(A szerző szociológus)
A cigányság problémája nem a cigányság problémája. A Mi problémánk, az ország problémája. Nem tisztem és a tudásom sincs meg hozzá, hogy mérlegre tegyem az ország problémáit, de meggyőződésem, hogy a cigánysággal kapcsolatos problémák a legégetőbbek, legsürgetőbbek és legsúlyosabbak között vannak. Nem csupán a cigánysággal kapcsolatos kérdések miatt, hanem a kérdés aktuálpolitikai következményei miatt is.
Az minden Magyarországon élő, józan gondolkodású, minimális élettapasztalattal is bíró ember számára nyilvánvaló, hogy a budapesti balliberális polkorrekt közbeszéd nem tartható. Eddig sem volt tartható, most pedig, mikor a problémák a Kossuth térig hallatják hangukat: végképp elfogadhatatlan a rasszistázásért kiabáló tarisznyás liberális értelmiség hozzáállása.
Egyáltalán nem azért, mert nincs igazuk. Még a végén az is lehet: igazuk van. A gond nem ez: hanem az, hogy nem elemzésre és stigmatizációra, az ország további megosztására, hanem megoldásra lenne szükség.
A stigmatizációs politika, a jobboldalt lerasszistázó ballib elit szóhasználata, a mindennapi Népszava csak tovább szította a lángokat: a jobboldalnak a számtalan elmulasztott történelmi lehetősége mellett az egyik legsúlyosabb hibája a cigánykérdésnek a balliberálisokéhoz hasonlatos kezelése, vagy inkább lekezelése. A jobboldal hiába pöcögteti a témát: semmit nem tett eddig annak érdekében, hogy a vidéken élők biztonságban érezzék magukat. A vidékieknek nem arra van szükségük, hogy a napi politikai kommunikáción túllépni képtelen jobboldal csak mutogasson a ballib SZDSZ-re (a cigányságról való PC közbeszéd zászlóvivőire), mint a problémát meg nem oldó, struccpolitikát folytató, évek óta reális programmal és kézzel fogható elvekkel nem rendelkező pártra.
A jobboldal és a baloldal kollektív főbűne a cigánykérdés mellőzése.
Természetesen a mérleg nyelve nem középen van, a legnagyobb hibákat a polkorrekt közbeszédet meghonosító balliberális elit, és az általában véve értendő megoldásokra totálisan képtelen szocialista kormányzat követte el. De felelősség terheli az elmulasztott problémamegoldásért és az aktuálpolitikai kommunikációs csatározásokban ugyanúgy résztvevő, de gyakorlati megoldásokat megfogalmazni nem akaró jobboldalt is.
Nem elsősorban a cigányság szempontjából fontos mindez. Be kell végre látni: az aktuálpolitikai érdekek túlmutatnak a szimpla szavazatszerzésen. Pár százezer cigány lakos szavazatának a megtartása lehet, hogy elég a parlamenti minimális többség megszerzéséhez (annak, aki több segélyt és valós munka nélküli állami juttatásokat ígér), de ez új, hátborzongató frontot nyit a politikában.
Vegyük észre, hogy a szavazók nem hülyék. A szavazók megoldást várnak. Jelenleg több olyan lakos és szavazó van, aki in concreto fél a cigányságtól, mert ki van szolgáltatva nekik: reális és hathatós rendőri védelem hiánya mellett a politikai elit is levette ezekről az emberekről a kezét. Sőt ha ezek a vidéki emberek ellenérzéseiket fogalmazzák meg, rájuk lesz sütve a rasszista pecsét, néhány olyan balliberális fővárosi értelmiség által, akik roma lakost utoljára valamelyik kisebbségszociológiai előadáson láttak. Fényképről.
"Megoldással" és programmal eddig kizárólag a szélsőjobboldal jelentkezett. Jól tudjuk, hogy mi lenne itt, ha a Jobbik és társaik szállítanák törvényi szinten a megoldási javaslatokat a "cigánykérdés" ügyében. Pont erről van szó, pontosan arról: hogyan lehetne mindezt - ha még lehet egyáltalán - elkerülni.
*
Magyarország jelenleg nyakig fetreng a világválságban. Ha az IMF nem sietne a segítségünkre, réges-régen államcsődöt kellett volna jelenteni az eddigi két MSZP -kormányciklus drasztikus túlköltekezése, kormányzásra képtelen reformpolitikája miatt. Világválság van, és mi az egyéni válságainkkal ezzel csak tetézzük a tetézhetetlent.
Kisebbségi kormányunk van. A kormány lassan már egy éve nem hozott érdemi törvényt és döntést, a kormányzás gyakorlatilag láthatatlan. Mi a helyzet az Új Tulajdonosi Programmal? Mi a helyzet az egészségügyi reformokkal? Mi a helyzet... sorolhatnánk. Valószínűleg az, ami az ország gazdasági válságra vonatkozó forgatókönyveivel: semmi.
*
Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy ilyen időkben, vékonyodó pénztárcával bíró lakossággal, ezerszámra megszűnő munkahelyekkel, gyenge vidéki rendőri jelenléttel, impotens kormányzattal, nem kérdéses: hónapok kérdése, hogy a közvélemény kikiáltson valakiket felelősnek mindezért. Minél mélyebb a válság a hétköznapi ember számára: annál előbb talál bűnbakot.
Jelenleg nem a politikai elit áll nyerésre "Az Év Bűnbakja" versenyben (sajnos), hanem a cigányság. Sajnálatos módon: ugyanis a teljes politikai elit kollektív döntésképtelensége és, mondjuk ki, beszarisága az egyedüli ok, hogy a cigányságból jelenleg bűnbakot lehet kreálni.
Ha a kormányzat nem lép azonnal a megoldások irányába, akkor 2010-re nagyon komoly problémák elé nézhetünk. A hétköznapi szavazó számára és az ország egyik legfontosabb problémájára egyedül egy szélsőjobboldali párt házal valamiféle, talán még súlyosabb és kegyetlenebb problémákat jelentő megoldási javaslattal. Ezen a helyzeten változtatni: kötelességünk, minden országáért felelősen gondolkodó politikusnak nemzeti kötelessége.
Ahogy Pásztor Albert esetét kezelte a magyar kormányzat, világossá vált, hogy a megoldási javaslatok kidolgozásától a baloldal áll a legtávolabb. Sajnálatos módon még azt is meg kell kockáztatni, hogy a megoldás már nem lehetséges.
Kapcsolódó írások a témában:
Sötét idők
Pásztor Albert, a szürke lovag visszatér
Ajánlott írásunk a rendszerváltozásról:
Húsz év múlva
Húsz év múlva 2.
