Nagy magyar-e vagy?

Konzervatorium I 2008.09.16. 14:02

Vendégszerzőnk, Kozonithy írása ( http://kozonithy.blog.hu )

 

Évekig nagyon szívesen tartoztam azon néptömeg közé, amely magát jobboldalinak kikiáltva attól érzi magát igazán magyarnak, hogy szívesen vesz fel „nagymagyarországos”, turulos, árpádsávos, szentkoronás kitűzőket, pólókat, szeret bekiabálni a tüntetéseken, és végtelen örömmel telt szívvel érzi az együtt vagyunk, itt és most, mi, MAGYAROK! életérzést. Végül hazamegy, vagy meginni pár sört a cimborákkal, és úgy gondolja, most valami egészen nagyot tett a hazáért, mert megmutatta a ballereknek, hogy sokan van… hangos… és erős.

Aztán meguntam.

Valahogy éreztem, hogy hiába ordítok, hiába teszek ki magamra szimbólumokat, hiába nagyobb tőlem egy fővel a tömeg, nem változik tőle a világ, és én sem tolom előrébb a magyarság szekerét. Kevésnek éreztem, amit „tettem”. Lassan a szónoklatokban és az ideológiákban is csalódni kezdtem, mert nem történt semmi azok puszta meghallgatásától. Semmit sem tettem ezek meghallgatásával az országért. Cselekedni akartam végre, de nem céltalanul, hanem látni is akartam, ahogy a saját kis építőtégláim egymás után beépülnek a nagy egészbe, amelyet azokkal építünk, akik a hangemberek ellentétben inkább cselekednek. (Tisztelet azon szónokoknak, akik legalább ugyanannyit tesznek a magyarságért, mint amennyit beszélnek!) Úgy szerettem volna igazán magyar lenni, hogy le is teszek valamit az asztalra. De mit tehet az egyszerű ember?

A cselekvésigényemet végül az önkéntesség elégítette ki. Az, hogy az időmet, a pénzemet és az energiámat adhattam más emberekért. Akkor éreztem rá minderre legelőször, amikor az egyetemünkön először mentem el vért adni, aztán, amikor árvíz idején én is utaltam át pénzt a megfelelő számlára, vagy mikor néhány barátommal először elmentünk egy erdélyi gyermekotthonba, hogy néhány napot, később pedig heteket adhassunk oda az életünkből a határon túli, nagy ínségben élő gyermekeknek. Vagy azzal, hogy itthon fiatalok csoportvezetője lehettem egy egyházi közösségben. Ezektől kezdtem el azt érezni, hogy most már tényleg tettem valamit. Így éreztem először büszkének magam, és nem a kitűzőktől vagy a magyarságomat különböző módon bizonyító pólóktól. Továbbá, és egyáltalán nem utolsó sorban, hivatástudattal is felruházott.

Természetesen erre nagyon sokan azt mondják, nincs rá idejük, pénzük, energiájuk a munka, a család vagy az iskola mellett. Megértem őket, hiszen az önkéntességet az emberek többsége valami egészen nagy tevékenységnek képzeli, és olyanokat lát maga előtt, ha erre a fogalomra gondol, akik szélsőséges körülmények között végzik ingyenmunkájukat pénzkereső állásuk mellett. Ehhez kevésnek tartják magukat, és inkább nem is gondolkodnak azon, hogy ők hogyan tehetnék hozzá saját építőtéglájukat egy-egy kezdeményezéshez. Pedig ha nagyon tágan kezeljük az önkéntesség fogalmát, rájövünk, hogy nekünk is szinte mindennap lehetőségünk van tevékenyen részt venni a közösségért folyó munkában, és nem csak arról beszélni, hogy „másoknak mit kéne tennie”. Csupán azzal, hogy pénzt dobunk a templom perselyébe, küldünk egy emelt díjas SMS-t valamilyen közérdekű cél eléréséhez, elmegyünk egy jótékonysági koncertre, de még azzal is, ha bevásárolunk a szomszédban lakó idős hölgynek. Ez ugyan nem teljesen egyenlő a formális értelemben vett önkéntes fogalommal, de nem áll messze tőle, és valahol el is kell kezdeni.

Azt is megértem, hogy valaki nem szeretne „ingyenmunkát” végezni. Ők higgyék el, az önkéntesség csupán anyagi értelemben véve ingyenes. A fizetség, azaz a temérdek hála, a közös munka élménye, a (nem ritkán szakmai) tapasztalat, saját kompetenciáink felmérése, az önismeret, és az érzés, hogy most valóban letettem valamit az asztalra, pénzben aligha mérhető, és annál jóval többet is ér. Ha valakit ez nyugtat meg: Nem csak néhány unatkozó félőrült hóbortja az önkéntesség. Magyarországon formálisan (tehát szervezeteken belül) közel 440 000 önkéntes tevékenykedik kisebb-nagyobb óraszámban rendszeresen vagy alkalmanként (2006-os KSH-adat), ezzel több milliárd forintnyi megtakarítást elősegítve a jótékony, közérdekű célokat szolgáló civil szervezetek számára, rajtuk keresztül pedig a rászorulók és a társadalom számára. Nem beszélve a nem formálisan tevékenykedő, de tudatos önkéntesek számáról.

Hogyan foghatok neki?

Ha ismerünk olyan egyesületet vagy alapítványt, amely szimpatikus számunkra, bátran keressük meg őket, és kérdezzük meg, tudunk-e valamit segíteni számukra. Idővel körvonalazódik, melyik társadalmi munka fekszik nekünk leginkább.

Ha nem ismerünk ilyen szervezetet, akkor is jó tudni, hogy az ország egész területén rengeteg nonprofit szervezet vár önkénteseket, de pénz vagy erre fordítható energia híján nem hirdeti folyamatosan a lehetőségeit, pedig nagy szükségük volna az önkéntes munkára (legyen az gyermekfoglalkozás, ételosztás vagy akár csak adminisztrációs munka). Az egyes régiók önkéntes központjai (www.onkenteskozpontok.hu), vagy a www.onkentes.hu/kereskinal oldalon található folyamatosan frissített adatbázis segítségével bárki megtalálhatja és kiválaszthatja a számára legszimpatikusabb munkát, szervezetet.

Amennyiben nem egy szervezet önkéntes munkatársaként szeretnénk dolgozni, úgy is rengeteg lehetőségünk van: Például a véradás (www.veradas.hu). Ma már abszolút nem kellemetlen, hanem kifinomult eszközökkel dolgoznak a véradásokon, és egy alkalommal akár három balesetet szenvedett ember életét is megmenthetjük.

De az is jó buli, ha néhány barátunkkal összeállunk, és elmegyünk kirándulni, csak éppen nagy szemetes zsákokkal felszerelkezve, és az utunkba kerülő kisebb-nagyobb szemétkupacokon megbotránkozva most már nem hagyjuk ott azokat, hanem összeszedjük mindazt, amit mások szétdobáltak. A nap végén látva a 3-4 zsák szemetet, garantált a büszkeség érzése. (Ugyanezt a lakókörnyezetünkben is megtehetjük, amitől talán a többi lakónak is megjön az esze, és nem dobálják el a szemetet többször.)

Ha pedig kiönt a Duna vagy a Tisza, ne csak szörnyülködjünk a TV-ben látottakon, hanem menjünk ki valamelyik nap, és töltsük mi is a zsákokat! Ha hívők vagyunk, akkor a nagy keresztényi összetartásról való beszédek helyett inkább tartsunk is össze ténylegesen: vagy azzal, hogy a helyi plébániánkon aktívabb szerepet vállalunk, vagy azzal, hogy egy nagyobb mozgalomban válunk aktív szereplőkké.

Végül vannak olyanok is, akik valamilyen oknál fogva (például egészségügyi vagy más okokból) semmiképp nem akarnak vagy nem képesek önkéntes munkát végezni. Ők is tudnak segíteni, többek között adományokkal. Persze van, aki csak néhány száz, esetleg ezer forintot tud felajánlani egy hónapban, ezért inkább meg sem teszi. Pedig ezer forintból annyi mosogatószer vehető, hogy egy gyermekotthon 10-12 fős szociális „családja” egy hónapig tiszta tányérból eszik utána. Az ennél nagyobb összegekből pedig még többet is ki lehet hozni. Ennél többet is tehetünk, például a www.fogadjorokbe.hu oldal segítségével, amelyen támogatói lehetünk egy-egy általunk kiválasztott magyar (vagy akár külföldi) árvának, ezzel is elősegítve az ő tanulmányait, testi-lelki fejlődését.

egy önkéntes


A bejegyzés trackback címe:

http://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr1666109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hadrian VII. · HTTP://KONZERVATORIUM.BLOG.HU 2008.09.16. 14:20:13

Én ezt az írást a konzin megjelenő írások egyik legfontosabbikának érzem.

Mi0 2008.09.16. 15:11:07

Csatlakozom Hadrianhoz...

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.09.16. 15:15:03

én vért szoktam adni, illetve egyre erősebben gondolkozom az erdei szemétszedésen. (Csak mivel csúnya agresszív vagyok, egyben a szemetelők büntetésén is igazi konzervatív módjára.) Graffitilemosás szombaton valaki?

___________________________ (törölt) 2008.09.16. 18:15:31

"Graffitilemosás szombaton valaki?"

Vérrel? :-)

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.09.16. 18:52:51

Hát igen... Ilyen vérfrissítő írásból kéne több, még sokkal több ide!

@peetmaster:

A graffitik nem mindenhol csúnyák, de az erdei szemét tényleg undorító. (Meg az is, hogy utcára dobálják egyesek a cigarettacsikket.) Jók lennének az ilyen programok, tényleg.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.09.16. 18:58:44

Egyfelől örülök, hogy kigyógyultál :), másfelől nagyon jót írtál. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy ennyire ellustultam. Régebben lelkes voltam, ha egy kis jótékonyságról volt szó. Ma már csak kisebb akciókra vállalkozom, mint parlagfűirtás, de olyankor is úgy néznek rám, mint valami ártalmatlan örültre.
Mondjuk ebben benne vannak bizonyos rossz tapasztalatok is. Egyszer mikor szemetet szedtem, utána senki se akarta befogadni a saját kukájába (pedig az ő portájuk előtt szedtem össze), úgyhogy cipelhettem haza és szép lassan adagolhattam a sajáthoz...
De ez senkit ne tartson vissza, hajrá!
(Jut eszembe fizetek adót :), ez ma már jótékonyság számba megy :( )

doktorur 2008.09.16. 21:03:41

Jót tenni jó...
Arról nem is beszélve, hogy milyen fontos konzervatív erény :)

Asidotus 2008.09.16. 21:04:57

én már szedtem szemetet erdei túrán. Nem nagy mutatvány, mivel a szemét nagy része a turista út közelében van. Meg én nem szedtem össze a lebomlókat, mint papírzsebkendő, almacsutka, hanem elsősorban az üveget, fémet és műanyagot.
Határozottan jobban nézett ki az erdő.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.09.16. 21:48:43

csöncsön, igazad van, le a dohányosokkal is, elsősorban a neveletlen szemetelő fajtával. De most asszem rábeszéltetek, leközelebb viszek egy zsákot is az erdőbe. Egyébként tényleg nem értem, hogy lehet szemetelni. Egyrészt eszembe se jutna eldobálni nem lebomló dolgokat, másrészt egyáltalán oda se viszem. Olyan kevés szemetet állítok elő (otthon is), hogy miattam csődbe menne a szemetes vállalat :)

CrL 2008.09.16. 22:08:20

jó kis poszt.

( tényleg, kell valakinek reform-minitrezor 4140-ért? www.hirado.hu/cikk.php?id=299005 )

Kozonithy 2008.09.16. 23:25:03

Köszönöm szépen, hogy kitettétek!
Továbbá, hogy elolvastátok! :)

Remélem, kedvet kaptatok akár a formális, akár a nemformális önkéntességhez! - mindenkinek, ahogy számára a legjobb. A lehetőségek tárháza lényegében végtelen.

Alapvetően csak a mellett akartam érvelni, hogy gáznak tartom, ha valaki csak megmondani tudja, hogy másnak mit kéne tennie. Ezt untam meg. Személy szerint én az önkéntességben találtam meg az utamat. Attól érzem, hogy már teszek is valamit.

odonkor (törölt) 2008.09.17. 00:55:13

Egyetértek. Ha máshogy nem, építsük föl a mi saját, szebb Magyarországunkat. Zúzzuk le azt, ami nem tetszik, úgy hogy közben építünk.

Úgy féloldalast ide tartozik, hogy ki kell kényszeríteni, a pártok helyből válasszanak jelöltet. Ez ugyanannak a kérdésnek egy másik, de még megoldható dimenziója.

MEDVE1978 2008.09.17. 10:16:12

Ha valaki segít a közösségen, akkor elsősorban jó ember lesz és ezáltal lesz jó magyar ember.
Sajnos én ehhez viszonylag lusta / elfoglalt vagyok, nem nagyon tudok olyasmiben részt venni, ami kollektív jószándékú akció... Pénzt viszont szoktam adományozni, ha nem is minden nap.

Egyébként alapvetően jobb magyar ember leszel nagyon sok dologtól: segítesz egy külföldinek eligazodni az utcán, hulla fáradtan sem a szemetes mellé dobod a szemetet, vagy éppen udvarias vagy embertársaiddal. Ez végül mind a közösség (ebben az esetben a magyarság) javára válik.

maxt · http://fregoli.blog.hu/ 2008.09.17. 11:02:30

Jó írás, és az egyilk legfontosabb dologra világít rá:
Nem attól magyar valaki, hogy teljes turulos árpádsávban, félméteres kokárdában üvölt az utcán, hanem ha megpróbál tenni az országért.
Köszönöm!

JP 2008.09.17. 11:25:34

Grat a szerzőnek!! De jó lenne ha mindenki így gondolkodna!!! Vagy legalább minnél többen. Milyen messzire tudnánk eljutni ilyen hozzáállással.

Leonard Zelig 2008.09.17. 11:30:10

Én csak azt nem értem, hogy hogy jön ide a magyar jelző.
Mindennel egyetértek, de szerintem aki segít, önkéntesen és ingyenesen rendet rak maga körül, az nem jó magyar ember, hanem jó ember, aki magyar.

viks 2008.09.17. 11:44:43

ez blog valami vicc?

na_most_akkor 2008.09.17. 11:46:16

Mi --- MINDIG --- szedjük a szemetet a kirándulásokon.
Sajnos nem elég, az unokáink többsége nem szeret menni hegyen-völgyön.
És a graffittik mindenhol csúnyák.

Zelig: akkor ki is a magyar? Te egyedül?
... nem értem ...

kardinálispinty 2008.09.17. 11:50:27

Na végre, köszi. Sajna a kommentelők egy része nem ütötte meg a poszt szintjét, valaki még mindig olyanokkal dobálózik, hogy jót tenni konzervatív erény. Nem: emberi erény. Ellentétben sok jobboldali fejében honoló meglátásokkal, sem a liberális, sem a baloldali, sem semelyik ideológia nem tartalmaz olyan elvet, hogy jót tenni bűn vagy felesleges. Szóval csak annyit kérnék, ne sajátítsa ki magának megint egy szűk közösség az önzetlenség erényét. Ez nem keresztény dolog, nem is jobbos, vagy konzervatív. Emberi.

kardinálispinty 2008.09.17. 11:53:34

Ludwig: mit nem értesz? Zelig azt magyarázza, amit én, hogy aki segít, az jó ember, aki mellesleg magyar. Igen, mellesleg, ugyanis a magyarságának nincs köze a jócselekedethez, ugyanúgy mellesleg magyar, ahogy mellesleg mondjuk pék és Metallica-rajongó túrázó. Tehát ha vért ad, nem jó pék, hanem jó ember, aki pék.

szabadenergia 2008.09.17. 11:54:46

magyarul úgy mondjuk, 'nagyobb nálam'.

SándorSzabolcs · http://karma.blog.hu 2008.09.17. 12:03:20

Jót tenni nem konzervatív és nem magyar erény, hanem egyetemes emberi erény. Attól, hogy felszedem a szemetet, attól érezhetem magam jobb embernek, na de *magyarabbnak*?!?! Persze vannak ilyen helyzetek is, pl. önkéntes munka a határon túl.

Atra 2008.09.17. 12:03:25

Én is patriótának mondom magam, és abszolút egyetértek a postíróval. Az igazi patriotizmus a cselekvőképes patriotizmus: amikor teszel a közösségért valami hasznosat, valami fontosat.

Leonard... Van, ill. lehet köze a magyar jelzőhöz. Mert választhatsz. Elmehetsz pl. afrikai önkéntesnek (van olyan ismerősöm aki megtette), de elmehetsz magyar nyelvterületre is, pl. határon túli magyar közösségeken segíteni - ott is van éppen elég rászoruló. Aztán amikor már ott vagy, nemcsak gyereket felügyelsz, mosol, takarítasz utánuk, hanem pl. magyar mondákat is mesélsz nekik, hogy ne felejtsék el örökségüket... De! Ez akkor válik igazán hitelessé, ha nemcsak egy nagy, "magasabbrendű" eszméért csinálod, hanem az egyes emberért is... Én a dévai gyermekotthonban voltam, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, ajánlom mindenki figyelmébe. Órákig tudnák mesélni a kölkökről:) Meg arról, hogy én mi mindent kaptam tőlük...

báró Csekonics 2008.09.17. 12:04:03

maxt · fregoli.blog.hu/ 2008.09.17. 11:02:30

maximálisan egyetértek - nem baj, ha hirdeti magáról, tegye, ha jól érzi magát tőle, de ha _csak_ hirdeti, hogy magyar, az kevés

na_most_akkor 2008.09.17. 12:08:33

EZT nem is akarom megérteni.

Aki valami jót tesz, segít, elórevisz, az jobb magyar, mint az a másik, aki felgyújt, lerombol.

És akkor még nem is beszéltem arról, aki BIZTAT, hogy rombolj, gyújts fel, mert így leszel jobb magyar. Sőt, azt mondja, hogy csak az ilyen a magyar.

na_most_akkor 2008.09.17. 12:10:36

elórevisz = előrevisz

És a címzett kardinálispinty

Komód 2008.09.17. 12:14:37

Hiánypótló cikk, legfőbb ideje volt!
Bár szerintem se függ föltétlen össze a hazafisággal, hogy teszel a tieidért. Az emberség önmagában tiszteletre méltó erény, minek megideologizálni?

Leonard Zelig 2008.09.17. 12:17:50

ludwigm: érdekesen gondolkodsz (ha egyáltalán)

Atra: ha Déván segítesz, akkor jó magyar vagy, ha New Orleansban, akkor jó amerikai ?

szabadenergia: szövegértelmezési problémákkal fordulj a patikusodhoz.

rosszfajzat 2008.09.17. 12:27:13

talán hazafi és nem patrióta te kakukkfióka.

szépmező 2008.09.17. 12:35:05

én nem gratulálok a szerzőnek.
akkor sem, ha nagyrészt egyetértek vele.

a szájtépés, az egzaltált arcok, valóban mind kiábrándító.
de ennek ellenére nem hiszem hogy a tüntetősdi rossz dolog lenne. no persze, értelmetlennek is lehet minősíteni, hiszen egy kövtkezmények nélküli országban élünk.
az önkéntes munkával véradással stb stb egyetértek nyilvánvalóan.
De ha már a magyar iránti építkezési igénye volt, akkor azt nehéz pótolni egy akármilyen önkéntességi akcióval. Számomra azt csak egy speciális "magyar" önkéntességi akció pótolja - bár talán ilyet mintha említett is volna a szerző.

Hogy egy példával is szolgáljak: néhányan lassan másfél évtizede járnak ki Moldvába saját költségen néhány hétre hogy magyar nyelvű foglalkozásokat tartsanak a csángó gyerekeknek.
Vagy például szolgálhatnak azok is akik 2006-os erdélyi árvíz után akik kimentek segíteni.
Érdekes, hogy az itthoni árvízvédelmi munkákban is inkább a "nemzeti" érzelmű diákság mozdult meg annak idején. (ezt csak azért írtam ide, hogy itthon is van teendő oké)

Ugyanakkor meg az az érzésem, hogy a kedves szerző betagolódott abba, amit "részvéttársadalomnak" nevezünk.

na_most_akkor 2008.09.17. 12:39:07

Kiléptem, moderálás nélkül.

Ha az, amit írtam, anyázásnak számít, akkor itt nincs helyem ...

is 2008.09.17. 12:48:41

Kozonithy: respect.

Nekem: Aki valami jót tesz, segít, elórevisz, az jobb emberí, mint az a másik, aki felgyújt, lerombol.

Tightend 2008.09.17. 12:52:44

Én gratulálok az írónak ahhoz, hogy rájött minek van és minek nincs értelme. Bármilyen nagy fájdalom az érintetteknek az árpádsávos Nagymagyarország matricától a kocsin nem lesz semmi sem jobb, vagy más. Magyarabb se lesz tőle senki, mint ahogyan a tüntetéstől sem. Persze az ilyen tüntetéseken részt venni hasonló érzelmeket kelt mint egy focimeccsen együtt szurkolni a csapatnak, van akinek ez kell, nincs is vele egyébként gond. Csak azt ne hidd, hogy a hazáért tettél valamit, inkább csak magadért mentél el.

Minden önkéntesnek tisztelet jár bármit is tesz, az okostojások meg gondolkodjanak el magukon. Bár ordibálni meg kocsit borogatni mindig faszagyerekebb dolog lesz, mint építeni valamit.

lvl · http://roguelike.blog.hu 2008.09.17. 13:20:53

becsüljük meg, aki tesz valamit. pont

aztán hívja magyar, általános, marsbéli vagy piripócsi erénynek - kit érdekel, ha ezen rugózunk, csak a kedvét vesszük el

(a megállj ott van [lenne], amikor valamelyik rákezdi, hogy 'csak a [magyar etc.] szemétszedő az igazi szemétszedő'.. na, eddig el ne jussunk, kérem)

JámborAndrás · http://magyarinfo.blog.hu/ 2008.09.17. 13:25:18

Jót tenni jó...
Arról nem is beszélve, hogy milyen fontos liberális erény :)
0:
(értetem az első smilet is)

JámborAndrás · http://magyarinfo.blog.hu/ 2008.09.17. 13:28:59

don shimoda · www.konzervatorium.blog.hu 2008.09.17. 12:14:06
huh ezt most vetem észre
Szerintem jót tenni, bármilyen ideologia nevében (?) jó, és mondjuk így az ideologiát (?) nemesbiti.
Szerintem Doktorúr kommentje nem volt kisajátitó.

Atra 2008.09.17. 13:39:20

Olvasva a kommenteket szerintem itt van egy alapvető félreértés. Úgy gondolom, a postíró nem azt akarja hangsúlyozni, hogy a közösségért való cselekvés csak a hazafias konzervatív ember sajátja, vagy hogy ő az önkéntesség álal lett "magyarabb". Ő nem az identitását keresi, nem azt kutatja mitől lehet magyar. Ő inkább azt feszegeti, hogy az az ember, akinek már van nemzettudata és fontos a magyarsága, az mit tehet azért, hogy ténylegesen hasznára váljon a közösségnek? Hát elsősorban így, érdemi cselekvés, és nem szócséplés által.

doktorur 2008.09.17. 13:43:51

WMH:
pro primo: a konzervativizmus nem ideológia
pro secundo: valóban nem véletlen volt a szmájli
pro tertio: valóban, sôt, fontos szociáldemokrata erény is!
:)

don shimoda:
magának meg javaslom Sztivi kollégám elhíresült mondását:
tinking bifór wörking!
:P

emmausz 2008.09.17. 16:32:39

Hozzászólás az önkéntességhez
Miért éri meg az önkéntes tevékenység?
Azt hiszem, saját megbecsülésem miatt, a közösséghez tartozás miatt.
Legalább három kép tolul elő bennem.
1. Takarítás. Szemét mindig keletkezik. De hogy el ne árasszon bennünket társadalmi méretekben, el kell takarítani a szemetet. Mindig el kell, mert mindig keletkezik.
A takarító csak abban bízhat, hogy jobb ütemben takarítódik el a szemét, mint ahogy hatalmas fertőzéseket okozhatna. Ezért nem jó várni sokáig az eltakarítással. Akkor se, ha nem fizetnek érte. A tisztaság, a rend a takarítás jutalma.
2. Valaki alantas munkát végzett. Kérdezték tőle, hogy hogyan képes ezt ingyen csinálni. Azt válaszolta, hogy csak így lehet. Nem tudnák megfizetni végzett munkáját. Ha fizetni akarnának érte, otthagyná, mert nem lehet megfizetni.
3. Az elsőhöz kicsit hasonló, megtörtént eset. A kettes metrón szotyizott két pofa, és ütemesen köpködték a szotyihéjat. Összenézett erre két kisportolt fiatalember, lehajolt, és kezdte összeszedni a héjakat. Ahogy így szöszmötöltek, a szotyizók morogni kezdtek: Mi a f-t csináltok ti a földön. Erre kihúzták magukat a sportosak és azt mondták: Ez a hobbink. És folytatták a szemétszedést. A következő megállóban a két köpködő kiszállt a kocsiból.
Azt hiszem, nem kell törődni a szemetelőkkel, csak gyors ütemben összeszedni a szemetet, ahogy keletkezik. Előbb-utóbb a tisztaság látványát szokják meg a mai szemetelők, és kénytelen-kelletlen elhagyják társadalomellenes tevékenységüket.
Természetesen a szemetelés csak kép. A valóság sokféle jó-rossz választási lehetőséget hord magában.

periplaneta plumbum · http://atomgomba.blog.hu 2008.09.17. 19:16:35

fúmennyit jártok ti erdőben. mackók vannak-e?
én pl olyan jó ember vagyok, hogy rendesen adózok és nem kérek számla nélkül semmit. nem szemetelek és szeretem a grefitiket.
de félig nem magyar vagyok.
na most ezt nem értem. (de értem)

Kozonithy 2008.09.18. 07:48:10

Köszönöm szépen!

Szeretnék tisztázni néhány félreértést:
Bocsánat, ha néhol félreérthető voltam. Erre itt is, és másokkal való beszélgetéseim során is felhívták a figyelmem, akik olvasták a cikket.

Nos. Nem arra akartam kihangsúlyozni a dolgot, hogy az a magyar, aki segít más embereken. Hanem azt, hogy azáltal, hogy önkéntes lettem, és olyan dolgokban segítek, amelyek által közvetlenül vagy közvetetten az országnak is jobb, kicsit jobb magyarnak érzem magam, mintha maradnék ún. "karácsonyfa-magyar", aki kitűzőkkel van kicicomázva, mint egy karácsonyfa. Szoktak önkéntesekkel motivációs felméréseket csinálni (szociológia szakosként én is csináltam már), ahol elég sok féle motivációt meg szoktak jelölni az önkéntesek. Ha velem interjúznának erről, természetesen első sorban azt mondanám, hogy azért csinálom, mert pénzben nem mérhető az az élmény, hogy "segítek" és látom, hogy ez másoknak jó. Ezt csak az érti, aki csinálta. De valahol ezután következne egy olyan válasz, hogy büszkébb magyarnak is érzem magam azóta, hogy önkénteskedek, mert nem feltétlenül, de általában olyan munkát végzek, aminek a gazdasági haszna a mi országunkban marad. (habár volt barátnőmmel egy afrikai kislány iskoláztatását is fizettük két évig: 3 havi 5000 Ft-ból kijött...) Engem ez is motivál, de nem kell, hogy mindenki mást is motiváljon, különben senki nem menne Afrikába segíteni, és az is kell. Én csak erdélyig megyek, ahogy valaki írta, hogy Déván segít egy gyermekotthonba, én Szovátán ugyanannak az alapítványnak egy másik otthonában, és azért nem máshol, mert a gyerekek mosolya és hálája mellett (amit semmi pénzért nem cserélnék el, és ez a legelső motiváció) jól esik a tudat, hogy a határon túli magyarokat ezzel is segíthetem, és nem azzal, hogy ordítok egy MIÉP tüntetésen, hogy vesszen trianon! Az is jó volt, jól esett, fú de rohadtul megmondtuk, hogy "mindent vissza!", de basszus, csak nem csatolták hozzánk Erdélyt... :) - ezért választottam más megoldást.

A MÁSIK: Kaptam egy olyan "kritikát" is, hogy szükség van arra is, hogy éljünk a véleményszabadság eszközével. Ez volt a Kossuth téren is, ahol szónokok tömege élt a véleményszabadsággal, és az is egyfajta véleménykinyilvánítás, hogy némán ott vagyunk. De itt nem a Kossuth tér a lényeg, hanem bármilyen legális demonstráción való felszólalás vagy részvétel. (szóval most ne kezdjük kossuthteres vitába lécci...)
Nem ezt akartam alábecsülni, szidni, és itt valóban én voltam félreérthető. Sokkal inkább az üres, tartalmatlan, értelmetlen, inkább fröcsögő beszédeket, amik bár feltüzeltek (annak idején, kis acélbetétes bakancsos gimisként), de lényegében időpocsékolás volt meghallgatni bármilyen tüntetés vagy megemlékezés is volt, mert nem mondott semmit, csak hogy dögöljenek meg a ballerek, és ne hagyjuk magunkat, mi, jobberrek. De értelmes ötleteket nem mondott, csak fröcsögésre használta a véleményszabadságát... na, azokat untam meg.

phaidros 2008.09.18. 08:00:54

Kozonithy,

érdekes, ahogy ezt így összefoglalod. Ez "alsóbb szinten" nagyon előjön, de "felsőbb szinten" is hasonló a helyzet... Ezt bármelyik nagyobb tömeg vezérszónokára rávetíthetjük, amikor a másokról beszél...

Don Shimoda,

de Te ideológiai alapon teszed. :DDDD

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2008.09.18. 21:45:15

Kicsit gonoszkodom.

Ez a jót tenni projekt miben különbözik a kisdobosok, ifjugárdisták és mások jó cselekedeteitől?

doktorur 2008.09.18. 22:14:08

Kedves Tölgy.

Ön szurkálódik! Pontosan tudja a választ, mégis Önnél kevésbé pallérozott elméktôl akarja hallani. Ki akarja mondatni? Hát ezúton szíves örömest leszek az, aki az Ön által oly elôzékenyen magasra penderített labdát kéjes elégültséggel vágom a földhöz.

Az önkéntesség, drága Tölgy, az önkéntesség. Az, hogy a szándék abban az olthattlan vágyban ver gyökeret, mely a tenni vágyás irányába szelíden, de ellentmondást nem tûrôen indítja az embert, s nem pediglen külsô hatásoknak engedelmeskedvén hajtjuk fejünket a jócselekedetek jármába. Kisdobosként a redszer diktálta tollba, mikor és mely esetben és módon kell önkéntességünkkel a szocialista erkölcsöt a teória éterébôl a praxis talajára állítanunk, a Gárda esetében pedig csupán addícionális benefícium mit a szent cél elérése okán kovácsolódott hadak adekvát tennivaló híján testgyakorlás címén végeznek legott.

Annak a felismerése, hogy életünknek nem végcélja saját szabadságunk gyakorlása, hanem csak annak kezdete, elvezet minket oda, hogy rájöjjünk, a kötelességtudat, a mások iránt érzett felelôsség bizony magasztosabb és hasznosabb az egonk által oly nagyon áhított célunk elérésében.

De miért is kellene ezt pont nekem, pont Önnek elmondanom? Hisz mint olvasott és tanult ember, Ön ezt énnálam sokkalta jobban tudja. Tudom, mert olvastam :)

Baráti szeretettel öleli,
a doktor úr

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.09.19. 11:09:11

Annyiban adok igazat Tölgynek, hogy a szembeállítást nem értem. Tehát valaki _vagy_ „jót tesz” _vagy_ „tüntet”?

Persze elég baj az, ha egy személy csak ordítani megy ki, meg kitűzőket mutogatni. Ennyiben igazat adok a szerzőnek, és a helyesbítő kommentárjában elhangzott mondatnak: „az is egyfajta véleménykinyilvánítás, hogy némán ott vagyunk.”

Szerintem ez az, ami helyes. A fegyelmezett, transzparensektől és bekiabálásoktól mentes tömeg.
Ha ilyenből lett volna több, Gy. talán már tényleg lemondott volna, és a rendőrség se tudott volna pankrációt rendezni.

Ugyanakkor számomra Turul posztja is meggyőző.
reakcio.blog.hu/2008/09/18/avanti_ragazzi_di_buda_avanti_ragazzi_di_pest

emmausz 2008.09.20. 11:35:02

Én úgy gondolom, hogy Gy. saját jószántából sose fog lemondani, mert egyedül csak ő tudja. Hogy mit tud egyedül csak ő, azt is egyedül csak ő tudja. De komolyabbra fordítva a szót, előszedtem egy korábbi postomat, és idemásolom. Üdítő magatartásféléről szól. Íme:
Rádióinterjúban hallom: Egy pap, aki Gannán szolgál, fafaragó is. Sokat jár-kel a természetben. El-eltűnődik a világ sorsának alakulásán. Úgy látja, hogy leszerelés helyett fegyverkezés folyik. Ugyanezt tapasztalta kicsiben is – civil környezetben. Az emberek ahelyett, hogy megbékélnének, inkább előítéleteik mentén ellenségeskednek. Megelégelve a tendenciát elhatározta, hogy ő maga különbékét köt mindenkivel. Megvalósítja magán belül a teljes leszerelést. Senkire nem hajlandó kritikus megjegyzést tenni, sem megbélyegezni, előítéletesen nyilatkozni, haragot tartani, megsérteni stb. Azóta, hogy ezt tette, hatalmas energiák szabadultak föl benne. Megkönnyebbült. Mindez azért érdekes, mert a napi evangélium a hétszer való megbocsátásról szól. A szerzetes röviden elemezve a perikópát, és azt hangsúlyozta, hogy a megbocsátás kulcsszava az ingyenes szeretet. Az pedig Istentől való. Aki megmagyarázhatatlan – ám valós – okból az embert mint teremtményét végtelenül szereti. Nem tartozik vele, mégis. Úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen.
(A bejegyzés kb. 3 éves. Akkor volt a napi evangélium épp az, ami.
Megbékélést kívánok mindenkinek, aki csak megteheti, hogy megbékéljen, tegye azt.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

  • Hibás feed URL.

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc