal riogatott. Soha sem rémisztgetett, vagy fenyegetett, vagy bármilyen más szinonimát, mindig "riogatott".
Harmadrészről a gyurcsányizmust az MSZP-n belülről is kikezdte a népszerűtlenség. Ilyenkor a mezei, pozícióját féltő pártfunkci, mit tud mondani a lakossági fórumon? Ő ott igen kínosan érzi magát, ha a pártja népszerűtlen dolgokra készül és érzi, hogy el fogja veszíteni az állását a következő ciklusban.

Mellesleg liberális vagyok, nem demokrata. Egyáltalán nem támogatom a népszuverenitást, legfeljebb bizonyos korlátozásokkal elfogadom. Ha valaki egyszer tényleg komolyan venné a népszuverenitást, akkor csak és kizárólag népszerű dolgokat lehetne megvalósítani.

A blogmotor pedig mondjon le! :)

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2010.04.05. 12:30:13

@Yo Sar Ian: ha olvasni nem akarsz, akkor legalább maradj csöndben. úgy legalább senkinek nem fog feltűnni a bunkóságod.

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.04.05. 12:42:48

@Lord_Valdez:
Nos, kétségtelen, hogy van egyfajta dialektikus kapcsolat, amennyiben mindkettő - a nép és a párt - hat egymásra. Nem mentegetni akarom a Fideszt, de nyilván az ellenzéki szerep, ez esetben, újszerű és megtanulandó volt, különösen a 2002.-es kampány nyílt szavat vásárlási akcióinak (19 ezer a nyugdíjasoknak egyszer, csak azért, mert ránk szavaztak) és sikeres ígéretdömpingjének hatása alatt. Azt hiszem nem nagyon létezik olyan, hogy egyértelműen "jó" politika, az viszont a sors fintora, hogy egyértelműen rossz viszont, minden bizonnyal, létezik. A későbbiekben nem nagyon volt más út. Az úgy-ahogy elfogadható törvényeket különböző "saláta-törvény" formájában terjesztették be, tehát el kellet volna fogadni - árukapcsolásként - a vállalhatatlant is. Amúgy, ha valaki elqrja és utána kegyetlen megszorításokra kényszerül, ne nagyon várja, hogy az ellenzék ebben támogassa, átvéve a felelősség egy részét. Ha az osztogatás dicsőségét is megosztották volna az ellenzékkel akkor talán, de így...

Nem a potenciális, hanem a valószínű nyereségről beszéltem, az pedig - Őszöd után - nullához közeli volt.

Nincs az a hülye aki ne venné észre, hogy kevesebb pénz van a zsebében. Márpedig itt ez történt. Az MSZP egyébként - mint MSZP - nem nagyon mondott semmit, teljesen rábízták magukat. A "párton belül" a legteljesebb egyetértés volt abban, hogy a "Feri" majd megoldja ezt is, valamint egyebekkel voltak elfoglalva, úgy is mint nokiás-doboz és társaik. Először a párt megvette a szavazókat, azután Gyurcsány a pártot, ékes példájaként annak, hogy ahol kereslet van ott kínálat is lesz.

Nem nagyon látom át, hogy lehet valaki liberális, anélkül, hogy a demokráciát támogassa. A központi liberális "érték" a doktriner szabadság - más kérdés, hogy ez helytelen - méghozzá a minél korlátlanabb szabadság. Ebből minden nehézség nélkül, logikusan levezethető az általános választójog, ami ugyebár maga a demokrácia. Aki tagadja az így értelmezett szabadságot, az tagadja a demokráciát is és az nem liberális, hanem reakciós - mint én.

Iustizmord 2010.04.05. 15:51:03

@aristo:" A központi liberális "érték" a doktriner szabadság - más kérdés, hogy ez helytelen - méghozzá a minél korlátlanabb szabadság."

már bocs de ez butaság. a szabadságnak a másik ember szabadsága a korlátja, tehát "korlátlan" szabadság nincsen. ha én szabadságnak azt érzem h téged ütlek, de a te szabadságod szerint nem szeretsz verve lenni, akkor bizony a te szabadságodnál véget ér az enyém. szabadság az, nagyon általánosan, hogy bármit megtehessek, ami másnak nem árt. pesze a konkrét határok ugye bizonytalanok, sajna azt kell mondjam hogy a liberalizmus a felvilágosult és toleráns emberek játékszere, a mai k-európába, különösen magyaro-ra nem való, mert működni nem működik. a nép vezért akar, meg apát, meg bölcs irányítót, mert megfullad a saját nyálában ha a Hibvatalk ki nem kaparja azt onnan, továbbá nem tud s nem mer felelős önállósággal élni. ez kádár ö9röksége, amit viktor úgy meglovagol. (viktor az új kádár, he-he).

"2002.-es kampány nyílt szavat vásárlási akcióinak (19 ezer a nyugdíjasoknak egyszer, csak azért, mert ránk szavaztak)"

a 14. havi nyugdíj mi volt? keserű pirula?

@Lord_Valdez: Lord_Valdez 2010.04.05. 10:58:43
"Nem egészen. Szóval a népboldogításokat (elqrás) támogatta. Kombinálva azzal, hogy egyik száján vészharangozott az elqrás miatt, a másikon nem csak támogatta, hanem időnként kevesellte is azt. A nagy ellenzés egy későbbi stádiumban történt, amikor az elqrás ténye már napvilágot látott és bejelentették a korrekció szándékát. Akkor viszont minden korrekciós szándékot ellenzett, illetve egy idő után mindent ellenzett, függetlenül annak tartalmától. A gyors programmódosulások már egy késői korszakban jelentek meg, mikor is látszott, hogy a nagy tervekből semmi nem valósítható meg."

egyetértés van.

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.04.05. 16:33:12

@Iustizmord:
Alapvető értelmezési problémái vannak. A "minél korlátlanabb" szóösszetétel még véletlenül sem jelenti azt, hogy korlátlan. Állíthatjuk azt, hogy "a szabadságnak a másik ember szabadsága a korlátja" ez azonban üres és értelmetlen kijelentés, nem meghatározható ugyanis, a gyakorlatban, hogy mit jelent. Egyszerre találunk egy fát, melyen egy alma függ, mindkettőnknek jogában áll leszedni. Melyikünké lesz? Mondhatjuk persze azt, amit maga, hogy "a liberalizmus a felvilágosult és toleráns emberek játékszere," csak ezzel újabb üres és tartalom nélküli fogalmakat nyerünk, mint a "felvilágosult", vagy a "toleráns". Kik azok és milyen kritériumok alapján továbbá - és főleg - ki állapítja ezt meg? Maga például, a kijelentései alapján - "különösen magyaro-ra nem való, mert működni nem működik. a nép vezért akar, meg apát, meg bölcs irányítót, mert megfullad a saját nyálában..." - különösen intoleránsnak és felvilágosulatlannak mutatkozik, már ami minket magyarokat illet.

Végezetül a 14. havi nyugdíj nem keserű pirula, hanem hülyeség volt. Mindazonáltal, úgy vélem, komoly különbség van az azonnali, meghatározott összegű készpénz ígérete (ami - ha én csinálom - szavazatvásárlás és bűncselekmény, ha az MSZP akkor választási program és jótétemény) és a 4 év alatt bevezetendő, távoli, nem számszerűsített - ám hibás - választási ígéret között.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.04.05. 16:38:53

@aristo:
Én se szeretem a csomagokat, de sokszor csak úgy van értelme. Pl. benyújtok egy olyat, hogy megvágom az akármi kiadásokat és csökkentem az akármi adót. A tervezett költségvetési hatás nulla. Ha ezt elfogadja a parlament, hurrá, ha nem annyi baj legyen. Azonban, ha csak az egyik oldalát fogadja el, akkor az a legrosszabb.

"Amúgy, ha valaki elqrja és utána kegyetlen megszorításokra kényszerül, ne nagyon várja, hogy az ellenzék ebben támogassa"
Ezt úgy általában el is tudnám fogadni, ha nem támogatta volna, illetve nem követelte volna ő maga is. Ez így nem őszinte.

Nem, a párton belül sem igazán volt egyetértés. Pont azért került sor az Őszödi-beszédre is, mert a pártnak marhára nem volt kedve bármit is csinálni. A reformkísérleteket legalább annyira a saját pártja szabotálta el, mint a Fidesz.

Furcsa mi? :) De az öregek egyáltalán nem voltak oda az általános választójogért, sőt féltek tőle, mert potenciálisan zsarnoksághoz vezethet. A népfelséghez való hozzáállásuk ambivalens volt. Egyfelől az emberek egyenlők, másfelől ők alapvetően a természetjogban hittek és az nem változtatható meg emberi döntések által. Na, az én viszonyom is hasonlóan ambivalens.

HaKohen 2010.04.05. 17:42:37

@aristo:

Kiskegyed - megengedem: jogos - indulatai elviszik a csőlátás irányába. (Képzavar.) A hazardőrök, kalandorok, Pyrrhosz stb. analógia-dzsungelébe nem kívánom követni önöket. Mert hogy - amint ezt a logika tudománya kimutatta - az analógiák érvénye meglehetősen korlátozott. Ezért csak két rövid észrevétel:

1.) Sok mindenben igaza van szerintem az elmúlt nyolc év kormánypárti kormányzása ügyében. Azonban - már ami a parlamenti (!) ellenzéket illeti - nem csak kenyérrel él az ember.

Vagyis nem csak négyes metro meg autópálya stb. volt, hanem választójogi törvény, médiatörvény, pártfinanszírozási törvény is. Utóbbiak pedig az ellenzék konstruktív hozzáállása nélkül nem valósulhattak meg, lévén kétharmados igényűek. Ezen a helyzeten az sem javított, hogy kormánypártok és ellenzéki pártok sokszor daffke is egymás javaslatait lőtték ki.

Azt nehéz kétségbe vonni, hogy a mai választási körzetek a választópolgárok számát tekintve aránytalanok - miért nem lehetett ebben hatpárti konszenzus? Az is köztudott, hogy a világhírű magyar állami eredetű korrupció legfőbb (bár nem egyetlen) oka a hatályos pártfinanszírozási rendszer. Ezt vajon miért nem lehetett hatpárti konszenzussal rendbe hozni négy, nyolc vagy tizenkét év alatt? Nem folytatom, mert a válaszok közismertek.

Inkább ne mentsük föl se a kormánypártokat, se az ellenzékieket. Legalábbis ezekben az ügyekben.

2.) Ad Fleto. Meglehetősen közel állnak hozzám Iustizmord és Lord Valdez tegnapi tömör (szűk lére eresztett) szösszenetei.

Azt gondolom, hogy GyF-nek volt stratégiája, mondhatni, hogy ő kezdetben stratégaként viselkedett. Kövezzetek meg érte, de szerintem Antall József óta két karizmatikus államférfi volt a piacon; ő volt az egyik. (A másik OV - de majd négy év múlva meglássuk, hogy mire ment vele.)

Két fő baját látom. Az egyik, hogy a bázisa szép lassan (vagy gyorsan?) kihátrált mögüle, amit vagy nem vett észre, vagy nem hitt el igazán, mert nagyon bízott önmagában. (Ekkor kezdett átmenni bohócba.)

A másik, hogy eltaktikázta magát, vagyis a taktikai lépései folyamatosan és tartósan szembementek a stratégiájával. (Lényegében erről beszéltek ti is, amikor a hazardírozásról stb.) Végül teljesen magára maradt; de még a visszavonulását is eltaktikázta. És nem emlékezett boldogult Szabó Iván híres bonmot-jára a borzalmas tagságról.

Nyilván volt még számos egyéb kedvezőtlen környülállás is; de én most a szóban forgó személyre koncentráltam.

Szóval: mindent vissza! (Nem Trianont, hanem, mondjuk, Deák Ferencet.)

Iustizmord 2010.04.05. 22:51:27

@aristo: cimbi, a net olyan mint az ágy szex közben: magázódni modorosság. hogy nézne az ki, bár nem próbltam, de a példa kedvéért, hogy "kérem uram, tegye belém tövig keményen" vagy "eszem azt a fokhagyma seggét önnek". muhaha.

"Mindazonáltal, úgy vélem, komoly különbség van az azonnali, meghatározott összegű készpénz ígérete (ami - ha én csinálom - szavazatvásárlás és bűncselekmény, ha az MSZP akkor választási program és jótétemény) és a 4 év alatt bevezetendő, távoli, nem számszerűsített - ám hibás - választási ígéret között."

a bullshit az bullshit .

"Egyszerre találunk egy fát, melyen egy alma függ, mindkettőnknek jogában áll leszedni. Melyikünké lesz? Mondhatjuk persze azt, amit maga, hogy "a liberalizmus a felvilágosult és toleráns emberek játékszere," csak ezzel újabb üres és tartalom nélküli fogalmakat nyerünk, mint a "felvilágosult", vagy a "toleráns". Kik azok és milyen kritériumok alapján továbbá - és főleg - ki állapítja ezt meg?"

1. az almát mgbeszéljük, oszt megosztjuk. leben und leben lassen, vagy akár mutyi. de nincs kizáróéagosság
2. azt h ki a felvilágosult meg toleráns, a józan ész meg a tapasztalat mondja meg, aki mástól elvitatja, az már gyanús.

""különösen magyaro-ra nem való, mert működni nem működik. a nép vezért akar, meg apát, meg bölcs irányítót, mert megfullad a saját nyálában..." - különösen intoleránsnak és felvilágosulatlannak mutatkozik, már ami minket magyarokat illet."

én ismerem magunkat. sajna.

Iustizmord 2010.04.05. 22:56:39

@HaKohen: thx, végre 1 visszaigazolás, most szólok a zasszonynak h ő se pöröljön velem :o)))

HaKohen 2010.04.05. 23:46:15

@Iustizmord:

Hát ha az avatarodra nézek, akkor annyi a zasszonynak...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.04.06. 00:53:14

@BékésMárton:!

Néhány észrevétel:

- egy kicsit zavar, hogy a jakobinusok történelmi analógiaként és nem előképként jelennek meg a posztkommerek bemutatásában (a kettő nagyon nem ugyanaz). Nem tudom, mivel nem olvastam, ez a könyv "hibája"-e vagy csak a "recenzióban" egyszerűsödött le így a kép, mindenesetre...

- szerintem furcsa összhatása van a politológiai, politikai filozófiai zsargon és egyfajta, képekkel zsúfolt, súlyosságra törekvő nyelvi stílus keverésének

És: OFF, de mégsem. Ezt bírtam:-D:

A tragikus realizmus volna tehát az időben való elveszés ellen harcoló ember
igazi cselekvése.

Képtelen vagyok úgy élni, hogy ne higgyem: a saját nemzetem valamilyen
feladattal áll a világban, o is Isten egyik gondolata, és a megszületésekor tett
ígéret ma is betöltésre vár. Képtelenség úgy élni társadalomként és közösségként,
hogy apáink korára sem emlékezve törekszünk külön-külön a jövő nagyszerű
délibábja felé, ahol a távoli megváltó eszmék majd csak kis önrészt kívánnak
tőlünk a boldoguláshoz. A történelem nem ad és nem kér kegyelmet –
minden nemzet a saját jövőjét alkotja meg, ki így, ki úgy. Semmi olyan látható
erő nincs, amely akaratunk ellenére tartana fenn minket az idő felszínén, és
engedné, hogy újra és újra megszegjük az ígéretet és szertefoszlassuk Isten rólunk
szőtt álmát. A magyarok rossz közérzete, csodálatos pesszimizmusa, naponta
tömegesen aláírt lemondó nyilatkozata a nemzet történeti életéről azt bizonyítja,
hogy a baj belül van. Ezért viszont nem lehet a történelmet, más népeket
(igen, igen: sem a románokat, sem a szlovákokat) vagy Istent okolni, hiszen
a saját létünk a saját kezünkben van. A történelem pedig számos más nép hasonló
összefüggésrendszereinek ütközéséből áll, s Isten egyenlő távolságban áll
mindig minden kortól (Ranke) és népről. A saját jövőnk a saját múltunkból,
annak hagyatékából ered, a jelenünk pedig ezek metszéspontja. Ha elvétjük a pillanatot,
ismét egy elszalasztott lehetőséggel leszünk gazdagabbak, de egy történelmi
tapasztalattal szegényebbek, ha még ebből sem okulunk. Nem lehetünk
optimisták – nincs miért, és ne legyünk pesszimisták – önmagunkért.

www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20100301-99262.pdf

ü
bbjnick

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.04.06. 06:27:50

@HaKohen:
Tudja, az analógiákkal kapcsolatban az a véleményem, hogy elutasítottságuknak főleg az az oka, hogy bár Arisztotelész tehetségesebb filozófus volt, mégis Szpeuszipposz lett az akadémia vezetője, Platón halála után. A nyugati gondolkodás arisztoteliánus lett, Szpeuszipposzt pedig elfelejtették. Pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy a keleti filozófia - szinte kizárólag - analógiákból áll, továbbá, hogy a nyugati gondolkodás egyik legformállogikusabb alakja, Wittgenstein, kénytelen valamiféle "családi hasonlóságról" beszélni - a logika csődje után. De ez csak kitérő.

Ami a lényeget illeti. Azt hogy Gyurcsány "stratéga" lett volna el nem tudom képzelni mire alapozza. Kilóra megvette a szocikat pénzzel és azzal az ígérettel, hogy legyőzi Orbánt. Ennek érdekében - saját bevallása szerint - néhány évet végighazudozott, majd mikor ez kiderült, rendőröket vezényelt az utcára és kapkodva hülyeségeket kezdett beszélni, csinálni továbbra sem csinált semmit. Ha ez magának stratégia, ám legyen, bár akkor, nyilván, nem ugyanazt értjük a fogalom alatt, mert ez - az én meglátásom szerint - egy gátlástalan és alapvetően ostoba ember fuldoklása. Őszöd és 2006. októbere után az ellenzék sámára nem volt más út, mint Gyurcsány lemondását követelni. Ez nem kizárólag "politikai", hanem morális követelés volt és mint ilyen nem tűrt alkut. Tudom, most jajongás következik a politika és a morál össze nem egyeztethetőségéről, Machiavelliig visszamenő módon. Megítélésem szerint viszont, lehet talán politizálni morális kötöttségek nélkül, de nem nagyon érdemes. Bármi meglepő is, de a politika és az állam kormányzásának nem az erőszak az alapja - bármit mondjon is Hobbes nagyívű pesszimizmusa - hanem a közbizalom. Lehet sakkjátszmának tekinteni a politikát, csak itt a leütött gyalogból igazi vér folyik. Amúgy, a maga által felvetett, fontos kérdésekben az ellenzék minden alkalommal, beterjesztette a saját javaslatát, melyet - minden tárgyalás nélkül - elvetettek.
@Iustizmord:
(1) A magázódás - stílus elem, amint az is, hogy maga - eléggé fura módon - a beszélgetést a szexuális aktushoz hasonlítja. Nyilván ez jutott eszébe.
(2) Az állítás pedig - érvek nélkül - csak állítás marad, mindenféle relevancia nélkül.
(3) Nem osztjuk meg az egészet akarom. Ki dönt, melyikünk szabadsága fontosabb? Kinek a "józan esze" és kinek a tapasztalata? Az én józan eszem és tapasztalatom szerint maga az akinek neveztem.
(4) Én pedig magát kezdem ismerni - sajna.

HaKohen 2010.04.06. 15:59:15

@aristo:

"Az állítás pedig - érvek nélkül - csak állítás marad, mindenféle relevancia nélkül."

Egyetértek.

the_joker123 2010.04.06. 20:21:57

Tetszik, nagyon jó írás, több ilyet!

Yo Sar Ian (törölt) · http://faking.blog.hu/ 2010.04.07. 09:27:51

@Regno delle Due Sicilie:
Húbazzeg te mostan letoltál vajon?
Mer akinek nickje latin, az má okos nagyon?
Te aszondod, Gyurcsány hibáinak tételes felsorolása valószínűleg a napsütéses tavaszi magyar égen fodrozódó kumuluszok alját veri.

Én meg hogy ő egy nagy svihák geci.

evil overlord (törölt) 2010.04.07. 21:47:23

@BékésMárton: 98-02 mint az első polgári kormány kissé fura, Antallék talán baloldaliak voltak? (Bár az egész "polgári" kormány marhaság, Mo-n Rákosiék felszámolták a polgárságot, és nem igazán jött vissza.)

@egyérintő: A mérnökök körében a menedzser általában negatív érzelmi töltést hordoz: gyakori, hogy azt hiszi, hogy mindenhez ért, ezért mindenbe beleszól, de közben valójában semmihez sem ért.

@Iustizmord: A Fidesz opportinuzmusa, minden elképzelés ellenzése nem menti a balliberális kormány teszetoszaságát, hozzá nem értését stb. Orbánék ezzel azonban elég rossz példát teremtettek, kamatostul fogják visszakapni, ráadásul két oldalról.
A jozefinizmus azért nem működik, mert a népet nem lehet akarata ellenére boldoggá tenni, ráadásul Gyurcsánynál még abban sem lehetünk biztosak, hogy tényleg reformálni akart és nem csak a látszat volt a cél.

@Lord_Valdez: Az egészségügyi reformot én az ágazatból szemléltem, és már az elején látszott, hogy Molnár egy monomániás idóta (Mikola II) és az elképzelései javarészt tévesek (disclaimer: a "reformok" engem nem érintettek, nem a sérelem beszél belőlem). Attól tartok, hogy a többi területen is ez folyt: kb. az összes közgazdász azt mondta, hogy nem SZJÁ-t, hanem ÁFÁ-t kell emelni, de ezt nem merték bevállalni a csökkentés után (most már nincs ilyen problémájuk, megvédik a nyugdíjasokat, nem akarnak ingatlanadót stb.).

@aristo: Lordnak abban igaza van, hogy az ellenzék (máskor meg a kormány) jelentősen képes befolyásolni az emberek véleményét, pl. ha a Fidesz nem áll a 2008-as népszavazás mögé, akkor nem biztos, hogy eredményes lett volna.
Iustizmord szerintem jól fogta meg a liberalizmus centrális dogmáját, és abban is igaza van, hogy megfelelő társadalmi környezet szükséges hozzá (nem véletlen, hogy nem az Oszmán Birodalomban alakult ki), és abban is igaza van, hogy Mo-n nem elég "felnőtt" a nép hozzá (jól szórakoztam, amikor TWA bizonygatta, hogy milyen liberális az átlag magyar).

@HaKohen: Egyetértek veled abban, hogy a mindent ellenző ellenzék nem jó dolog (ld. a folyton farkast kiáltó pásztorfiú párhuzam), de nem hiszem, hogy Gyurcsánynak lett volna átfogó, átgondolt stratégiája az ország megváltoztatásáról, ő egy igazi showman: csináljunk nagy felhajtást, a nép kajálni fogja.

HaKohen 2010.04.07. 22:34:48

@evil overlord:

Hát akkor Gyurcsány ügyében nem értünk egyet. Van ilyen. Pláne, ha utólag helyesbítek: két államférfiről beszéltem Antall óta, pedig szerintem van egy harmadik is: Horn Gyula - főleg ha a Kádár-korszak utolsó szakaszát is ideszámítjuk. (Most köpköd!) Ezzel nem óhajtom értékelni munkásságát (mint ahogy Gy.F.-ét vagy O.V.-ét sem), csak a "karizmatikus államférfi" címét bátorkodom odaítélni nekik. (Megkülönböztetendő őket sok más "futottak még" politikustól.)

A "polgári" jelző ügyében (nem csak a kormányt illetően) viszont egyetértünk: én is marhaságnak tartom, amiatt, amit mondasz.

Ráadásul egy nagy lelemény, amit éppen úgy lehet az egekbe meneszteni, mint óriási választási blöffnek (1998!) tartani. Ugyanis a magyar nyelv, amely igen gazdag szinonimákban, árnyaltan tud számos fogalmat kifejezni, ezúttal khm... nem eléggé árnyalt. Mert hogy amire a franciáknak és más művelt népeknek már több, mint két évszázada két külön szava van: a CITOYEN és a BOURGEOIS, azt sikerült a Fidesz és kormánya akkori szóhasználatában teljesen összemosni. Annyira, hogy divatszóvá vált, és az MSZP - nyilván a vitorlákból kifogandó szelek érdekében - azóta is használja, ha kell, ha nem. Holott az előbbi a civilt, valamiféle állampolgárt, cívist (oroszul: grazsdanyin, angolul civil, civic), utóbbi pedig ... hát mindenesetre a tőkést (burzsujt!), középosztálybelit (middle-class) vagyonnal rendelkezőt stb. jelenti. Tudom, hogy ezen sokat lehetne vitatkozni - de a taktikai okokból történt (és nagyon bejött) egybemosás azért vitathatatlan.

evil overlord (törölt) 2010.04.08. 13:17:14

@HaKohen: Horn mint karizmatikus államférfi? Ez pufajkás stb. múltjától függetlenül is túlzás. Egyetlen igazán nagy tett fűződik a nevéhez, a keletnémetek kiengedése (amiért a németek a mai napig hálásak nekünk).
A Fidesz-kormány valóban inkább a középosztálynak kedvezett (ami nem baj), de én is érzek egybemosás félét. A "gond" csak az, hogy az elmúlt 8 év alatt igazuk lett: a balliberális kormányzat tevékenysége leginkább a középosztályt érintette hátrányosan.

HaKohen 2010.04.08. 16:42:02

@evil overlord:

Tudom, hogy H.Gy. is ellentmondásos személyiség. De azért az elmúlt öt választáson csak az ő vezetésével jött össze pártjának az abszolút többség. Ő rúgta ki páros lábbal az egész ÁPV Rt vezérkart legközelebbi híveivel együtt a Tocsik-ügy kirobbanásakor; mondj még hasonlót a közelmúltból - vagy akár a közeljövőből. Ő ismerte föl (igenis államférfiként), hogy vagy a Bokros-csomag jön, vagy nincs tovább. Stb. Tudom, hogy ellene is szólnak dolgok. De még egyszer mondom, nem értékelni akartam egyiküket sem, hanem a karizmatikus államférfi ügyében próbáltam körbenézni. És négyet találtam mindössze (a másik három ellen is bőven tudsz valódi kritikákat fölhozni).

"a balliberális kormányzat tevékenysége leginkább a középosztályt érintette hátrányosan." Meg leginkább a középosztály alatti összes egyéb osztályt. Akik szintén citoyenek lennének kicsiny kis hazánkban, vagy mi a fene; bár nem bourgeois-k.

evil overlord (törölt) 2010.04.08. 18:45:32

@HaKohen: A 94-es választáson nem volt nehéz többséget összehozni: a "kapitalista fordulat" nem jött be az embereknek (az emberek '90 előtt szocializmust akartak kommunisták nélkül, de azóta kiderült, hogy kapitalizmust kaptunk kommunistákkal). A 2/3-os kormánytöbbség meg annak köszönhető, hogy az SZDSZ akkor még ereje teljében volt, és a hatalom oltárán feláldozták hihetőségüket (utána már csak a lassú haldoklás jött).
Bokros előtt azért Békési eltökölt egy csomó időt. Amúgy sose értettem, hogy a lebukott idiótákat/bűnözőket miért kell pátyolgatnia a politikai elitnek (dehogynem tudom: sok a csontváz :)).
BTW, a karizma nem azt jelenti, hogy az illető jó politikai döntéseket hoz, hanem azt, hogy komoly személyes vonzerővel bír. Ez Orbán, Gyurcsány esetén igaz (GYF esetén már 1-2 éve nem annyira), de sem Antallt, sem Hornt nem tekinteném karizmatikusnak.

Ráadásul a Bokros-csomaggal az a baj, hogy csak a fűnyírásszerű kiadáscsökkentés és bevételnövelés valósult meg, amire mindenki képes. A hosszútávú elképzelések megvalósítása előtt lemondott. BTW, a húzzuk meg a nadrágszíjat elvtársak (ööö polgártársak) majd pár év múlva jobb lesz Bokrosnál még esetleg hihető volt, de amikor másodszor próbálkoztak vele '06-ban gyakorlatilag már senki nem hitt nekik.

Középosztály vs. "underclass": az MSZP szociális- és családtámogatási rendszere kifejezetten a lumpeneknek kedvezett (segély, tanulási kötelezettség nélküli CSP vs. adókedvezmény), a vizitdíj és társai alól is többé-kevésbé mentesültek, a vagyonadó a középosztályt érinti (érintené) igazán komolyan (a szegénynek nincs mi után fizetnie, a gazdag vagy röhögve kifizeti, vagy megoldja okosba'). A '06-os járulékemelés persze érintette a kisebb keresetűeket is.
Tudom, hogy egyesek szemében ezzel szalonnáci leszek, de az ország (gazdasági, politikai) stabilitásának alapja a minél szélesebb középosztály. Az államnak nem szabad segéllyel újratermelnie a nyomort, pl. a megélhetési gyerekgyáros gyereke is az lesz, és 1-2 évtized múlva nem lesz aki a segílyt fizesse (az adófizető elmenekül vagy szimplán elfogy). Ezért jó a tanuláshoz kötött CSP, a CSP helyetti adókedvezmény, segély csak közmunka esetén (a valódi rokkant természetesen más tészta) stb.
Az "underclass" szavazatait szaré' hugyé' meg lehet venni, a tisztes anyagi körülmények között élőknek már van lehetőségük arra, hogy hosszabb távon gondolkodjanak (mert nem kell az éhenhalástól félniük) - bér ők sem túl gyakran teszik :(.

HaKohen 2010.04.08. 19:51:57

@evil overlord:

"a karizma nem azt jelenti, hogy az illető jó politikai döntéseket hoz, hanem azt, hogy komoly személyes vonzerővel bír. "

Úgy van, teljesen egyetértek veled. (Bár az ügy kissé bonyolultabb: személyiség, egyén-tömeg viszony, egyéb szociálpszichológiai tényezők stb. - de ezek most zárójelbe tehetők.) Antall és Horn pályája bizonyos időszakában szerintem ebben az értelemben karizmatikus egyéniség tudott lenni. Előtte nem és utána sem - de ez nem csak rájuk jellemző.

A Bokros-csomagon és egyebeken vitatkozhatnánk, de minek? Nem tartozik a témához. Harmadszor is leírom, hogy nem kívántam egyikük tevékenységét sem értékelni.

A középosztály-ügybe sok mindent belemaszatolsz, némi virtigli előítéletességet is (miért ne pont mi ketten ne lennénk előítéletesek egy ilyen vitában?). Azért szalonnácinak nem neveznélek: egyrészt mert asszem te sem gondolod komolyan ("ugyan má, hogy a rákba lennél te szalonnáci" - most jó?). Másrészt mert nagyon szoktam ügyelni rá, hogy ne ragasszak címkét senkire se.

Amit írsz, részben még egyet is értenék némely gondolatoddal, ám megint a lényeg vész el. Roppantul leegyszerűsítve: az elmúlt 20 év alatt többszörösére nőtt a lakosság alsó és felső decilise - 10-10 %-a - között az amúgy természetesen meglévő különbség. Ez a trend statisztikai tény. Nem tudok adatokat, de utána lehet nézni. (Mondjuk az alsó és felső kvartilis - negyed - között is.) Lehet mellébeszélni, de ez tragikus és nagyon mélyre süllyesztette az országot.

evil overlord (törölt) 2010.04.08. 20:21:52

@HaKohen: Szerintem Antall az elején talán, Horn semmikor. De hát ízlések és pofonok...
A szalonnáci nem neked szólt, hanem a "nyálasliberálisoknak", akik most már ott tartanak, hogy az LMP-t is baszolgatják, mert nem nyalja eléggé a kisebbségek hátsóját.
Az alsó és felső decilis szécsúszásának fő oka szerintem maga a rendszerváltás:
- a szocialzimus bújtatott munknélkülije most tényleg az lett (pl. a segédmunkásokra nem volt többé szükség)
- sajnos nem sikerült jól az átállás a kapitalizmusra, olyan vállalatok (igazából teljes ágazatok) is megszűntek, melyek esetleg menthetők lettek volna
- a kárpótlás és a privatizáció során óriási vagyonok jöttek létre (meg tűntek el)
A szocik (az szdsz-esek kicsit más eset, de ők is nyakig benne vannak) társadalompolitikája azonban tovább rontotta a dolgot: életmóddá tette a segélyből élést egy széles réteg számára (és ez nem csak cigánykérdés: "fehér" is mondta már nekem, hogy minek dolgozzon, ha alig kap többet mint a segély). Mindeközben a középosztály alja csúszik lefele és egyre frusztráltabb, csoda, hogy megnőtt a Jobbik? A külföldön is versenyképes emberek meg azt látják, hogy a belük kilóg, de így sem tudnak hasonló életminőséget elérni mint nyugatabbra (az egyéb környezeti hatásokról - bürokrácia, közbizonság, közerkölcs stb. - nem is beszélve), és egy idő után el is fognak menni.

HaKohen 2010.04.08. 22:17:49

@evil overlord:

Hát vitatkozom én a te három nyuszifüleddel? Egy nyavalyát! (Amikor 20 évről írtam, lényegében ugyanarra gondoltam.)

Az utolsó bekezdésed már - nyilván vérbe borult a szemed, talán nem is alaptalanul - leegyszerűsít. Ha valóban csak a "társadalompolitika" lenne minden baj oka, akkor nosza, legyen új és kiváló társadalompolitika, és minden rendbejön. Na én ebben nem hiszek: komplex stratégia, majd komplex törvénykezés stb. kell (oktatás, adó, szabályozás, munkaügy stb.), meg még ugyanannyi idő (kb. 20 év), mint ami alatt sikerült elrontani.

Bocs az optimizmusomért.

Iustizmord 2010.04.08. 22:40:22

@aristo: ne magázódjunk, nem vogymuk ellenségek... :o)

evil overlord (törölt) 2010.04.08. 22:48:50

@HaKohen: Természetesen nem csak a tásadalompolitika tehet róla, azonban szerintem sokat ártott: lassanként felnő egy olyan korosztály, amelyik azt látta, hogy a szülei munka nélkül, segélyből, feketézésből, (mindezt esetleg lopással kiegészítve) élnek meg. Ezek a fiatalok jórészt már menthetetelnek: nagyon nehéz lesz őket munkára nevelni (bár az "átlagnál" is bajok lesznek, mert 20 év alatt a teljes közoktatást szétverték).
A dolog mögött részben ideológia (SZDSZ, egyes szociológusok) részben szavazatvásárlás (MSZP) áll. Egyes valódi balosok (igazából klasszikus kommunisták - bár a KMK-t nem ismerik - , semmi közük az MSZP-hez) azzal jönnek, hogy a segély az igazából védelmi pénz, hogy ne lopjon az underclass, ráadásul a börtön többe kerül. Nooormális? Exponenciális függvényről még nem hallott az ilyen? A "nyálasliberálisok" szerint a segély jár, és "fasiszta" gondolat az, hogy közmunkához kössék. Szerintem nekem meg egy Aston Martin DBS V12 jár, ingyen benzinnel és szervízzel :)

Az egyszerű megoldásokban én sem hiszek, szerintem is komplex stratégia kell (aminek egyelőre túl sok nyomát nem nagyon lehet látni semelyik pártnál, igaz ezzel nem lehet hatékonyan kampányolni). Azonban attól félek, hogy nagyon nehéz lesz megakadályozni Magyarország végleges leszakadását: az mindig is világos volt, hogy Ausztriát soha nem fogjuk utolérni, de most már ott tartunk, hogy Szlovéniát és Csehországot sem (az IMF adatok szerint a szlovák GDP is nagyon megelőzte a magyart).

Iustizmord 2010.04.08. 22:53:42

@aristo: (1) A magázódás - stílus elem, amint az is, hogy maga - eléggé fura módon - a beszélgetést a szexuális aktushoz hasonlítja. Nyilván ez jutott eszébe.

szeretem az élénk párhuzamokat / hasonlatokat / ellentéteket. a szex ilyenkor (is) jó :o)))

(2) Az állítás pedig - érvek nélkül - csak állítás marad, mindenféle relevancia nélkül.

konkrétan?

(3) Nem osztjuk meg az egészet akarom. Ki dönt, melyikünk szabadsága fontosabb? Kinek a "józan esze" és kinek a tapasztalata? Az én józan eszem és tapasztalatom szerint maga az akinek neveztem.

mi is az? amúgy én hiszek a józan objektív rációban, despite hogy abszrdisztánban élek. tudod, ez olyan h nem szemetelünk, nem tapizunk ismeretlen csajt a metrón, ilyesmi.

(4) Én pedig magát kezdem ismerni - sajna.

bővebben? nem értem- sajna.

HaKohen 2010.04.10. 23:41:13

@evil overlord:

Na, kezdenek közeledni az álláspontyaink.

Az Aston Martin DBS V12 pedig hadd legyen a tied. (Bár azt sem tudom, én műveletlen, hogy az micsoda. De, gondolom, gurul, az pedig elég.)

Iustizmord 2010.04.11. 02:00:31

@HaKohen: arra az am dbs-re én bejelentem az igényemet, de egy szerény db9-r -rel is beérem. :o)

evil overlord (törölt) 2010.04.11. 09:36:59

@HaKohen: Igen, gurul: www.astonmartin.com/eng/thecars/dbs
Potom negyedmillió font.
Bár az is elég lenne, ha Viktor megmentené nekem ezt a törülközőfejüektől:
burzsuj.blog.hu/2010/04/08/60_millios_jaguar_ritkasag_haldoklik_katar_egyik_poros_mellekutcajaban
:)))))

HaKohen 2010.04.11. 18:21:41

@Iustizmord: @evil overlord:

Nahát. Kiművelődtem.

A 6.0 literes motor különösen vonz.

És az egyik képen Prága látszik. Hogy repeszthet ott a Moldva partján!

A negyedmilliót pedig már keresgélem. Az egyik mellényzsebemben biztos találok annyit. Csak ne a katari roncs Jaguárt akarják ennyiért rám sózni.

evil overlord (törölt) 2010.04.11. 19:49:32

@HaKohen: Pedig én befogadnám azt a kóbor macsekot :) No nem negyedmillió fontért (jó állapotban kb. 150 ezer Euro).

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása