Évek óta működnek, létük mégis eddig éppen csak nyilvános volt, most viszont publikálnak, találkozót és börzét szerveznek – az Érték Megőrzők (ÉrMe) Üzleti Hálózat célja összefogni a hazai keresztény, értékorientált vállalkozókat és kereskedőket, őszi programsorozatuk részeként pedig megrendezik a keresztény üzletemberek első hazai találkozóját. Salzmann Zoltánt, az ÉrMe vezetőjét többek közt arról kérdeztük, hogy mi köze a vallásnak az üzlethez, milyen választ kínál szervezetük a válságra és hogy van-e forródrótjuk az érseki irodába.
Szokatlan név: ÉrMe üzleti hálózat – elsütötte már valaki a keresztény maffiás poént?
Mármint külső szemlélő? Nem hallottam. Egy üzleti hálózatot lehet maffiához is hasonlítani, az viszont biztos, hogy ilyen példázat velünk nem stimmel: a mi létünk nem titok. Mind az alapjaink mind a céljaink, mind az erkölcsiségünk teljesen nyilvános, ha máshonnan nem, a honlapunkról elővehető. Nyilván minden olyan hely, ahol emberek egy csoportja meghatározott céllal összejön és együttműködik, ráadásul még más informális szervezetekben megszokottaktól eltérően szokásai, rituáléi is vannak, az kívülről furcsa. Szokásunk például, hogy a találkozóinkon nem használunk mobiltelefont.
Komolyan? Csak nem ez is a Keresztény Üzleti Regula része?
Nem függ össze a kettő, regulának mi a statútumot hívjuk, mely a szervezet működésének alapelveit tartalmazza. Ám kétségtelen, van ilyenünk is.
2000 óta létezik az ÉrMe, mégis most döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé lép: első Keresztény Üzleti Találkozót hirdet, állásbörzét szervez. Nem rossz időpontválasztás ez a keresztény kapitalistáknak? A rendszerük állítólag épp’ most dől össze.
Egyáltalán nem rossz, sőt, az időzítés maga is üzenet: látszik, hogy a rendszer nem jó, tele van hibákkal, ezért meg kell mutassa magát olyan szerveződés is, mely nyíltan vállalja azokat az értékeket, melyekről hiszi, hogy segíthetnek. Mi már 2006 óta mondjuk, hogy az üzleti életben az embernek addig, vagy addig sem kötelező nyújtózkodnia, ameddig a takarója ér. Most pedig, túl a krízis első hullámain pont azt látjuk (az óvatosság mellett), hogy a Hálózat tagságát kevésbé tépázta meg ez az időszak, mint a rajta kívüli környezetet, vagy az államot.
Ez statisztikailag is igaz, vagy csak hangulatjelentés?
Statisztikailag is. Részt vettünk a Közjó és Kapitalizmus Intézet felmérésében, ahonnan utólag kimutatható különbség látszott ÉrMés és nem ÉrMés vállalkozók között. Például abban, hogy mennyire gyorsan érintette őket a válság, vagy hogyan ítélik meg a jövőt. (A felmérés az ÉrMe Klub tagjai között készült 2009. január 28. és február 27. között, 116 vállalkozás részvételével. A kérdőívben szereplő kérdések három fő témát érintettek a vállalkozás általános jellemzőin túl: az állami intézkedések megítélését, a vállalkozások közötti kapcsolatokat, válság közvetlen hatásait. – a szerk.)
Tényleg, olvasni is az anyagaikon: „az ÉrMének van válasza a válságra”. Hallgatjuk.
Szögezzük le, hogy az ÉrMe nem azért jött létre, hogy válságot kezeljen. Azért jött létre, hogy keresztény és nemzeti érdekeket képviseljen az üzleti életben. Mindennek útján pedig nyilván van gondolata, van válasza – de azt nem gondoljuk, hogy minden lehető módon publikálni kell a saját szempontrendszerünket, vagy másokat ezen szempontrendszerek elfogadására kötelezni. A mostani színrelépésünkkel sem az a cél, hogy robbanásszerűen növekedjen a tagságunk. A cél: „akinek füle van, hallja meg!”. Mintát adunk, igyekszünk letenni valamit az asztalra: elveket és eredményeket egyaránt.
Akkor kezdjük elölről: mi a legfontosabb elv?
A legfontosabb elv nagyon egyszerű: az üzlet több, mint profit. Mégpedig sok mindennel lehet több. Az üzlet közösséget is jelent: közösségépítést szűkebb vagy tágabb értelemben. Jelent felelősséget: a természettel való felelős együttélést. Az üzlet számunkra az érzelmeinkkel is több kell, hogy legyen mint a profit: a családunkhoz, barátainkhoz való viszony befolyásol minket az üzleti tevékenységeinkben. Például nem feltétlenül azt vesszük meg, ami olcsóbb, mert nem biztos, hogy azzal szolgáljuk tágabb közösségünket. Az utolsó, amivel az üzlet több mint profit, az a spiritualitás. A keresztény ember értelemszerűen részt vesz az evilági folyamatokban (nem tehet másként), de mégis az öröklétre tekint. Ennek az öröklétben való gondolkodásnak kell, hogy legyen hatása a munkájára is.
Erre mondhatja bárki, hogy csupán szép szólam. Nem komolytalan az olyan üzletember, aki erkölcsöt fel bír mutatni, de eredményeket nem?
Pont ez a dolog másik fele: az eredmények. Példának az ÉrMés üzleti kapcsolatról két dolgot biztosan el tudok mondani: tartós és bizalmi kapcsolatokat működtetünk. Ezért van, hogy az ÉrMések tovább kitartanak egymás mellet az üzleti együttműködésben, mint sok helyen máshol. Két-három százalék plusz üzleti előnyért nem váltják le a partnert. Könnyen elbukható haszonszerzésért nem cserélik le a bizalmat. A tartós és bizalmi alapú üzleti kapcsolat pedig komoly eredmény, ezt mutatja például a Közjó és Kapitalizmus Intézet jelentése is.
Mindez azt jelenti, hogy ez az ÉrMés válasz a válságra: működő mintát adni?
Mindenkinek más működik. De valóban igaz, hogy egyfajta mintát kívánunk adni, igen. Hiszünk abban, hogy a gyakorlatban érvényesített elveink jobbá tehetik a rendszert, illetve konkrét válaszunk az, hogy üzleti találkozót, állásbörzét és árverést hirdetünk.
Ez érthető, mint ahogy az elvek vállalása is. Az viszont kevésbé, hogy hogyan jön ide a kereszténység. Állítólag vállalkozói környezetben az, hogy kinek mi a vallási meggyőződése, kb. annyira releváns, mint hogy milyen drukker a fociban.
Kőkeményen azt mondom: nem. Meggyőződésem, hogy a vallás nem a magánélet területére tartozik. Úgy látom, hogy a kapitalizmus és a kereszténység (szoros értelemben vett kereszténység, tehát nem templomba járást értek ezalatt, hanem Krisztuskövetést) nagyon nehezen egyeztethető össze, mivel a kereszténység alapvetően öröklétben gondolkodó, önkorlátozásra épülő rendszer, a kapitalizmus pedig nagyon is evilági keretek közt gondolkodó, és közel sem önkorlátozásra hajlamos valami. Ennek a kettőnek a vegyítése éppen ezért nagyon nehéz. Napi szintű, személyiséget formáló feszültség ez, amit nem lehet szétválasztani magánéletre és nem magánéletre, hétköznapra vagy hétvégére. Az ÉrMe tagságában azok az emberek sűrűsödnek, akik számára fontos kérdés, hogy hogyan tudnak úgy élni keresztényként, hogy az teljes élet legyen; ne érezze azt valaki, hogy hétköznap másfajta rendszerben él és gondolkozik, mint vasárnap, mondjuk egy keresztény közösségben. Azt mondom, hogyha valaki valamilyen, akkor a munkájában, a szabadidejében, a családjában is olyan.
Rendben, de mégis, egy üzlet megkötésének pillanatában hol érdekes, hogy valaki keresztény-e, vagy sem?
Fontos tapasztalatot kell, hogy megosszak. Az elmúlt húsz évben folyamatosan az üzleti életben dolgoztam: tíz évet kereskedelmi bankban dolgoztam, majd saját szervezetfejlesztési és tanácsadó céget vezettem, de rólam sem volt köztudott a keresztény meggyőződésem. Azonban az ÉrMe színrelépése és a saját ezzel kapcsolatos nyilatkozásaim óta ez nyilván változott. Egészen meglepő, hogy hány régi, jó és megbecsült üzleti kapcsolat került elő utólag ebből a szempontból is. Ezeknek a nagy részére én is úgy emlékszem vissza, hogy jó kapcsolat volt.
Tehát előbb volt a jó tapasztalat, aztán a „lelepleződés”?
Igen. Azok közül, akikkel korábban pozitív élményem volt, most nagyon sokról kiderül, hogy egyébként ők templomba járó emberek, holott nyilván erről korábban nem volt szó. Ezért van jelzésértéke a megjelenésünknek: föltesszük a kezünket, hogy mi itt vagyunk, megkereshetők vagyunk, elveink nyilvánosak, és aki ilyen körhöz szeretne csatlakozni, csatlakozhat. Nem kell arra várni, hogy a hasonló felfogás és értékrend hosszas tárgyalási körök után „lepleződjön le”.
Azt viszont egy ÉrMés sem vitathatja, hogy az üzleti partnerek általában ugyanazokat az értékeket keresik egymásban: bizalom, szavahihetőség… Ezekkel éppen rendelkezhet egy buddhista is.
Ez így van, ezért mondjuk azt, hogy szívesen látunk olyanokat, akik mondjuk anonim keresztények, vagy keresők, de még nem találták meg az elköteleződés útjait. Mindenkivel közös az ügyünk, aki tisztességes és megbízható, mert velük jó együttműködni. Nem kötelező kereszténynek lenniük.
És mi a helyzet az egyházi hierarchiával való kapcsolattal? Van például forródrót az érseki irodába?
Gondolom, csak viccel, az egyházzal nem lehet ilyen szerződést kötni. Viszont az ÉrMe tagok nagyon nagy része tagja valamilyen keresztény közösségnek, így részt vesznek az egyház életében. Az ÉrMe klubnál többször voltak püspöki kar tagjai előadást tartani, az ÉrMe is bemutatkozott a püspöki konferencián. Másmilyen kapcsolatunk, együttműködésünk nincs.
Hogy látja: van esély változtatni a kapitalisták megítélésén? Lehet a számsorok legvégén jelentkező főszámokat nézegető kapitalista üzletembereknek jobb megítélése ilyen krízishelyzet után?
Mi sem tudunk minden választ. Azt sem tudjuk, hogy keresztényként a kapitalizmus világában mi a tuti. Azonban néhány dolgot tapasztaltunk. Az első, hogy keresztény ember számára az üzleti élet nem lehet tiltott terület. Azt is látjuk, hogy rengeteg dolog van, ami nem mehet tovább úgy, ahogy az eddig volt, ehhez pedig szeretnénk minél több emberhez eljuttatni az üzenetet, vagyis, hogy más szempontokat is figyelembe kell venni, mint a profit. Az üzlet több kell, hogy legyen mint profit.
Az interjút Borbás Barnabás készítette. A képért Kuruczleky Ilonát illeti köszönet.
Az első magyar keresztény üzleti találkozó
Szakmai előadásoknak, üzleti tárgyalásoknak és közös agapénak is teret kíván adni az ÉrMe hálózat által szervezett első keresztény és értékorientált vállalkozók üzleti találkozója. A szervezők szándéka szerint az alkalom hangsúlyozottan nem elvi és teoretikus álláspontok kialakítására szolgál, hanem egy bizonyos értékrendet vallók és vállalók közt igyekszik üzletté is váltható emberi kapcsolatokat kialakítani. A találkozót 2009. október 14-én, szerdán a Hotel Benczúrban szervezik.