Gabrilo
I 2008.04.14. 11:41
Összefoglalás. Az előzményeken nem fogok végigmenni, mert azokat mindenki ismeri. Lezajlott a második tüntetés-ellentüntetés is. Mivel mindig én vagyok a vészmadár, most is önként vállalom magamra e nemes szerepet.
Egyrészt, a baloldal sikeresen einstandolta az "antifasiszta" ügyet. Márpedig ez most nagyon kellett nekik. Miután a kormány a saját mocskában fetrengett már, ezer darabra hullva, a radikálisok segédkezet nyújtottak neki, és kihúzták belőle - "szép volt, fiúk!" Rá kellett telepednie az ügyre, mert veszedelmes dolog történt: jobbos figurák és csoportok (Szabó György fideszes képviselő, Reakció, stb.) kezdtek el mozgolódni, és azt a balliberális kormány nem hagyhatja. Ha van "antifasizmus", akkor az a honi baloldalé, és kész. Gyurcsány Ferenc megint elkezdte lökni a mantrát a fasisztaveszélyről, és most tetszeleghet a hazai kisebbségek, főleg a hazai zsidóság védelmében. Persze ez önmagában is nonszensz, és ugye senki sem veszi komolyan, hogy mondjuk a hajdanán jó nagyokat zsideszező Kiss Péter, a szocik előkelő szürke eminenciása olyan baromi komolyan veszi az "antifasiszta" ügyet. Most népfrontoznak.
Aztán persze jönnek a szokásos balos lózungok a miniszterelnöktől, amiktől a hideg is kiráz; ti. miniszterelnökünk már megint előadott valami olyan rizsát, hogy itt a sok ember a "demokratikus köztársaságot" vette védelmébe. Pff. Miniszterelnök úr, ez a marhaság szerintem magán kívül senkit sem érdekel. Csak Ön hiszi azt, hogy a köztársaság valamiféle transzcendens entitás, és a rend hierarchiájában valamilyen kitüntetett helyet foglal el. Ez Ferenc testvér civil vallása: a köztársaság. Az a baj, miniszterelnök úr, hogy mi nem hiszünk a köztársaságban, ahogyan
nem hiszünk a biciklipumpában és a csepeli HÉV-ben sem. Persze vallásszabadság van, és felőlem mindenki abban hisz, amiben akar.
Véletlenül éppen errejárt Gerhard Schröder volt német kancellár, aki felmérve a magyar náci veszélyt, pódiumra állt, majd kicsit fényezte Ferencet - nyilván ő a Magyar Progresszió bajnoka, ezért őt kell követni. Kövesse őt, aki akarja, aztán nézze meg, hova jut.
Ferenc másik nagy múlt heti kedvence a "civil társadalom" "önvédelme" (amire persze jó szoci módjára rá is telepedett - sokan ezért nem mentek el). Gyurcsány Ferencnek az nem tűnik fel, hogy ha itt a társadalom "önvédelmére" van szükség, akkor ő valamit nagyon rosszul csinál. Miniszterelnök úr, akkor mire tartjuk mi az államot és annak rendvédelmi szerveit, he? Vagy a rendvédelmi szervek csak arra jók, hogy a forradalom évfordulóján egyetemistákat verjenek, és jogszerűtlenül járjanak el (erről később)? Segítek kicsit: a rendvédelmi szerveket azért tartjuk, hogy az megvédje polgárai biztonságát, testi épségét és tulajdonát. Ha mindezek védelmére a "civil társadalom" "önvédelmi mechanizmusára" van szükség, akkor valami itt nincs rendben. Persze kezdem már kapizsgálni, nincs kormány, nincs állam, nincs rend. Modernitás szoci módra. Valamint ha valóban "náciveszély" van (nincs), akkor ez megint csak miniszterelnök úr számlájára írható; ugyanis akkor az őszödi beszéd óta hivatkozott "közrend" fenntartására képtelen. A konzekvenciákat pedig tessék levonni.
Kezdődhet a konzervatív "énmegmondtam"-kör: valamikor a "rend és törvény" alapelvének kifejtése közben megkaptam a fejemre a "náci" jelzőt. Azaz, azért vagyok én "náci", mert az államtól azt várom el, hogy a rendet és a törvény uralmát fönntartsa. Ezen lehet jókat kacagni. Egészen addig, amíg nem kell végignézni a múlt heti eseményeket.
A következőről van ugyanis szó: egy bolt fölgyújtása molotov-koktéllal rendészeti és nem politikai ügy. Egy boltban történt szóváltás pedig jogi, és fogyasztóvédelmi ügy. De Idiócia hétköznapjai már csak úgy zajlanak, hogy itt minden mögött kampós orrú összeesküvőket és megsebzett magyarságot kell látni, vagy éppen fordítva.
A történet másik oldala az, hogy a radikális megoldás stratégiája megbukott. Bár jómagam sem hittem volna, hogy egy népszavazás így derékbatöri a kormányt, de úgy tűnik, csak ennyi hiányzott a lavina megindításához. Ennek alapján kukafeldöntős-masírozós stratégia kontra alkotmányos, törvényes eszközök 1:0.
Van itt még valami. Tomcat magát
Horthy Miklós hívének tartja. Szemben néhány kollégám véleményével, én ezt önmagában nem tartom problémának. Én nem tartom magam az ő hívének (aki hazája törvényei és királya ellen lép föl, annak én nem leszek híve), de az ő történeti megítélése nem lehet egysíkú, és el kell ismerni, voltak érdemei: speciel ha a vörös terroristák garázdálkodása és a Horthy-féle ellenforradalmi rend között kellene választani, nem kérdés, melyiket választanám. Továbbá elutasítom a bolsi interpretációt is, amely csak szimplán "Horthy-fasizmusnak" meg a jóhalál tudja, minek nevezi a Horthy-rendszert. Aki pedig 2008 kényelmes emberi jogi karosszékéből kívánja megítélni ezt a korszakot (is), azt csókoltatom.
A kérdés itt az, hogy ha ez valóban így van, miért ünnepelnek ők kollektíven egy bűncselekményt? Vajon Horthy Miklós szelleméhez illő dolog ez? Ő mit szólt, mit szólna egy ilyen eseményhez? A rend híveként a rendetlenséget éljenezni? Utána fölvonulni egy pszichodráma-csoporttal?
És persze ők is mind jóarcok, jónéhányan közülük nemrég még MSZP-szavazók, viszont az illuminatio után már ők mondják meg, hogyan kell nemzetinek lenni. Mindenesetre türelmetlenül várom Budaházy György politikaelméleti antológiájának megjelenését.
Ezek a dolgok szorosan összefüggnek, és óva intek mindenkit attól is, hogy a konkrét körülményektől függetlenül ünnepelje a radikálisok "oszlatását" és őrizetbe vételét: még nem tudjuk pontosan, mi történt, de az eddigiek alapján az "oszlatás" törvénytelenül és jogellenesen zajlott le: hogyan lehet úgy "oszlatni", hogy körülvesszük az embereket? Ha valóban törvényellenesen jártak el a rendőrök, akkor ez ellen ugyanúgy föl kell emelnünk szavunkat, mint egy bolt felgyújtása és az azt követő megfélemlítő akció ellen. A törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Ha ez az alapfeltétel nem adott, káosz van. Az még nem tesz helyessé egy törvénytelen eljárást, ha általáunk nem kedvelt figurákkal szemben alkalmazzák.
A másik dolog pedig a "kik voltak többen" témáján való onanizálás, ami szerintem szintén fölösleges. Már első alkalommal is igyekeztem hangsúlyozni, hogy ne örvendezzen senki, mert a "többség" igen változékony dolog. Elhiszem én, hogy mindenki baromira demokrata, és az igazság mércéjét az adja, hogy "kik vannak többen". Kérdem én: ha mondjuk a kommunisták lennének többen, az ő nézeteiket fogadnánk el igazságnak? Azoknak van igazuk, akik "többen vannak"? Nem. Egyébiránt ez ovis szakkör, és a "nekünk ugyanilyen mikrónk van, csak nagyobb" mondatra emlékeztet, amit kb. 4 éves koromban hallottam utoljára. Demokrácia, szokás szerint gyerekeknek.
Mindenesetre a radikálisok magas labdát adtak a baloldalnak - utóbbi pedig kapva kapott az alkalmon. Az "antifasizmus" és a "hazai zsidóság védeme" mostantól újra a baloldalé, gratulálok. Hallgathatjuk Ferencet éjt nappallá téve a "fasiszta veszélyről" (ezzel a sztálinista frazeológiával leállhatnának végre - könyörgöm, milyen fasiszták???), meg a széles összefogásról. Álszent, képmutató, undorító.
Az "ügy" visszahódításának sikeréhez azért a jobboldal is hozzájárult: valamelyik prominens fideszes megjelenése semlegesíthette volna GyF túlmozgásos szereplését. Ezen túl azonban amit kellett, azt megtették.
Röviden: a baloldali kormány nem csak az ország gazdasági és egyéb helyzetén nem képes javítani, de a közrend fenntartására is képtelen. Azaz, minden téren csődöt mondtak. A törvény uralmának fenntartása pedig a jó rend elsőszámú előfeltétele.
Azt még mindig nem tudjuk, a Magyarok Nyilai kiket takarnak, de amint tudjuk, kapcsoljuk Szilvásy Györgyöt.
