A Semmi istene ellen: milyen legyen az új amerikai konzervativizmus?

Konzervatorium I 2010.04.01. 10:50

Idén nagy lehetőség előtt állnak a konzervatívok – mondta a rádió, értve ezalatt, hogy a politikusok egy fajtája, ami hű az ember szekuláris víziójához, győzelmet arathat egy másik fajta politikus felett, amely osztja ugyanezt az emberképet. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy bármiféle új amerikai konzervativizmus keresztény konzervativizmus lesz, ami Isten királyságát látja maga előtt, és hálás a múlt ajándékaiért, vagy egyáltalán nem lesz.

Anthony Esolen írása (Catholic World Report)

Hogy kellene kinéznie egy ilyen konzervativizmusnak? Ajánlom legalább a következőket.

A természetes kegyeletben kell gyökereznie. Iskolás gyermekeink szinte semmit nem tudnak szülőföldjük hőseiről. Alig tudnak valamit a helyről, ahol élnek, mivel napjaikat lefoglalja az iskola, a világon kívül álló, végtelen, otthontalan internet és televízió. Arra tanítják őket, hogy büszkén különböztessék meg magukat szüleik korlátolt előítéleteitől, így könnyebben magukba tudják szívni az iskola és a média korlátolt előítéleteit.

Mindennek a következménye, hogy alig van olyan polgárunk, aki büszke az otthonára, annak megőrzéséért és a következő nemzedékre való hagyományozásáért fáradozna. Ellenben gyökértelen emberek tömege nőtt fel, akiket elszigetelt az idő, minthogy sehonnan sem jönnek és sehova sem tartanak, hacsaknem oda, ahova megzabolázatlan kívánságaik vezetik őket – és akik elidegenedtek egymástól. Emlékeznünk kell rá, hogy a kegyelet azelőtt, hogy megkeresztelték volna, természetes erény volt; nagyon is mélyen emberi az, ha valaki szeret egy helyet csak azért, mert az az övé, és az, ha ápolja az emlékét azoknak, akik korábban ott éltek, és segítettek otthonát azzá tenni, ami.

El kell ismernie a különféle tekintélyeket. A libertarianizmus, attól tartok, rossz barát. Ez azt feltételezi, hogy a szabadság azt jelenti: mindent meg lehet tenni, amiben mások törvényesen nem tudnak megakadályozni. Tanulhatok hegedűn, de (Isaiah Berlin példájával élve) elpusztíthatom a méhen belüli embriót is. Ez azonban a szabadság kifacsart nézete, ami szerint a szabadság és a tekintély ellentétes egymással.

A tekintély nem a szabadság ellentéte; hanem inkább az előfeltétele. Ezt le lehet vezetni a latin etimológiából: az auctor olyasvalaki, aki többletet ad. Amikor például a gyerek jókedvűen engedelmeskedik az apjának, felszabadítja magát mind zabolázatlan ifjonti étvágya, mind az olyan nyugtalanító dolgok uralma alól, amivel a világ körülveszi. Felelősségteljes fiatalemberré válik, aki meg tud javítani egy tetőt, ki tudja cserélni az olajat a kocsiban, és alázatosan le tud térdelni az Úr előtt, imával dícsérve őt.

A család például alapvetően mentes kell, hogy legyen az állami betolakodástól, mivel a polgári jog határain belül tagjai úgy kell cselekedjenek, ahogy jónak látják. Még csak nem is azért, mert a család olyasmire képes, amire az állam nem, hanem mert a család magában törvényalkotó és törvénytisztelő közösség. Tekintélye van, amit tisztelni kell. Az iskolának, a plébániának, a szomszédságnak, a városnak, a munkahelynek és a focicsapatnak, mint emberek szabad társulásainak – akár emberalkotta, akár természetes közösségek – el kell ismerni a szabadságát, nem madisoni értelemben, különböző klikkek kiegyezéseként, hanem azért, mert az állam végső soron elismeri, hogy mi az emberi valóság.

Ez segít meghozni a szabadságot, amit a libertariánusok oly sok ideje várnak, és ami az engedelmesség erényében rejlik és abban, hogy megtörjük az emberi életnek az állam és az egyén szembenállására redukált látásmódját.

Erősítenie az emberi természetet: mind azt, ami emberi, mind azt, ami természetes. Talán nemsokára azt fogjuk hallani a dicsőség és hatalom vágyától vezérelt tudósoktól, hogy a „transzhumán” élet után kutatnak, és hogy ellenőrizhetjük és befolyásolhatjuk a saját fejlődésünket, letéve azt a politikusok és a genetikus-mérnökök kezébe.

Egy konzervatívnak el kell utasítani a természetes és az emberi ellen való minden támadást. Nem valami meghatározhatatlan időtartamú, elképzelt életet kell nagyra becsülnünk, amit az embrióból kinőtt pótalkatrészek jelölnek ki, és amiket a saját céljainkra használunk, magunkat imigyen puszta gépeknek tekintve. Ezzel szemben ki kell tartanunk az emberi élet szentsége mellett, a fogantatástól a természetes halálig; és látnunk kell, hogy a szabadság szekuláris elképzelésének, mint autonóm választásnak való engedékenység már közel hozta hozzánk egy megtervezett világ katasztrófáját, olyan gyerekekkel, akiket kezdenek úgy megalkotni, hogy a saját előírásainknak feleljenek meg, teljesítsék a mi elvárásainkat és szolgálják hiúságunkat.

Ugyanakkor meg kell értenünk, miért van az, hogy oly sokan felháborodással utasítják el, hogy a testük nem az övék lenne, és nem tehetnek vele azt, amit akarnak. Josef Pieper úgy gondolta, hogy egy szürke, fegyelmezett világban, egy világban, ahol nincsenek olyan ünnepek, amelyekben az emberek természetes módon részt vesznek, egy világban, ahol nincs meg az igaz imádás szabadsága, az emberek az erószhoz fordulnak, mint az utolsó méregzöld balosok (green thing left). Most, hogy az állam minden tekintélyt magának követel, és hogy az emberi élet szüntelen egy intézményből a másikba költözik, elhibázva a szabadság utolsó bástyájához fordulunk, az utolsó zárt kerthez, ahol még teremhet virág: a testhez.

Ezek a remények persze csalókának bizonyultak. Erósz, aki a szabadság egyetlen istenének rangjára emelkedett, nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket, inkább csak elősegítette elidegenedésünket. Ezt mutatja, hogy a fiatalok – saját szomorú, mechanikus kifejezésüket használva – azt mondják, „összeakadnak valakivel” (hook up), amiből még az erotika heve is hiányzik, ami kicsit felmelegíthetné kihűlt lelküket. Vagy vegyük a különböző szerek és kütyük garmadáját, ami nélkül egy modern nő vagy férfi nem teheti magát vonzóvá a másik számára, legalábbis amint hiszik.

Annyira el vagyunk ájulva tőle és hozzászoktunk a test mechanizálásához, hogy a biológiailag és nyelvileg is abszurd „azonos neműek házassága” elképzelhetővé válik a számunkra; főleg azért, mert elvesztettük az érzékünket aziránt, hogy megértsük, mi is igazán a szexuális érintkezés: a nő és férfi egy testté válása, ami által, ha a körülmények megfelelőek, gyermekek jönnek a világra. Úgy teszünk, mintha két nő vagy két férfi többet tudna tenni a szexuális közösülés puszta imitálásánál, majd ellátogatunk a spermabankba vagy más kormányzati intézménybe, ami ellát minket gyerekkel.

A férfiak és nők pedig továbbra is vágyódnak valami után. És itt van elrejtve a legnagyszerűbb lehetőségünk. A világ autonómiáról prédikál, ami olyan terméketlen, mint a szexuális manipuláció, ami a legnagyobb és legkiábrándítóbb csalása. Mind ehelyett a lét teljességéről kellene szónokolnunk.

Föl kell ismernie, hogy a legnagyobb veszedelem a Semmi. A pogány görögök és rómaiak hamis istenei nincsenek többé. Egy nyugati embernek, amint azt David Hart is megjegyezte, Krisztus van vagy semmi más. Ő ezt nem úgy érti, hogy a Messiásban való hit (aki eljött közénk, egy zsidó számára pedig „el fog jönni”) az egyetlen, ami maradt a számunkra. Ugyanis a világ most az imádás totemeként a Semmi, az értelmetlenség istenét nyújtja felénk. Olyan lehetsz, mint Isten – mondta a kígyó az édenkert közepén, az új kísértők azonban túltesznek a régin. Nem vagyunk többek, mint kígyók, mondják, vagy mint atomok kapcsolata a semmiben, és ha egyszer ezt megértitek, azt is megértitek, hogy miért nincs objektív valósága a jónak és rossznak, és nincs olyan, mint az emberi méltóság, és így aztán azt csináltok, amit akartok És akkor cselekedhettek úgy, ahogy egy kígyó, egy hosszú, táplálkozó cső, és fogyaszthattok amit akartok. Lehettek istenek – kígyó-istenek.

Meg kell tanulnunk látni ezt az arctalan Semmit, ezt a spirituális halált. Amikor azt halljuk, hogy minden kultúra egyenlő, ami azt jelentené, hogy az ember sosem képes egy lépést tenni az igazság irányába, mert nincs igazság, látjuk a Semmit hozzánk közel lebegni, mint egy baljós fakutya, aminek nincs teste, de állandóan vigyorog. Amikor azt halljuk, hogy nincs különbség férfi és nő között, meg kéne fordulnunk, és szembe találnánk magunkat a Semmivel, amint épp elhajít meg magazint, ásítva és unatkozva. Amikor azt halljuk, hogy az államnak helyettünk kellene gondoskodnia másokról, és így át kellene vállalnia kötelességeinket, például neki kell etetnie a gyerekeinket, köddel tömni az agyukat és este ágyba tenni őket, olyankor látnunk kéne, ahogy a Semmi trónol a nappalinkban, szemben a tévével.

A Semmi hívogató, mert szabadságot ígér: olyan szabadságot, mintha egy test akadálytalanul zuhanna egy nagy magaslatról a mélybe, és soha nem érne földet. Értenünk kell, hogy a Semmi Isten szörnyű paródiájaként itt és most, mindig és mindenütt jelen van; abban, hogy a jó egyetlen mércéje a személyes választás nihilizmusa lett; a múlt elutasításának nihilizmusában; a kultúrák homogenizálásának nihilizmusában; a „fast foodban”, a gyorséttermi kajában; az olcsó izgalomban; a lapos trükkökben. Nekünk azonban nem a Semmit, hanem Valakit kellene követnünk: a megfeszített Krisztust.

Mindent megújítok – mondja az Úr az idők végezetének trónján ülve. Ebben a nagyszerű ígéretben, meglepő ellentmondásban rejlik szerintem az egyetlen remény a nyugati kultúra megújulására. Ez az ígéret ugyanis olyasvalakibe helyezi a reményt, akit mindig is ismertünk; de csak részben; és az Egyetlenbe, akit mindig szerettünk, csak épp tökéletlenül. Ezért a leghaladóbbak közülünk azok, akik a legtovább jutottak minden ember közül az igazság felé vezető úton, és akik a legtisztábban látják a szépségét és értékét a múltnak, annak, ami egykor volt. Ők azok, akik a remény teljességével élnek.

Anthony Esolen a Rhode Island-i Providence College angoltanára; angolra fordította Dante Isteni színjátékat. A cikk a Catholic World Reportban jelent meg, és angolul itt olvasható.

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr941872873

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Orbán és erkölcs 2010.04.02. 18:14:20

 "Az egész ingatlanpanama-ámokfutást a Fidesz és a Fidesz média mély hallgatása övezi. Mivel tyúkperekben is elszámoltatást hirdettek, a hallgatás különös. Volt, egészen addig, amíg napvilágot nem láttak azok a fotók, amin Orbán Viktor és a s...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greybull 2010.04.01. 14:11:17

A legszerencsésebb új konzervativizmus az amiknál az lenne, ha Amerika visszatérne ahhoz, amiért oly sokan felnéztünk rájuk: a demokráciához, a munkához, az emberi életet valóban élhetőbbé tevő általános jóléthez - és felhagyna a világcsendőri szereppel. Ennyi. Ez után én is többször járnék mekibe, meg kentakifrájdcsikenbe.

Yo Sar Ian (törölt) · http://faking.blog.hu/ 2010.04.01. 14:22:32

Yo!

Királyul nyomja az ürge a hadovát
harapja a ködöt, szórja a rizsát.
Húbazzeg mennyire kell hülyének lenni
aki ezt a híg fost be akarja venni!

___________________________ (törölt) 2010.04.01. 20:38:52

Megmondom őszintén, én ezekkel a témákkal egy kicsit mindig kínosan érzem magam, mert egyfelől egyetértek, másfelől nem. Hogyan lehetne ezt jól megfogalmazni?

Hadd idézzem Viktor Frankl pszichátert:

"Az ember abban a mértékben válik igazán embberé vagy igazi önmagává, amilyen mértékben önmaga meghaladását/transzcendálását megélni képes. Nem az önmegvalósításra fókuszálásssal válik azzá, hanem úgy, ha elfelejti és feladja/átadja önmagát, nem önmagára figyel, hanem kifele fókuszál."

A lényeg szerintem ott van, hogy az emberi élet teleológiája (célra-orientáltsága) nem pozitív, hanem negatív. Nem arról van szó, hogy van egy adott pozitív cél, állapot, ami fele törekedni érdemes, hanem egy negatív állapot van, amit elkerülni, amitől elfele törekedni érdekes, és ez a negatív állapot az egó állapota, az én-fókusz állapota, a világtól és a többi embertől falakkal elválasztott állapot, ahol a személyes univerzum középpontja az én és az igazság az, amit én gondolok, és amit én gondolok, az kurvára fontos. Egyfelől az elválasztottság, elszigeteltség állapota, másfelől önmagunk túlzott fontosságának az illúziója.

Az egó mérete általában lemérhető a humorérzés és iróniaérzék hiányával: mert csak annak van humor-és iróniaérzéke, aki nem gondolja, hogy ő és minden, amit gondol, végtelenül fontos és vegye mindenki 100%-ig komolyan.

Az emberi élet alapvető problémája, csapdája az egó-állapot és a modern világ alapvető problémája ennek fel nem ismerése - a fel nem ismerése annak, hogy a gőg boldogtalansághoz és konfliktusokhoz vezet és hogy a boldogság forrása csak valamiféle alázat, áldozat és szolgálat lehet, mert az segít elfeledkezni az énről és kifele fókuszálni. Nem szabad önmagunkért élni, mert akkor magunkba zuhanunk, mint egy vörös óriáscsillag. Vagy mint egyéb vörösök. És valóban, az önmagunkba-zuhanás következménye a Semmi, mivel az egó közepén a semmi van, mivel a tapasztó, a tapasztalat és a tapasztalás folyamatának elválasztása egyszerű illúzió.

Naszóval, az EGYIK lehetséges megoldása az egó-problémának az Isten-hit. Elismerem, hogy hatékony megoldás és ebben a civilizációban a legtöbb ember számára ez a kézenfekvő megoldás. Kifele fókuszálásra tanít, önmagunk átadására, alázatra, tehát csökkenti az egót, tehát jó.

Ez az oka annak, hogy egyfelől egyetértek.

Ami miatt meg viszont mégsem, az az, hogy nem az Isten-hit az egyetlen megoldás. Az ember fel tudja oldani önmagát a világban is. Vannak ennek veszélyes verziói, jól tudom, (politikai gnoszticizmus), de vannak nem veszélyes verzió, hasznos verziói: a munka mint _hivatás_ és nem mint pénzkeresési forrás, a család mint önmagunknál fontosabb nagyobb egység, a helyesen értelmezett nemzet: nem mint erőd, hanem mint otthon, a művészet, amennyiben a Szépre törekszik és nem az "önkifejezésre", a tudomány, amennyiben az Igazra törekszik és nem a citációs indexre. Vagy lehet egész egyszerűen direkt módon az egó leépítésére gyúrni, anélkül, hogy bármi mást akarna az ember a helyébe állítani (buddhizmus).

Egy dolgot lássunk tisztán. Az a tény, hogy az Isten-hit hatékony ególeépítő módszer, alázattanuló módszer, az tökéletesen független attól, hogy Isten tényleg létezik-e.

Precízen ettől nincs igaza a teista-ateista vitákban igazából egyik félnek sem.

A hívők szerint ha a kereszténység nem lenne igaz, akkor nem is működne ( biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=46&c=15&v=12&vs=12-20#v14 ), míg az ateisták szerint azért nem működik, mert nem működhet, mert nem igaz.

Egyik logika sem stimmel. Hogy a dolog a gyakorlatban működik, tehát képes az emberek egóját csökkenteni és ettől jobb emberekké és jobb polgárokká tenni őket, az empirikus (történelmi) tény és nem igényel igazsági vizsgálatokat.

Ebből ugyanakkor nem következik, hogy Isten tényleg van, mert ez egy occamborotvailag fölösleges feltételezés, a dolog működése egyszerűbben is megmagyarázható: eltereli a figyelmet a legfőbb rosszról, az egóról, segít legyőzni önmagunkban az én-központú, kevély, gőgös, fontoskodó, mohó, szeretettelen és humortalan elemet, az egót.

Kvázi bármilyen egyéb "mágnes" is működne, ami elszívja az ember figyelmét önmagáról, mert az igazi lényeg az, hogy az ember ne önmagára, ne az egója követeléseire figyeljen. Akkor is, ha az mágnes voltaképpen nem is létezik, de erősen hisznek benne.

Tehát ez a dolog akkor is működik, ha van Isten, akkor is, ha nincs, tehát a nagy kérdés továbbra is nyitva van.

Mindegy, a lényeg az, hogy a dolog hasznos és működik, és ebből kifolyólag a kereszténység betámadása ártalmas, mert összességében növeli az egót, és ezt sajnos a modern világban nagyon erősen láthatjuk.

De nem az egyetlen dolog, ami működik, és ebből kifolyólag a lényeg az, hogy a konzervativizmus keresztény részhalmaza remek dolog, mert egócsökkentő, de meg kell tanulnia önmagát nem kizárólagosnak látnia, ide akartam eljutni.

Gyakorlatilag az ember akkor lesz konzi, ha kicsi az egója, a kereszténység erre jó mód, de nem az egyetlen mód.

A keresztény-konziknak meg kell tanulniuk elfogadni és természetes szövetségesként kezelni a hivatásának és családjának élő, konzervatív karakterű, de templomba nem járó embert. Ide akartam kilyukadni.

Nem szabad az egész "mozgalmat" vagy mifenét csak és kizárólag hívőkre alapozni. Más utak is vezetnek a kis egóhoz, az önfeladáshoz, a nálunk fontosabb dolgokért éléshez, az élet mint feladat, kihívás és kötelesség megéléséhez.

Asidotus 2010.04.01. 21:57:18

"A libertarianizmus, attól tartok, rossz barát. Ez azt feltételezi, hogy a szabadság azt jelenti: mindent meg lehet tenni, amiben mások törvényesen nem tudnak megakadályozni. "
Ez azért nem igaz. A szabadelvűség azt jelenti, hogy mindent szabad, ami másnak ezen szabadságát nem akadályozza. És ez azért nem ugyanaz. Pl. neked jogod van éjjel aludni, így én nem akadályozhatom ezen jogodat azzal, hogy hangosan bulizunk. Ez a szabadelvűség, nem pedig a belesz@rok másba.
Ha én összemosom a kereszténységet az inkvizícióval, akkor a hívők jogosan háborodnak fel.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.04.01. 22:12:05

@Shenpen:
Kivéve, amikor a vallás a gőg forrása...

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2010.04.01. 22:49:30

"A keresztény-konziknak meg kell tanulniuk elfogadni és természetes szövetségesként kezelni a hivatásának és családjának élő, konzervatív karakterű, de templomba nem járó embert. Ide akartam kilyukadni.

Nem szabad az egész "mozgalmat" vagy mifenét csak és kizárólag hívőkre alapozni. Más utak is vezetnek a kis egóhoz, az önfeladáshoz, a nálunk fontosabb dolgokért éléshez, az élet mint feladat, kihívás és kötelesség megéléséhez."

Ezzel teljes mértékben egyetértek. (Viszont nem írhatom át, amit fordítok, az amcsi konzervativizmusba nem nem akarok jobban beleszólni...)

@Lord_Valdez: a vallás nem szokott jobban a gőg forrása lenni, mint bármi más. Aki pedig lenéz mást a más hite miatt, az valszeg ezt a saját vallása tanítása ellenében teszi. Ahogy VI. Pál pápa és a II. Vatikáni ZSinat mondta: a lelkiismereti és vallásszabadság nem azért fontos, mert az eszmék egyenlőek volnának, hanem mert tiszteljük a másik ember méltóságát.

keb_26 2010.04.01. 23:22:17

Tudom, hogy ez nem tartozik szorosan ide, de NEM KÉNE VÉGRE ÍRNI EGY CIKKET A PEDOFIL BOTRÁNYOKRÓL?
Komolytalan, hogy itt mindig találok rendkívül színvonalas cikkeket, de valahogy ezt a témát kerülitek. Szóljatok már hozzá, mert ma ezek a legfontosabb hírek és KÖTELESSÉGETEK írnotok róla, ennyivel tartoztok az olvasóitoknak.

Ehhez képest leszarom, milyen konzervativizmust képzel el, kicsoda...
Vegyetk példát a német konzervatív lapokról!

Vitát akrok látni ezen az oldalon kemény véleményekkel, a pápa felmentésével és a caps lock-os bassza meg a pápa commentekkel!

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2010.04.01. 23:33:46

@keb_26: konzervatorium.blog.hu/2010/03/18/egyhazi_pedofilugyek_igazabol_melegugyek
oldalt, a legolvasottabbak közt. Ajánlom még a VAtikánfigyelő blogot, meg a jezsuita blog vonatkozó írásait, és aMAgyar Kurírt.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.02. 08:10:01

@dobray:
de akkor miért akarják megtérateni egymást a vallásosak, és miért utálják a vallástalanokat még egymásnál is jobban? (szerintem azért, mert a valláshoz kell egyfajta prekondíció, amivel utána lehet számolni, és a fókuszát (nevezéktant) változtatni - ennek hiánya zavar az erőben, és fujj)

csaba_a_purszk 2010.04.02. 10:05:50

@Shenpen:

"A keresztény-konziknak meg kell tanulniuk elfogadni és természetes szövetségesként kezelni a hivatásának és családjának élő, konzervatív karakterű, de templomba nem járó embert. Ide akartam kilyukadni."

Sajnos a mai kereszténység - és ez kicsit átsüt ebből a cikkből is - kultúrkereszténység, mindenfajta lélek nélkül. A kultúrkeresztények meglehetősen hasonlítanak a Jézus által ostorozott farizeusokra. Kizárólagosak, és a törvénynek élnek, nem pedig a léleknek.

Az igazi keresztény tudja, hogy a vallás csak máz: az Isten-kapcsolat jóságát nem a vallásosság mértéke mutatja, hanem a többi emberrel való kapcsolat minősége. Erről szól az Újszövetség. Éppen azért az a keresztény, aki nem "kezeli szövetségesként" a templomba nem járó embert, valójában képmutató, és nem ért semmit a krisztusi elvekből.

Valahol azt olvastam: olyan a kapcsolatod az Istennel, mint a legrosszabb emberi kapcsolatod. Talán ez kicsit túlzás, de ebből az elvből levezethető, hogy a kereszténységnek elfogadónak kell lennie, és egyáltalán nem erőszakosnak: Krisztus sem kényszerített soha senkit semmire.

egyérintő 2010.04.02. 10:38:15

@Shenpen: "De nem az egyetlen dolog, ami működik, és ebből kifolyólag a lényeg az, hogy a konzervativizmus keresztény részhalmaza remek dolog, mert egócsökkentő, de meg kell tanulnia önmagát nem kizárólagosnak látnia, ide akartam eljutni."

Igazán remek dolog lenne, ha valaki leírná egyszer, hogy ez a másik működő dolog, ami mondjuk a kisközösségeknél nagyobb és pár évnél nagyobb időszakot élt meg, mi is lenne.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2010.04.02. 10:48:21

@bs395: Miért, te sosem akartál senkit meggyőzni az igazadról? "Hirdessétek az evangéliumot a föld végső határáig" - mondta Jézus. A keresztények éppenséggel ezért. Ez a prekondíció-dolog szerintem nem áll. VAgy ha igen, akkor az ateizmushoz is kell prekondíció. És az ateisták nem utálják a vallásosakat? Hogy ki kit utál, ez emberi gyarlóság, mivel senki sem tökéletes.
@csaba_a_purszk: miért lenne a vallás csak máz? Akkor nincs olyan, hogy igazi keresztény. "Ahol ketten-hárman összejönnek a nevemben" "TE Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat". Szerintem elég kevés keresztény van, akinek nincs nem keresztény ismerőse. Ezeket az ismerősöket nem szokás utálni. A keresztények is a világban élnek.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.02. 11:03:33

@dobray:
jézus vagy a tanítványok műveit kanonizáló funkcionáriusok? :-)
ahhoz az ateizmushoz, ami anti-teizmus, persze, hogy kell prekondíció, a többihez meg nem, csak abból kevés van.

csaba_a_purszk 2010.04.02. 11:12:38

@dobray:

"miért lenne a vallás csak máz?"

Arra gondoltam, hogy az intézményes vallás egy máz, egy külső, intézményesített kifejezési formája az embernek arra a törekvésére, hogy az Istennel kapcsolatba lépjen.

Félre ne érts! Én nagyon szeretem a katolikus egyházat! Kétezer év tradíciója, megannyi ember, aki példaképül állhat elénk, akikhez képest én sehol sem vagyok: a kedvenceim, Szt Ágoston, Szt. Ignác, Avilai Szt Teréz, a modern kor hősei, az olyanok, mint Maximilian Kolbe, 2JP, a szent királyaink, akikre büszkék lehetünk: István, László, IV Károly! Hihetetlen szép lista, már csak miattuk is gyönyörű a katolikus tradíció.

Viszont ebbe abszolát belefér, hogy a vallás nem más, mint külsőség: a valódi lényeg a Te kapcsolatod az Istennel, aminek a minőségéről leginkább az emberi kapcsolataid árulkodnak. A kétezer éves keresztény tradíció egy jó kiindulás lehet ahhoz, hogy az ember rendezze az életét saját magával, a többi emberrel, és ezeken keresztül a teremtő Istennel. így értem azt, hogy a vallás máz. Egy ateistának is lehet jó kapcsolata az Istennel, csak nem biztos, hogy tud róla.

Nekünk, akik a keresztény tradícióba születtünk, van egy jól körülhatárolt, kicsit dogmatikus, kicsit kultúrális isten-képünk. Néha azt hiszem, hogy alá kell néha ásni a dolgok alá, hogy tényleg megleljük a Jóistent a dogmák, a kultúra és a neveltetés mögött.

Ezt értem azalatt, hogy a vallás csak máz. :)))

keb_26 2010.04.02. 11:27:51

@dobray:
Hoppá, sorry nem vettem észere. Mindazonáltal szar egy cikk volt.
Abszolút nem kielégítő. Lényegében annyit mondott, hogy a pedofil papok valójában homokosok és a 60'as évek liberális szellemének termékei.
Bravó!

Aron M 2010.04.02. 12:15:05

kiváló írás, egész pici kenetteljes csomagolásban.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2010.05.04. 22:53:33

Ne haragudjatok, de hogy az ördögbe lehetett összehozni – és főleg ilyen felületesen – ennyi (ál?)konzervatív közhelyet? Nem semmi ez a cikk…

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása