A múltat végképp eltörölni. A francia forradalom 220. évfordulójára

Konzervatorium I 2009.07.14. 18:00

A francia forradalom előkészítői és ideológusai vetették el a Lenin és Sztálin, Mao és Pol Pot összes borzalmas cselekedetének sárkányfogait. Az emberiség történelme a kezdetektől fogva az esztelen pusztítás történelme, de a „haladás" nevében igazolt gyilkosság és rombolás a francia forradalom öröksége.

Antall György írása


A francia forradalmi nemzetgyűlés, a Konvent 1793. július 31-i ülésén határozatot hozott arról, hogy a Párizs melletti Saint-Denis bencés apátságban levő királysírokat, mint a feudalizmus és az elnyomás szimbólumait, el kell pusztítani. A múlt eltörlésének e halálos táncát a Konvent megbízásából egy kiugrott bencés szerzetes, Dom Poirier vezényelte. Először a halottakat exhumálták, majd a holttesteket mésszel leöntött közös sírokba dobálták. Megkezdték a síremlékek elpusztítását is, bár azok jó részét sikerült azon a címen megmenteni, hogy mégiscsak nemzeti műalkotások.

A francia monarchia már akkor is jóval több, mint ezer éves volt, így a múlt eltörléséhez az első királyi temetés után jó 1100 évvel fogtak hozzá. A szervezett halottgyalázás első áldozatai között volt - még augusztusban - Kis Pipin, Nagy Károly apja, és egy pár 13-14. századi király és királyné. A „nagyüzemi" méretű pusztítás október 12-25. között zajlott le, kezdve a Bourbon királyokkal, s szisztematikusan végezve mindenkivel. A gótikus művészet atyját, Suger apátot, október 22-én vetették ki sírjából.

A javaslat előterjesztője egy nagyszájú fiatalember, Bertrand Barère de Vieuzac, Hautes-Pyrénées megye konventbeli képviselője s a Közüdvi Bizottság (Comité de salut public - amit tévesen „közjóléti" bizottságnak is fordítanak) tagja volt. Javaslata konzekvens folytatása volt addigi működésének. Ő volt a királyt elítélő ülések elnöke és a király kihallgatója, aki a Hegypárt többi tagjával együtt a király haladéktalan és fellebbezés lehetősége nélküli kivégzésére szavazott. Beszédét azzal zárta, hogy „a szabadság fája csak akkor virul, ha a tirannusok vérével öntözik".

Barére dél-franciaországi nemesi családból származott, apja és ő maga ügyvéd, a bátyja pap. Forradalmi hevületében nemcsak a terror egyik fő mozgatója, hanem a katolikus államvallás helyébe tervezett haza-vallás ('la religion de la patrie') egyik kidolgozója volt. Egyik hittétele szerint, „életed első éveiben a nevelést a Köztársaság a szüleidre bízza, de mihelyt az intelligenciád elég fejlett, büszkén követeli jogait feletted. A köztársaságért születtél, s nem a családok büszkeségére vagy zsarnokságának elviselésére".

Az elvhű fiatalember hamarosan Robespierre ellen fordult, s így a terror bukását rövid börtönbüntetéssel megúszta, majd szökése után, már a Direktórium idején újra képviselő, az 500-ak tanácsának tagjává választották. Később Napóleon titkosügynökeként leveleket hozott és vitt, majd hol börtönbe, hol emigrációba vonult. Bár a király halálára szavazott, a restauráció utáni megtorlást is megúszta, s két királyt is szolgálva, 1841-ben, szülővárosában halt meg. A forradalom idején Edmund Burke „a guillotine Anakreonjának" nevezte, Desmoulins meg csak egyszerűen a „háromarcú Janusnak".

Ma már alig tudja valaki, ki volt ez az ember, pedig ifjú éveinek vérszomjas retorikája és cselekedetei, a múlttal való leszámolás követelése egy, a mai napig divatos értelmiségi attitűd előképei. A francia forradalom előkészítői és ideológusai vetették el a Lenin és Sztálin, Mao és Pol Pot összes borzalmas cselekedetének sárkányfogait.

Az emberiség történelme a kezdetektől fogva az emberek és javak esztelen pusztításának történelme, de a „haladás" nevében igazolt gyilkosság és rombolás a francia forradalom öröksége.

Szerző: Antall György


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr91246094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.07.14. 18:50:31

Most, úgy őszintén nem mindegy milyen ürüggyel öljük halomra egymást?

rosta 2009.07.14. 22:21:02

Ma pont aktuális a Bastille ostroma.

Már három héttel július 14-e előtt a királyi építészeti akadémia előterjesztése alapján a királyi udvar elrendelte a Bastille lebontását az új városrendezési elképzelések miatt, no meg a hasznavehetetlensége miatt.

A Wikipédia szerint is csupán 7 rab tartózkodott a börtönben július 14-én. Kettő őrült, négy pénzhamisító és egy nemes ember, akit a családja kérésére tartóztattak le csalás, szélhámosság miatt. Őket szabadították ki rövid úton némi kis csetepatéval, a forradalomban megszokott járulékos, de teljesen ad hoc jellegű vérengzéssel a derék franciák.

Ebből a történetből kreált jó érzékkel egy forradalmi ostrom mítoszt egy Palloy nevű vállalkozó, aki miután megszerezte a bontási megbízást, kövenként eladta a Bastille-t, mint forradalmi emléket, így jókora vagyonra tett szert. Így lett „lerombolva” a Bastille.

Ezt a remek marketing eseményt ünneplik a franciák milliói ma.

Konzervatív 2009.07.14. 22:29:00

@Rosta:
Teljesen igazad van.A francia forradalom ezért nem nagy,maximum nagynak nevezett.

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.14. 23:07:39

@rosta:igen, az egyik legjobb cikk a Bastille mítoszról W. Sewellé, címe "Historical Events as Transformations of Structures: Inventing Revolution at the Bastille." Benne van az új Logics of History kötetében is

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.07.15. 00:45:05

@Lord_Valdez: nem :D
Amúgy a cikk szeniális, respekt az összes királynak, akinek zavarták a nyugodalmát.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.07.15. 05:57:07

szóval ha a sírgyalázás, múlteltörlés és hasonlók mondjuk pár ezer éve voltak, és nem hivatkozik rájuk pol pot, akkor mi van?

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.07.15. 05:59:13

@rosta:
a forradalmi mítoszoknak saját életük van, mint a tuilleriák kertjének. ott a parancsnok rendelt el visszavonulást, mert nem akarta lemészárolni a tömeget. később ebből is fényes győzelem született.

LaurentNkunda 2009.07.15. 09:51:47

A Botos Máté interjút és ezt a cikket olvasva fölmerült bennem, hogy regisztráltatom nektek a konzervativhippi.com-ot. Kell?

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.15. 09:55:01

ez a múlteltörlés a modernitásban nem ennyire egyértelmű képlet, sőt. éppenséggel a történelmi emlékezéskultúra és a múlt mint hagyomány tisztelete is nagyon modern dolgok. hiszen a francia forradalom mostani ünneplése is a mai emlékezéskultúra egyik megnyilvánulási formája.

ha elfogadjuk hogy a modernitás a világ állandó változását jelenti, akkor ebből következik hogy felfogjuk: megőriznunk is kell. (gondoljatok bele, ha a világ nem változna, akkor magában a hagyományban élnénk, csak pont ezért nem tudnánk arról hogy ez a hagyomány - hiszen nem lenne ellentéte, az újítás.) nem véletlen hogy a konzervativizmus és a történetírás is a 19.században fut fel...

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.07.15. 10:25:43

@francesco lorenzo:


Az emlékezés és a hagyomány fontossága a római res publica történetében központi jelentőségű. Ezek szerint az is biztos modern :((

Abban igaza van, hogy tömeggyilkosságok ünneplése az inkább modern jelenség.

rosta 2009.07.15. 10:57:56

@francesco lorenzo: Mint minden újítással itt is jócskán voltak problémák a forradalom alatt. A célok elérésére valami beteges, erkölcstelen újításokat vezettek be, hasonlóan beteges, erkölcstelen eszközök igénybevételével.

Például Mária-Antoinettről már 83-tól évente új szekesztésben, és új kiadásban pornográf irat jelent meg, amelyben erkölcsileg démonizálták a király feleségét. Egy szexuálisan romlott és velejéig perverz szörnyetegként van beállítva az iratban, mint osztrák ellenség, aki a puhány francia király felett uralkodik. Egy nemibeteg hedonista kurva, aki tönkreteszi az országot. Az ehhez hasonló szabadon közkézen forgó iratok alaposan megágyaztak a királysággal szembeni közhangulatnak.

A média komoly befolyásoló hatalommá vált pár év alatt. Ez is egyfajta újítás volt. Egészen 1789-ig mindösszesen 60 újság létezett Franciaországban, pár tízezres olvasóval. Pár év múlva 92-ben, csak Párizsban már1000 körüli újság jelent meg több százezres olvasótáborral. Ezeket az újságokat a programadó értelmiségiek szerkesztették, a robbanásszerű növekedést a mára a bulvárban jól ismert tartalmi változás kísérte. Radikális, erőszakos hangvétel, hazug, mocskos kitételekkel alátámasztott állítások amelyek a forradalmi értelmiségi réteg által kitalált különféle eszményeket támogatták minden lehetséges módon. Egyfajta hazug, szado-perverz érvrendszert legyártó bulvár volt ez, amelyet a „szabadság” nevében készítettek, amely szabadság keretén belül szép komótosan legyilkoltak 1,5-2 millió embert a lehető legkülönfélébb okok miatt.

A média tematizálásnak rögtön a bevezetésekor megmutatkozott a társadalom felett uralkodó hatalmas ereje. Ez kétségtelenül például egy újítás volt a hatalomért folyó harcban, de kérdéses, hogy ez a fajta újítás a társadalom javát szolgálta/ja?

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.15. 11:57:39

@Gabrilo: azt hiszem nem egészen értetted amit írtam.

arra próbáltam utalni (bár Te lehet más kifejezéseket használnál és részben ebből adódik a félreértés), hogy a modernitásban a múlt eltörlésének és a múlt megőrzésének szándéka is igen erős, sőt, éppenséggel utóbbi is erősödik a francia forradalom óta.

Persze hogy nem a 19. század találta ki az emlékezetet és a hagyományt, ez nem is állítottam, de a hagyománygyártás is a 19. században öltött ipari méreteket - erről sok értékes tanulmányt tudok ajánlani, ha érdekel.


Félig-meddig kiragadott példák:
- Mohácsra a XIX. században már emlékeztünk, a XVIII.-ban még nem, Kölcsey is ekkoriban írta Nemzeti hagyományok c. alapvető művét
- a XIX. századi Bécsben felépítik a Ringet, ahol a főbb történelmi stílusok megtalálhatók, persze mind XIX. században épült, de azt a benyomást kelti, mintha korábban - azaz a modern Bécs éppenséggel historicista módon épül fel (!).
- a francia forradalom után alakul ki a modern oktatási rendszer, ami a múlttal kapcsolatos ismereteket elég széles körben elterjeszti. Lesznek himnuszok, zászlók, nemzeti emléknapok, rengeteg szobor híres emberről, történelmi festmények, stb.

A "hagyománygyártás" új méretei és múlt megőrzésének erősődő szándéka szerintem igenis kapcsolható a világ változásának újfajta, modern érzetéhez, ezt konzervatív szerzők is így szokták gondolni (lásd pl. Koselleck Elmúlt jövő kötetét).

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.07.15. 12:23:23

@francesco lorenzo: "hagyománygyártás" - ez a Hobsbawm-féle értelmezés. Ő az az brit kommunista, aki 1956 után is a Párt tagja maradt?

Az említett hagyománygyártások csak a hagyomány megfogalmazásainak kísérleteire példák.
A hagyomány annál erősebb, minél kevésbé reflektálnak rá. És ha valamihez akarnám kötni ezt a reflexiót, akkor az inkább a Tridentinum. A szöveget most lusta vagyok kikeresni, de rajta van az egész a neten.

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.15. 12:36:48

@tölgy: Hobsbawm szövege a hagyomány kitalálása volt (the invention of tradition), a hagyomány gyártása viszont nyilván mást jelenti. Bécsről ajánlom Schorsket (különösen a Ring fejezetet, eleve az a legjobb ;) ), Franciaországról leginkább Eugen Weber kapcsán írtam (Peasants into Frenchmen, sajnos magyarul nincs meg). De, mint írtam, maga a fentebb kifejtett (és nyilván vitatható) elmélet leginkább Koselleck Elmúlt jövőjére hajaz, azt egyszerűsíti. A szerző amúgy a modern társadalom patogeneziséről is írt, alapvetően anti-habermasi, felvilágosodásellenes, jobboldali könyv - ez persze egy másik jobboldali hagyomány, úgymond részben modern konzervatív.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.07.15. 13:10:47

@francesco lorenzo: na. elszállt a szövegem :(

A hagyomány gyártása és invenciója közt én nem látok lányeges különbséget. De elmondhatná, mijaz.

Weber a francúz nemzettudat kialakulásáról, elterjedéséről írt. De ez nem zárja ki, hogy
- előtte is létezett hagyomány
- a hagyomány tartalma változik


Ez az emlékezet és hagyomány dekonstruálás nagy divat, főleg poszt-moderneknél. De felhívnám a figyelmét, hogy az emlékezetben nincs semmi új - vö. legendák, mítoszok, síremlékek. Vannak emberek, akik hetenet, sőt naponta elmondják vagy hallják: "Ezt cselekedjétek
az én emlékezetemre."
Az átadás (tradere) pedig az RKE önképe szerint az egyik fő feladata. De mondtam, nézze csak meg a Tridentinum tradícióra vonatkozó részét.

Koselleck-ügyileg: Begriffsgeschichte jó dolog, én is kedvelem. De érdemes szétválasztani egy Begriff történetét, és annak a jelenségnek a történetét, amire vonatkozik. Lehet azt mondani, hogy a fogalom elterjedése előtt az általa jelölt jelenség nem is létezett. De az a baj, hogy az emlékezet és hagyomány fogalmai cseppet sem újkori kreációk. A modernisták pontosan azzal szokták bírálni a konzervek mellett az elmúlt korokat, hogy azok a múltban éltek. Egyébként, érdemes olvasni antik és középkori szövegeket, és valóban sokkal inkább a múltból veszik a példáikat, hőseiket, mint a modernek. Szóval emlékeztek, megőriztek és átadtak. És hozzátettek időnként.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2009.07.15. 13:12:26

@francesco lorenzo:

A hagyomány és tekintély, az "ősök bölcsessége" legalább (legalább!) Cicero óta téma. Nem véletlenül kerül elő Burke kapcsán a neve rendszeresen.

De a forradalom kapcsán nonszensz amit ír, mert a forradalmárok mindent szétvertek, és nem csak a Vendée-t: az egész naptárat átírták, az egész országot átszervezték, minden, ami létezett, annak pusztulnia kellett. Ez hagyománygyártás? :((
Hogy utána miért kap egyeseknél nagyobb hangsúlyt a hagyomány, az az, amire Tölgy is céloz, és amiért ma Magyarországon is - legalább néhány helyen - ez hangsúlyos: mert rombolták. Ha nem rombolják, nincs mire reflektálni. Akkor nem születnek irományok arról, milyen fontos a család védelme, ha valami ideológiai megszállottnak épp nem megy az agyára a család és nem akarja szétverni.

Az állami oktatás (ami szintén a forradalom találmánya) maximálisan nem hagyomány-párti: a korábbi oktatási intézmények kezéből (család, egyház etc.) vette ki a gyeplőt, hogy a "modern", univerzális tudást adja át.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.07.15. 13:29:17

@Gabrilo: Hagyománygyártás a töri és irodalom tankönyveink: angol polgárháború, francia forradalom, Spartacus, Budai Nagy Antal, Dózsa, II. Rákóczi Ferenc, Thököly, stb. sokkalta nagyobb hangsúlyt kapnak benne még most is, mint a jó királyok :(
Nem beszélve 1990 előtti tankönyvekről.

Az különbség, hogy egy történelemkép/múltszemlélet kialakul-létrejön, vagy egy jól meghatározott hatalmi csoport megbízatást ad annak a legyártására és az emberek fejébe tuszkolására. Pl. akármennyire is nem tetszik valakinek, a whig vagy a kuruc történelemszemlélet nem az utóbbi kategória, még ha a bolsik később fel is használták ezeket.

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.15. 13:43:20

@tölgy: ezúttal csak a közvetlenül nekem intézetre. a különbség az, hogy az invenció valami újat hoz létre, valaminek a gyártása pedig sokszorosítja a már eleve létezőt. a hagyománygyártás ennyiben hagyományok, ill. hagyományképek (nem normatív értelemben használom, szerintem ugyanis van bolsevik hagyomány is, az már persze más kérdés, hogy milyen...) elterjedésről utal - a gyártás szó az ipari társadalomra, mint meghatározó környezetre (kisérel meg) utal(ni).

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.15. 14:22:41

@tölgy: amúgy szerintem ez azért lényeges, mert a kitaláció eleve az inorganikusra utal (Hobsbawm így szeretne "leleplezni"), a gyártás pedig megengedi a folytonosságot.

clownfish 2009.07.15. 14:55:38

@rosta: ájjunkcsakmeg: vagy Mária-Antónia vagy Marie-Antoinette keverve nem helyes! uff!

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.15. 15:02:51

@Gabrilo: "Hogy utána miért kap egyeseknél nagyobb hangsúlyt a hagyomány, az az, amire Tölgy is céloz, és amiért ma Magyarországon is - legalább néhány helyen - ez hangsúlyos: mert rombolták. Ha nem rombolják, nincs mire reflektálni. Akkor nem születnek irományok arról, milyen fontos a család védelme, ha valami ideológiai megszállottnak épp nem megy az agyára a család és nem akarja szétverni"

pont ezért mondtam fentebb, hogy lehet csak kifejezéseken lovagulunk, ugyanis én is pont ezt akartam leírni, csak más szavakkal. amíg nincs modernitás, addig a hagyomány védelme sem kap olyan szerepet. olvassa vissza, szerintem nagyon hasonló az érvelésem.

viszont amit a forradalom-értelmezésemról írsz kritikaként, azt nem is értem, ugyanis nem írtam semmit a forradalomról (csak arról röviden, hogy a forradalom óta mi változott, de magáról egy szót sem). amúgy, bár extrém eset, de szerintem még a rombolásnak is lehet hagyománya, lásd pl. a "creative destruction" esetét.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.07.15. 15:41:51

@francesco lorenzo: ez a kreatív rombolás mintha gazdasági fogalom lenne. A "forradalmat" eddig elsősorban politikai forradalomként használtuk itt eddig, nem?

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2009.07.15. 16:07:13

jogos, valóban nem ideális példa, sőt. (igen, a creative destruction a kapitalizmus állandóságot, stagnálást nem toleráló jellegére utal - viszont vannak akik pozitív fogalomként használják.)

csak arra akartam utalni (ami azt hiszem kulcskérdés, legalábbis Gabrilo és köztem) hogy a hagyomány nem-normatív definiciójából is ki lehet indulni. ilyen értelemben pedig pl. a francia forradalomnak is lehet, sőt, van is hagyománya. ez nyilván nem a nagybetűs, egységes és támagatandó Hagyomány, de pl. a tegnapi ünnep deskriptív értelemben a forradalmi hagyomány tiszteletéről árulkodik. a francia forradalmi eszmék, szereplők, politikai kultúra nagy karriert futottak be, áthagyományozódtak, aminek a francia történelemben rengeteg jele van, ahogy nálunk meg a 48-os történetből lett kiemelkedően fontos nemzeti hagyomány.

nem tudok rá jobb szót, mint hogy hagyomány, bár lehet nem szerencsés.

Fogadott Prókátor 2009.07.15. 17:38:25

@rosta: bizony, bizony, ez nagyon így történt.

Épp S Schama írja le a könyvében, ahogy a francia sajtó szabályosan tobzódott a késői Bourbon korszakban kiolvadt sajtószabadságban. Bár volt cenzura, de azt senki nem vette komolyan, legfőképpen pedig az uralkodó elit tojt rá.

A királyné és rajta keresztül a monarchia ellenes méregkeverés legfőbb konyhája az orleans-i herceg szalonja volt. A király unokatestvére unalmában, végtelen erkölcstelenségében és hihetetlen felelőtlenségében mindent elkövetett, hogy a fiatal és jószándékú királyt a hasonlóképpen fiatal és óvatlan királynén keresztül lejárassa. XVI Lajos 22 évesen lett király, Marie Antoinette pedig még fiatalabban királyné. A francia udvar gazdagságához, eleganciájához, s persze romlottságához egyik európai udvar sem volt fogható. Hiába volt elméletileg a Bécsben székelő császár a rangelső az európai koronás fők nyomában, a XVII század óta az európai magas kulturát, divatot, stb a francia udvarból diktálták. A bécsi udvar Mária Terézia idején is szolidan polgári volt, amihez persze hozzájárult a császári háztartás folyamatos pénzzavara, meg hát a királynő és császárné saját uralkodói felelősségtudata. Ami sem lányában, sem pedig a francia udvarban nem volt meg. Schama idézget sokat az anya, majd annak 1780-as halála után a királyné bátyja, II. József császárnak a francia rokonokhoz írott leveleiből, amelyben a fiatal királyi párt mértékletességre és óvatosságra intik.

XVI Lajos és a királyné sok mindenben volt idegen az udvar elvárásaitól. A király nem tartott szeretőt, a királyné pedig nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt szülni. Az unatkozó francia arisztokraták remekül szórakoztak az udvar kárára, s terjesztették mind szélesebb körben mérgező élceiket, amit persze a sajtó is felkapott.

Schama azt is világosan leírja, hogy a forradalom támogatói leginkább azok lettek, akinek a lábára lépett az óvatos reformkurzus. A léhűtő arisztokraták, állástalan és pénztelen jogászok, s persze sok nagyszájú újságíró. Ha pedig a rend megrokkan, akkor nagyon könnyen kitör az emberből az állat, amely öl és pusztit. A franciákra pedig ez külön igaz. Magyar szemmel nézve egy átlag francia sztrájk vagy tüntetés erőszakossága is hihetetlen.

FP

ibafaipap 2009.07.15. 21:22:47

Minden forradalom alkalmával felkavarodik az iszap, és az idealisták mellett felbukkannak a közönséges bűnözők és szimpla őrültek is, így volt ez a XX. századi magyar forradalmak esetén is. Ez nem jelenti azt, hogy a francia forradalom ne lett volna szükséges vagy üdvözlendő. Az a kiterjedt terror, amit a nevében folytattak, persze javarészt teljesen szükségtelen és barbár volt, de annyira ne legyünk konzervek, hogy a terror miatt összemossunk egy polgári forradalmat modern tömeggyilkos rendszerekkel. Robespierre és a Közjóléti Bizottság viszont tényleg rászolgált a nyaktilóra.

rosta 2009.07.16. 17:30:38

@grizliewok: "annyira ne legyünk konzervek, hogy a terror miatt összemossunk egy polgári forradalmat modern tömeggyilkos rendszerekkel. Robespierre és a Közjóléti Bizottság viszont tényleg rászolgált a nyaktilóra."

Már miért ne? Amennyiben ez a forradalom normálisan történt volna meg, akkor lehet, hogy vér sem folyt volna, mint ahogy Európa nem egy országában megesett, ahol minimális erőszak árán, vagy egyszerűen közmegegyezéssel, mondjuk népszavazással nőtt ki a polgári demokrácia a feudalizmusból. Ez nem egy polgári forradalom volt, hanem ez egy utópisztikus forradalom volt, hasonlóképpen, mint a nagy unokái a marxista forradalmak.

Azért vonható meg az azonosság a modern tömeggyilkos rendszerekkel, mert több lényegi pontban azonosság van közöttük.

Egyik fontos azonosság az utópizmus. A marxista forradalmak, meg a francia forradalom is egy teljesen utópisztikus világban élt. Amint a marxisták egy erőszakra alapuló elv szerint a csodagyógyszerre törekedtek, vagyis a minden problémát megoldó, de a soha el nem jövő kommunizmus felé törekedtek, hasonlóképpen a francia forradalomban is elvont, semmiféle közmegegyezésre nem alapuló, hagymázas ideák alapján akartak egy utópisztikus társadalmat létrehozni. Másik közös vonásuk, hogy az erőszakra alapult a rendszerük, semmi sem korlátozta annak önkényes, gátlástalan használatát. Harmadsorban az erőszak alkalmazásával párhuzamosan az erkölcsöt teljesen relativizálták, sőt a hagyományos erkölcs megszüntetésére törekedtek. Mindemellett mind a két szisztéma kontraproduktív is volt természetéből fakadóan.

A másfél-kétmillió legyilkolt szerencsétlenre azért csak tekintettel kellene lennie annak, aki a francia forradalmat akarná a polgári átalakulás mintapéldájának mondani. Tudom, hogy a franciák még mindig lelkesen ünneplik a forradalmukat, no meg általában a marxisták, de a konzik szerintem ott is józanabbak....

Kontrabass (törölt) 2009.07.18. 12:29:12

@francesco lorenzo:
Egy forradalomnál lényeges lehet, hogy az azt véghezvivők a társadalmi ranglétra melyik fokán állnak, és a kor értékeit közvetítő nevelésből milyen mértékben lettek kiművelve, a kettő különösen régi korban párhuzamban állt. (Előkelőbb - műveltebb.)

A forradalmak totalitáriánus rendszerek ellen voltak vívottak, és szinkronidőben a leginkább elnyomott réteg/"csőcselék" a legkevésbé lát azok bármilyen típusú kísérőjében értéket, különösen akkor, ha neveltetésében nem is különböztet meg hatalmat, és hatalmat kísérő értékeket.

Csak ebből a szempontból megítélni forradalmat hibás meglátás, mert olyasféle üzenetet is hordoz, egy elnyomó rendszer értékei mentén legyen elfogadott. Azt sem kell elfelejteni, egy elnyomó rendszer egyben agresszív módon, de stabilitást eredményez, amely állapot értékképzésre alkalmas. Utóbbit az elnyomó rendszer igazolására és ünneplésére fel is használják, az tény, ez nem az értékképzőket minősíti elsősorban.

Mao forradalmi ifjúsága épp így verte széjjel a több ezer éves császári kor hihetetlen kulturális értékeit, miközben Mao hatalomra kerülésével épp a hagyományos, kínai történelemtudatból táplálkozva különült el a nemzeti sajátságoktól jobban elszakadó szovjet rendszertől.

Egy francia emlékezete, kulturális értékeire való büszkesége igen mély, nem kevésbé egy kínaié, bármit is vittek véghez a forradalmárai.

A megoldás talán abban rejlik, az elnyomórendszerre érzékenyebb legyen az a réteg is, akik azok kulturális értékeit jobban megismerve ne egyedüli letéteményesét lássák annak megőrzésére az adott elnyomó rendszerben.

Kontrabass (törölt) 2009.07.18. 12:56:05

@francesco lorenzo:
"amíg nincs modernitás, addig a hagyomány védelme sem kap olyan szerepet."

Pontosan. A hagyományt hibás egy kreált, közösséget visszaigazoló eszmévé silányítani, ez olyan gondolkodóktól születtek meg hangsúlyosan ebbe az irányba elvive a hagyomány értékelését, ahol egy modernebb közösség nagyobb arányban vitt véghez romboló tevékenységet másik közösséggel szemben, és saját közösségi értékét, felsőbbrendűségét erre a hagyományra alapozta.

A hagyomány egy kumulált közösségi emlékezet, iszonyatos érték abban a tekintetben, hogy a közösségre leginkább jellemző, spiritualitását összekötő gondolkozásmódot, így viselkedéseit, történéseit összegzi. Identitásának legfőbb lenyomatai, így persze igazolói is.
Mindig is van kreatúra hagyományőrzés folyamán, ezt senki nem tagadja, épp tárgyi vagy mentális (emlékezet) veszteségek miatt.

Egy közösség életében bekövetkező bármilyen fordulópont során a résztvevők igyekszenek azokat az emlékhalmazokat vagy kitörölni, vagy átváltoztatni, amiket a leginkább hibásnak véltek abban, hogy a közösség működése, gondolatisága az életéről odáig jutott.
A rekonstrukciót (restauráció) mindig egy nagyobb rálátással rendelkező kor végzi el, aki már a modernitást meghozó kort is történelemként tudja kezelni, így tudja javítani azokat a hibákat, amiket ők kisebb rálátással rosszul ítéltek meg.

A hagyományápoló-folyamat mindig arra utal, a múltat folyamatában, hagyományként, a mai korra leginkább pozitívan ható láncolatként kezeljük.

Épp így kell a francia forradalmat is beleilleszteni a francia hagyomány láncolatába, és helye van, miután megtörtént, és azért ámítás azt állítani, nem vitt volna véghez maradandó értékeket, azokat Napóleon is megőrizte restaurált hatalmi rendszerében, jogrendszerünk és közigazgatásunk ezekre alapul Európában.

A francia forradalmi gondolkozás, annak eszméje, tehát annak helyesen restaurált hagyománya mozgatórugója, példaértékű motivációja volt XX. sz-i nagyon durva elnyomórendszerek, legfőképp a fasizmus elleni harcban.

Hiba azt hinni, csak azért, mert valaminek vannak negatív hatásai, nem része hagyományunknak. Általuk tudunk meg többet arról, az a közösség adott rétege hogyan gondolkozik dolgokról adott szituációban, és ezek üzenetértékűek, minták a jövőnek.

Én azon is elgondolkoznék, milyen történelmi hagyománnyal mely államok hány évig viselnek el elnyomórendszert. Itt, Európában a kommunizmus 50 évet élt meg, Ny-Eu-ban ki sem tudott alakulni. Kína utolsóként rúgta fel uralkodói státuszát, közegük maximálisan edződött egy ilyen elnyomórendszer rendszer elviselésére, és abból kifejlődő hatalmi státusz elérésére, ma Kína nem demokratikus rendszerből képes szabad gazdasági világhatalmat elérni.

A két Korea egy nagyrészt demokratizált világban, kettéválasztott, de azonos nyelvet beszélő közege nem képes még szétrobbantani az elnyomórendszert. Mindegyikük saját emlékeiből táplálkozik, saját közege korábban mikre volt már képes.

rosta 2009.07.18. 20:30:26

Bibó: "A forradalmi terror volt az, amely az Európa-szerte általános szimpátiával fogadott forradalmat Európa-szerte rémületessé és sok tekintetben meggyűlöltté tette, és a forradalmi terror volt az, amely mind a mai napig kiható hatállyal létrehozta azt az azelőtt nem ismeretes, két teljesen terméketlen emberfajtát, amelybe azóta az európai gondolkodás be van zárva mereven és reménytelenül: a hivatásos reakcióst és a hivatásos {3-43.} forradalmárt. Mind a két emberfajta tökéletesen steril jelenség; a valóságos politikus, a valóságos államférfi, a valóságos társadalomreformer pontosan egyformán képes a konkrét szükségletnek megfelelően hagyományőrző és társadalmat reformáló, esetleg forradalmi lépéseket tenni, s nem alapvető alkati adottsága neki az, hogy ő reakciós, vagy az, hogy ő forradalmár. A francia forradalom választotta ki az emberiségből ezt a két alapvetően terméketlen emberfajtát: azt, amelyik mindent görcsösen őriz, és azt, amelyik mindent eszeveszetten támad. Se egyik, se másik nem konstruktív, szembenállásuk mindig valamilyen görcsös fikcióval kapcsolatos, és végeredményben az erőszak, a társadalomban kifejtett erőszakmennyiség ugrásszerű növekedését idézik elő mindketten, holott mindennemű társadalomreform, forradalmi és nem forradalmi egyaránt, egyedül igazolható célja a társadalomban lévő félelemmennyiség, erőszakmennyiség és gyűlöletmennyiség csökkentése. A reakciós és a forradalmár az a két emberfajta, amely sötét összeesküvések leleplezésében éli ki magát, akár úgy, hogy a társadalom bajait mindenestül egy sötét összeesküvésnek tulajdonítja; holott gyakorlatilag a társadalomban élő bajok kilencvenkilenc százalékban nem sötét összeesküvésekből, hanem megmerevedett érdekviszonyokból, bizonyos görcsös helyzetekből származnak, amiknek a feloldása, nem pedig az agyonrémisztgetés a legközvetlenebb cél. És ugyanez a reakciós és forradalmár szemlélet az, amelyik a politikai hatalom birtokában szüntelenül összeesküvéseket leplez le, összeesküvéseket szimatol, néha összeesküvéseket kreál, hogy aztán azokat égzengés közepette leleplezhesse és elnyomhassa."

Fogadott Prókátor 2009.07.20. 15:43:59

Kosztolányi: Három szatíra

Forradalmár

Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.
Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos
gubancba lóg. Véres, meleg szívét
künn a kabátján hordja, láthatólag,
mint futtatáson lóverseny-jegyet.
Fáj néki ez a "szörnyű Ázsia",
e "drága ország", melyet tönkretesznek
s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.
Ifjúkorában elvett egy csunya,
kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.
Azóta ez kitartja s ő egészen
"eszméinek élhet". De mégse boldog.
A termetét kissé rövidre szabták,
orrát piszére, szűkre homlokát.
Egyenlőséget kíván mindenütt,
egy nagy fölosztást, abban a reményben,
hogy néki is jut ekkor egy derék,
délceg gerinc, egy főúri sasorr,
s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.
A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:
az Emberiséget megváltani.
Csak ezt imádja. Mit neki család,
mit gyermek és mit árva asszonya,
olyan goromba véle, mint a pokróc
s az anyja is padlásszobába kuksol,
míg ő utazgat és habot zabál.
Az Emberiség szent barátja ő.
Ha hallja, hogy egy konferencián
az Emberiség tyúkszemére hágtak,
vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt
s nem bír aludni, olyan izgatott.
Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.
Az Emberiség végtelen szerény,
nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,
cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,
s így véle ő békésen éldegél.
Örök szerelme nem is fogy soha.
A koldusoknak, kik feléje nyújtják
sovány kezük, sosem ad alamizsnát,
de mindegyikkel szívesen kezet fog,
mint ember az emberrel. Ez az elve.
És közbe készül a leszámolásra.
Mikor vasárnap lengenek a burzsuj
erdők s virulnak a burzsuj virágok
és hektikás, kis dijnokok söröznek
és nénikék, nyugdíjas özvegyek,
akik egész héten padlót suroltak,
kávéjukat kevergetik s fiucskák
és kisleányok ünnepi ruhában
sóskifliket rágcsálnak és az úton
léggömböket eregetnek kacagva,
ő zordonan szemléli dőzsölésük
és a barátját meglökve így szól:
"Itt vér fog folyni nemsokára, vér".
Mert amikép ábrándozol te arról,
hogy egykor a saját szőlődben ülsz,
vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy
játszik magában vérrel, lámpavassal,
parasztkaszákkal, rémekkel, halálos
társasjátékot és feketelistát
vezet, amelybe mindenkit beír,
hullát szagol és csöndesen akasztat.
Nem gyűlöletből, ám, "történeti
szükségességből." Közveszélyes őrült.
Nem önveszélyes. Hisz magának ő
sohasem árt. Ez minden érdeme.
Máskép vele a fene se törődik
és ez dühíti egyre jobban. Egyszer
volt boldog. A korzón utánament
szelíden egy angyali detektív,
mint ápoló a mániás után,
hogy egy kicsit vigyázzon életére,
hogy meg ne üsse oktalan fejét.
Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,
botrányt csapott és Isten, emberek
előtt a művelt és szabad világhoz,
a csillagokhoz föllebezve vérben
forgó szemekkel és tág orrlikakkal
ekkép kiáltott: "Ez reakció!"

(mek.oszk.hu/00700/00753/html/vers1301.htm#11)

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása