Az utolsó hamisrealista

Konzervatorium I 2009.10.12. 11:20

Az első könyv címe szimbólumértékű szeretne lenni: a szerző a szovjetek által épített ideiglenes hídon tér vissza Felső-Magyarországról 1945-ben, s a déli hídfőben szovjet katonák segítenek neki feltolni a családi szekeret a folyóparti meredélyen. Lehet így gondolkodni Magyarország történelméről, abszolút igazságnak mégis nehezen venném. Családunk inkább ezüstkanalak és Singer-varrógépek viszonylatában látja ugyanezt.

Ablonczy Balázs recenziója Csernok Attila két könyvéről
 

Csernok Attila: A komáromi pontonhíd. Budapest, 2008, magánkiadás. 432 oldal, 3200 forint. Csernok Attila: A valóság erejével… Budapest, 2009, magánkiadás. 348 oldal, 3200 forint.
 

A Konzervatóriumtól némiképp idegen a könyvrecenziók megjelentetése, és ez nagyon helyes. Mindenki olvasson, és ne higyjen annak, aki azt állítja, hogy olvasott. A mostani sorokat talán az indokolja, hogy egyelőre nem tudni: új történeti paradigma kialakulásának vagy egy siratnivalóan gyermeteg utóvédharcnak vagyunk-e a tanúi. Akárhogy is van, a jelenség érdekes, a nyolcvanéves közgazdász történetpolitikai elmélkedésének önmagán túlmutató jelentősége van. Csernok, aki számtalanszor hangsúlyozza a maga „osztályidegen” származását (édesapja a m. kir. honvédség állatorvosaként szolgált), a Központi Statisztikai Hivatal, majd a Minisztertanács Gazdasági Bizottságának munkatársa, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. 1982-től a Medicor brazíliai leányvállalatának vezetője lett, innen is ment nyugdíjba. Azóta az év felét Magyarországon, másik felét Brazíliában tölti.


Hernádi Judit és a fórumozók

Magyarországon 2007-ben 13200 cím jelent meg a könyvpiacon (2008-ban kicsit kevesebb), és egészen bizonyos vagyok benne, hogy számos jelentős munka közülük nemhogy el sem jutott a potenciális olvasókhoz, de hírt sem kaptak róla. Vajon mi indokolhatja, hogy fentebbi művek szerzőjét kétszer is meginterjúvolta a 168 Óra? Beszélgetett vele Verebes István a Napkeltében és az Alexandra Könyvesházban (cserébe Csernok idézte Verebes Maya című, Hernádi Judit életéről szóló könyvének veretes sorait a munkáiban), Orosz József kérdezte őt a Klubrádióban és nem más, mint Kende Péter (nem a méltán kitűnő Orbán-monográfus, hanem a Párizsban élő szociológus) ismertette az első könyvet, egy teljes kolumnán az Élet és Irodalomban. Bár ő már tett bizonyos finom distinkciókat a könyv kapcsán, írása összességében nagyon is elismerő, hasonlóan az örökké kereső-kutató Tokfalvi blogbejegyzéséhez, aki a magyar realizmus apostolát ünnepli Csernokban. Kende és Verebes István a második mű fülszövegének megírására is vállalkoztak. Azok elég siralmas sorok (Csernok eszerint „nem mér különböző mércékkel”: ez nyilván valami vércinikus posztmodern tréfa.) És a hardlájner baloldal fórumain (klubradio.hu, kapcsolat.hu, 168ora.hu) az olvasók és rajongók úgy ajánlgatják egymásnak Csernok műveit, mint egy új, elfogulatlan magyar történelemszemlélet alapmunkáit.
 
A helyzet ezzel szemben az, hogy mondott szerző idegenül mozog a történelem világában: gyakorta vét tényhibákat, olvasottsága korlátozott, egyes eseményekről pedig egyáltalán nincs tudomása. Elfogulatlannak pedig végképp nem lehet nevezni. Stílusa gyarló, műveinek eszmei tartalma pedig igencsak átlátszó. A XX. századi magyar történelem igazából csak ürügy arra, hogy elmondja, mivel van baja a mai politikában. Az első kötet egyik fele önéletrajzi vonalat is visz, és ez jóval érdekesebb is lenne az állandó bölcsködésnél, a kellő ismeretanyag híján állandóan önmagába visszaforduló puffogásnál. Csernok munkái beleillenek abba sorba, amelyben az elmúlt években az 1990 előtti nómenklatúra egyes tagjai (Berecz Jánostól Sándor Györgyön át Kanyó Andrásig és kevésbé ismert diplomatákig) emlékezés vagy múltidézés címén saját diktatúra-képüknek próbálnak meg híveket szerezni.


A művelt esszé nyomában

Azzal egyáltalán nincs baj, ha valaki különösebb történelmi képzettség híján történelmi eseményekről filozofál, éppen ellenkezőleg. A magyar közéletnek is égető szüksége lenne a művelt esszére, amely vitát generálhat vagy továbblendítheti egyes történelmi kérdések újragondolását. Lehet olvasni parádés magyar fürdőtörténetet néprajzostól, ragyogó történeti munkát politológustól és jó regényt, mondjuk az orvos végzettségű Németh Lászlótól vagy a matematikus Esterházy Pétertől. A diploma tehát nem minden. S kritikus, akár fájdalmas önvizsgálatoknak is kell, hogy tere legyen egy ilyes gondolatfüzérben.
 
A közgazdász szerzőnek van előképe: Kopátsy Sándor, hasonló háttérrel és végzettséggel hosszú évek óta publikált – néha egészen vérlázító hülyeségeket – a magyar történelemről. Számomra emlékezetes volt az a cikke, mely a liberális Magyar Hírlapban jelent meg, s amelyben az arisztokrácia és a középosztály szükségszerű megsemmisítéséről értekezett, mint a történeti fejlődés útjába kerülő objektív akadályok elhárításáról. Aki akarja, keresse meg a kopatsyponthu-n, de a Gondviselés cinikus ám roppant igazságos húzása nyomán az oldal tele van vírusokkal (csak szólok). Kopátsy inspirálólag hatott Csernokra is, alapvetéseire több helyen hivatkozik, sőt nem habozik őt egy helyütt vátesznek nevezni.


Rákositól Gyurcsányig, meg vissza

A tavaly és idén megjelent Csernok-művek alapképlete viszonylag egyszerű: a dualizmus-kori és a két háború közötti Magyarország fertelmes volt, a világháborús vereséget és a szovjet megszállást csak magunknak köszönhetjük, a holokausztért mindenki felelős, a nemzet egésze. Aminek pusztán erkölcsi szempontból lehet és volna is jelentősége – vö. keresztény bűnbánat – de történeti megállapításként bűnösen egyszerűsítő. Ráadásul úgy, hogy Csernok többször is deklarálja idegenkedését az egyházaktól, hittől.
 
Szerinte a Rákosi-korszak, melyben bár „történtek törvénytelenségek”, emelkedő korszak az ország életében. Miután megjegyzi, hogy a sötét oldalak „eltúlzott hangsúlyt kaptak” a visszaemlékezésekben, általánosságban így értékel: „Új élet kezdődött a romok helyén! Ma említésre sem érdemes közhely, akkoriban boldog igazság volt. Magyarország igazsága, a mi igazságunk” (KP 215). Továbbá ’56 megfontolatlan hőzöngés volt, a Kádár-korszak Magyarország aranykora („Mindent összevetve, a XX. század politikusai között Kádár János volt az egyetlen államférfi az ország élén.” KP 380). Kádár az első kötet hőse is egyben. A másodiké inkább Gyurcsány Ferenc (Összegzés gyanánt: „A történelem válasza: Magyarország nem érdemelte meg Gyurcsány Ferencet” VE 326), s a kötetnek az a célja, hogy rettentő sok redundanciával, az elviselhetőnél lényegesen több idéző- és felkiáltójellel reflektáljon az első könyvét ért bírálatokra, illetve megrajzolja a rendszerváltozás utáni Magyarország portréját. A történet hanyatlástörténet: elbukik az az államférfi, aki az elődök elrontott Magyarországát rendbe tudná hozni. Csernok világképének origója az 1968-as gazdasági reform és a statisztikai hivatalban töltött évek: ehhez képest ítéltetik meg a mindenkori magyar politikai elit. A szerző láthatóan a szabaddemokratáktól is idegenkedik, de nem ők járnak a legrosszabbul. 
 
Mérlegéből süt a jobboldal (itt a szélsőjobb és a jobb természetesen egybemosódik) iránti ellenszenve, Csernok még azért is szemrehányást tesz Fodor Gábornak, hogy a nyolcvanas években nem ismerte fel szobatársa, Orbán Viktor „gátlástalanságát és hatalomvágyát” (VE 255). A visszamenőleges kárhoztatás (vö. anakronizmus) amúgyis az oeuvre egyik historiográfiai újításának tűnik: kap Kossuth és az 1867 utáni magyar liberális elit (nem békültek ki a nemzetiségekkel), a Horthy-kor (hadat üzentünk a Szovjetuniónak. A kijelentés alapérvként számtalanszor tűnik fel a kötetekben, a legváltozatosabb szöveghelyeken. Olyan, mint a skíz a tarokkban: mindent visz. Előszámolását hétnél abbahagytam.), ’56 (mindenki tévedett), rendszerváltók (még inkább). A szummum mindenképp az, amikor Jeszenszky Géza kap ki azért, mert egy 2005-os cikkének állításait nem tanították a két háború között a középiskolákban. (KP 69).


Ürügyek

Csernok, bár sokmindent elolvasott, ami a Kádár-kor Magyarországán slágerkönyvnek számított (Kádár Gyula és Shvoy Kálmán emlékiratait, Ránki György műveit és egyebeket) és néhány olyasmit is, aminek semmi köze a magyar történelemhez: Moldova György műveit, Bolgár György Beszéljük meg! című könyvét, HVG- és 168-óra cikkeket, olvasói leveleket és Robert O. Paxton (a vichy-i Franciaországról szóló jónéhány alapmű amerikai szerzője) egy tanulmányát – portugálul. S nehezen látszik az értelme annak is, hogy Csernok függelékként hosszú oldalakat közöl kivonatolva az 1910-es népszámlálás adatsoraiból. De a hivatkozásokból kitűnik: a szerző úgy ír a történelemtudományról, hogy annak eredményeit nem ismeri. Nem a legfrissebbeket, az elmúlt húsz évet sem. Ír Tiszáról (hosszan és gyalázólag), anélkül, hogy megemlítené Vermes Gábor alapvető munkáját. Ír baromi hosszan Trianonról, de Romsics Ignác összefoglalását teljes hosszában nem használta (Romsics XX. század-történetét sem), sem Rainer M. János Nagy Imre-életrajzát és úgy szidalmazza a magyar nacionalizmust/nemzeteszmét, hogy annak klasszikus műveit, (például Gyurgyák János munkáját, de említeni lehetne Szűcs Jenőt vagy Joó Tibort is) meg sem parittyázza, még a baloldaliakat sem. A doni katasztrófa leírásában Nemeskürty István hetvenes évek eleji munkájánál van jobb és frissebb, Szabó Péteré: az sem kellett neki. Láthatóan nem tudta tisztázni magában a szépirodalom (Esterházy Péter, Vámos Miklós), a regényesített memoár és önéletrajz (Bárczy János és Reviczky Ádám) valamint a történelmi források közti különbséget – neki tetsző idézetekre kedvvel és gyakran hivatkozik, még akkor is, ha azokat az égvilágon semmi nem támasztja alá. Megesik az is, hogy ha valamiről nincs tudomása, azt egyszerűen kétségbe vonja: így jár Oláh György publicista a „hárommillió koldus” kifejezés szerzőségével kapcsolatban (VE 77). Pedig hát az ő volt, nincs mit tenni.


Hibák és bűnök

Akiket felhasznál, és netán adataik mellett neki nem tetsző kijelentéseket talál, azokat súlyosan elmarasztalja. Így kap rendesen Ungváry Krisztián a kassai bombázás és a doni katasztrófa bemutatásáért (KP 135-136, 145) – pedig szakértelmét a kérdésben aligha lehet kérdésessé tenni. De jut Charles Gatinak, Fejtő Ferencnek. Litván Györgynek vagy Gyurkó Lászlónak is egyes, 1956-tal, a magyarországi kommunizmussal (ami „nem is volt”) kapcsolatos kijelentéseikért; pedig velük még szimpatizál is a szerző. A történelem ürügyként való felhasználása pontosan tükröződik Csernok adatkezelésén. Számára a tények fétikus tisztelete („sine ira et studio”, hangsúlyozza sokadjára is) az első, ezek működtetik a kádári technokrácia apológiáját, ezek cáfolják a jobboldal hazugságait, farizeusságát és leplezik le bűnösségét. Ugyanakkor gondjai éppen neki támadnak egyszerű kronológiai, földrajzi faktumokkal is: az újvidéki Hideg napok 1942-ben voltak, (több helyütt, KP 113), Apponyi Albert nem Versailles-ba ment béketárgyalásokra (KP 20), ott csak aláírták a békét. Fiume városa nem volt Modrus-Fiume vármegye része. Továbbá: 1920-ban még nem jelent meg a Le Monde című napilap (KP 79), Széll Kálmán 1908-ban nem volt miniszterelnök (mondatai nagyon tetszenek Csernoknak. Első idézés: KP 58), Nagy-Britannia nem ellenezte az 1938-39-es magyar területvisszacsatolásokat (VE 96), 1961-ben Péter János már nem volt református püspök (KP 297), a keresztény felekezetek papjai nem szavazták meg a 3. zsidótörvényt (VE 123). Teleki Pál 1920 után saját birtokain nem csinálhatott földreformot, mert helyette csinált a román állam (VE 131), szerinte a két világháború között „kereszténydemokrata” rendszer volt Magyarországon (VE 149) és így tovább, számos esetben. Ha pedig a történelmi interpretációk nem kedveznek neki (például 1956-ról), akkor saját személyes élményeit szegezi velük szembe, ami a sine ira et studio elvének aligha felel meg.


Rettenetes alakok

Vannak olyan élő alakok, akiket Csernok, khm, nem kedvel: Csoóri Sándor, Sólyom László, Orbán Viktor, Borbándi Gyula és még sokan mások. Leszólásukkal nem tud betelni, de a köpködésből sajnos még az invenció is hiányzik, a szerző ugyanazokat a témákat, idézeteket variálja a végtelenségig. A csúsztatás már tényleg csak a legkisebb baj. A számos esetben pongyola fogalmazás (a butikosnyelv olyan virágai, mint a „tessenek”) és az önbuzdító nekirugaszkodások („nem akarok nagyon durván fogalmazni”), folyton felbukkanó modorosságok (simára koptatott, de pontatlanul előadott közhelyek, latin közmondások, választ nem váró, patetikus kérdések) elég férfias munkává teszik a mondanivaló befogadását. A nehézkesség, az anakronizmusok, a tényhibák és a személyeskedés mellett van néhány utolérhetetlen mélypontja a szövegfolyamnak. Ilyen például a határon túli magyarokról szóló eszmefuttatás, a Kádár-rendszer fogyasztói nacionalizmusának tökéletes újrafogalmazása (VE 310-311), vagy a szlovákiai magyarok provokatív magatartásának taglalása (miért beszélnek magyarul és miért magyar nyelvűek a boltfeliratok? VE 57). Vagy annak a felvetése, hogy a szlovák nacionalizmus és Jan Slota pártja azért erős, mert Duray Miklós nacionalizmusa életre keltette (VE 57-58, 226, és a fentebb belinkelt 168 Óra interjúban is). Durayt, aki, mint megtudjuk: „megélhetési politikus”, nyilván lehet nem szeretni, tetteit/kijelentéseit mélységesen elítélni, esetleg neheztelni rá autóvezetési szokásai miatt. De Duray egyrészt egyike a kevés, értelmiségi attitűddel megáldott/megvert, mélyebb reflexiókra képes magyar politikusnak, másrészt már akkor küzdött emberi és kisebbségi jogokért, és vállalta értük a börtönt, amikor Jan Slota vállalatánál magyar nemzetiségű raktárosokat gyepált, egy Csernok Attila nevű közgazdász pedig a kommunista diktatúra vezető tisztviselője, majd ugyanezen rendszer külkereskedője volt Dél-Amerikában.
 
Az első könyv címe szimbólumértékű szeretne lenni: a szerző a szovjetek által épített ideiglenes hídon tér vissza Felső-Magyarországról 1945-ben, s a déli hídfőben szovjet katonák segítenek neki feltolni a családi szekeret a folyóparti meredélyen. Lehet így gondolkodni Magyarország történelméről, abszolút igazságnak mégis nehezen venném. Családunk inkább ezüstkanalak és Singer-varrógépek viszonylatában látja ugyanezt, én viszont nem is állítom, hogy az ügyben harag és részrehajlás nélküli lennék.
 
Csernok könyvei felvetéseikben, nyelvhasználatukban, gondolatmenetükben elég pontosan leképezik azt, amit rajongói gondolnak a magyar történelemről és a magyar jobboldalról. Velük azonos hangütésben, de nagyobb erudícióval jelenít meg paradoxonokat (nemzeti érzület rossz, de a kommunista rendszer menedzselte sportsikerek és a nyomukban feltámadó büszkeség jó; kommunizmus nem volt, de egyébként azok a legnagyobb kommunisták, akik a jobboldalon szerepelnek manapság stb.), amelyek, úgy tűnik, állandó elemei maradnak a honi közgondolkodásnak. Ez a történelemkép is van olyan torz, manipulatív és kirekesztő, mint bármilyen más, amivel bunkózni szokták a jobboldalt.  

A múltért vívott harc szemmel láthatóan új szakaszába lépett.
 
KP=A komáromi pontonhíd
VE=A valóság erejével…

A bejegyzés trackback címe:

http://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr851443324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

polgári per 2009.10.12. 11:34:25

Felhívom Ablonczy úr figyelmét arra, hogy itt egy magánkiadásról van szó. A szerző azt is megtehette volna, hogy csak Q és L betűt használ a könyvében. Nem történészről van szó, hanem egy átlagos mániákus emberről. Nem a történelemről, hanem a mániáiról szólnak a könyvei, ez elég gyakori hasonló magánkiadású művek esetében. Miért ne írhatná le valaki azt, hogy Tisza István hívta be a németeket 1928-ban, gondosan hivatkozva gróf Bethlen Géza visszaemlékezéseire ?

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.10.12. 12:19:41

ha egy könyvön Verebes ajánlása van, eldobni, kezet mosni! sőt Flóraszept!

és mennyi iylen faszság van!
Sajnálatos, hogy foglalkozni kell az ilyenekkel... a 168ó miatt.

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2009.10.12. 12:57:12

Tehát ha jól értem az alapos ismertetőből, ez a könyv a történelemmé szublimált poszt-kádárizmus? Érdekes. Más vonalról mostanában Ungváry Rudolf is próbálkozik hasonlóan nagyívű kanyarokkal (www.es.hu/?view=doc;24199). Ha már nincs jövő, legalább a múlt kövesse a szánk ízét!

sznagygabor (törölt) · http://40ev.blog.hu 2009.10.12. 13:51:02

@polgári per: nyilván azt ír, amit akar. Viszont Ablonczy úr, mint történész, elmondhatja erről a véleményét.

ablonczyb 2009.10.12. 13:54:04

@polgári per:
nem hinném, hogy ne lehetne kiadni könyveket csupa Q és L betűvel, rendes kiadónál, ha az ember könyvét kiadásra érdemesnek ítélik, esetleg fizet a megjelentetésért. Teljesen indifferens, hogy magánkiadásban adták-e ki vagy sem. A visszhang (az volt bőven) és a hatás számít. Utóbbit még nem ismerjük, de tény, hogy a második könyv egy ideig sikerlistás volt pl. a Libriben, egyedüliként történelmi témában: www.libri.hu/hu/fooldal/sikerlistak/altalanos/
A második könyvet egyébként a Fekete Sas Kiadó gondozta (de nem ő adta ki), ha ez számít. Övék pl. a Füst Milán-életmű.
Üdv:

Ablonczy B.

mr. pharmacist1 2009.10.12. 13:56:29

@elGabor:
legutóbb Kertész Ákostól olvastam egy eléggé hiszterizált verziót. Így jár az ember, ha néha Népszavát is akar olvasni.

polgári per 2009.10.12. 14:14:32

@ablonczyb: Varga Csaba harmincezer éves magyar nyelvről írt hiánypótló művének, és a legújabb eltűnt vagy megkerült kétszáz évről szóló könyvnek is komoly sikere van. A posztot kiválónak tartom, és teljesen megértem, hogy egy történész a hülyeségnek ilyen koncentrációjára igyekszik reagálni. Láthatóan egy mániás öregúr szenvedélyéről van szó, ennyit akartam csak megjegyezni. Magyarországon a mániás hülyeségeket nemcsak ki lehet nyomtatni, de el is lehet adni, sőt...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.12. 15:27:16

@ablonczyb:

"A múltért vívott harc szemmel láthatóan új szakaszába lépett." --- írod.

Én nem látok ebben semmi újat. Kilencven óta akárhány a kádárvilág s*ggelyukában kiérlelődött, onnét kibújt "újkapitalistával" beszéltem, mind ugyanezt a "dudát" fújta, amit ez a Cs. nevű.

Három az "igazság":

1. ők minőségi kiválasztódás alapján kerültek oda, ahol voltak és vannak
2. hogy jönnének ők ahhoz, hogy amibe az egész életüket beletették, azt most csak úgy átengedjék
3. a történelem az ő oldalukon áll

Kilencvenben kellett volna a felső tízezret perbefogni, számonkérni, vagyonelkobozni, huszonötévekre lecsukni, nem tartanánk most itt:-(

Vicc, de húsz év után is ez a legnagyobb kihívás: hogyan lehetne ennek a berohadt "elitnek" a tobzódását fékezni, az aknamunkáját semlegesíteni:-(

S ha már, akkor tanulság: azzal, hogy a kádárkor "népi/nemzeti balját" tekintette fő ellenségének az antalléra szabad utat nyitott a romboláshoz:-(

Ez a tanulság a mának is üzen. (Szerintem.):-)

ü
bbjnick

bryan 2009.10.12. 17:40:28

Jó poszt, értem a problémát, de ennél az idézetnél amit Tokfalvi is kiemelt kevés jobb és tömörebb összefoglalását olvastam '56-nak:
1956 valamennyi főszereplője félreértett mindent és mindenkit. Moszkvában nem értették a Magyarországon kialakult helyzetet, Nagy Imre félreértette Moszkva szándékait, a forradalmárok Nagy Imrét. A magyar pártvezetés nem értette az utca erejét, Nagy Imre félreértette a forradalmárokat, a forradalmárok a szovjet vezetés szándékait és a nyugatról kapott biztatást. 1956 októbere a félreértések hónapja volt.
Ettől még persze nem fogom elolvasni. :)

orsi00 (törölt) 2009.10.12. 19:31:54

Erre a szemétre ennyit idő pazarolni – nagy mazochizmus.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.12. 20:44:48

@bryan:

"kevés jobb és tömörebb összefoglalását olvastam '56-nak" --- írod.

"1956 októbere a félreértések hónapja volt" --- írja ez a *** Cs*rnok. Milyen szép is lett volna, ha valóban így történt volna! Ha 56-ot félreértésként könyveljük el, ezzel a Kádár-rendszert egyszersmint legalizáljuk is. Eddig ér el a cs*rnoki "nagytávlat"! A korruptság, a sunyiság és az aljasság "nagytávlata":-(

ü
bbjnick

cserenkov 2009.10.12. 21:42:58

Dan Brown óta tudjuk, hogy hiteles források nélkül is meg lehet írni egy művet, és igazságnak eladni. Az általam egyébként nem túl kedvelt Lin Ju Tang írta, hogy pénz csábításának könnyű ellenállni, de a hírnév csábításának sokkal nehezebb. Ez történhetett Csernok bácsival is!

bryan 2009.10.12. 21:57:02

@bbjnick: A szereplők cselekedeteit könnyebben megérthetjük, ha ezt tartjuk szem előtt, mint ha bármi mást, ennyit akartam mondani ezzel. A bűn, vagy erkölcsi nagyság értékelése ettől nem változik.

Czelder Orbán 2009.10.12. 22:05:34

Ha ez a könyv tényleg ilyen ótvaros gagyi, akkor mi értelme van ebbe belerúgni? Ennyi erővel lehetne recenziót írni minden más árokásó szutykairól is. Én egyébként azt se tudtam, hogy ez az ember egyáltalán létezik.

BékésMárton 2009.10.13. 10:44:07

@Czelder Orbán: Balázs szakértelme elegendő biztosíték arra, hogy ezt a két fércművel alaposan le kellett húzni, ezzel a kérdésed el is lenne intézve. A könyv egyébként balliberális körökben - amint erre a recenzens utalt is - nagy sikert ért el, tehát tekinthető úgy, hogy a "másik oldal" szellemi életében helyet kapott, így egyáltalán nem mondható, hogy marginális volna. Ezért kellett vele foglalkozni és ezért jó, hogy a recenzió megszületett.

orsi00 (törölt) 2009.10.13. 12:02:45

Gyönyörűen mutatja a balliberális körök szellemi színvonalát, amelyre oly büszkék.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.13. 13:40:17

@bryan:

A probléma az, hogy ez a Cs.-féle kijelentés --- "1956 októbere a félreértések hónapja volt" --- egyszerűen nem igaz. 1956 októbere nem volt a félreértések hónapja. Legalábbis nem jobban, mint bármelyik év bármelyik hónapja. A kulcs a "félreértés": 1956 félreértés --- ez a Cs.-i üzenet. De ez nem csoda, hiszen ha 56 nem volt félreértés, akkor Cs. és az ő kádárvilági identitása (némi eufemizmussal) a félreértés. És tényleg!:-)

ü
bbjnick

bryan 2009.10.13. 15:17:35

@bbjnick: Lehet, hogy ez Cs üzenete, de ettől még maguk a mondatok, amiket idéztem igazak. Tényleg mindenki mást várt a többi szereplőtől, mint ahogy az később cselekedett. Ettől még 1956-os forradalom egy nagy "pillanata" volt a magyar népnek, ami okot ad a büszkeségre. Ha tudom, mondjuk hogy a GULAG-on is voltak tisztességes őrök, brigádvezetők, attól még nem változik meg a véleményem arról, hogy az egy embertelen, gonosz intézmény volt. Csak ad neki egy plusz tragikus jelleget. Ahogy ezek a félreértések is hozzáadnak valamit '56-hoz.

Tokfalvi 2009.10.14. 08:44:58

Az is megtisztelő, hogy egész másról szóló blogbejegyzésem toldaléknak szánt utolsó ötödével egy új történelmi paradigma kialakításának (vagy gyermeteg utóvédharcnak) a részesévé léptem elő, pedig se paradigmázni nem akartam az itt leírt közegben, se harcolni, egyáltalán. Az "érdekes könyv lehet, el kéne olvasni" tudtommal nem tartozik az apostolként azonosítás és ünneplés ismert módozatai közé. Azért akartam megszerezni a könyvet, mert amit Kende idézett belőle, az tetszett. Bevallom, nem voltam következetes, és azóta se olvastam el se a KP-t, se a másikat, de Ablonczy Balázsnak köszönhetően már lelkifurdalásom sincs, mert amit ő idéz, az meg nem tetszik.
Ami viszont az 56-os idézetet illeti: nem tartom értelmesnek azt az elképzelést, hogy 56 mítosztalanítása legitimálja a Kádár-rendszert. Gondolom így van vele a párizsi Kende is, akitől az idézetet át vettem, ő tényleg bal is, liberál is, de soha nem akarta dezavuálni 56-ot. Ellenkezőleg.
Végül: ha ennyire gyatra gondolkodó, nem kerül-e túl jó társaságba Csernok, hiszen a fogalom atyja, Bibó szerint, ugye, a két Tisza, Bethlen, Szekfű voltak az előző hamis realisták?

ablonczyb 2009.10.14. 15:57:11

@Tokfalvi:
T. Tf,
Ha beütjük a "Csernok Attila" keresőszót a gugliba, az első tiz között dobja ki a Tokfalvi naplóját. Ez meglepett, ezért behivatkoztam (igen, be). Irástudók felelőssége, whatever.
Én viszont úgy gondolom, hogy a magyar közvélemény és közélet jelen állapotában 1956 dehonesztálása (lófaszt se mitosztalanitott CsA, ahhoz nem olvasott eleget. Hol van akkor a szövegéből Eörsi, Szakolczai, Rainer M. vagy akár Standeisky? Az övé Moldova szinvonala.) Kádár-rendszert legitimáló jelentéssel IS birhat. De ebben talán nem egyezik a véleményünk.
A hamisrealista egybeirásával pedig a bennem élő óvodásnak adtam enni, amennyiben zárójelbe is tettem a fogalmat. (Vö.: "magyarliberális") CsA nem Bibó és nem Tisza, naturellement. Köszönöm, hogy felfigyelt rá.

Levi71 2009.10.15. 12:29:09

Egy könyvesboltban beleolvastam az első könyvbe és majd megütött a guta.
Pont ott nyitottam ki, ahol felelőtlennek nevezte mindazokat, akik részt vettek 56 forradalmában. Átnézve a könyvet, csak remélni tudom, hogy a kádárizmus apologétáinak sorában Csernok az egyik utolsó. Bár sohasem lehet tudni. Lehetséges, hogy a kádári világ értékrendje még akár fél évszázaddal is túléli a rendszerváltozást, apáról fiúra száll a "húzzuk meg magunkat, csak az én ússzam meg" életérzés.

rozilala 2009.10.19. 22:04:33

@Levi71: Felelőséggel végrehajtott tett csak a körülmények és lehetőségek alapos meggondolása után születhet.
Kérdem én : ki készíthetett volna akkoriban elfogadható "hatástanulmányt" a "megvalósítandó projekt"-ről? ?
Ki vette számba a reális nemzetközi helyzetet, azaz, hogy a nyilvánvaló szovjet beavatkozással szemben várható-e számottevő nemzetközi ellenlépés?
Mérlegre tette-é a "felelős vezetők" közül bárki is, hogy milyen áldozatokkal, -- milyen eredményeket lehet elérni?
Ki tudhatta a "harc" elindulásakor, hogy a magyar hadsereg milyen viselkedést fog tanúsítani?
Egyáltalán -- az elindítók tudhatták-e, hogy mit is indítanak? -- Várhatták-é, hogy a rendszer össze omlik?
Szerintem az adott helyzetben ezek a kérdések föl sem merülhettek, -- hiszen nem előre szervezett, hanem ösztönös "népfelkelésről" volt szó.
A "népet" pedig senki nem teheti felelőssé, -- ill. ostobasága és felelőtlensége következményei szinte azonnal kemény bűntetésként szállnak vissza a saját fejére.
Sajnos a mérleget még ma sem készítette el senki.
Vajon az irtózatos anyagiakban és legfőképp az emberi viszonyokban mutatkozó kár ( az országot elhagyó -- nagyrészben elit -- csoportokra gondolok) -- milyen arányban van azzal a gyengécske "eredménnyel", hogy felpuhult a diktatúra, és megkérdőjeleződött az ún. szoc. rendszer népi elhivatottsága akár nemzetközi szinten is?
És még nem is beszéltünk a "Kádári" áldozatokról: a kivégzettekről és elítéltekről ? Kádár a felelős ? ? Nem pedig azok, akik nem akarták felismerni a diktatúra igazi arcát, és "nem húzták meg magukat", tudván, hogy az élet megőrzése mindenek fölött álló feladat?

bryan 2009.10.19. 22:52:47

@rozilala: Utólag könnyű okosnak lenni.
"Vajon az irtózatos anyagiakban és legfőképp az emberi viszonyokban mutatkozó kár ( az országot elhagyó -- nagyrészben elit -- csoportokra gondolok) -- milyen arányban van azzal a gyengécske "eredménnyel", hogy felpuhult a diktatúra, és megkérdőjeleződött az ún. szoc. rendszer népi elhivatottsága akár nemzetközi szinten is?"
Erre természetesen nincs egyértelmű válasz, mivel nem tudjuk, hogy nézne ki a világ az '56-os események nélkül. De azért nem csak belföldi vonatkozásai voltak a történetnek, hiszen olyan propagandagyőzelmet aratott a Nyugat, amivel rengeteg embert eltántorított a Szovjetunió támogatásától. Ha csak pár évvel korábban omlott össze emiatt a Varsói Szerződés, szerintem megérte.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.10.19. 23:22:23

"A múltért vívott harc szemmel láthatóan új szakaszába lépett."

Balázs, ilyet akkor szoktunk írni, ha valaki először vett be ideggázt vagy atombombát.

De Csernok Attila munkáiban nem látok semmi meglepőt, semmi rendkívülit. Igaz, rendeset se. A szándékot leszámítva, hogy valami jót is mondjak.

ablonczyb 2009.10.20. 04:23:38

@Csunderlik Peti:
Pont magácskától nem vártam volna, hogy nem érti az iróniát.
Ez rosszul esett.

ablonczyb 2009.10.20. 04:28:08

Kurva blogmotor, már bocsánat. Kettőt kérek törölni.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.10.20. 08:25:23

@ablonczyb: Bocs. Én kinéztem belőled, hogy Te most komolyan, tényleg komolyan berágtál, amiért ezt az ürgét ünneplik, és túlfeszítve készülő vegyifegyver-gyárakat láttál és atomprogramot, mikor már régen nincs ott semmi veszélyes.

De azért szépen szarrá bombáztad. Tetszett.

rozilala 2009.10.20. 20:03:05

@bryan: Igen! -- Az okos előzetesen gondol tettei következményeire, -- de mivel a kimondott szó is tett, -- én a mai felelőtlen nyilatkozóknak is szántam a megjegyzésemet. Nem lehet védeni őket azzal, hogy "nem tudják mit cselekednek", -- hiszen célzatosan és következetesen alkalmazott retorikájuk, -- mondhatni, hogy "igen eredményes" volt.
Sikerült előállítani a teljes bizonytalanság állapotát azzal, hogy az intézményi (demokratikus) rendet is kétségessé tették. ( Csalók vannak hatalmon.)
Általánosan keltettek félelmet, nemcsak az ellenoldalon, ahol még azt is feltételezhetjük, hogy a tisztességtelen, ill. erkölcstelen tetteket a félelmek generálták. Úgy látszik, hogy elértük a Hobbes nevű filozófus által leírt (1650 körül) rettenetes állapotot, amelyben mindenki mindenki más ellenségévé válik, -- és középkori viszonyok állnak elő a 21.-ik században.
Ennél nagyobb bűnt nem lehet elkövetni egy társadalom ellen.
Most tehát meg próbáltam csak egy kicsit utólag okosnak mutatkozni, --
bár a megértés várható szintjére gondolva tán inkább hallgatnom kellett volna.

Rá Dios 2009.10.23. 11:41:17

Csernok Attilát felületesen ismertem egy időben, készültem könyve(i) megvásárlására. Tegnap jobb társaságban dícsérni kezdte egy sértett, perifériára szorultan is nagyon jól élő korábbi "nagyember", ami gyanút keltett bennem :-)
Ablonczy Balázsról csak az általa leírtakból, mondottakból van képem és ha nem is mindenben, de gyakran egyetértek vele. Hamis állításon, tévedésen sosem kaptam.
Facit: A Csernokra szánt pénzből alighanem az új Paja Bea lemezt veszem meg (NEM reklám).

kGyuriq7dtkqr 2010.08.05. 21:23:07

Most fejeztem be CsernokAttila A komáromi pontonhíd című könyvét.
Kíváncsivá tett, ki mit gondolt, mondott róla, így a „gugliból” hamar eljutottam AblonczyBalázs recenziójáig [http://konzervatorium.blog.hu/2009/10/12/az_utolso_hamisrealista] (melyben ezt a könyvet és a szerző következő művét, a Valóság Erejével címűt ekézgeti elszántan).
Majd a recenzió olvasásban ideérek:

»A szummum mindenképp az, amikor Jeszenszky Géza kap ki azért, mert egy 2005-os cikkének állításait nem tanították a két háború között a középiskolákban. (KomáromiPontonhíd 69).«
A „szummum” tényleg gyönyörű. De, mint említettem, éppen most olvastam, s úgy gondolom, ha Jeszenszky így „kikapott” volna, azt csak észre vettem volna. Nosza föllapoztam a könyv 69. oldalát, ime:

» „(…)1917 végén, az oroszországi bolsevik hatalomátvétel, az olaszok caporettói súlyos veresége és Románia összeomlása nyomán komoly formában fölmerült a Monarchiával kötendő különbéke gondolata, s ez esetben az antant kész volt ejteni a (cseh és román) emigránsoknak tett ígéreteket. Smuts tábornok a brit háborús kabinet tagja az 1917 november 19-i szövetségesközi konferencia jóváhagyásával 1917 november 18-19-én Genfben titkos tárgyalásokat folytatott Mensdorff volt londoni osztrák-magyar nagykövettel. Smuts az egész délszláv térséget, sőt Ukrajnát is el tudta volna fogadni egy föderálissá átszervezett Monarchia részének a Németországgal való szakítás fejében. LloydGeorge brit miniszterelnök és Wilson amerikai elnök, 1918 január 5-én ill. 9-én nyilvánosan Ausztria-Magyarország népeinek autonómiája, de területi integritása mellett foglalt állást. A császár-király és Auasztria-Magyarország vezető politikusai azonban nem akarták vagy nem merték vállalni német szövetségesük cserbenhagyását, ezért különbéke helyett a kölcsönös engedményeken alapuló általános békét szorgalmazták.”(Jeszenszky 2005).Ezt miért nem tanították a két világháború közötti történelemórákon? Az amerikai elnök és az angol miniszterelnök nyilvános állásfoglalása alátámasztotta az ajánlat komolyságát. A szó szoros értelmében tálcán kaptuk a megoldást. Tegyük hozzá, hogy jó, sőt, a körülményekhez képest nagyon jó megoldást(..) «

Az itt idézett rész zöme Jeszenszky történészi szövege, ennek idézése után Csernok emfatikusan fölkiált: Ezt miért nem tanították a két világháború közötti történelemórákon?
Megértem, hogy egy önmagát történésznek tekintő értelmiségi ebbe másként nem nagyon köthet bele, csak az itt prezentált abszurd módon: megjátszva, hogy szó szerint veszi az inkriminált fölkiáltást.
Természetesen Csernoknak eszébe sem jut, hogy azokon a bizonyos történelemórákon Jeszenszky általa idézett szövegét kellett volna tanítani. De természetesen az akkori illetékesek(jóltudjuk, nem illetékes elvtársak) tisztában voltak azzal, miféle tárgyalásokat folytatott Genfben HerrMennsdorff, milyen nyilatkozatokat tett Lloyd-George és Wilson. Az akkori tankönyvíróknak a saját szavaikkal kellett volna értelmesen megfogalmazni ezen információkat, mellyel természetesen megnehezítették volna, hogy KárolyiMihályt, a Tanácsköztársaságot, vagy akár KunBélát tegyék meg trianoni bűnbaknak el kellett volna ismerni a magyar keresztény konzervatív uralkodóosztály mélységesen aljas, gyáva és cinikusan nemzetellenes szerepét.
Az pedig, hogy mindez úgy lehetne interpretálható, hogy „Jeszenszky Géza kap ki azért, mert egy 2005-os cikkének állításait nem tanították a két háború között a középiskolákban”, no ez nagyon finoman szólva is kifejezetten egészségtelenül túlfejlett képzeletvilágra utal Ablonczytól. Mondhatnám akár azt is: Ez az igazi szummum! De szép is ez a kifejezés!

Ablonczy cáfolhatta volna Jeszenszkyt is: nem voltak Genfben tárgyalások, vagy voltak, de ott egész mást mondott Smuts stb. Hát ez már valódi történészi föladat lenne, ehhez már valódi tudás, munka szükségeltetne.
Ara a kérdésre, hogy lehet ezt az egészet még Jeszenszkynek is a nyakába zúdítani, erre csak hipotézisem van: hát ha ezzel az erőltetet hangulatkeltéssel sikerül Jeszenszkyt is, mint ismert tudóst, a Csernok ellen kivont éles karddal fölsorakozó történészsorfal tagjává tenni.
Csernok mennydörgedelmes kiutasítása, ledorongolása, precíz és szakmai cáfolat helyett nyilván egy fajta lelki kielégülést nyújt.

Pedig az a helyzet, kedves Ablonczy úr, hogy Csernok nem történész, hanem gondolkodó értelmiségi, könyve nem történeti szakmunka, hanem pamflet, ennek pedig műfaji sajátosságai közé tartozik, hogy mondanivalóját hangzatos és kiélezett formában fogalmazza meg.
Ennek tudható be, hogy aktuálpolitikai vonatkozásban Önt is meglepő és nyilván egyetértésével nem találkozó kijelentéseket tesz pl. Gyurcsányról, Kádárról.
Természetesen mindenki megértheti, hogy ezek a kijelentések kapcsolták be az Ön ”löttyös” indulatait. Ha Csernok megtette volna azt a szívességet a mai (helyesebben a jelenleg regnáló) , jobboldalnak, hogy eltekint ezektől az aktuálpolitikai megállapításoktól, eszükbe nem jutna kivont karddal sorfalat állva lemennydörögni.
Éppenséggel, ha én történész lennék kifejezetten dícséretesnek találnám, hogy egy idős értelmiségi saját ambiciójából ilyen mélységig beleássa magát a történelembe.
Ja, hogy nem tetszik a konklúzió? Tessék cáfolni! Ahogy föntebb jeleztem! Jeszenszky Őn szerint téved, nem történtek meg az általa hivatkozott tárgyalások, vagy ott egész másról volt szó?!

Mellesleg , magam szintén érdeklődő értelmiségiként végigolvastam RomsicsIgnác, akadémikus Trianoni Békeszerződés című művét(Osiris, 2005), mellesleg az ön Trianon-legendák című írását is (Mitoszok,legendák,tévhitek(…)( Osiris 2002)) Az az írása számomra reveláció volt, ezért fájlalom kissé a most taglalt Csernok-ügybe keveredését. S szabadjon megjegyeznem egyik mű sem cáfolja a Csernok által idézett Jeszenszky adat helyénvalóságát, jóllehet 1917 novemberi tárgyalások nem szerepelnek, a következő év januárjában: sem LoydGeorge sem Wilson nyilatkozata sincs fölsorolva Romsicsnál. A személynévmutatóban nincs Mensdorff csak Smuts. Kérdés, ha valami nincs fölsorolva, akkor nem is létezett/történt meg? Végül is Romsics könyve nem kimerítő monográfia, csak kvázi népszerűsítő írás. De ezt tudományosan Jeszenszkyvel kellene megtátrgyalniuk.

Mindenesetre az Ön idéztem kritikája nem igazságos és nem logikus.

Ha esetleg úgy gondolja, hogy a Tiszta Történelemtudomány harciasan megvédendő aktuálpolitikai felhangokat rezegtető pamfletektől, nos úgy tűnik igen csak elszakad a valóságtól, mert, nyilván Ön által is jól ismert politikai történelmi gyakorlat ellen kapálózik.
Egyébként van egy másik irányban elkötelezett ardent pamfletista Csernokon kívül. Úgy hívják, hogy OrbánViktor
Kérdem én, a Tiszta tudomány védelmében őt is kioktatta?

Az én jelenlegi tudomásom szerint nem ám, hogy a baloldal tört rá nemzetére, de még csak nem is a „nemzet egésze” felelős, hanem, nincs jobb kifejezés: a nemzet jobboldala.
Ráadásul ezt elég nehezen cáfolható( nem is cáfolt) tények és gyémántkeményen logikus következtetések bizonyítják.
A módszer emlékeztet a Fidesz stratégiai rhetorikájára (nyilván nem véletlenül): a jegyzőkönyvek tartalma lényegtelen, azt kell kétségbe vonni, hogy valódi jegyzőkönyvek. Mint ha az lenne a lényeges. Az analógia teljes, hiszen Ön azt is említi, hogy SzéllKálmán nem volt 1908-ban miniszterelnök, mint ha nem az lenne a lényeg mit mondott függetlenül attól, melyik évben mi volt.
Hogy a jobb sorsra érdemes történész miért blamálja magát ilyesmivel? Talán nem is akkora rejtély, de nagy kár!
Kár! Azért a Trianon-legendákért!

kGyuriq7dtkqr 2010.08.06. 14:33:04

A fölháborodástól, hogy szegény öreg Csernok(nem az a lényeg, hogy szegény-e vagy öreg-e - hanem, hogy mennyire igaza van!), a méltatlankodástól az őt ért alpári hangvételű ledorongolás miatt el is feledtem, hogy számomra is vannak visszatetsző momentumok a könyvében.
Na, de nem ez a lényeg, hanem az Appponyi-legenda szétzúzása.

Még én is úgy nőttem föl, hogy szegény anyámék furt azzal hülyítettek, hogy mekkora egy nagy ember volt, meg hány nyelven beszélt. Innen visszatekintve már-már az ezer nyelven bülbül-szavú LovasIstvánra hajaz.
A soknyelvűségét illetően már Abloncyzy úr könyvéből(Trianon-legendák) tájékozódhattam. Az, hogy alapjában milyen ostoba, öntelt és arrogáns módon qrta el a béketárgyalások minden , egyébként is csak nagyon haloványan derengő, reményét, azt csak Csernoktól tudtam meg.
Mellesleg aSomsics féle könyvből nem, hogy cáfolatopt nem lehet erre a tényállásra találni, de még enyhítő körülményt se.
Egyáltalán nem értek egyet Csernokkal Kossuth- és NagyImre-kritikájában, ezek minden esendőségük mellett is példaadó magyar nemzeti nagyságok.

Az gőgös és arrogáns Appoonyival kapcsolatos porhintést utólag és a szüleim, nagyszüleim generációja nevében is kikérem magamnak.

Gabe2 2011.06.02. 09:10:56

Azért a "higyjen", Vichy-i" alakokra felszisszentem. Egy hab. PhD, kulturálisintézet-igazgató ilyet ne csináljon, amikor épp másokat ekéz tudatlanság okán.

ablonczyb 2011.06.08. 10:13:30

@Gabe2: A higyjen az gáz, tényleg. Bocs. Úgyhogy: higgyen, higgyen, higgyen, higgyen. (Bár ennek nem sok köze van a tudatlansághoz.)
A "vichy-i" alakkal nemtom mi a baj. És csak a jeles filológusnak: mondott cikk időszakában nem voltam sem hab., sem kulturálisintézetigazgató, MINT AZT NYILVÁN TECCIK TUDNI.

Gabe2 2011.06.08. 11:40:24

@ablonczyb: Bocsánat, kissé piszkálódhatnékom támadt, bizton irigység, hogy kettő könyvvel is jelentkezni tetszett a könyvhéten, míg én még csak dolgozom egyen... Trollkodás befejezve.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.06.08. 11:51:12

@Gabe2: "míg én még csak dolgozom egyen."
Na de milyenen!!

csabakirályfi 2011.07.26. 09:46:38

@kGyuriq7dtkqr: "Egyébként van egy másik irányban elkötelezett ardent pamfletista Csernokon kívül. Úgy hívják, hogy OrbánViktor
Kérdem én, a Tiszta tudomány védelmében őt is kioktatta?"

Ühüm: puskalövés nélkül adtuk fel a magyar területeket. Na ja, bizonyos oldal tényleg...

"A módszer emlékeztet a Fidesz stratégiai rhetorikájára (nyilván nem véletlenül): a jegyzőkönyvek tartalma lényegtelen, azt kell kétségbe vonni, hogy valódi jegyzőkönyvek."

Meghát a CD-t ugye kiszivárogtatták, ami törvénytelen.

Szóval: grattis!
Kérdésem is lenne: miért, hogy 1968-ban Prágát nem lövették szét a csehek? Csak nem: "A nemesi nemzet nem munkára, nem építésre, harcra szocializálódott."?

gGyuri0 2011.09.20. 17:52:23

@csabakirályfi:

Én az értelmetlen kérdésekre is szeretnék válaszolni, de sajnos nem tudok.

Nosza, fuss neki még egyszer: .. . . hogy mi van?

csabakirályfi 2011.09.26. 07:44:59

@gGyuri0: Miért találod értelmetlennek? 1956-ban, bő tíz év alatt másodszor sikerült vitézen szétlövetni Budapestet. A cseheket is megszállták 1968-ban, ők nem lövették szét Prágát. Ök nem annyira nemesi nemzet, így nem harcra, inkább munkára, építésre szocializálódtak. Míg a magyar nemesi nemzet harcra.
Rémélem, így nekifutva sikerült.

gGyuri0 2011.09.26. 13:19:46

@csabakirályfi:
Szerencsére észre vettem, hogy válaszoltál.

Én eben a topikban Csernok könyvéről mondtam véleményt és nem mellékesen ablonczyBalázs "recenziójáról".

Nem tudom, hogy jön ide Budapest akárhányszoros szétlöv(et)ése, meg Prágáé.
Még valami CD-t is emlegettél, meg azt, hogy puskalövés nélkül valaki valamit elkövetett.
Próbáld egy kicsit még ennél is "userfriendly"-bbé tenni a kérdésed: én lennék a "user"
Igyekezni fogok erőm szerint válaszolni.

gGyuri0 2011.09.26. 13:22:06

@csabakirályfi:

Sőt.
Be kell valljam, nem tudom, mit jelent, hogy "grattis".

csabakirályfi 2011.09.28. 08:28:45

@gGyuri0: "Én eben a topikban Csernok könyvéről mondtam véleményt és nem mellékesen ablonczyBalázs "recenziójáról"."

Csatlakoztam a véleményedhez, kis kiegészítéssel Orbántól (puskalövés nélkül...) és a taggyüléshez igen hasonló UD Rt-s CD ügyet említve.

A szétlövetés pedig az állandó 56-os szenvedés rühellése: a nyugat szimplán hülyét csinált belőlünk (tartsatok ki, jövünk, harsogta a SZER). De ez már AB-nak szólt.

gGyuri0 2011.09.28. 16:56:18

@csabakirályfi:

Ja, akkor jó.Köszönöm.

Bezzeg, ha nem értettél volna egyet, az igen hjamar kiderült volna.
Fura. . . .

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc